Örülök, hogy sikerült túltennünk magunkat az összekapáson melynek látható maradványai is lettek és amik örökké figyelmeztetnek arra, hogy  mi az, amit nem szabad hagynom megtörténni még egyszer. Ricsinek igaza volt, túl feszült voltam az utóbbi napokban és hetekben, de szerencsére Dai felbukkanása segített valamennyire, ám ettől még van bőven bennem aggodalom. Szeretjük egymást Ricsivel, azt hiszem ebben nincs semmi különleges és félreérthető. Nagyon jó testvér és jó érzés, hogy ezúttal is figyelt rám: az ő ötlete volt eljönni bulizni. Mindkettőnkre ráfért már és ami engem illet: mentőövet jelent és épp fuldokoló személy számára. Nem együtt megyünk a buliba, nekem még van egy kis dolgom előtte. Már az ötlet felvetésekor is közöltem vele, hogy ha összejön a buli, akkor majd figyeljen oda rám, mert az biztos, hogy én nem leszek komplett. Nyilván nem hitte el ezt, mert még sosem látott durván bulizni, de én valahonnan érzem, hogy most el fogom tudni engedni magam. Pár óra múlva érkezek meg a szórakozóhelyre és akkor jön a neheze, megtalálni Ricsit. Rengetegen vannak, így eltart egy ideig, közben veszek is valamit inni. Hosszú kutakodás után látom meg üldögélni és beszélgetni valakikkel. Csak a hátát látom, de így is biztos vagyok benne, hogy ő az. Lassan közeledek felé, bár nincs is miért lopakodnom, a hangos zenétől úgysem hallhat meg, max ha hátranéz, viszont remélhetőleg ez nem történik meg és én meg tudom lepni, avagy ijeszteni.
- Csáó! - mondom hirtelen közel a füléhez hajolva, amitől talán meglepődik. Egyből leülök mellé és csatlakozok a társasághoz, de mindenek előtt kortyolok ismét az italomból.
- Hű, de be vagy pörögve. - Hát éppen, hogy nem, az irónia csak úgy cseng a hangomban. Legalább táncolna a csajokkal, vagy ilyesmi. Ejjh Ricsi, Ricsi...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=645049#post645049][b]Lepsényi Zalán - 2016.12.04. 13:24[/b][/url]

Örülök, hogy sikerült túltennünk magunkat az összekapáson melynek látható maradványai is lettek és amik örökké figyelmeztetnek arra, hogy  mi az, amit nem szabad hagynom megtörténni még egyszer. Ricsinek igaza volt, túl feszült voltam az utóbbi napokban és hetekben, de szerencsére Dai felbukkanása segített valamennyire, ám ettől még van bőven bennem aggodalom. Szeretjük egymást Ricsivel, azt hiszem ebben nincs semmi különleges és félreérthető. Nagyon jó testvér és jó érzés, hogy ezúttal is figyelt rám: az ő ötlete volt eljönni bulizni. Mindkettőnkre ráfért már és ami engem illet: mentőövet jelent és épp fuldokoló személy számára. Nem együtt megyünk a buliba, nekem még van egy kis dolgom előtte. Már az ötlet felvetésekor is közöltem vele, hogy ha összejön a buli, akkor majd figyeljen oda rám, mert az biztos, hogy én nem leszek komplett. Nyilván nem hitte el ezt, mert még sosem látott durván bulizni, de én valahonnan érzem, hogy most el fogom tudni engedni magam. Pár óra múlva érkezek meg a szórakozóhelyre és akkor jön a neheze, megtalálni Ricsit. Rengetegen vannak, így eltart egy ideig, közben veszek is valamit inni. Hosszú kutakodás után látom meg üldögélni és beszélgetni valakikkel. Csak a hátát látom, de így is biztos vagyok benne, hogy ő az. Lassan közeledek felé, bár nincs is miért lopakodnom, a hangos zenétől úgysem hallhat meg, max ha hátranéz, viszont remélhetőleg ez nem történik meg és én meg tudom lepni, avagy ijeszteni.
- Csáó! - mondom hirtelen közel a füléhez hajolva, amitől talán meglepődik. Egyből leülök mellé és csatlakozok a társasághoz, de mindenek előtt kortyolok ismét az italomból.
- Hű, de be vagy pörögve. - Hát éppen, hogy nem, az irónia csak úgy cseng a hangomban. Legalább táncolna a csajokkal, vagy ilyesmi. Ejjh Ricsi, Ricsi...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=645050#post645050][b]Lepsényi Richárd Dávid - 2016.12.04. 13:26[/b][/url]

Nem értem hol késlekedik már, túl sokat késett ahhoz képest is, hogy mondta. Majd betoppan az utolsó pillanatban, ha vége lesz a bulinak és cseszheti az egészet. Mindegy, jön, amikor jön, maximum megcsörgetem, és, ha kijelenti, hogy nem jön el, akkor a fülénél fogva rángatom el. Meghívom egy tesós programra, aztán szarik rám, milyen kedves. Addig elütöm az időt, táncolok, iszok és ismerkedek. Az utóbbi könnyebben megy a buli kezdete óta, nem panaszkodhatok a társaságra, akiket most ismertem meg, de van, aki jobban leköti a figyelmemet közülük. Hallgatom a dumáját, néha bólogatok is, remélem, nem kérdez semmit, mert akkor bukta lenne. A zene túl hangos, így alig értem a szavakat, amik elhagyják a száját, de nem zavar. Rendelek még valamit inni, mikor egy ismerős személy súg a fülembe. Vigyorogva fordulok felé, a gúnyos mondatára nem tudom megállni, hogy ne válaszoljak.
- Csá! Ennyi késéssel nem beszélnék, de látom már találtál magadnak italt – nézek a kezében lévő pohárra. Látszik kinek a testvére, jobban mondva féltestvére, nem mintha ez olyan lényeges lenne. A vér nem változtatja meg az együtt töltött időt. Kellett ez az este mind a kettőnknek, kimozdultunk otthonról és együtt csinálunk valamit. Rég volt ilyen.
- De, ha ennyire szeretnél pörögni, akkor mozoghatunk is – húzom fel a szemöldököm. Ez nem csak neki szól, bármennyire is tesós estére készültünk. Tényleg sokat kellett várnom, ha beszélni akar valamiről kibír egy táncot, ha meg nem, akkor egye fenyő, meghallgatom. A többieknek, akik körülvesznek minket tetszik az ötlet, nem kell kétszer mondani. Az öcsémre pillantok, hátha van valami indoka ellene, ami hülyeség lenne, ő hozta fel a témát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=645051#post645051][b]Lepsényi Zalán - 2016.12.04. 13:27[/b][/url]

Akarok bulizni, ki akarom tombolni magam ezen az éjszakán, hogy aztán újra nekikezdhessek az ügyes-bajos dolgaimnak, mint például, hogy találkozzak az igazi apámmal, vagy hogy ismételten jól teljesítsek a vizsgáimon, igaz azok még odébb vannak. Késve érek a szórakozóhelyre, de Ricsinek erről volt tudomása. Úgy tűnik, Ricsi jól elvan és én is egészen feldobott hangulatomban vagyok, noha lehet azért, mert nem az első ital van a kezemben ebben az órában. Talán sikerül meglepnem a tesómat, viszont nem foglalkozok többet a betoppanásom sikerességével, inkább leülök mellé. A késésemet megjegyezi, mire én is visszaszólhatnék neki valami frappánsat, ám ezúttal nem így teszek különös módon, hanem ártatlanul belekortyolok az italomba újra, jelezve hogy nem is akarok sokat beszélni, mert jobban teszem, ha szürcsölöm a narancslét meg a többi alkotórész, amit a poharamban van. Végül is sosem szeretem sokat jártatni a számat, noha most nincs ellenemre a rengeteg ember és a társaság, simán önteném a szavakat, de ugyan kérlek, ha van jobb dolgom is...
- Nekem nyolc, mehetünk - mondom közömbösen, én még úgyis most jöttem, valószínűleg nekik már kevésbé van kedvük ücsörögni, biztos régóta iszogatnak és beszélgetnek. Akarok táncolni, szóval végignézve a többiek reakcióin - mindannyian mennének - én is bólintok, aztán lehúzom a maradék gyömölcslevemet, majd az öres poharat az asztalon hagyva felállok és követem az induló emberkéket, köztük az én drága bátyámat, aki szerencsére nem példamutató, hiába állítja, hogy ő az. Pont annyira illik prefektusnak, mint én.
A zene egyre hangosabb lesz, amint beérünk a "tömegbe". Elég sokan vannak, ám ezúttal nem érdekel az, hogy időnként hozzáérek másokhoz, mondjuk Gwen hiányzik, de ez most tesós ötlet volt, meg egyébként sem ér rá a napokban. Egy körbe állunk, én Ricsi mellé kerülök, aztán indul a buli. Ricsi jobban táncol mint én, ez nem is csoda és emiatt megfordul a fejemben, hogy nem mellette kéne lennem, mert így kissé gázos a szituáció, de aztán elengedem magam és csak szórakozok. Nem érdekel semmi, úgy mozgok a zenére, ahogy én akarok. Ugrálok, táncolok akár egy őrült és bár nem annyira vagyok feltűnő a rengeteg ember eszeveszett szórakozása között, mégis magamhoz képes sokkal felszabadultabb vagyok. Ritka az ilyen és lehet az ismerősök sokáig emlegetni fogják eme alkalmat, de egyelőre csak a testvéremet ismerem, ő pedig valószínűleg nem sokra fog emlékezni. Mármint biztos be fogja verni a fejét valahova, amilyen ügyetlen szegényke, szóval értitek...    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=645052#post645052][b]Lepsényi Richárd Dávid - 2016.12.04. 13:27[/b][/url]

Soha nem voltam a buli ellen, mindenkinek szüksége van a kikapcsolódásra, ezzel én sem vagyok másképp. Apám biztos azt mondaná, egy jó könyv elolvasása értelmesebb tevékenység, annál, hogy Budapest egyik szórakozóhelyén ütöm el az időmet, de nem érdekelnek a szavai, régen sem hallgattam rá, nem most fogom elkezdeni, főleg nem azok után, amiket évekig csinált az öcsémmel. Nem volt képes elfogadni, hogy nem az ő fia, ezért ott szívatta és szívózott vele, ahol csak tudott. Mindig is utáltam az ilyen viselkedést, nem mintha én nem kaptam volna a zsarnokoskodásából. Mindegy, nem akarok erre gondolni, most a családi helyzetemet teljes mértékben szeretném elfelejteni, így a legelső csapathoz csatlakozom, akikkel összefúj a szél. Nem vagyok ismerkedős, de van, ami tesz róla, hogy közvetlenebb legyek, nem csak azért, mert az öcsém még nincs itt. Egy ideje táncoltam már, mikor felvetült a pihenés ötlete. Kipirosodott arccal mentem az asztalhoz és rendeltem a következő zöld színű löttyöt, aminek biztos az ételszínezék (italszínezék?) miatt van ilyen szép színe. Tudnak valamit ezek a muglik, meg kell hagyni. Időközben betoppan az én egyetlen, drága, összetéveszthetetlen öcsikém is, akinek a sima napokon is nagyon örülök, most pedig még annál is inkább. Ha tudná, mennyire szeretem, de ezt nem jelenthetem ki neki, akkor túlságosan elbízza magát és túl nagy lesz az arca velem szemben, már így sem tisztel engem. Egy testvéri szóváltást követően megkérdezem, kinek lenne kedve táncolni, és rajta nem látom a lelkesedést, de nem is mond nemet. Nem is mondhatna, nem azért jött ide, hogy üljön a seggén és nézzen ki a fejéből. Nem tudom ki fogja hazavinni a másikat ma este, mármint kinek lesz erre ereje, talán az utcán töltjük az éjszakát, de haza nem mehetünk az hétszentség. A fater első cselekedete az lenne, hogy leharapja a fejünket, nekünk meg szerintem most nem lesz kedvünk összetűzésbe keveredni vele. Mi is a címe a csajának? Mindegy, baglyunk sincs, amivel levelet küldhetnénk neki.
Mindig is imádtam táncolni, többen mondták, hogy jó vagyok benne, én meg persze egyetértek velük. Zalán zenél, én táncolok, néha énekelek is, Veró még nem forott ki. Vetek mindenkire egy pillantást, mikor elkezdünk táncolni a zene ritmusára. Nem érdekel ki, hogy mozog, én is a magam mozdulataival tombolok, ha valakinek nem tetszik, az így járt. A sok ugrálás és forgás teljesen összerázza azt, ami a gyomromban van, alapjába véve sem bírom a pörgést, most pedig még rosszabb, de bírom még, példát kell mutatnom Zalánkának, különben milyen testvér lennék. Felelősséggel tartozom érte, mondjuk ezen az estén inkább meg sem szólalok ezzel kapcsolatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=645053#post645053][b]Lepsényi Zalán - 2016.12.04. 13:28[/b][/url]

Nem panaszkodhat, hogy nem vagyok szófogadó testvér, amint mondja, hogy ne beszéljek, én már meg sem szólalok. Persze ezzel sosem volt problémám, inkább annak örülhetne, hogy beszédes vagyok, mert ez így van, de ki tudja, lehet büszke, hogy az öccse első szóra is iszik - narancslét - és ő ezúttal is felettébb példamutató testvér. Szó mi szó, régen az volt, csak aztán felnőttünk és már figyelmen kívül hagyjunk minden etikai közleményt és csak megyünk a fejünk után. Szerintem ez így van rendben, fiatalok vagyunk és mikor érezzük magunkat jól, ha nem itt és most? Tíz év múlva már nem lesz erre nagyon lehetőségünk. Bevallom, keveset buliztam együtt még a bátyámmal és ennek az elsődleges oka az, hogy nem vagyok az a nagy emberfüggő személyiség, ráadásul kisebb koromban jobban antiszociális voltam, mint most. De igazából ez az egész egyszerű: felnőttünk és megértünk, végre elértük azt a kort, amiben már szinte ikertestvérek is lehetnénk, mert eltűntek azok a nagy tudásbéli és érdeklődésbeli szakadékok, amik mondjuk egy tizennégy és egy tizenhét éves között vannak.
Nem túl lelkesen bólintok a táncra, de valójában van kedvem hozzá, sőt azért jöttem, csupán épp az előző percben ültem le és innen jön a szemforgató magatartás. A táncparketten azonban egyből elkapom a ritmust és mihelyst érzem, hogy a narancslé gyümölcsös zamata eléri agysejtjeimet is, édes íze jobb kedvre ösztönöz. Nem vagyok magamhoz illő jelenleg, és pont ez a jó. Ha most Gwen látna, biztos meglepődne, de szerintem tetszene neki ez a Zalán is. Ugrálok, hiszen az egyik kedvenc pop számom megy, hiába a rock az én zenei világom. Negyed óra telhet el és látszólag a többiek, különösen a lányok kezdenek fáradni, nem úgy, mint én, aki továbbra is annyi energiával rendelkezik, akár három oroszlán együtt, ha éhesek. Hirtelen új szám dübörög a hangfalakból, mire Ricsire pillantok, összenézünk, ugyanis ez az egyik kedvenc dalunk, amit rengeteget hallgattunk együtt éveken keresztül. Ez csupán jobban fellelkesít és ösztönöz arra, hogy ne menjek se az ülőhelyekhez, se a klotyóba okádni. Bár bírom az italokat, de a narancslé kicsit sok volt egyszerre, nem szeretem ennyire a tömény gyümölcskészítményeket. A szám végén valakiben megbotlom, érzem, hogy épp most akarnának elmenni mögöttem, csak összegabalyodnak a lábak és mindennek végére én kerülök a földre. Elesek a testvérem mellett, ám nem ütöm meg magam, ennyitől még nem érzek fájdalmat, főleg nem most, szóval röhögök az eseten szüntelenül, akár egy idióta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=645054#post645054][b]Lepsényi Richárd Dávid - 2016.12.04. 13:29[/b][/url]

Hamar megtalál az öcsikém, ez biztos egyfajta tesós dolog, nem mintha tudnám mennyit kavargott az emberek között. Nem is foglalkozom vele túlságosan, meglett és ez a lényeg, nem verjük nagy dobra a többi dolgot. Mindenkitől kérdezem, hogy lenne-e kedve táncolni, amire pozitív válaszok érkeznek, bár az öcsém kissé húzza a száját, ez pedig nekem nem tetszik. Ugye nem azért jöttél Zalánka, hogy itt ülj és igyál magadban, mint a gödény? Most buli van tesó, muszáj jönnöd. Végül nem gondolja meg magát, feláll és követi a bandát. Illő lennem bemutatni kik vannak itt, de minek, holnapra elfelejtjük az egészet, teljesen felesleges lenne, ehhez folyamodjak. Érzem a jókedvet, amit a sok színes ital adott, de nem tudtam ellenállni nekik, kötelességemnek éreztem megkóstolni a szivárvány összes színét, és meglepő módon mindegyik finom volt. Nem feltételeztem volna ezt, ezentúl a szivárvány a kedvenc italom. Van benne eper, barack, alma, narancs, sőt még gránátalma íz is, ezek után nem tudom utálni ezt a csodát. Majd meghívom őt is, hátha van kedve megkóstolni.
A tánc teljesen elveszi az eszemet, ahogy ez általában is lenni szokott, imádom a mozgás ezen fajtáját, átmozgat és megmozgat, szóval ugyanannyit ér, mint mondjuk a futás, csak ez még szórakoztató is. A mozgásom igazodik a zenéhez, nem mintha annyira figyelnék erre, mégis a csoportból én vagyok az, akinek a legjobban megy. Anno próbáltam rávenni Zalánkát erre, azonban ő nem akarta, így hagytam a dolgot, majd jön magától, ha táncolni szeretne, vagy ami esélyesebb, Gwent keresi fel. Még nem is találkoztam a lánnyal, de, ha a tesó nem mutat be neki, akkor személyesen keresem már fel, ideje lenne találkozni vele, azok után, hogy Veró is összefutott vele. Az egyik pillanatban még mellettem áll, a következőben meg a földön fekszik a levitás társam. Nem tudom, mi van vele, talán már meg is kóstolta a szivárványt, ezért terül el a földön, vagy csak álmos és próbálja kompenzálni. Jó testvérhez méltóan, fel kellene segítsem, ez a szándék meg is van bennem, azonban mikor a kezemet nyújtom feléje, egy tag a bandából nekem jön, és szintén ott kötök ki, ahol a fiatalabb is. Elterülök mellette, ami veszélyes, akár össze is taposhatnak, ez engem egy cseppet sem érdekel. Rápillantok a mellettem fekvőre és engem is elkap a röhöghetnék, nem is tartom magam vissza, arcomon megjelenik a hatalmas vigyor, ami az este folyamán többször is. Simán rájöhetett mindenki, hogy milyen kapcsolatban állok vele, le sem tagadhatnánk a másikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=645055#post645055][b]Lepsényi Zalán - 2016.12.04. 13:29[/b][/url]

Jól érzem magam. Igen, én ilyet is tudok, bizony nem csak az a komoly antiszociális srác vagyok, akinek sokan hisznek. Valójában nem érdekel ki mit gondol, szerintem rengeteget változtam az elmúlt időkben és ezt legjobban Gwen láthatja rajtam, meg talán a tesóim és itt most Daira is gondolok, mert ő is legalább annyira testvérem, mint a többiek, hiába eddig csupán haverok voltunk. Örülök, hogy kiderült az igazság és hogy vele is minden rendben van, mondjuk még előttem van egy nagy lépés: megismerni az igazi apámat és ez elég stresszes, de pont ezért vagyok most Ricsivel itt, Budapesten.  
Nem szeretek úgy leülni, hogy a következő pillanatban már kelhetek is fel, ám hamar túlteszem magam ezen és követem a többieket. Igyekszek nem lemaradni, noha nehéz a közelükben maradni a nagy tömeg miatt. Megoldjuk és találunk egy szellősebb helyet, majd táncolni kezdünk egy körben. Nem lep meg Ricsi tánctudása, igaz nem sokat láttam miközben próbált az órákon, valamiért sosem kötött le az a hobbi. Ami engem illet, nekem is van ritmusérzékem a sok zenéléstől, hiába az egy másik stílus. Negyed, netán fél óra után kezdek túllendülni a normális jelző határán, az ideális az lenne, ha elmennénk pihenni, de én még bírom és csak most pörgök be igazán, mivel megszólal az egyik kedvenc zenénk, amit rengetegszer hallgattunk együtt Ricsivel. Tombolok, akár egy őrült és talán ezért, talán mert szimplán megszédülök, vagy csupán mert meglöknek, a földre kerülök. A mögöttem lévő emberke azonnal bocsánatot kér, ezáltal kiderül, hogy mégsem egyéb okokból estem össze, hanem miatta. Beletelik kis időbe, mire felfogom, hogy már nem állok és milyen király helyzetben vagyok, mert ha felnézek, akkor sok szép jó dolgot látnék a körülöttem lévő lányok jóvoltából, akikről persze fogalmam sincs, hogy kicsodák és nem is jut ez a gondolat az eszembe, csupán röhögök mint egy hülye. Némi fáziskéséssel Ricsi is észreveszi az összezsugorodott testvérét és próbál nekem segíteni, nyújtja a kezét, amit elfogadok, mert egyedül nem biztos, hogy fel tudnék kelni, ám a várttal ellentétben ő köt ki mellettem. Majdhogynem rám esik és ez meglep.
- Istenem, de szerencsétlen vagy! - mondom röhögve, de nyilván én is az vagyok és ezt ő is tudja. Nem biztos, hogy meghallja, max leolvassa a számról. Ott ülünk egymás mellett a földön és csak röhögünk magunkon, bár addig jó, amig nem pánikolok be, hogy simán eltaposhatnak minket. Kezd homályosulni körülöttem minden, idelent nem nagyon van levegő és a nagy bulizó tömeg is kezd sok lenni. Érzem, hogy fel kell állnunk, mert baj lesz. A többiek is nyújtják a kezüket, de mivel kezdek komollyá válni, így már önerőből is fel tudok állni és próbálom Ricsit is magammal húzni. Oké, ideje pihenni és lenyugodni kissé, ezt meg is akarom mondani a tesómnak. Közelebb hajolok hozzá, hiszen a hangos zenétől nem hall semmit úgy, ha csak előtte beszélek.
- Szerintem jobb, ha most leülünk - mondom viszonylag hangosan, hogy meghallja. Ilyen közel is már rég voltam hozzá, de ez most nem érdekel. Ha egyetért, ha nem, elkezdem húzni az ülőhelyekhez.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=645056#post645056][b]Lepsényi Richárd Dávid - 2016.12.04. 13:30[/b][/url]

Kezd egyre jobb lenni a buli, felforrósodik a hangulat, ez a táncon is látszik. Levegő alig van a terembe, bár ez eddig nem érdekelt minket, ahogy most sem, őröltek vagyunk, minden tükrözi ezt. Rég nem voltam ilyen helyen, jól esik kiereszteni a gőzt, a suli kezd sok lenni, ennek most érzem meg a súlyát. A sok tanuláson kívül még ott vannak a prefektusi feladatok, ezeket felelősséggel kell ellátnom. Nem mondom, hogy mindig, de általában sikerül és ez a lényeg, nem. Ha most Berci látna, lehet, megfosztana a jelvényemtől, akkor már két volt prefi is lenne a családban, de azt is tegyük hozzá, hogy nem a suliban és környékén csináljuk, amit csinálunk, valamint elmúltunk 17 évesek, tehát senki nem szólhat ellene. Fiatalok vagyunk, valahogy ki kell eresszük a gőzt és ennek ez a legjobb módja. Most vagyunk fiatalok, őrültnek kell lennünk.
Lehet nem egyszerre kellett volna, megkóstoljam a szivárványt, de nem tudtam ellenállni, így az egész a testemben van. Kezdem elveszíteni a fonalat, leginkább röhögök és figyelem a többieket, főleg az öcsémet, aki olyan ügyes, hogy a földön kössön ki. Komolyan ennyire béna, hogy lehet a gyerek? Mondjuk, én nem beszélhetek, pillanatokkal később én is oda kerülök, és az kínosabbá teszi a helyzetet, hogy segíteni akartam neki. A szándék megvolt és az a lényeg. Nem hallom szavait, szájáról olvasom le, amit mondani akar. Csak vigyorgok, mint egy idióta, kivételesen nem szólok vissza, tudja, mire gondolok, akkor meg lényegtelen. Felmerül bennem, hogy nem kéne itt üldögélni, akár össze is taposhatnak minket, de ennek biztos kicsi az esélye, a többiek is figyelnek ránk. Zalánnak előbb sikerül feltápászkodnia, én továbbra is kényelmesen birtokba veszem a padlót a fenekemmel. Felnézek rá, érdeklődő pillantásokkal, most vajon mi lesz, majd elfogadom a kezét és felállok. Mikor teljesen kiegyenesedem, megszédülök, azonban nem esek el újra, megtartom az egyensúlyomat. Olyan közel hajol hozzám, ahogy nagyon ritkán, és a fülembe súgja szándékait. Számmal egy néma óóó-ra kerekedik, és érzem, ahogy húzni kezd. Nem érdekli mi a véleményem, viszont nem is ellenkezem, követem, mint egy hűséges kiskutya. Biztos balhé lenne, ha nem így tennék, szóval nem teszem szóvá, csak mikor már megérkezünk az ülőkékhez.
- Megártott a narancslé? – kérdezem érdeklődően. Nem tudtam, hogy ennyitől kidől a gyerek, eddig jobban bírta az ilyesmit, vagy túl sok gyümölcslevet fogyasztott, ezalatt az idő alatt. Nem láttam mi volt a kezébe, mielőtt csatlakozott hozzánk, szóval bármi lehetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=645057#post645057][b]Lepsényi Zalán - 2016.12.04. 13:30[/b][/url]

Nem akarom, hogy összetapossanak, és bár nem nézek fel, érzem, hogy vannak páran, akik nem vesznek észre és simán rám lépnének. Ha ez megtörténne, lehet fájna, különösen ha egy tíz centis tűsarokkal nehezednek rám. Nem tudom, hogy pontosan mennyi időt töltök a földön, a röhögés és s megszédülés kissé elveszi a normális érzetemet, de talán az segít, hogy Ricsi is mellettem köt ki. Nem örülök ennek, vagyis meglep, hogy ő is annyira ügyetlen és kábult, mint én. Úgy néz ki, mintha nem hallaná az indulatból kiejtett szavaimat, jobb is így szerintem, noha lehet pontosan tudja, hogy mit gondolok és ez fordítva is igaz. Nagyon ritkán láttam eddig ilyennek, az is meglehet, hogy ez az első közös nagyobb bulizásunk és bevallom, tetszik. Jó dolognak tartom, hogy azok után is ennyire el tudjuk magunkat engedni és újra normális testvérekként tudunk viselkedni. Már nem félek attól, hogy elveszítem, hisz őt sosem fogom és emiatt nagyon hálás vagyok neki. Haverok, barátnők, ismerősök és ellenségek: őket mind el tudom veszíteni, de Ricsit soha! Persze Gwent sem szeretném, az nagy trauma lenne számomra. Valahogyan feltápászkodok és felhúzom Ricsit is. Kérdő pillantásaira csak egy komoly tekintettel válaszolok, nem értem, miért akar ott egy helyben ücsörögni, az veszélyes és én féltem őt. Ebből is látszik, hogy egy szinten vagyunk már, eltűntek köztünk a korbeli különbségek. Közelebb hajolok hozzá, mert ezúttal valóban szeretném, hogy meghallja a mondandómat. Hosszú idő után most kerülök hozzá nagyon közel és ez feltűnhet számára is, ám nyilván nincs ebben a közeledésben semmi félreérhető, mert basszus, ő a bátyám, mindazonáltal legalább boldog lehet, hogy már nem irtózok annyira senkitől sem, tőle pedig főleg nem. Mondom neki, hogy menjünk és pihenjünk, aztán tekintetét keresve próbálom leszűrni a válaszát, avagy gondolatait. Meglepi a dolog, nem számított rá, de nem különösebben érdekel, húzni kezdem egyenesen vissza az asztalokig.
- Ha csak az ártana meg... - Nem tudom, hogy mennyire akadna ki, ha azt mondanám, hogy az egyik haveromnál voltam a buli előtt és ott is volt egy-két finomság. Muszáj volt elmennem hozzá, mert azt a találkát már előbb megbeszéltük és nem akartam lemondani. Persze amint megtudta a régi gitáros, hogy tőle nem haza, hanem bulizni megyek, egyből hozta is a dugóhúzót.
- De mit szólsz be, te sem vagy józanabb?! - válaszolok vissza csipkelődve. Ez most nem olyan, mint anno a verekedés. Itt mindketten jól érezzük magunkat és csak poénból szólunk be a másiknak és ezt is csupán azért, mert már jól ismerjük egymást. A következő órákban még párszor visszamegyünk táncolni, meg inni is, míg a végére azzal a problémával szembesülünk, hogy haza kéne menni. Nem bírjuk már tovább, hajnali négy van. Vesszük a kabátunkat, én ezt csak az utcán teszem meg, mert nem akarok a tömegben öltözködni. Odakint megcsíp a hideg, de jól jön, legalább felfrissülök és remélhetőleg kitisztul a fejem. Vagy nem.
- Mennyire kéne most hazamennünk? - Nem tudom, mi lenne a helyes döntés. Áron biztos kiakadna, ha meglátna minket így, persze engem már nem érdekel ez az egész, annyiszor lecseszett már, hogy nem kottyanna meg és várhatóan én leszek a hibás, hogy elrontottam Ricsit is. Igazából nem zavar, amúgy is szívesebben aludnék az ágyamban, mint a hideg büdös utcán a fővárosban.
- Szerintem osonjunk be, max ha felébred ránk, akkor futunk. - Izgalmakból amúgy sem lehet kevés az életben. Elindulunk hazafelé, mely nincs messze nagyon, bár metróval jobb lenne közlekedni, de kinek van kedve várni rá ilyen időtájt. Fázunk, én biztosan, valamint még nem is vagyok észnél teljesen. Bizony, továbbra is jó a hangulatom, így hirtelen az utcán seggbe rúgom a tesómat és futni kezdek. Ennek csak azért van értelme, hogy ne fázzunk és gyorsabban hazajussunk, az pedig béna lett volna, ha csak simán megkérdeztem volna a bátyámat, hogy nincs-e kedve futni egyet. Fáj a lában, de nem számít, röhögve rohanok a visszatámadása elől. Szerintem mindketten jól szórakozunk. Olyanok vagyunk, mintha tíz évesek lennénk, de sebaj, az élet akkor jó, ha kiéljük azt és biza ez azzal jár, hogy időnként ismét gyerekké kell változni.
Hazaérve lassan közelítjük meg a lakást és próbáljuk rettentően halkan kinyitni a zárat. Ricsi lép be először, mert az ő apja ellen bujkálunk, hiába új és fájdalmas ebbe belegondolni. Nekem az a férfi már csak Áron nem pedig apa. Belépek utána és halkan becsukom, bezárom mögöttünk az ajtót. Indulunk a szobánk felé, mikor összenézünk és engem elkap a nevetés a vicces helyzet miatt. Hihetetlen, hogy tényleg bujkálnunk kell, ez már szarkasztikus. Kiadok magamból valami kis hangot, aztán visszafogom magam még mielőtt észre vennének minket. Már majdnem elérem én a szobámat és Ricsi a sajátját, mikor a szemben lévő szoba ajtaja kinyílik és az a személy szúrós tekintete néz ránk, akit el akartunk volna kerülni. Érzem, hogy most bajban vagyunk, és hogy szidás lesz, bár nem tudom, hogy mi a gond, két tizennyolc év feletti srácról van szó, akik értelemszerűen bulizni is akarnak néha. Lehet az a gond, hogy nem szóltunk neki erről, vagyis én csak annyit mondtam a szüleimnek, bocsánat: anyámnak és Áronnak, hogy az egyik haveromhoz megyek át és hogy majd jövök. Ricsire pillantok, hogy most akkor futunk, vagy mi lesz. Elmosolyodok, még mindig hülyék vagyunk és nem is akarok komoly lenni. Olvasunk egymás tekintetében, majd megiramodunk és nevetve befutunk a szobánkba, lesz ami lesz. Reméljük, nem jön utánunk az a bizonyos személy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=649722#post649722][b]Lepsényi Richárd Dávid - 2016.12.20. 21:30[/b][/url]

Ez a buli túlságosan is jóra sikeredett, bár az elején kételkedtem benne. Hogy miért? Az első, mert egyedül jöttem, az öcsém elég sokat késett, nekem kellett társaságot keressek, ami nem könnyű feladat, nem szeretek másokkal beszélni, főleg, ha azok idegenek, mindazonáltal megoldottam a dolgot, a szivárvány bátorságot adott. Ez így meg is felelt, egy személlyel közelebbről is megismerkedtem, aztán betoppant Zalán, én pedig idősebb testvéri kötelezettségemnek éreztem figyelni rá. Ez beidegződés, felnőtt már a gyerek, mégis figyelek rá, nehogy valami oltári nagy baromságot csináljon megint, például mikor titkolózott előttem. Azóta nem fordult ez elő, nem is fog, ha rajtunk múlik, és ezt az ő nevében is kijelenthetem, azt hiszem. Ezután minden tényleg mindent képesek leszünk egymásnak elmondani, segítséget kérni a másiktól, én segítenék neki egy hulla elásásában is.
A táncot mindig is szerettem, szerintem jól is megy, szeretnék később ebből megélni, ez most is látszik a mozgásomon. Zalán a zenész a családban, én a táncos, ugye milyen jól összehoztuk? Nem csak a táncolás a kedvencem a bulikban, de a másik tevékenységet már befejeztem, vagyis egy időre elég volt belőle, meglehet meg is ártott, nem mintha ezt beismerném, bírom én még. Az öcsém elesik, vagy fellökik, ezt nem látom, én pedig készségesen lépek oda segíteni neki. Ilyen egy jó bátyó, mindig segít a kistestvéreinek. A szándék megvan, úgy tartja a mondás, hogy az a lényeg, nem is mondhat ez ellen semmit, csak ez a segítség nem igazán hasznos, én is a földre kerülök egyhamar. Mond valami sértőt, amit nem veszek magamra, inkább röhögök egy jót, ahogy ő is teszi. Én rajta nevetek, ő rajtam, le sem tagadhatnánk egymást. Végül fordítva sül el minden, ő áll fel előbb és húz magával. Jó volt a földön, pihentem egy kicsit, viszont igaza van, muszáj feltápászkodjak. Leülünk a legközelebbi helyre, ami közel van a bárpulthoz, nagy csábítás számomra, és gondolom az öcskös sem kóstolta meg a szivárványt, ez pedig nagy bűn, be kell pótolnia. Nem rögtön kérem a következő kört, várok egy kicsit, míg tényleg jobban leszünk, mikor már nem ver annyira a szívem, és nem érzem úgy, hogy meg akarnék sülni. Nem szeretnék rosszul lenni, mégis ez az este a bulizásról szól, a későbbiekben még jó sokat táncolunk, iszunk mindenfélét, ami akár meg is árthat holnap, nem csak a másnaposság miatt, hanem, mert minden összekeveredik bennünk, azonban ebben a pillanatban ez a legkevésbé sem érdekel egyikőnket sem, egyszerűen szeretnénk jól érezni egymást, erről szól a mai este.
Hajnalban ér véget a party, mind a ketten hulla fáradtak vagyunk, mégis hatalmas mosollyal a képünkön lépünk ki a helyről, teljes mértékben megérte eljönni ide. Az ő cuccai is anyáéknál van, nem tehetünk mást, oda kell mennünk. Megijesztenénk a nőt, ha nem térnénk haza, apa haragját meg mind a ketten leszarjuk, főleg, hogy Zalánnak nem is a vérszerintije. Mi akadhatnánk ki, amiért ennyi ideig hazudtak nekünk, mégse teszünk ilyet, testvérek maradunk és kész, ezen, nem változtat semmi. Hopponálni egyikőnk se tud, marad a gyaloglás, ami nem könnyű feladat, ilyen hidegben nem is a legjobb, minden porcikám fázik.
- Tekintve, hogy futni nem igazán tudunk, ezért marad az osonás – vonom meg a vállam, miközben a kulcsot fordítom el a zárban. Apám a legkisebb neszre is felébred, óvatosan kell, bemenjünk a szobánkba, különben nagyon lecsesznek bennünket. Olyanok vagyunk, mint a kisgyerekek, akik nagyon rossz dolgot csináltak, és félnek az otthoniak haragjától. Nálunk nem áll fent a helyzet, csak szeretnénk elkerülni a balhét, amit Áron csinálna. Nem értem mi a rossz abban, ha két fiatal bulizni megy, tudunk magunkra vigyázni, akkor meg mi a probléma. Édesanyámat is imádom, viszont képes túlaggódni mindent, ha lehetne, egész nap a tenyerén hordozna, soha nem engedne felnőni. Szerencsétlenségünkre nem jön be a ninja mód, nyílik a háló ajtaja és kilépnek belőle a szülők. Egy pillanatra meghűl bennem a vér, aztán tudatosul bennem, hogy nem csináltunk semmit, nincs miért félnünk. Apa tekintete régebben megijesztett, most már semlegesen hat rám. Nem akarom tudni, mit gondol, lehet, Zalánt hibáztatja mindenért, pedig, ha tudná kinek az ötlete volt ez. Összenézünk a tesóval, egy mosollyal lebeszéljük a dolgokat, majd vissza a szülőkre.
- Jó reggelt! – kiálltok, majd megindulok a szobámba és magamra zárom. Ez meredek volt, azonban egyszer ki kell menjünk, akkor nem lesznek ilyen kíméletesek, kiabálás, csapkodás lesz, amit unottan hallgatok végig, meg megkapom a prefektusággal kapcsolatos felelősségteljes viselkedésről szóló monológot, meg blablabla. Mi lenne, ha egyszer lelépnék, és nem szólnék senkinek csak Zalánnak és Veronikának? Előveszem a mobilom, és dobok egy Facebook üzenetet a másik szobában leledző korombelinek: „Jövőhéten mit csinálsz?” Ebből hamar levághatja mit szeretnék, nem olyan hülye gyerek ő.