[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=830605#post830605][b]Bernáthy Zsófia - 2021.04.29. 15:45[/b][/url]

Napszemüvegemet az orromra tolva indultam el, hogy hosszú idő után végre beszélgessünk egy jót Norinával. Régen beszéltük, úgy igazán, anélkül, hogy szorított volna az idő. Nekem ott volt a VAV körüli hajtás, aztán bizonyos családi ügyek. Mostanra azonban kicsit lecsendesedtek a dolgok. Irány hát az erdei ösvény!
- Szia! - intettem már neki messziről. - Hogy vagy? - a legjobb beszélgetés indítóval kezdtem, és az egyetlennel, ami eszembe jutott, miközben megvakargattam kutyája fülét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=830608#post830608][b]Bernáthy Zsófia - 2021.04.29. 16:02[/b][/url]

- Nem! - ráztam meg a fejem mosolyogva. Bár egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy kérek tőle egy szálat, de elvetettem az ötletet. Nem kívántam.
Egy öleléssel viszonoztam a puszikat, s közben ő is kapott egyet tőlem. Annak ellenére, hogy az év nagyobb részét ennyire közel töltjük egymáshoz, régen találkoztunk. Pedig Norina az a családtagom, akivel jól ki is jövök, és akit büszkén mondok családtagnak. Talán ha sikerült végre a faluba költöznöm, többet tudjuk majd látni egymást.
- Csak azt hiszed, hogy remekül vagy? - Mert nem mindegy, erre mostanában különösen felhívta a figyelmemet az élet. - Én is jól vagyok, köszi. De nagyon sok minden történik mostanában - utolsó mondatomat egy sóhajjal nyomatékosítom. Talán el kéne mondanom neki az egészet, mindent, ami a tavalyi tanév vége óta otthon folyik. Ezzel a gondolattal jöttem hiszen el, és indultam el unokatesóm mellett. Kimondani azonban sokkal nehezebbnek tűnt, mint hittem. Cserben hagyott az akaraterőm. - Veled történt valami izgalmas mostanság? - Igen, inkább rá tereltem a szót. Addig van időm kitalálni, mit is mondjak pontosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=830610#post830610][b]Bernáthy Zsófia - 2021.04.29. 16:25[/b][/url]

Kijelentésére szemeim kikerekedtek, s meglepődve néztem kedvenc rokonomra. Általában nem kerülnek elő a pasik köztünk, legalábbis komoly hangvételben nem. Talán tanácsért fordult pont hozzám, bár amint a dolog komolyra fordul köztük, nem sok mondani valóm marad majd. Párkapcsolatok terén ugyanis nem sok tapasztalatom van, így tanácsokban sem bővelkedem.
- Hűha! Mesélj! Kikről van szó? - talán hírből ismerem is az úriembereket, bár nem hiszem, hogy sokat mond majd a nevük.
Odáig viszont már nem jutottunk el, hogy Norina ki is fejtse a dolgot, mert észrevette hatalmas sóhajomat, és visszafordította rám a beszélgetés témáját. Kénytelen voltam elmondani neki. Persze szívesen elmeséltem neki, csak még azt nem tudtam, hogyan.
- Huh, hát hol is kezdjem? - Még mindig a megfelelő szavakat kerestem. - Tudod, volt egy kis botrány abból, hogy anyám elutazott, és már majdnem 30 volt, mire férjhez ment? - Legyen képben, a pontos részletekkel legalább. - Na és olvastál a nőről, aki most szabadult a férje megölése után? - persze első hallásra a kettőnek semmi köze egymáshoz. De előbb utóbb minden értelmet nyer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=830620#post830620][b]Bernáthy Zsófia - 2021.04.29. 17:19[/b][/url]

Bólintására én is bólintottam, amolyan "akkor jó" jelleggel. Ahogy sejtettem viszont arról fogalma se volt, hogy Veréna hogyan kerül a képbe.
- Anya egy darabig Németországban volt akkoriban, és ha minden igaz, megismerkedett valakivel. - Ha Norina nagyon gondolkozott, és megengedett magának egy-két hihetetlennek tűnő ötletet, talán fel is merült benne a történet megoldása. - Anyám magyarázata szerint a fickó kihasználta, mert megígérte neki, hogy elveszi, aztán viszont ott hagyta. - Fogalmam sincs, mi igaz és mi nem abból, amit az anyám mondott. Az viszont biztos, hogy a történet folytatása nem vet jó fényt rá aranyvérű körökben. - Ott hagyta, terhesen. - Így helyes a sztori, pontosítással. - Akkor jött haza, de senkinek nem szólt. Egyedül a nagyanyám tudta, ő segített neki elrejteni a dolgot. A gyereket pedig egy kápolna előtt hagyták, mikor megszületett - fejeztem be a történet első részét.
Még mindig nem tudom elképzelni, hogy tehették, hogy hagyhatták ott a csecsemőt, totálisan egyedül. Hogy lehetséges, hogy valakinek sokkal jobban számít a hírneve a nagyképű, aranyvérűek között, mint a saját gyereke?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=830625#post830625][b]Bernáthy Zsófia - 2021.04.29. 17:45[/b][/url]

Rögtön nekem is szegezte kérdéseit, nekem azonban kellett még egy kis idő, hogy a történet elmesélése után újra összeszedjem a gondolataimat. Persze megértem a kíváncsiságát, hiszen nekem is egy halom kérdésem volt, mikor Veréna előállt ezzel az egésszel. Sőt, még akkor is, amikor anya elé álltam vele, majd, mikor a nagyi elé.
Én is megtorpantam unokatesóm mellett, a kavicsokat szuggeráltam sportcipőm orra előtt. Na, most hogyan tovább? Ezt legutóbb Verénától, a nővéremtől kérdeztem. Eltelt már pár hónap a beszélgetésünk óta, de még mindig hihetetlenül furcsa belegondolni, kimondani, hogy a testvérem.
- Nővérem - pontosítottam a dolgot. - Akkor született, amikor anyám utazgatott fiatalon. Csak 22 éves volt - egészítettem ki a történetet.
Talán ez a legfőbb oka, hogy csak 30 évesen ment férjhez. Veréna születése után tovább utazgatott - érthető okokból.
- Ami pedig a most szabadult nőt illeti... Ő a gyerek - Ha eddig nem akadt ki, ezután mást már nem igazán tehetett. - Hozzám egyenesen tőle jutott el az információ. Felkeresett a tavalyi tanév végén, és lesokkolt ezzel az egésszel - Én pedig valószínűleg lesokkoltam Norinát, ahogyan Lídiát is, mikor elmondtam neki. - Otthon pedig áll a bál. Apa elutazott, a nagyanyám anyát hibáztatja, hogy kiderült a titkuk. Különben pedig mindent megtesznek, hogy egy szó se kerülhessen ki az egészből - hiszen az rögtön tönkre tenné a családot. Igyekeznek a lehető leggyorsabban férjhez adni Lidit, ezzel elkerülni a botrányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=830641#post830641][b]Bernáthy Zsófia - 2021.04.29. 21:57[/b][/url]

Átkaroltam, ahogy ő is átölelt. Csak most éreztem meg, mennyire kellet az az ölelés az elmúlt időszakban. Otthon mindenki a saját részével volt elfoglalva, no meg nem is vagyunk nagy ölelkezősek. Mivel pedig Sárinak nem mondtam még el - ahogy igazából másnak sem - így senki nem volt, aki ennyivel segítsen a helyzetemet. Csak egy ölelésnyivel.
Megjegyzésére felnevettem. Mintha lett volna választásom bármiben is ezzel kapcsolatban! Azért Veréna is elmondta a történetét, és bár megértem, talán én ezt tettem volna a helyében, még mindig ijesztő belegondolni, hogy mit tett, hogy miről ismerik a varázsvilágban.
- Én? Próbálok épelméjű maradni - ismét keserű nevetés kísérte válaszomat, közben pedig elindultam én is Norina mellett. - Amúgy a nő a vizsgák előtt keresett fel, de biztosra csak a nyáron tudtam meg, amikor anyám beavatott a részletekbe. Azóta még kevesebbet vagyok otthon, mint eleve tenném, és bár neki semmi köze hozzá, még Lídiával is romlott a kapcsolatom - ráztam meg a fejem. Azt hiszem a nővéremmel sosem lesz már egészséges kapcsolatom. Egyikkel sem.
Na, és hogy hogyan tovább? Igen, én is pont ezt kérdeztem Verénától, és kérdezem azóta magamtól is folyamatosan.
- Őszintén? Nem tudom - ráztam meg ismét a fejem. - Reménykedem, hogy előbb utóbb jobbra fordul a helyzet. És ott egy halvány reménysugár, hogy a nagy cirkusz közepében elfelejtik, hogy férjhez akarnak adni. - A házasság. az a téma, amit mostanában annyiszor kibeszéltem mindenkivel.