Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

William

Nem sokban különböznek a műszakok, a törzsvendégek általában minden egyes nap megjelennek, a borravaló átlagos, maximum az emberek mennyisége, ami változik. A nevekkel bajban vagyok néha, de az arcmemóriám jó. Azt a figurát is ismerem, aranyvérű talán, aki a pultnál most éppen ropit kér a sokadik "nem is ittam meg" feles után.
- Ropi? Nem lesz az kevés? - kérdezek vissza fél szemöldökömet felvonva. - Zsíroskenyér, az való most a gyomrodnak.

William

Alig észrevehetően ingatom meg a fejem. Nyelek egy nagyot. Kell a pénz, Borka.
- Zsíros. Vágod, malacka zsírja. Laktat, felszívja az alkoholt - lerakok egyet elé a polcról és megtámaszkodom vele szemben. A fejemmel a kenyérre bökök. - Egyél.

William

Megvonom a vállam megint. Mit bszok én rá, hogy kárba megy, nekem fog itt hányni, ha egy csomag ropival bököm ki a szemét.
- Zsííírooooos keeeenyéééér - mondom neki hosszan elnyújtva a szavakat, hátha így felfogja. - Plusz egy galleonért vágok rá lilahagymát is. Kettő, mert sírok tőle - kezdek alkudozni jó rigó módjára.

William

Megforgatom a szemem a hülye makacs fején. Még egy ilyen férfit, akinek nem kell a kenyér...
- A fél vagyonodért bármit idehozok - kicsit előrébb dőlök és rezzenéstelen arccal mondom ki. Majd lejjebb veszek az árból, ha azt sokallja.

William

Ha ismerném, egyezkednék vele. Abban biztos lehetsz. Na de nem mondhatom ezt ki, a főni megint mérgelődne.
- Szerintem Nikot a felesége szopja - vonok vállat. A pult alá nyúlok és elé csúsztatok egy csomag ropit, meg egy pohár sört. - Na, itt a ropid, de össze ne merd hányni a vécét!

William

- Én is téged - varázsolok műmosolyt az arcomra. Amilyen részeg, úgysem tűnik fel neki, de talán ezzel nagyvonalúbban fogja kifizetni az el nem fogyasztott kenyeret meg a többi fogyasztását. Meg a borravalómat.
- Mi? Ezt honnan tudod, a tiédet már elvette? - vonogatom meg a szemöldököm. Nem mintha ok lenne abban a fejben.

William

- Mondjuk segítettem volna - horkantok fel a szétguruló pálcikákat figyelve. Egy pálcamozdulattal összegyűjtöm őket egy üvegpohárba, majd egy másik zacskót teszek le elé, ezt már előre átgondoltan kibontva.
- Dehogy az, nem látod? Itt van az igazi élet - ironizál, nyilván. A pulthoz elvétve jön csak egy-egy ember, minden van, csak élet nincs. - Miért nem mész máshova?

William

Elhúzom a szám a férfit figyelve. Rászólnék, hogy Fiam, kapd össze magad, de egy, hát abból nem lesz pénz, kettő, még mindig lövésem sincs róla, mi a neve.
- Mi dolgod neked az aurorokkal? - kíváncsiságomban vele szemben két karomra támaszkodok. Körbenézek, mintha tényleg valami rohadt nagy titok lenne.

William

- Kimegy a buborék - mutatok a sörre, csak úgy mellékesen. Közben felvonom a fél szemöldökömet. Egyre jobban érdekel, mit ártott az ember és kinek.
- Mi az a valami? Azért nem visznek böribe, mert máshol bulizol, ja? - próbálkozom kihúzni belőle az infót. Francér' nem figyelek a pletykákra...

William

Veszek egy nagy levegőt és amíg szenved a ropival, kiszolgálom a másik részeg fazont. Lassan már én is bedobok egy felest.
- Te csak ne panaszkodjál mégse - horkantok fel. - Éjfélkor lejár a munkaidőm, én tiplizek bulizni a kazamatába.

William

- Mi? A buli vagy a kazamata? - gondolom az éjfélt még érti, azért annyira külföldiül nem beszélek.
Amikor már a sokadik ropit dobja a pultra, megfogom a csuklóját és a szemeimet összeszűkítve nézek rá.
- Afrikában éheznek a gyerekek, ne dobáld. Edd, ha már kérted - figyelmeztetem az élet nagy dolgaira.

Krise-ék

Mondanám, hogy a franc sem akarja magával vinni, hát kell a tökömnek egy részeg probléma, de hála az égnek megjelenik a nője. Vagy felesége? Annak nevezte, nem?
- Ajjaj a nők - mormolom az orrom alatt. Kicsit még talán meg is sajnálom a férfit, mert nagyon úgy tűnik, a nője egy személyben az anyja is.
- Öt kupica vidító víz, három pohár sör, két csomag ropi...az annyi, mint hat galleon tizenkét sarló - fordulok a nőhöz. - Köszi, hogy hazaviszi, már kezdett idegesíteni.

Krise-ék

Érzem én már az első pillanatban, hogy ez a nő...ez valami fura. Meg kell tartani a távolságot. Meg a pénzüket.
- Én indultam - motyogom magam elé, nem nekik, hát esküszöm könyörögnék a nejének, hogy vigye haza, csak ne én pesztráljam. Rendesen felfordul a gyomrom, a tekintetemet is elkapom róluk, mikor dugással akarja mozgásra bírni az emberét.
- Khm... - köszörülöm meg a torkom, majd lassan a nőre nézek. A kezem a galleonokra teszem és lusta mozgással ingatom a fejem. - Még egy kicsit tornázzuk fel az árát az informátorkodásnak, hölgyem. Jóval több gond van a maga drága férjével ennyinél - egészen illedelmesen alkudozok, még rá is mosolygok. Ki a fszom ez a nő?