Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Abigél

Ha Vendelnek reggel valaki azt mondta volna, hogy a mai nap folyamán találkozik egy nővel, aki a nadrágjába akár bejutni, s ő ez ellen folyamatosan kihátrál, biztosan kineveti. Ám most mégis abba a furcsa helyzetbe került, hogy áll itt, mint egy tini, aki nem tudja eldönteni mit akar. Abban biztos, hogy benne akar lenni, de ismeri magát annyira, hogyha enged ezen vágyainak, akkor bizony ők utána jobbra meg balra mennek. Azt pedig jelen esetben bánná.
Mert Abigél az első, aki nem akadt fent a nej és a halott gyerek hallatán. Nem mellesleg lenne egy saját farkasa.. Hát mekkora Királyság ez.
- Tanulj, mert ha megbuksz, nem viszlek sehova - ismétli meg egy torok köszörülés után, aztán nyom a nő hajába egy csókot, majd rendezi sorait és elindul fel az emeletre.

Abigél

- Komolyan mondom, lassan már azt hiszem, itt laksz - néz álmosan a szőkére, aki már megint a konyhasztalnál lebzsel.

Abigél

- Nem szereted a szobatársakat? - halad a kávéfőző felé lelkesen, s már készíti a jó erős feketét.
- Miért vagy már megint itt?

Abigél

- Hát ez szomorú - ciccen egyet, majd szerez magának egy bögrét, hogy legyen miből inni a keserűt.
- Én itt lakom, bármennyire hihetetlen - fordul felé, hátát a szekrénynek döntve.

Abigél

- Szerintem vannak olyan értékeid, amikkel ezeket ellensúlyozni tudod - küld felé egy ellenállhatatlan mosolyt.
-Miért kéne? Tudsz választani, melyikkel aludj - kacsint, aztán tölti a feketét és tisztán issza.

Abigél

- Hát ez dicséretes. Már mindent értek - hümment egyet, aztán ellöki magát.
- Akkor is biztosan jól jársz. Egész tüzes kicsikének tűnik.. Helyedben tuti kipróbálnám - megállapodik mögötte és próbálja megfejteni, mit csinál.

Abigél

-Sajnálnád, mi? - állát a lány vállán támasztja meg.
-Fogalmam sincs mit nézek - mosolyodik el kissé zavartan.
- De, ha te mondod, biztosan kell- ért egyet vele.

Abigél

- Hazudni nem bűn? Vagy mit mondd erről az Istened? - rázza meg hitetlenkedve a fejét.
- Nem érdekeltek az ilyen dolgok, sosem - vonja meg a vállait.

Abigél

- Belemennék én, de téged nem érdekel - mosolyogva egyenesedik fel és iszik egy nagyobb kortyot a kávéból.
- Felesleges sajnálni őket, nekik is jó volt

Abigél

- Hogy is állsz azzal a vizsgával? - teszi fel érdeklődve a kérdést, mert hiába nem úgy néz ki. Tartja a szavát.

Abigél

- Ó. Remek - bólint, mintha meg tudná jegyezni a dátumot.
- Számítson mind? Akkor megőszülök, mire végzel - az ő korában ez nem lenne annyira jó fogadás.

Abigél

- Hát ez remek - sóhajt egyet.
- Akkor majd találkozunk március 8-án a kútnál, Zsanett - vigyorodik el és kiissza a kávét.

Abigél

- Meg kéne sértődnöm, hogy a nevem se érdekel - picsog, ahogy egy igazi hisztis liba tenné, aztán nevet.
- A tököm virágba lesz borulva, csakis érted - forgatja meg a szemeit.

Abigél

- Eunuch.. - ismét sóhajt, mert azért ez lássuk be olyan téma, melyet egy férfi nem kíván boncolgatni.
- Ehetőek lesznek, ne aggódj - vigyorog rá.

Abigél

- Hát neked hogy esne, ha arról adnék nevet hogy mondjuk leszedik a cicid vagy bevarrják a lyukad? - még ezekbe is rossz belegondolni, túlságosan vizuális.
- Aha a hús.. - kap utána és nem törődve semmivel, közelebb vonja magához egy csókra.

Abigél

- Ennél is jobban? - fújja ki nevetve a levegőt.
- Ígyis elég amazon vagy - és csak azért is visszahúzza magához.
- Messze van - súgja bele fülébe.

Abigél

- Ne feledd, hogy szúrós vagyok. Te is rosszul járhatsz - nyom a nyakára egy csókot, majd elereszti és elindul szobája felé.
- Nem várok örökké - teszi még hozzá búcsúként.

Sweet Abigél

- Na szedd a nagy valagad - csap rá finoman az említett hátsóra, miközben maga elé engedi a nőt a Csónakház felé vezető úton.

Abigél

- Én meg majd ölök azért ha más csinál vele valamit - azért is rásóz még egyet, hogy érezze Abigél a törődést.
- Hát a Csónakházba, hoztam neked tápot is - meglengeti a palirzacskót.

Abigél

- Az, hogy rajtad átmegy mindenki, nem azt jelenti, hogy én is mindenkin - morran halkan, aztán terelgeti tovább a szőkét.
- Most itt velem vagy, így más rá se nézzen a valagadra - ennyire egyszerű az egész.

Abigél

- Úgy, okosan- kerüli ki, aztán inkább ő megy előre, mert kinézi a szőkéből, hogy eltévednek.
Vendel nincs ahhoz szokva, hogy heteket várjon valakire, így kifejezetten nem tetszik neki, hogy ilyenkor még a lehetséges mások is említésre kerülnek.
- Na, ez az - érkeznek meg végre.

Abigél

- Hát, ha fürdeni szeretnél - vonja meg a vállait, majd a cuccot ledobja valahova.
- Majd innen nézem, ahogy nudizol - vigyorog rá.

Abigél

Halkan nevetni kezd.
- Végül is, legalább nem azt mondtad, hogy milyen perverz vagyok, hogy innen kukkolnálak - nevet tovább.

Abigél

- Nem tudom miről beszélsz - néz értetlenkedve a másikra.
- Hoztam kaját, meg gondoltam ne a lakásba legyünk, de hát úgy látszik mellé lőttem - vonja meg a vállát, aztán kiveszi az egyik hamburgert, meg krumplit és neki áll enni.

Abigél

- Nem értelek Odett - néz a másikra.
- Mi faszt kéne tennem? - teszi fel tök komolyan a kérdést, aztán bedob a szájába pár darab krumplit.

Abigél

- Hát veled - teszi le a maradék kaját.
- Ágyba kellett volna csak dugjalak, azt te jobbra én balra? - nézi a másikat.
- Mert most rohadtul úgy érzem, hogy tök felesleges volt idejönni.

Abigél

- Hát akkor, minek a körítés - pakolja el maga elől az ételt.
- Essünk túl rajt, aztán fél év múlva tali - el se hiszi, hogy kivételesen ő lenne az egy ilyen dolgokban, aki többet tenné bele. De ha nem, hát nem. Neki az is jó, ha dugnak egyet és fel is út le is út.

Abigél

A pizzázó felé igyekezvén szúrja ki a dekoratív, ismerős szőke ciklont, kit talán jobb lenne kerülni. De képtelen. Határozott, gyors lépésekkel indul utána, hogy utolérvén egy diszkrét "Bú" formájában köszönjön neki.

Abigél

- Megyek a pizzázóba - ha már volt oly kedves a szőke, hogy említette neki a dolgokat.. Ő meg esztelen bele is vágott.
- Na és te? Nyomozó lettél?

Abigél

- Ja hát, éhenkórászokat nem szolgálunk ám ki - vigyorog rá, aztán a papír fecnire majd a lányra néz.
- És milyen a felhozatal?