[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=827614#post827614][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.03.14. 20:15[/b][/url]

Legalább stabil. Gondolom, ez az a bizonyos s betűs szó, aminek nyugtató hatással kellene rám lennie, de most valahogy mégsem tudta kiváltani ezt, és órák múltán sem tudja, mikor már a este éjjelbe torkollik, én pedig kitartóan ülök az ágya mellett. Valamikor, a látogatási idő vége felé megpróbáltak elküldeni, de, ahogy a mellékelt ábra mutatja, nem jártak sikerrel. Éppen annyira nem, mint, ahogy én sem az apja felkutatásával.
Az első szembejövőnek, miért is ne éppen Odett lenne, elhadartam mindent, amit tudnia kell, ha ő megtalálja. Azóta beszéltünk, volt is itt, hozott egy sporttáskányi holmit, amit lediktáltam neki a telefonba, aztán hazaküldtem, hogy ha megtalálná az apját, akkor szóljon neki. És megkértem, hogy ne szóljon másoknak, hogy ebből ne legyen hisztéria, felesleges pánikkeltés lenne csak, és arra most senkinek sincs szüksége.
Érzem, ahogy egyre álmosabb vagyok, mégis ellenállok az elalvásnak, vagy éppen a szervezetem képtelen leküzdeni a hat fekete okozta éberséget. Nem szoktam kávézni, és a nővérek jóvoltából itt hatszor száz forintért olyan lórúgás kávákat kaptam, hogy odabent valószínűleg egy egész nyugdíjascsapat állt neki tesztelni a friss csípőprotéziseket. Plusz elszívtam egy doboz cigit, pedig, csak háromszor voltam kint. Kiváló éjszakánk lesz, amikor majd éber ültömben a fáradtságtól elkezd kifolyni a nyál a számból. Az lesz majd az a pillanat, amikor végre magához tér.
Még két óra eseménytelenül, aztán… képszakadás. Nem alszom nyugodtan, hülyeségek követik egymást, hol dínók, hol karambolozó autók kerülgetik egymást. Hallom az éjszakás nővéreket, akik már tájékoztatva lettek róla, hogy itt vagyok, kirakhatatlanul, és hogy a lány, mekkora mázlista, hogy életben van. Hogy még mindig az ébredését várja mindenki, és hogy nem is értik, hogy mi történt, elvégre rendes fiúnak látszom, és hát ha ilyen fiatalon a házasság mellett döntöttünk, akkor biztos nagyon szeretjük egymást, elvégre még csak nem is terhes, hogy muszáj legyen. Oké, kicsit szabadjára engedtem a fantáziámat annak érdekében, hogy beengedjenek hozzá. Meg aztán, ha az apja itt talál, akkor úgyis megöl, elvégre elég pletykát hallott hozzá. Legalább egy kicsit kiélvezem, hogy akár a menyasszonyom is lehetne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=827703#post827703][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.03.16. 14:15[/b][/url]

Álomtalan álom... szép álom, persze, hogy ilyenkor jön a legtöbb baromság, amit az ember össze tud hordani, és ha erre van szükség, akkor az én agyam a legkiválóbb. Eleve hazudtam egész nap, mármint elég könnyen menő hazugság volt, hogy nőül veszem a nőt, szóval engedjenek be hozzá, és esküszöm, kiváló színésznek is elmehetnék, olyan jelenetet rendeztem, amikor megpróbálták megmagyarázni, hogy ez a fajta kapocs miért nem "elég", hogy itt maradjak. Végül aztán mégiscsak elég volt, főleg, miután megerősítették, hogy tényleg orvostan hallgató vagyok.
Szóval most éppen álmodom, minden zajt, ami körülvesz, beleálmodom az álomba, aminek valahogy minden aspektusában Darya balesetet szenved, és én tehetetlenül ülök, és nem tudom megmenteni. Meghal, megölik, sőt, van olyan is, hogy egy szervkereskedő maffia élve boncolja fel, és éppen kiszedi a dobogó szívét, én pedig csak nézem, aztán ő is rám néz, és... olyan hirtelen nyitom ki a szemem, mint akit áram csapott meg, riadtan nézek körbe, a hülye pittyegés, amit egész végig hallottam, most is jelen van, és kell pár pillanat, amíg realizálom, hogy hol vagyok, és hogy él, meg persze azt is, hogy nincs ott az orosz maffia, hogy kivegyék a szerveit, hanem ő szólt hozzám oroszul. Óóó baszki, a fordítógyűrű. Pillogva nézek rá, fogalmam sincs, hogy mit mondhatnék. Romantikus lenne, ha hirtelen kiderülne, hogy tudok oroszul, ugye?
- Darya.
Eddig kiváló. Meg időt is nyerek, ahogy felkelve a székből közelebb lépek, és finoman rászorítok a kezére. Itt vagyok, itt maradok, és ha az apja megöl, hát, készíthet belőlem magának gyémátgyűrűt.
- Baleseted volt, és nagy valószínűség szerint fogalmad sincs, hogy mit mondok. Kiváló.
Az ujjaimmal az orrnyergemet masszírozom, miközben próbálom az agyam életre hívni. Kellene egy cigi, vagy kávé, vagy akár vodka. Valami, ami felébreszt. Pedig rémlik a szó. Többet kellett volna ezzel foglalkoznom, de sértett férfi vagyok.
- Szóval. Avariya? Stradaniya?
Valami ilyen szavak voltak. Mondom, Vasember képregénnyel próbálkoztam, csak a franc se hitte, hogy kelleni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=827707#post827707][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.03.16. 15:07[/b][/url]

- Oké Picim, két szót tudok, de ezzel nem fogom megváltani a világot.
De ha nem értem és nem ért, akkor mégis, hogyan mondjam el neki, hogy mi a fene van. Ráadásul ha itt bárki, akárki rákérdez akármire, mondjuk arra, hogy igazat mondtam-e, akkor szarban leszünk, mert nyilván élből azt fogja mondani, hogy nem. Ajkaim elnyílnak, de nem mondok semmit, mert abban a pillanatban, hogy mondanék, megérint, és hirtelen minden, ami amúgy a fejemben volt, az összes gondolat és rémkép kiürül, és nem marad más, csak a nyugodt, békés élmény. Simítása egyszerre esik jól, és tölt el mérhetetlen fájdalommal, mert akarom őt, de nem akarom megriasztani. Mégis, ahogy rám néz. Az olyan, mintha... nem, csak el akarom hitetni magammal, hogy szeret. Lehajolva apró csókot nyomok a homlokára, és a ő nem is, én elmondanám, hogy szeretem, azonban a mozdulatát nem tudom figyelmen kívül hagyni.
- Fáj a nyakad?
Mivan? Pedig tudom, mármint agyam hátsó szegletében ott van a gondolat, hogy hiányzik valami, de nem tudom összetenni, hogy a nyakából hiányzó dolog a nyaklánca, azt tudom, hogy a hangja nem ment el, nem tépték ki a nyelvét, nem akadt semmi a torkára.
- Odett megkeresi az apádat.
Felemelem a mutatóujjam, mert eszembe jut, hogy nem ért, és bár nem szívesen, de elengedem a kezét, hogy egy lépést hátrálja. Na hát akkor most, hölgyeim és uraim, vagy megért, vagy nagyon kinevet, de megpróbálom megértetni magam vele, mutogatással. Az "Odett", bár érthető kifejezés, de lehet, hogy éppen nem tudja beazonosítani, így elmutogatom a lány jellemzőit. Nagy melleket, nagy feneket, hosszú hajat, miközben bunkó fejet vágok, és rebegtetem a pilláim, meg úgy csinálok, mint aki énekel. Ezután a kezem a szemeim elé emelem, mintha a távolba révednék, és hirtelen észrevennék valakit. Ezután jön az "apád" szó elmutogatása, amit rájövök, hogy ötletem sincs, hogyan tegyek. Mutatom, hogy magas, széles vállú, szőrös, és végül szusszanva csak annyit mondok.
- Mikhail. Baszki, meg kellett volna tanulnom oroszul, mert rendesen izomlázam lesz így reggelre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=827733#post827733][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.03.16. 21:13[/b][/url]

- Miért nem?
Oké, már vagy HÁROM, azaz három szó, amit tudok oroszul, mert a nemet is értem, de aztán még ki is mondja magyarul, és egy pillanatra meg kell állapítanom, hogy nagyon aranyos a hangja, ha magyarul beszél. Merlinre, nem csak aranyos, de olyan édes, hogy mind a két kezem összetenném, ha hallhatnám újra. Az orosz sokkal, de sokkal határozottabb, sokkal keményebben hat. Vagyis, keményebben, de közben úgy is, mintha egy helyes kis pokemon lenne. Egy, nem, tényleg nem tudok udvarolni, kettő, sosem mondanám ki, hogy a Misty kezében pihenő rózsaszín tojásdad alakú pokemon jutott róla eszembe.
- Dary. Te. Nem. Szeretnéd. Apádat.
Megint csak mutogatni tudok, a "te" szónál rámutatok, a nemet ismeri - Istenemre mondom, ennél nagyobb nő nem is lehetne. A tagadás az minden nyelven -, a szeretnéd egy kicsit megzavarja a képletet, mert átölelve magamat ringok kicsit. Majd az előbbi széles vállal meg magassággal, meg szőrrel mutogatom el az "apád" szót. Azért jó, hogy most ketten vagyunk itt, és nem hiszik azt, hogy mi egész nap így kommunikálunk. Majomszerelem.
- Um.
Meg kell értenem, hogy mit akar mondani, mert úgy érzem, hogy fontos. Nyilván, ha tanúvallomást tesz, akkor tudnom kell, hogy mit mond, mert, ha az ő hibája, akkor valahogy meg kell védenem, ha meg tudja, hogy ki tette, akkor meg kell találnom. A nagy activity show arra jó így is, hogy ide koncentráljak, és ne játsszak hőst, aki szétveri a környéket, amíg meg nem késelik válaszul. Körbe pillantva végül bevillan a dolog, ami hiányzik.
- A NYAKLÁNC!
Még a homlokomra is csapok a felismerésben, hogy mit keres, de fogalmam sincs, hogy hol lehetnek a személyes holmijai, biztos elzárva, és azt nekem akkor se adják ki, ha a férje volnék, ő meg nem beszél magyarul. Istenem. És ha... talán működhet. Az én nyakamban is van lánc, amin, mint egy kutyának, fel vannak vésve az adataim egy dögcédulára. Levéve széttépem, majd a fogaim segítségével lehúzom az ujjamról a fordítógyűrűt, felfűzöm rá, és a csuklóm köré kötöm, az ágy mellé térdelve pedig - baromira romantikusan -, felhúzom az ujjára a gyűrűt, miközben végig a szemébe nézek. A szívem kihagy egy ütemet, ahogy gyakorlatilag hozzáláncolom magam, és csak halkan kérdezem meg.
- Érted amit mondok?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=827744#post827744][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.03.17. 08:54[/b][/url]

- Egy nap csodálatos feleség lesz belőled, mondhatod az uradnak meg a gyerekeidnek is, hogy nem nem nem.
Dünnyögöm a bajszom alatt - mármint tényleg van bajszom, amivel úgy nézek ki, mint egy bánatos hippi "festőművész" -, miközben próbálom megoldani a helyzetet, hogy megértsük egymást. Ha ez nem működik, akkor nem tudom. Felordítom az egész házat valakiért, aki beszél oroszul és magyarul is, mert érzem, hogy amit mond, az nagyon fontos, az nagyon ki kell, hogy jöjjön, és nekem meg kell értenem, és válaszolnom kell, és nekem is el kell mondanom, hogy megértse, hogy én őt tényleg szeretem. Hogy nem bántanám, hogy nem akartam bántani. Most is, amikor sietve kapcsolom össze magunkat, akkor is magammal egyáltalán nem bánok finoman, de féltérdre ereszkedve, olyan finoman húzom a gyűrűt az ujjára, mintha félnék, hogy eltörik alatta. Valljuk be, nem néz ki éppen a legjobban, és igen, szólnom kellett volna az orvosoknak, hogy ébren van, de annyira önző vagyok, hogy minden kettesben töltető pillanatot szeretnék kiélvezni. Csak ő és én. És nem értem, hogy mit mond, de tudom, mert látom rajta, látom, és tudom, hogy mi az, amit kimond, hogy mit szeretne mondani. Tudom, hogy azt mondta, amit én is fogok.
- Szerelmes vagyok beléd, Darya, csak beléd, soha senki másba, én...
Tudom, hogy azt mondta, és ahogy kimondta, és ahogy kimondtam, nevezzenek puhapöcsnek, az sem érdekel, de könnyes szemmel néztem vissza rá. Nem működik a gyűrű, pedig annyira hittem benne, annyira éreztem, hogy működni fog, és mégsem, és ekkora, mielőtt még túl sokan lennénk, kimondom azt a három szót, amit mindenki ismer, akkor is, ha nem beszéli a nyelvet. A világon mindenki tudja, hogy mit mondok, amikor azt mondom:
- I love youuuuuuuuuuu...
És valahol az elnyújtás az már nem a romantikának, hanem Kazanov professzornak szól, akinek a hangja édesen, mint a méz csendül mögöttem, és a "ju"-ból nagyon gyorsan lesz "úúúúú", amivel aztán fordulok is egyet. A lánc ráfeszül a csuklómra, így feléjük fordulva, de a földre huppanva nézek szembe az érkezőkkel.
- Ja igen, Odett, elfelejtettem szólni. Darya nem akarja látni az apját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=827788#post827788][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.03.18. 12:53[/b][/url]

A legszebb pillanatok egyike az életben az, amit most élünk át, jön a csók, meg a hirtelen felépülés, és mindjárt dalra fakad az ápolók rögtönzött énekkara... ja nem. Mert oké, megvan a három szó, és jöhetne minden jó, de helyette valami egészen más történik, és én a hirtelen jött káoszban már azt se tudom, hogy mit csináljak, vagy, hogy amit csinálok, azt tényleg én csinálom, de hát tényleg én vagyok.
Ahogy Darya lehúzza a gyűrűt az ujjáról, felpattanok, hátra lépek egyet, ez pont arra elég, hogy a felém közeledő Odettet úgy kapjam el, hogy semmilyen kiálló testrészét sem érintem, ellenben kezeit úgy fogom le, hogy ne tudjon megütni. A lehetőség azonban, hogy megharap, megrúg, még mindig elképzelhető, hiszen róla van szó, ám szerencsére a hülye kórja ilyenkor nem ragályos. Már így is túl szőrös vagyok, nem kell ezt tetézni, de azért köszi. Szóval lefogom a nőt, akivel amúgy sosem akartam ilyen közel kerülni, és akit kvázi élő pajzsként használnék arra az esetre, ha mondjuk Mikhail meg akarna ölni, és mögüle figyelem az eseményeket.
Szeretném én is ágyban tartani Darya-t, de tudom, hogy ez esélytelen vállalkozás, mégis, amikor az apja rámordít, akkor fülem-farkam behúzva lépek oda, és finom határozottsággal - komolyan, így sosem fog nekem megbocsátani, ha mindig erőszakosnak kell lennem vele - irányítom vissza az ágyba, de azért annyira nem hadakozom vele, és nem is kell, mert a következő pillanatban visszaájul magától, míg az apja kijelenti, hogy távozik. Hogy mi történt itt? Édes Merlin, bár tudnám, de előbb iszom meg a Kazanov család vodkakészletét, mint, hogy megértsem az orosz beszédet. Neeem, nem értem volna be egy kedves, figyelmes, magyarul beszélő lánnyal, nekem Darya-ba kellett szerelmesnek lennem. Kiváló. Annyira tipikus.
- Hozz egy orvost.
Szólok oda Odettnek, aki feltehetően ugyanannyit csinált, mint én, és csak nézte őket, majd ellépve az ágytól - egy lopott arcsimítást követően -, sietve indulok a kilépő férfi után, remélve, hogy utolérem.
- Nem nagyon értettem, hogy mi a baj, de Darya-nak szüksége van magára, kérem. Maradjon, hiszen ön a családja, önhöz jött ide, és biztos vagyok benne, hogy nagyon szereti magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=827866#post827866][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.03.19. 22:16[/b][/url]

Szeretnék érveket felhozni, de egyelőre már annak is örülök, hogy megáll, és beszél hozzám. Egyetértek azzal, amit mond, tudom, hogy nem szabad itt maradnia, tudom, hogy a mi világunkban van a helye, hogy velünk kell lennie, a mi világunkban, hogy helyre kell hozniuk, mégsem tudok szólni egyetlen szót sem, várok, hogy elmondjon mindent, azonban, amikor rám néz, egyrészt frászt kapok, másrészt áldom az eszem, hogy tényleg nem tettem ki magam ennek a tekintetnek idén, és messzire elkerültem a könyvtárat. Amúgy az még szép csavar lett volna, ha egész évben a villogó szeme kereszttüzében tanulok, majd ugyanúgy megbukok, mintha nem tettem volna. Príma kis eset lett volna az is, de persze most sem jobb.
- Uram, én nem kívánok megházasodni addig, amíg el nem végeztem az egyetemet, vagy legalábbis, amíg stabil anyagi hátteret nem tudok biztosítani egy házassághoz.
Valamiért ösztönösen kihúzom magam, talán, hogy jobb színben tüntessem fel magam. Az elmúlt órákat rémálmok közepette, egy kórházi műanyagszéken fekve töltöttem, azt megelőzően ülve, könyörögve Darya-nak, hogy ébredjen fel, hogy jöjjön vissza közénk. Ja és, az utóbbi időben nem kevés tündérpor látogatta meg a szervezetemet, és a doboz cigi, semmi kaja, plusz kávé sem segít azon, hogy Mikhail Kazanov alkalmas férjjelöltet lásson bennem.
- Amennyiben a lányát kívánnám feleségül venni, úgy értesültem, hogy előtte a nagyszülők előtt is meg kell felelnem, és tekintve, hogy nem iszom alkoholt, jelen helyzetemben úgy vélem, ők sem tartanának erre alkalmasnak. Darya hónapokkal ezelőtt szakított velem, telefonon hívtam reggel, mert nem jött el a vizsgára, és akkor értesültem róla, hogy kórházban van. Tény, hogy szerelmes vagyok belé, de nem kényszerítem semmire, amit ő nem akar.
Sosem hittem volna, hogy ezt valaha is ki fogom neki mondani, vagy akár bármelyik mondatot, de tessék, itt van, elmondtam neki, és a szívemről rendesen kősziklák gördültek le. Az előbb ugyan tudom, érzem, hogy azt mondta, hogy szeret engem, de alig egy pillanattal később ellökött magától, úgyhogy az a pillanatnyi remény ahogy jött, úgy tűnt tova, és nem merem azzal áltatni magam, hogy jobb lesz.
- Egyetértek önnel abban, hogy itt nem maradhat, és minden tiszteltem az öné, és esküszöm, ha bárki megkérdezi, letagadom, de ha megfelelő ellátást akarunk Darya-nak, akkor hagynunk kellene, hogy a szőke intézkedjen. Az ő ismertségével a legjobb ellátást kapná, és a diszkréció is fontos.
Rendesen, mintha a fogamat húznák, úgy mondom ki ezeket a mondatokat, de lássuk be, Kazanov professzor egy feldúlt apa, én ugyan gyógyítást tanulok, de messze vagyok még attól, hogy jó kapcsolataim legyenek, Odett viszont, már csak a kórja miatt is, tudom, hogy beljebb van, de ha ez nem, hát tényleg a hírnév áldásosságát tudja élni.
- Uram, van viszont egy gond. Ez egy magyar kórház. Mi nem beszélünk oroszul, Darya pedig nem beszél magyarul, ön az egyetlen, aki segíteni tud, szükségünk van magára, így tisztelettel kérem, hogy maradjon. Segítsen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=827909#post827909][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.03.20. 21:35[/b][/url]

- De... én nem kértem meg...
Erőtlenül mondom kettőnk közé, mert komolyan mondom, hogy ez a házassági ajánlat ez olyan nagyon fel lett kapva, hogy lassan már bűntudatom van, amiért nem kértem meg. Egy nap, pár év múlva, ha akkor is együtt lennénk, vagyis, ha akkor egyáltalán együtt lennénk, teljesen természetesnek venném, hogy megkérem a kezét. Nem akkor, amikor már gyereket vár, hanem még előtte. Szeretném, ha szép jegyességet, majd esküvőt, nászutat, házasságot, családalapítást tudnék neki adni. Így, szépen sorban, nem most, nem akkor, amikor a zsebpénzemből és a derby nyereségemből tartom fenn magam. Most még hazajárok, otthon lakok, mit tudnék adni neki? Semmit. Magamat, és tudom, ez egy baromira romantikus kijelentés, de nem, én ennél sokkal földhözragadtabb vagyok. Meg akarok adni neki mindent, érzelmi és anyagi biztonság tekintetében is.
- Tökéletes. Darya tökéletes.
Én ennél már nem tudom jobban elmondani, és nem is hittem, hogy ennyi embernek el kell ismételnem, hogy én nála jobban senkit sem szerettem soha, de már elmondtam neki, az apjának, a barátnőinek, sőt, gyakorlatilag az egész iskolának. Lehet, hogy a talárom hátuljára ragasztok majd bűbájjal egy nagy hirdetőtáblát, hogy igen, még mindig úgy gondolom, hogy Darya Mikhaila Kazanova tökéletes, olyan tökéletes, hogy... és itt részletezném.
- Nem.
Erősítem meg a kérdést, hogy valóban nem fogyasztok alkoholt. Nem hittem volna, hogy ez így, ebben a formában fog előkerülni. Igen, meg fogom kóstolni, ha eljutunk oda, és igen, lehetek én a ciki magyar fiú, aki még csak rendesen inni sem tud. De érte még az elveimet is képes vagyok feladni. A következőkre nem szólok semmit, mert jól éreztem, amit mondott, és igazából szeretnék ott lenni vele, de nyilván ennek megvan a maga menete. Előbb az apja megtudja, hogy alkalmatlan vagyok a családba kerülésre, én elmondom még egyszer, hogy szeretem a lányát, ő elmondja, hogy a lánya is szeret engem, majd jön az, hogy megfenyeget, és nagyon örülök, hogy eddig nem volt barátnőm, mert Kazanov az első apósjelölt, aki megfenyeget engem, és én azt hiszem, ha semmi másra nem is, de erre örök életemben emlékezni fogok. Még bőszen bólogatok is, és valószínűleg ennek az oka az, hogy csak nézem, ahogy távolodik. Két Kazanov között őrlődöm, de tudom, hogy Dary mellett kell lennem, így hátat fordítva neki, besietek a kórterembe.
- Bocsánat.
Érzem a feszültséget, és tudom, hogy a szőke tette, így csak sóhajtva lépek az ágyhoz, és lehajolva, csókot nyomok a hajába, úgy takarva, hogy senki se vegye észre, ahogy a nyakláncot a nyakába kapcsolom. Tudom, hogy így érteni fogja, ami elhangzik, és tudom, hogy okos lány, oroszul kell válaszolnia, de mivel én visszahúzom a gyűrűmet, elvileg kettőnknek értenünk kell majd egymást.
- Sajnálom, az édesapja és én is úgy véljük, hogy jobb lenne, ha olyan intézményben lábadozhatna, ahol ismerősök veszik körül. A lakhelyünkhöz közel van egy kiváló magánklinika, egy ispotály, oda szeretnénk átszállítatni, remélem megérti, de mindent szeretnénk megadni neki. Odett orvosa beszél oroszul, úgy vélem, már az is segítene, ha az anyanyelvén beszélnek hozzá. Felhívnád Willt, kérlek?
Itt a szőkére pillantok, hogy lássam megértette-e, amit kérek tőle, és csak akkor, ha megbizonyosodtam róla, hogy értette, mit szeretnék kérni. Nem hagyhatjuk egy mugli kórházban. Ujjaim Darya ujján pihennek, kézfejét simogatom.
- Darya nem tud válaszolni, de én ismerem őt, valamennyire beszélek oroszul, el tudom magyarázni, amit mond, és a kérdésekre tud válaszolni általam.
Hazugság, percek óta folyékonyan hazudok. Mivel egyértelmű, hogy a nő nem beszél oroszul, nekem kell azt a hangszínt és hablaty szavakat mondanom. Ha nem jön be az orvosi, még lehetek színész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=828163#post828163][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.03.27. 21:59[/b][/url]

Szó nem hagyja el a számat, pedig ellenkezni szeretnék, végül hátrapillantok, de látva Darya-t, úgy döntök, hogy nem ellenkezek. Ki kell szabadulnom innen, egy kicsit, csak egy kicsit. Kint rápillantok a szőkére, és szándékosan az ellentétes irányba indulok, mert nem akarom még csak a lehetőségét sem megadni annak, hogy akár csak egy mobiltelefon másik végén, de beszélnem kelljen Willel. Ennek két oka van, az egyik az, hogy életem legpocsékabb gyakorlati vizsgáját csináltam végig záróvizsga gyanánt, másrészt meg, mert a többi vizsgámra el se mentem, pedig ő helyet kínált a rendelőben, úgy, hogy támogatta az egyetemi felvételimet. Óóó bassza meg, még az is!
A másik irányba indulva tudom, hogy a folyosó végén van egy számkódos ajtó, aminek a kódját az éjszakás nővér megadta. Nekem pedig ki kell jutnom, friss levegőt kell szívnom, gondolkoznom kell. Megbuktam, ez biztos, vagyis az utolsó évemet a Bagolykőben meg kell ismételnem, de már úgy, hogy közben az elsőt megkezdem az egyetemen. Ez, amennyiben ez a tanév nem az egymás hergeléséről, utálkozásról és sértődésről szólt volna, rendben is lenne, de nem hiszem, hogy az évközi teljesítményem megfelelő lenne arra, hogy nulla tanulással az egészet újra megcsináljam, mindenféle tanulás és készülés nélkül.
Gyorsan beütöm a kódot, az ajtó berren, zöld jelzés villan fel, és egy pillanattal később már meg is csap a hűvös szellő, mely vékony pulóverben pillanat alatt rezzent össze. Egyszerre ébresztő, és álmosító, de, ahogy a zsebemben kitapogatom a cigisdobozt, hirtelen megszűnik a világ. Rendben leszünk. Mármint ebben a pár percben, nem az elkövetkezendő időben. Will nem olyan, aki szereti a bocsánatkéréseket, szóval tökösnek kell lennem, ami vagy beválik, vagy nem. Dolgoznom kell, mert Darya...
Fejem a falnak vetem, a szemeimet lehunyom, és mélyet szívok a szálból. Tíz perc, de nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán látni akar. Olyan simán lökte el a kezem, nem marasztalt, de előtte meg, azt mondta, hogy szeret. De mondhatta azt is, hogy ettől még nem akar engem. Igazából, továbbra se tudom, hogy mi van most, és nem tudom, hogy ezen segít-e az, hogy ennyien itt vagyunk. Ráadásul egész nap azt vártam, hogy az apja megérkezzen, erre, amikor itt van, kiderül, hogy ezzel is hibáztam. Legyen inkább tizenöt a tíz perc, hátha addigra kiderül, hogy mit szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=828440#post828440][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.04.01. 23:41[/b][/url]

Negyed óra, egy perccel se több, ennyit hagytam meg neki, nekem és a komédia minden résztvevőjének arra, hogy a világ visszaálljon a normális kerékvágásába. Hogy miért? Hogy aztán újra felborítsam. Óóó igen. Béke? Kérlek. Az felénk nem dívik. Ahogy a tizennegyedik percben vagyok, utolsót szívok a cigimből, és eldobva a csikket, visszalépek a kellemes melegbe. Fáradt vagyok, és most, ahogy megcsap a benti kellemes hőmérséklet, érzem, hogy ha leülnék, elnyomna az álom. Nem, ezt most meg kell tennem, itt és most, nem később. Méghogy nekem bajom lenne azzal, ami Darya… meg a faszt.
- Oppardon!
Határozottan lépek be a kórterembe, vagyis lépnék, amikor a doktornő, kifelé indulna, gondolom, mindent megbeszéltek, bár sem az arca nem boldog, se a jelenet, ami fogad, nem normális. Rápillantok az ágyban hesszelőre, majd Kazanovra, persze csak az után, hogy kiengedtem a nőt, majd a kezeimet védekezőn felemelve jelzem, hogy fegyvertelen vagyok, és ha meg kívánna verni, akkor várnia kell egy kicsit, mert előbb még okot kívánok szolgáltatni rá. Mondjuk jobb lett volna, ha csak Darya van itt, amikor beszélünk erről, olyan mindegy, mert az apja megtudja, Odett meg olyan, mint egy poloska.
- Mondani szeretnék valamit. Értesz engem?
A kérdés Daryanak szól, és csak akkor folytatom, ha már tudja, hogy miről beszélek, mert nem csak hallania, hanem értenie is kell, amit mondok. Introvertáltként nem könnyű ez most nekem, nem szoktam ilyet tenni, de kell, tudom, hogy kell, le kell tisztáznom mindent, ami az elmúlt egy évben körbe vett minket.
- Nem feltétlenül biztos, hogy én vagyok a legjobb választás, sem akkor, ha egy apa a lányát nézni, sem akkor, ha egy barátnő az egyik legjobb barátnőjére néz, sem akkor, ha valaki a tükörbe néz, és elképzeli a közös életet velem. De tisztességes vagyok, a kötelességtudat megelőz nálam mindent, és családcentrikus vagyok. Nem bújok ki a felelősség alól, elismerem, ha valamit tettem. A múlt tanév elején tiszteletlen voltam Daryával, miután minden előjel és magyarázat nélkül szakított velem, sem a hangnem, sem a csuklója megszorítása nem volt illendő. Nem kértem meg a kezét, de tagadhatatlan, hogy szeretem őt, hogy szerelmes vagyok belé, hogy tökéletesnek gondolom. Olyan kilencvenöt százalékban.
A tekintetem a három jelenlévő között jár, és persze azért figyelem a mozdulatokat is, mert ha valaki nekem készül támadni, akkor legalább felkészülök rá. Fogalmam sincs, hogy meddig beszélhetek, ezért beszélek addig, amíg megtehetem.
- Elképzelhető, hogy eljön az a nap, amikor úgy vélem, minden alkalmas arra, hogy megházasodjak, hogy meglesz az érzelmi és anyagi hátterem ahhoz, hogy egy nő a feleségem legyen, hogy legyenek gyerekeink. Egy nap. Nem holnap, és nem is hiszem, hogy egy év múlva. Három dolgot szeretnék jelenleg. Az első, hogy felejtsd el azt az átkozott balettot, tönkretesz, tönkreteszed magad, és egy nap ott fogsz állni, kiégve, roncsolódott testtel, boldogtalanul. Nem fog boldoggá tenni. Most sem tesz boldoggá. Én is lemondok cserébe bármiről, amiről azt akarod, hogy lemondjak. A második, hogy szeretném, ha megpróbálnánk, újra, együtt, hivatalosan. Nyertünk egy évet, mivel nem jelentünk meg a záróvizsgákon. Azonban én elkezdem az egyetemet mellette, kevés időm lesz, és, ez a harmadik. Éljünk együtt. Bogolyfalván. Muszáj találnunk egy olyan közeget, ahol senki sem szólhat bele az életünkbe, ahol ketten vagyunk. Ennyit szeretnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=832374#post832374][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.06.06. 09:37[/b][/url]

Nem figyelek oda a közbeékelt megjegyzésekre, csak arra, amit Darya mond, és nekem tetszik talán a legkevésbé az, hogy nem megy bele az összeköltözésbe. Tudom, hogy mivel fog járni a két iskola, hogy nem fogom tudni minden szabad időmet vele tölteni, hogy sokat elvesz majd az utazás, a készülés, egyszerűen csak, valahogy úgy éreztem, sőt, még most is úgy érzem, hogy, ha együtt élnénk, akkor együtt tudnánk lenni olyan pillanatokban is, amikor nem tudunk effektíve egymással foglalkozni, és ezt úgy szeretném, hogy senki se legyen ott. Szeretnék számos pillanatot kettesben megélni, ami több száz fővel együtt élve nem megy olyan könnyedén.
- Rendben, akkor még nem költözünk össze.
A még szót egy picit megnyomom, jelezve, hogy nem vagyok hajlandó ettől elállni, de hajlandó vagyok némiképp odébb tenni az időpontot. Arra, hogy miért adtam csak kilencvenöt százalékot a tökéletességére, nem állok neki itt magyarázatot adni, ha bárkit érdekel, akkor kifejtem később. Különben is, a válasza hirtelen önt el forrósággal. Abban a biztos tudatban jöttem be ide, hogy azt mondja, a dohányzásról mondjak le, amit képes lettem volna megtenni, de olyat kér tőlem, ami a lényem része. Jobban belegondolva viszont ugyanolyan súlyban van jelen az életemben, mint neki a balett, valami, amit szeretünk, de képes megnyomorítani, sőt, talán meg is ölni minket. Így nem mehetünk bele egy közös életbe, márpedig egyértelműen, hogy ez egy logikus lépés lenne.
- Még sosem hoztam senkiért ekkora áldozatot, de legyen.
A torkom kicsit kapar, ahogy elkezdem kimondani a mondatot, rekedtesen tudom csak megtenni, de kimondom, és amit én kimondok, az úgy is van. Az elbeszélgetésre bólintok, mégsem mozdulok, tekintetem továbbsiklik és a férfiról a szőkére vándorol, néma kommunikációt folytatva le vele.