[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662798#post662798][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2017.02.26. 11:51[/b][/url]

A szalon még nincs készen, sok apróság hiányzik belőle, Sára nélkül azonban Rebekának sem elegendő ideje, sem erőforrása nincsen ahhoz, hogy gyorsan befejezze a megkezdett munkálatokat. Így tehát szabadidejében, mikor épp van pár elkölteni való galleonja, folytatja a szépítgetést és az eszközök beszerzését. Egy tetoválószalon nem kis tétel, már amennyiben az ember tisztességesen csinálja és ki tudhatna többet minderről, mint a televarrt Rebeka?
Már dél körül járhat, erre az apró-cseprő információra pedig korgó gyomra hívja fel a figyelmet. Mit van mit tenni, ennie kell. Kilép a helyiségből és bezárja az ajtót maga után, hogy valami étel után nézzen, ekkor pedig azt hiszi, csak káprázik a szeme. Mit keres itt Dávid - akarja mondani Krisztián? Mert bizony, az út túloldalán ott áll teljes valójában a metamorfmágiában jártas barátja. De mi oka lenne álcáznia magát, elvégre már együtt vannak, mi más késztethetné még arra, hogy valaki más arcát használja?
Valójában mindegy is, mert a kérdések elsikkadnak a tény mellett, hogy vele ebédelhet. Minő szerencse! Pompás fordulat. Körülnéz és átszalad az úton, hogy utolérje a srácot, de már előtte nyitja a száját, hogy rá kiáltson.
- Krisztián!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662815#post662815][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2017.02.26. 12:47[/b][/url]

Szikla szilárd meggyőződése, hogy a férfi, akit lát, pusztán párja a régről jól ismert alakban, fel sem merül benne a gondolat, hogy talán más lehetne. Esetleg az igazi személy. Mert hát, Krisztián nem élő emberről mintázta azt a kinézetét, ha pedig mégis létező személy, hát mennyi lenne az esélye annak, hogy pont itt, pont most fussanak össze? Szinte nulla.
Amint visszakérdez, Rebeka picit összezavarodik, pont akkor ráadásul, mikor megérkezik, pontosan a fiú elé.
- Hát mert ki más? Vagy ezzel az arccal már csak Dávidként tudlak megszólítani? - oldalra billenti a fejét. Talán Krisztián valóban kialakított egy másik személyiséget? Neeeem, arról bizonyosan tudna, elvégre elég sokat találkoznak ahhoz, hogy feltűnjön neki, ha a barátja, hogy is mondjam... Meghasonlana. Nem pszichológus ő, hogy "ezt majd ő tudja", de azért na. Meg amúgy is, Krisztián potom huszonkét éve metamorfmágus, ha bármiféle személyiségzavara lenne, annak már illett volna előjönnie. Bár ki tudja, mit ért ő ehhez?
- Azt hittem, ma dolgod van, hogy-hogy erre jársz? - a kérdés persze burkoltan arra vonatkozik, hogy csak nem olyan lovagias, hogy munkáját megszakítva véletlenül erre járt és pont együtt tudnak enni...? Rebeka hisz a sorsban és a karmában is, de ezt még ő se veszi be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662826#post662826][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2017.02.26. 13:08[/b][/url]

Rebeka szeme elkerekedik, mert most aztán végleg összezavarodott. Mi az, hogy ő nem Krisztián? Ne nevettesse már! Oké, annak idején, egyszer bedőlt ennek a trükknek, de hogy kétszer ugyanabba a hibába essen? Kizárt! Lehet, hogy ez valami teszt, de azt meg minek? Jaj szegény feje, most már végképp nem ért semmit.
- Bálint. Aha - ahogy megismétli, hangjából süt a hitetlenség. De oké, tegyünk úgy, mintha elhinnénk, hogy ő nem Krisztián. Hátha át tudjuk verni, gondolja vörösünk, de belül milliónyi kérdés kezdi mardosni. Mire fel ez a színjáték? Talán bajba keveredett és Ombozink a lehető legrosszabbkor érkezett a képbe, most pedig úgy kell tennie, mintha más lenne? Nem, már egy szót sem képes felfogni, a saját gondolatai rémisztik meg a legjobban. De csak nyugalom, kell lennie magyarázatnak.
- Én már csak ilyen jövős-menős vagyok - a kis unszolásra elindul ő is, de most meg arra gondol, hogy Krisztián keze épp hozzáért, ebből az érintésből viszont hiányzott minden, amit eddig valaha tapasztalt kedvesétől. Mi az isten folyik itt? Most akkor ő tényleg nem Krisztián?
- De figyelj, most tényleg nem viccelődsz? Nagyon fura vagy. Megebédelhetünk, meg minden, de most tényleg nem vagy Krisztián? - látszik az arcán, hogy totálisan sokkolja a felismerés, hogy az igazi Dáviddal (Bálinttal?) találkozik. Szóval akkor most megelevenedik a pokol. Tudta, hogy ez az édes kis semmiség később még vissza fog ütni. De miért pont most?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662834#post662834][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2017.02.26. 13:38[/b][/url]

Ő tényleg, igazán próbálja elhinni, hogy ami itt történik az valóság, hogy ez a férfi tényleg nem Krisztián, de közben a kétely ott matat agyának egy eldugott - vagy nem is olyan eldugott - részében.
- Jaj, Merlin mentsen meg attól - felemeli mindkét kezét, érdekli is őt a dolog. Vagyis igen, épp ez az, baromira érdekli, de hogy születési anyakönyvi kivonat...? Az már tényleg túlzás lenne, nem? Elvégre nem oknyomozó vagy riporter, nem is valami megszállott, pusztán egy zavarodott hölgy, aki szeretné tudni, mi folyik körülötte.
Ekkor kapja kezébe a magazint, amiben, lássunk csodát, valóban Bálintként szerepel. Oké, ideje lenne elkezdeni hinni neki. Mégsem győzheti meg arról a srácot, hogy olyan ember, aki nem ő. Vagy hát értitek. - Azt hiszem, most elég nagy hülyének nézhetsz - felpillant az újságból, tekintete ezúttal bocsánatkérő, semmint vádló vagy hitetlen. Ideje lenne feldolgoznia az információt, hogy ez a férfi nem Krisztián.
- Oh, ne haragudj, Rebeka vagyok. Csak tudod, azt hittem ismersz, nem is gondoltam arra, hogy bemutatkozzak - legszívesebben felnevetne a helyzet abszurditásán, de majd inkább máskor. Mindenek előtt magyarázattal tartozna - már amennyiben korgó gyomra engedne bármiféle gondolatfoszlányt is megfogalmazódni. - Hú, mondjuk egy hamburgert. Vagy pizzát. De ha te kagylóra vágysz, akkor ehetünk azt is, nem vagyok válogatós - megvonja a vállát, elvégre úgyis ő fizeti a saját kajáját. Amúgy sem várná el az ellenkezőjét, ezek után meg aztán pláne nem.
- Azt hiszem tartozom egy kis magyarázattal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662850#post662850][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2017.02.26. 14:30[/b][/url]

Legalább egyikük jól szórakozik a helyzeten, ez is valami. Mellesleg szerencsésnek mondhatja magát, hogy a fiú nem küldte el oda, ahová való lett volna azok után, hogy tulajdonképpen meg akarta győzni arról, hogy ő nem létezik, vagy ha mégis, nem ebben a formában. Bár tulajdonképpen ez valóban mulatságos a maga kitekert, elmebeteg módján.
Biccent egyet, de most már csukva tartja a száját. Jobb lesz, ha annál több kárt nem csinál, mint amennyi amúgy is van. A hamburger-pizza páros hallatán felcsillan a szeme, mert bár úgy tűnhet, nem ítélkezett előre. Jó, igen, az öltöny eléggé arra utal, hogy Bálint nem a sarki büfében akart bedobni valami zsíros malacot, hanem mondjuk minimum egy Hilton minőségű luxus helyre készült, de... Egy szakadt ember is ehet kagylót, meg egy jól öltözött is gyorskaját. Ez még nem jelent semmit.
Leányzónk szinte ámul és bámul, mert Bálint éppen olyan előzékeny és kifinomult, mint Dávid volt. Illetve Krisztián. Jaj már ebbe a sok névbe! Hát lehet ezt ésszel felérni?! Kér egy hatalmas hambit, nagyjából mindennel, ami az étteremben megtalálható, majd némileg feszengve hagyja, hogy a leadott rendelés után leüljenek. Pontosabban kihúzzák neki a széket és leüljön. Mamám!
- Oooooké, szóval gondolom nem azért járkálsz Budanekeresden, mert mugli vagy, vagy ilyesmi. Ha mégis, legfeljebb lecsuknak engem, amiért szivárogtatok - legyint egyet és előrehajol, hogy jobban megnézze magának a férfit. Ez persze kínos vagy épp furcsa lehet, mégis megteszi, nem zavartatja magát. Pár másodperc után ismét a háttámlának dől és keresztbe fonja kezeit maga előtt, miközben egyik lábát átveti a másikon az asztal alatt. - Az a helyzet, hogy a barátom metamorfmágus. A megismerkedésünk, vagy inkább újra találkozásunk alkalmával pontosan ugyanúgy nézett ki, ahogyan most te. Hónapokig találkozgattam vele úgy, hogy fogalmam sem volt róla, hogy ő az, lévén a külsejét megváltoztatta és Dávidként mutatkozott be. Aztán színt vallott, blabla, az már csak a tündérmese része. Szóval ezért hittem azt, hogy nem vagy Bálint. Vagyis nem Bálint vagy, érted - reméli, hogy sikerült elmagyaráznia érthetően a lényeget. Hogy egy korábbi kis affér miatt tulajdonképpen félreértés áldozata lett és hát... Itt kötöttek ki. Nincs ezen mit szégyellni, ha ezek után sem tartja totálisan őrültnek a vöröst, még akár haverok is lehetnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662860#post662860][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2017.02.26. 14:58[/b][/url]

A kérdésre felszalad fél szemöldöke egy pillanatra. Sanyarú? Visszataszító? Korántsem. Meglepődne, ha tudná, hogy mennyire más ember, mint amilyennek ezek alapján hangzik. És persze jogos a kérdés, miért kéne védenie? Talán azért, mert teljes szívéből szereti. Szívás.
- Nem. Igazából tejesen véletlen volt. A korcsolyapályán futottunk össze, ő már épp más arcot viselt. Nem hittük, hogy találkozunk még, aztán végül újra, meg újra megesett - megvonja a vállát. Itt már azért befigyel a dolog, hogy mennyire is voltak váratlanok azok a találkozások, de mindegy. Tudva azt, hogyha Rebeka nem lett volna akkora tuskó a fiúval annak idején, akkor ez mind nem történt volna meg... Hát igen. Részint magának köszönheti.
- A páromként - könnyeden javítja ki, miközben kezeit az asztalra csúsztatja és ismét közelebb hajol a másikhoz. - Lábjegyzetként hozzátenném, hogy eredeti alakjában szóba sem voltam hajlandó állni vele, vagy ha mégis, abban nem volt köszönet, pusztán egy félreértés miatt, mint utóbb kiderült. Plusz direkt nem tett semmit, egy csók vagy ölelés se volt köztünk, míg be nem vallotta a dolgot - ismét megrántja a vállát, majd egy pillanatra elpillant a pult felé, ahol kérték az ebédjüket. Hozhatná már valaki, éhen fog veszni. - Haragudtam rá, de megbocsátottam. Szerencsénkre nem a külsejébe habarodtam bele az alatt a két-három hónap alatt - és, hogy mi volt az a bizonyos félreértés? Rebeka összepréseli ajkait, ha visszagondol rá. Lepillant tenyereire, majd lassanként inkább az asztal alá dugja kezeit. Még mindig nehéz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662867#post662867][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2017.02.26. 15:30[/b][/url]

Tartozott ennyi magyarázattal, hát megadta. A lényeg, hogy ő szereti Krisztiánt, meg az apja, meg mindenki más is, akinek mesél róla. Látják, hogy boldog vele. Kellhetne neki ennél több? Ugye hogy nem.
Persze, bár vaknak tetteti magát, látja, hogy Bálint miképp legelteti rajta tekintetét. Nyilvánvalóan nem mindennapi látvány egy vörös hajú, tetovált lány, aki kétszer akkora hamburgert rendel, mint amekkora ő maga, ráadásul meglehetősen zizzent. Ebből a csodából mindenki szeretne egy falatot, csak hát kár, hogy nem lehet mindenkié. Pedig mennyivel könnyebb lenne az élet, ha mindenkinek lehetne egy Rebekája!
- Jobban tetszett a külseje, mint azt valaha is hajlandó volnék bevallani, de őszintén szólva, belőle jobban kell az eredeti - széttárja a karjait, amolyan "ne haragudj öcskös, de ez van" stílusban. Igen, Bálint külseje több, mint egy egyszerű nyeldeklés, pár nyögés és sóhaj. Ezzel a testtel sok mindent lehetne csinálni és őszintén érdekelné, mi lehet az alatt az öltöny alatt. Valószínűleg olyan hasfal, hogy itt helyben elalélna, mégis... Számára csak Krisztián van - ha pedig nem így lenne, már nem lenne vele.
Végre megérkezik az ebéd, Rebeka pedig le sem tudja venni tekintetét hatalmas áldozatáról. Ezt aztán jól megtömték! Mondjuk farkas éhes, nem is reggelizett ma még, szóval... Vesszen a hambi! Mielőtt azonban jó varacskos disznó módjára elkezdhetne ízléstelenül zabálni, Bálint szakítja félbe. Erre a mondatra kaján vigyorra húzódnak ajkai, melyeket gyorsan végig is nyal.
- Fogalmad sincs, mennyi minden fér a számba... - megemeli az előtte található monstrumot, majd folytatja. - ...és a gyomromba. Jó étvágyat - azzal nemes egyszerűséggel beleharap a batár szendvicsbe. Mennyei! Atyavilág, már megérte felkelni ezen a madárcsicsergős reggelen!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662876#post662876][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2017.02.26. 16:03[/b][/url]

Az eredeti alatt természetesen Krisztián valódi kinézetét érti, de a megfogalmazás félreérthető volt, mea culpa. Meg azért nem semmi, hogy anélkül, hogy ismerte volna Bálintot, ilyen tökéletes mása volt. Tuti nem fogja elhinni Rebekának, ha az elmeséli neki ezt a sorsszerű találkozást.
- Reméltem, hogy nem okozok benned maradandó károsodást. Mindenesetre, ha a szitu változna, te leszel az első, aki megtudja - pimasz módon rákacsint, ráadásul abszolút nem is zavartatja magát emiatt. Sosem volt kifejezetten férfiakkal kikezdős típus, de flörtölni mindig is tudott, illetve zavarba hozni másokat. Főleg férfiakat. Néha napján azt hinné az ember, még a hóembert is meg tudja győzni, hogy jól esne neki egy forró zuhany. Érdekes, nem igaz?
Hahaha! Természetesen sohasem tesz véletlenül kétértelmű megjegyzéseket és, ha esetleg arra gondolnál, hogy csak te gondolsz arra, tévedsz. Ő is pontosan arra utal, amire azt hiszed, hogy utal. Magában elégedetten konstatálja, hogy ismét sikerült találatot bevinnie, de hát, jelenleg itt ez a hamburger és, ameddig el nem pusztítja, addig sajnos Bálintnak a második helyre kell szorulnia. Nem törődve az illemmel, jóízűen eszik, bár hozzáteszem, nem gusztustalanabbul, mint az elfogadható lenne. Szóval nem tömi úgy tele száját, mint valami rágcsáló, nem folyik róla mindenhol minden, pusztán a járulékos maszatolás van. Ami egyes férfiak szemében úgy tetszik, hogy végre egy nő, aki tud enni, másoknak meg pont úgy nem tetszik, hogy ezt azért mégse. Van ilyen, nem azért van itt, hogy felszedjen bárkit is.
- Nem reggeliztem, nem maradt rá időm. Sajnálom, hogy végig kellett szenvedned ezt a vizuális környezetszennyezést - természetesen egy fikarcnyit sem sajnálja, de igazán jól hangzott. Megtörli száját és ujjait is - bár kacérkodott a gondolattal, hogy végignyalja őket. Csak őszintén: mit akarna ezzel elérni? Semmit. Maga is belekortyol a vízbe, amit még korábban kért és már helyre is áll a világ rendje.
- Jelenleg mestertanonc vagyok a Bagolykő Mágustanodában. Szabadidőmben igyekszem megnyitni a tetkószalont, amit a féltestvéremmel álmodtunk meg - mivel az étterem üvegfalú, így könnyedén mutat ki rajta az utca túlsó végére, ahol nem messze tőlük látszik a kis üzletecske. Hamarosan kint lesz a névtábla, hogy Ombozis, de addig is... - Nem kínos, hogy a névnapod pont Valentin napra esik? Mindig is meg akartam kérdezni erről egy Bálintot.