[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834685#post834685][b]Kállay Bertalan - 2021.07.21. 17:36[/b][/url]

A mágia fejlesztése és szinten tartása mellett nem árt, ha azért a lábaim és úgy magam is bírom mozgatni úgy, ahogy szeretném. Mapanság nagyon sokat dolgozok, ez sok üléssel jár, ha éppen kutakodom, elemzem a jelentéseket és az nem éppen egészséges hosszútávon. Így, akaratlanul szükséges beiktatnom a napirendbe mozgást is. Estére általában lefárad az agyam vagy írok, napközben hagyjuk, néha enni is elfelejtek, így marad a napkezdés előtt, hajnalban. Majd alszom a sírban, az biztos.
Kocogás van mára, vagyis az a legegyszerűbb és legingyenesebb módja, a termet még nem próbáltam meg, meg úgy mást sem, ehhez minden tudásom megvan. Nem dohányzom ugyan, de érzem, hogy mégiscsak kihagytam egy jó időszakot ebből a mókából, így, egyelőre lihegek, mint valami eb. Szépen nézek ki...
Nem az út közepén, sokkal inkább a fák között, tó mellett, itt-ott haladok, hogy kényelmesebb legyen a terep, de mégis, kihívás. Egy vékonyabb, rég kidőlt törzset ugrok át, amikor úgy döntök, levágom a vadcsapáson át az utat és tókört fogok menni. Épp, amint kibukkanok odaát, valami lendül előttem, így kiáltva kénytelen vagyok hátrébb ugrani egyet. Súrolt, épphogy sikerült nem orrba veretnem magam... Gyönyörű kezdés.
- Woah, óvatosan! Még a végén elütlek - próbálom apró ijedelmem egy kis humorral oldalni. Ha már így állunk, állok, a térdemre támaszkodva zihálok picit és onnan pillantok fel rá. - Réka?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=834700#post834700][b]Kállay Bertalan - 2021.07.21. 21:36[/b][/url]

Több sebből vérzik ez a dolog kicsit, szerencsére, nem a szó szoros értelmében. Lehet más már üvöltene torka szakadtából, de én nagyobb veszélyekre is ki vagyok képezve, egy bot még egészen kis kockázat. Mondhatni.
- Eszem ágában nincs vitatkozni - szusszanok egy nagyot. Egyelőre annyi levegőm sincs hozzá, nemhogy akaratom. Felesleges, ő gyakorolt, én haladtam előre, ezt nevezik amúgy véletlennek. - Az lennék, igen - nevetek fel halkan. Ennyire meglepő, hogy én kijárok? Mondjuk, amennyit tudok dolgozni, teljesen jogos, bár talán csak a futóholmi zavarja meg. Nem éppen civilben látott ugye eddig.
- Dehogy is vagy abban - rázom meg a fejem, majd azért megtapogatom az orromat, mintha ott éreznék valamit. - Nem, pont sikerült kitérnem. Az évek, meg a rutin ugye - engedem le a kezem, majd a botra pillantok. - Ez az, amiről beszéltél? A bartivalami? Ne haragudj, bonyolult a neve nagyon.