Az idei évem javát fotózások és a bemutatók töltötték ki, így kevesebb időm volt a festéssel foglalkozni, de ennek ellenére sikerült egy kiállításnyi anyagot összetennem. A fő téma idén a nők, a női test. Többen álltak nekem modellt és igen sok esetben készült akt is, ami számomra is új irány volt. Idén a legkülönlegesebb alkotásom egy terhes nőről készült fél akt, amit megrendelésre készítettem, de a kiállítás idejére visszakaptam a tulajtól. Tartok a fogadtatástól, még annak ellenére is, hogy közösségi felületeken igen nagy sikernek örvendtek. Igaz ott csak részleteket csepegtettem el, illetve a követőim ott nagyrészt fiatalok, de a kiállításra sok esetben idősebb korosztály érkezik. A galéria pont december 24-re tervezte a megnyitót, mert az nagyon ünnepi szerintük, én viszont tartok tőle, hogy emiatt kevesebben fognak megjelenni.
Most öltönyben állok a galériában kialakított „büfé” mellett és nézem a befelé hömpölygő tömeget, ami nem kisebb, mint szokott. Több ismerős arc is feltűnik, ami minden esetben egy pozitív megerősítés számomra, hogy vannak akik nem csak erre tévedtek, hanem követik is a munkásságomat. A modellkedés miatt igen nagy számban vannak jelen a fiatal korosztály tagjai, leginkább lányok, akik nem a festmények miatt vannak itt, hanem miattam. Természetesen a kötelező közös fotók és autogramok sem maradhatnak el, de ez ezzel jár. Megszoktam.  Mindenki megérkezik, majd egy kisebb nyitóbeszéd után a kiállítás megnyitja kapuit. Az emberek útnak indulnak és halk beszélgetés kezdődik köztük, ami betölti a teret. Próbálok elcsípni egy-egy mondatfoszlányt, ami hol sikerül, hol nem. Iszom egy kortyot a jól megérdemelt pezsgőből, majd széles mosollyal arcomon bevetem magam a tömegbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=785753#post785753][b]Emir Mahfud - 2019.12.25. 09:36[/b][/url]

Az idei évem javát fotózások és a bemutatók töltötték ki, így kevesebb időm volt a festéssel foglalkozni, de ennek ellenére sikerült egy kiállításnyi anyagot összetennem. A fő téma idén a nők, a női test. Többen álltak nekem modellt és igen sok esetben készült akt is, ami számomra is új irány volt. Idén a legkülönlegesebb alkotásom egy terhes nőről készült fél akt, amit megrendelésre készítettem, de a kiállítás idejére visszakaptam a tulajtól. Tartok a fogadtatástól, még annak ellenére is, hogy közösségi felületeken igen nagy sikernek örvendtek. Igaz ott csak részleteket csepegtettem el, illetve a követőim ott nagyrészt fiatalok, de a kiállításra sok esetben idősebb korosztály érkezik. A galéria pont december 24-re tervezte a megnyitót, mert az nagyon ünnepi szerintük, én viszont tartok tőle, hogy emiatt kevesebben fognak megjelenni.
Most öltönyben állok a galériában kialakított „büfé” mellett és nézem a befelé hömpölygő tömeget, ami nem kisebb, mint szokott. Több ismerős arc is feltűnik, ami minden esetben egy pozitív megerősítés számomra, hogy vannak akik nem csak erre tévedtek, hanem követik is a munkásságomat. A modellkedés miatt igen nagy számban vannak jelen a fiatal korosztály tagjai, leginkább lányok, akik nem a festmények miatt vannak itt, hanem miattam. Természetesen a kötelező közös fotók és autogramok sem maradhatnak el, de ez ezzel jár. Megszoktam.  Mindenki megérkezik, majd egy kisebb nyitóbeszéd után a kiállítás megnyitja kapuit. Az emberek útnak indulnak és halk beszélgetés kezdődik köztük, ami betölti a teret. Próbálok elcsípni egy-egy mondatfoszlányt, ami hol sikerül, hol nem. Iszom egy kortyot a jól megérdemelt pezsgőből, majd széles mosollyal arcomon bevetem magam a tömegbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=785947#post785947][b]Mester Aida Dorka - 2019.12.26. 16:55[/b][/url]

Halványszürke szövetkabátom összefogva pihen bal alkaromon, ahogy jobbomban egy üveg pezsgőt tartogatva húzódom meg a háttérben. Amerikában határozottan kellemes baráti társasággal rendelkeztünk, akiket, ide, nyilván nem cipelhettünk magunkkal. Ezért egyszerűen csak újakat kell találni, ezt pedig aligha tehetném meg ennél alkalmasabb helyen.
A művészet alapvetően egy olyan luxuscikk, amelynek határozottan szűkös körök áldozhatnak az oltárán - ezért nem is kell feltétlenül egy Michelangelo kiállításon részt venni, ha keresel valakit. Az igazi passzió felfedezésében, felemelésében rejlik, ezért a valódi gyűjtők szeretnek megfordulni fiatalabb, vagy épp ismeretlenebb, kisebb névvel örvendő újoncok kiállításain, megtalálni a tűt a szénakazalban. Vagy épp azt az egyet, akiben a jövő zenéjét látják. Nem válik persze ettől még mindenki szakértővé, a legtöbb itt megforduló csak szeret úgy tenni, mintha meglátná a különböző ecsetvonások között megbújó erőfeszítést és igyekezetet. Ezért kell először keresni, figyelni, úgy a kiállításra mint annak közönségére is.
Én pedig imádom ezt csinálni, embereket be- és észrevétlen magamhoz fűzni, a megfelelő pontossággal és odafigyeléssel elejtett mondatokkal a szívükbe édesgetni a nevem. Mert barátokra mindig szükség van, és azt sem véletlenül szokták hangoztatni, hogy az embert körülvevők alapján illik megítélni valakit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=786092#post786092][b]Emir Mahfud - 2019.12.27. 13:04[/b][/url]

Az emberek között sétálva meg-megállok váltani velük pár szót, megkérdezni a véleményüket. Az egyik aktom előtt kisebb tömeg gyűlt össze és komoly eszmecserét folytatnak róla, majd mikor megpillantanak egyikük azonnal oda is hív. Itt kezdődik az izgalmas része, ugyanis tudom, hogy egyikőjük előszeretettel vásárolja meg az ifjú festők munkáit, így most el tudom talán adni a darabot, ha ügyes vagyok. Komoly, érzelmekkel átszőtt mesélésbe kezdek a festmény mellett állva. Bizonyos mondatrészeknél a női alak egyes részeire mutatok, ezzel téve még szemléletesebbé az előadásomat. Tekintetem folyamatosan cikázik a körülöttem állok között, de a háttérben feltűnik egy ismeretlen lány alakja, aki nem tudom, hogy mióta állhat ott, de eddig nem vettem észre. Poharát szorongatva ácsorog és figyel. Őszintén szólva az első gondolatom az volt róla, hogy furcsa, de tökéletes lenne modellnek a következő munkámhoz. Van benne valami titokzatos vonás, ami megfogja a szépérzékkel bíró embereket. Magyarázok tovább, de tekintetemet nehezen tudom nem rá irányítani, így gyorsan le is zárom a bemutató előadásomat és bocsánatot kérve a társaságtól odébb állok. Az ismeretlen lány mellé lépek, mellkasom előtt összefonom karjaimat és arra nézek amerre ő.
- Miért vagy így elbújva itt a háttérben? – kreativitásomat vesztve mindössze ennyit sikerült megszülnöm beszélgetésindító gyanánt. Nem nagyon tudom, hogy mit is szeretnék most ettől a beszélgetéstől, de muszáj megismernem őt.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=786308#post786308][b]Mester Aida Dorka - 2019.12.28. 12:57[/b][/url]

Finoman oldalra biccentve fejem figyelem az alkotás előtt összegyűlt társaságot, zöld szemeim hol a festményre magára, hol a róla beszélőkre szegezem, megjegyzem vonásaik és mozdulataik, hogy később, amikor majd magukra maradnak, a megfelelő pillanatban mutatkozhassak be nekik. Aztán figyelmem a leszakadóra összpontosul, az előbbi jelenetből ítélve övék lehetnek a képek – nem sokkal később azt is felfogom, hogy nem véletlenül tart felém, s tekintetem egyetlen rezzenésében pásztázom végig a teremben összegyűlteket, mielőtt a megszólításra reagálva, felé fordulnék.
Arcomra kedves mosoly költözik, elismerő gesztussal emelem meg felé poharam, mielőtt aprót kortyolnék.
- Ki mondta, hogy elbújtam? – kissé felszegve állam fonom keresztbe balom mellkasomon, ujjaim a poharat tartó jobb kéz könyékhajlatában pihentetve meg. Félig visszanyitva a kiállítás anyaga felé, kezemmel szolid mozdulattal intek a kiállított festmény felé, mintegy csak jelezve, hogy miről fog szólni az elkövetkező magyarázat. – Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy túl közelről figyelni kész pazarlás, már, ha nem a festéstechnikára és ecsetkezelésre vagy kíváncsi.
Mutató- és középső ujjaim kissé eltartva az üvegtől, szolidan gesztikulálva magyarázok.
- Viszont, ha van időnk hátrálni pár lépést – ezzel utalva jelenlegi helyzetemre is – a látókörünk kitágul, és fogékonyabbá válunk a képek mögött meghúzódó történetre is. – a magyarázat végén újra felé fordulok, arcát fürkészve keresem vonásaiban az őszinte reakciók jellegzetes, egyéni nyomait. – Jelen esetben rád – teszem még hozzá. Bármilyen alkotásról is legyen szó, műfajtól, témától és személytől függetlenül, a valódi értéket a mögötte található szándék, a művész így kifejezett mondanivalója adja.
- Mióta festesz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=786319#post786319][b]Emir Mahfud - 2019.12.28. 15:45[/b][/url]

Arcomon mosoly ül miközben hallgatom a lányt. Felüdülés számomra mikor olyan emberrel sodor össze az élet, akinek van bármi lövése a festészetről, még akkor is, ha ő maga esetleg nem műveli azt. A lány mondandója alatt végig aprókat bólintok, ezzel jelezve, hogy teljes mértékben igaza van, egyetértek vele.
- Nem tudom, hogy ezt ki mondta neked, de teljes mértékben igaza van. Sok esetben, ha a festmény közelről esetleg csak sok apró foltnak, pöttynek tűnik, de távolról megnézed, akkor ki fog rajzolódni valami, valami teljesen felismerhető. Igaz, én csak ritkán használok ilyesféle technikát, de más ismerőseim munkáinál ez sokszor észrevehető. – sajnos ha festészetről van szó, akkor valami miatt dőlnek belőlem a szavak. Ez a szenvedélyem…
- Kérdésedre egyébként a válasz az, hogy kb. 8 éve. – felpillantok a plafonra és arcomon látszik, hogy töröm a fejem. – Igen, nagyjából 20 évesen kezdtem. Nagy hatással volt rám egy Caravaggio alkotás, és csak úgy hobbi szintjén kezdtem le pingálgatni. Mondjuk ha ismered az ő munkáit, akkor láthatod, hogy erőteljesen rányomta a bélyegét az én alkotásaimra is. – utolsó mondatomnál a festmények irányába mutatok, majd teljes testtel a lány felé fordulok.
- Na és neked mi a véleményed? Csak őszintén. – bal kezem nadrágom zsebébe süllyesztem kissé, majd oldalra biccentett fejjel figyelek rá. Azonban még mielőtt belekezdhetne a válaszába a galéria egyik dolgozója lép oda hozzám, majd a fülembe súg. Biccentek neki egyet, majd akarva akaratlanul egy széles mosoly kúszik arcomra.