[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834458#post834458][b]Molnár Zselyke - 2021.07.18. 01:48[/b][/url]

Szíve a torkában dobogott, pedig nem egy versenyt tudhatott már maga mögött, mégis, mindegyik teljesen más, a hangulat, a közönség, a versenyzőtársak… nemrég Jankával egymás nyakába ugrottak, rendesen, ahogy gyerekekhez illik. Annyi inger érte, hogy épphogy bírt összpontosítani a feladatára, és szépen megigazította fekete fríz gyönyörűségének a nyergét, amikor a baleset történt.
- Ó! – kicsit elképedve meredt a társára, és agyában lázasan kutatta, honnan olyan ismerős a srác. – Nem történt semmi, te jól vagy? Mintha már láttalak volna valahol…
Nem volt benne biztos, sok arc fordult meg az Eridonban, még úgy a kastélyban, úgyhogy nem csoda, ha sor kerülhetett rá, valamikor tanév közben, hogy elhaladtak egymás mellett.
- Molnár Zselyke, díjugrató – nyújtotta a kezét barátságos szándékkal, a Bagolykövet nem merte hozzátenni a bemutatkozásához, nehogy bakizzon, nem rajongott volna, ha bajba kerül a varázsvilág felfedésével, annak komoly következményei lettek volna.
Még volt fél óra indulásig, úgyhogy addig ráért beszélgetni. – Segíthetek valamiben?
Volt egy olyan érzése, hogy a srác talán eltévedt, és nem találta a saját székén a lelátón, ez sem egy ritka eset, ekkora tömegben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=834732#post834732][b]Molnár Zselyke - 2021.07.23. 11:29[/b][/url]

Az esemény előtt nem csak Zselyke volt az egyetlen ideges, a lovasok többsége is izgult, főleg, akik először indultak versenyen, ilyen is akadt szép számmal. A lovak között is akadt, aki kicsit ideges volt már, nagyon mehetnékje volt.
  – Á, ő egy fríz gyönyörűség – büszkélkedett Zselyke, ahogy észrevette a fiú kitartó érdeklődését a lova irányába. Örült, hogy sokan érdeklődtek a lovak és fajtáik felől, bármikor szívesen adta tovább a tudását, ha segíthetett ebben. Azért ő se tökéletesen tudott mindent.
 – Ó, nem gondoltam volna, hogy ilyen szakág is létezik – kuncogott, kezét finoman szája elé téve. Vicces a fiú, gondolta. Remélte, hogy nem tévedett, és tényleg varázsló közegből való, szívás lenne véletlenül lebukni.
És ekkor elhangzott a „varázsszó”, amire Zselyke tátott szájjal bámult. Nem hitte el, hogy jól hallott. A fiú tényleg kimondta volna, hogy mugli?
 – Öhm, nem találkoztunk mi már véletlen?  – vetette fel a kérdést. – Bagolykő, Eridon, ha minden jól megy, vizsgák után harmadéves leszek.
 – Hajjaj, igen, a varázslómentes övezetek többnyire bonyolultak elsőre annak, aki nem benne nőtt fel – ismerte el a leányzó. – Verseny után elkísérhetlek, ha gondolod, nehogy rossz helyen köss ki.
Aztán a szó visszaterelődött ismét Örvényre, a büszke frízre, aki már patájával a földet kaparászta, szeretett volna végigsuhanni gazdájával a hátán azon a díjugrató pályán, amire hamarosan rálépnek. Bár Zselyke tudta, hogy mivel ő a névsor közepén volt, ezért úgy nagyjából egy óra múlva kerülhettek sorra.
– Igen, Örvény a neve. Megsimogathatod nyugodtan, a kis gazfickó imádja, ha körülzsongják – mesélte Zselyke, és pont ezért szerette Örvényt annyira, a bújós természete elvarázsolt mindenkit még mágia nélkül is. – Ültél már lovon valaha? Vagy eddig ez az első ilyen eseményed?