[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=663493#post663493][b]Árvai-Mózs Barnabás - 2017.02.28. 12:05[/b][/url]

Nem gondolta a fiú, hogy ennyire meg fogja lepni az utasát a mugli eszköz. Barnabás emlékezetében úgy élt, hogy a mágusok is azért használnak autót, még ha kicsit tuningoltakat is. Ennek ellenére nem kellett sokat nógatni Hellát, hogy bepakolja magát a négykerekűbe - véletlenül sem üvöltött róla, hogy még egy ilyen ismeretlen eredetű járgányba is beszáll, csak itt ne kelljen lennie. Coloska látta, hogy utasa milyen rémülten ül ott, mint egy faszent, és hogy oldja a feszültségét a másiknak, nekiállt összehordani hetet-havat. Agyzsibbasztó vicceket is nyomott néha, mint pl. hogy mit csinál a kecske, ha elfogy a vajaskenyere? Megken egyet.
Úgy 20 perc után tört rá a sebességmámor. Egy pillanatra sem ment többel, mint amennyi a megengedett, de egész megnyugodott, ahogy duruzsolt alatta a motor és suhant el mellettük a táj. Kicsit lehúzta mindkét ablakot, bal kezét a kocsiajtóra fektette és egy kézzel kormányzott, amíg nem kellett sebességet, vagy zenét váltani. A nap ragyogva verődött vissza fehér pólójáról, szemén megcsillant a fény, kezén a kis erek kezdtek kirajzolódni, izmai megfeszültek. Út közben azért rendszeresen megkérdezte Hellát, hogy meg akar-e állni, vagy akármi, és ha bármi kellett, akkor a legközelebbi pihenőnél megálltak.
Egy szűk óra után odaértek a budanekeresdi menhelyre, ahol finom parkolást követően leállította a motort, megsimította a műszerfalt és némán megköszönt egy újabb utat az autójának. Kiszállt, kinyitotta Hella ajtaját is. A hely, ahova megéreztek, nem épp egy bevásárlóközpont, de egy nagyon meleg, kellemes benyomást keltő egyaránt szabad-és zártterű épület. A hófehér, kék szemű kiscicáktól kezdve az engedélyt igénylő bestiákig elég széles volt a felhozatal. Ahogy kicsit beljebb mentek a kerítésen belülre, egy vidám, mosolygós, szőke hajú lány üdvözölte őket melegítőben és pólóban, amiken látszott, hogy nem csak a kapát támasztja egész nap, s felajánlotta a segítségét. Barnabás Hellára pillantott, hisz most a fiú a szócsöve, neki kell észrevennie a legapróbb jeleket is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=664316#post664316][b]Árvai-Mózs Barnabás - 2017.03.04. 08:57[/b][/url]

Út közben megfordult a fejében a gondolat, hogy a legközelebbi lehetőséget megragadja s okvetlen megtanul hoppanálni, akkor nincsenek ilyen apróságok, mint hogy egy órán át úgy ül ott a társa, mint akit megrázott a 220.
Ahogy kiszálltak (Hella kiteleportált), s elindultak a bejárat irányába, meglepetten érezte a hűvös ujjak érintését a tenyere környékén. Odapillantott a bozont felé, megfogta a kezét, és a pár lépést, amit így együtt tettek meg, rettenetesen élvezte. Amíg a szőke hajú lány nem jött eléjük, addig bizony eljátszadozott a gondolattal, hogy vajon milyen lenne, ha nem ott élne a lány, hanem teszi azt, a Bagolykőn, vagy ott Pesten. Ha tudna beszélni. De hát ez így érdekes, nem? Boldogságos mosolya elárulta őszinte büszkeségét, és óvón nézett Tarzanja után, aki nem sokatt elmélkedett a dolgokon: a kutyák irányába bandukolt.
- Nem köszönöm, azt hiszem, hogy boldogolunk. De ha mégse, akkor szólok - odakacsintott a lányra, aki mosolyogva vette, majd elváltak útjaik. Barnabás a szemeivel kutatott Hella után, de nem találta. Elindult hát ő is az ebek irányába, de hát aztán az egyik kennel előtt muszáj volt a rácsba fűznie az ujjait miután leguggolt oda elé. Nagytestű kutyák. Hát menten szerelmes lesz itt.
- Hella! - nem kifejezetten elkiáltotta magát, de kicsit emeltebb hangon szólt a leányzója után, miközben majd' kicsordult a könnye a kutyák láttán.