Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Abigél
Sündörgök

Mint egy szuperhős, szeli át a folyosót, mert valami őrült suhanc úgy gondolta, mikor rátalált, hogy mekkora királyság lesz.
Miért nem változott át? Mert kicseszettül élvezi amúgy az ilyen őrülteket, szóval ja.. Magára haragudhat csak, amikor éppen neki csattan a lépcsőház falának, a suhanc meg ordenáré mód röhögve, becsapja az ajtót és otthagyja.
Venci sünként fekszik a fal előtt, rajta meg a deszka. Micsoda jelenet..

Abigél
Sündörgök

Nézi az érkező sziluettet, majd a szőke hajkoronát, végül a hozzá tartozó fiatal arcot. S egyből az jut eszébe, mennyire szerencsés sünember, hogy mindig nők találnak rá, mikor ilyen iszonyat szar helyzetben van.
A kérdésre választ aligha ad, de nyilván rohadtul örülne, ha kiszabadulhatna és végtagjai végre nem lennének lekötve.

Abigél

Tudja, hogy nem kellene, mégis ficánkol, mint egy hal, talán ezzel picit meg is szúrva a másikat. Nem direkt. Csak szabadulni akar minél előbb, hogy aztán két lábon állva hálálkodhasson majd a szőkének.

Abigél

- Könyörgöm, ne adj tápot - szólal meg halkan, mikor kihasználja azt, hogy a nő háttal áll neki és visszavarázsolja magát. A köpeny még így is a nyakába van kötve, szóval elég vicces látvány lehet. Talán ezzel akarja némiképp enyhíteni azt a hisztériát, amire számit. Nincsenek jó tapasztalatai...

Abigél

- Hát elkaptak - nevet fel kínjában, miközben végtagjait nyújtoztatja. - Bírom a hülyeségeket.. Bár azzal nem számoltam, hogy egy falnak csapódok - most már azért megszabadul a köpenytől is.
- Kösz a mentést, tartozom eggyel

Abigél

- Mondanám, hogy vannak ötleteim.. De úgy sajog a fejem, amivel a falat tompítottam, hogy abban sem vagyok biztos, hogy te itt vagy és nem magammal társalgok - vigyorodik el ravaszul, mert már arra is lenne ötlete, hogyan bizonyosodjon meg arról, hogy tényleg ott van - e vele szemben a leányzó. De nem akarja egyből végig taperolni, keveset ivott ahhoz..
- Szóval, van esetleg ötleted?

Abigél

- Ó - néz le zavarában a szőkeségre. Igen, Stankovics Vendelt zavarba hozták ennyivel.. Hova fajult a világ?
- Egyszerre két dolgot is megoldani.. Ezt nevezem hatékonyságnak - nevet fel, miközben erősen moderálja magát, hogy ne nyúljon a nő dereka felé. Mert legszívesebben azt tenné...
- Változzak vissza, hogy keresgélhess és ne unatkozz? - vigyorodik el szemtelenül. Fogadni merne, hogy senki nem dobna be neki ilyen opciót.. Hát mekkora kreatívság ez kérem szépen.

Abigél

- Ugyan miért kéne ahhoz a szoba? - vigyorodik el szemtelenül.
- Ne mondd nekem, hogy a maradi, ágyban fekszünk és a férfi van felül, a nő meg csak fekszik típus vagy, mert az szíven ütne..

Abigél

- Sértő, hogy ilyesmit kinézel belőlem - fel is húzza az orrát, hogy jelezze micsoda trauma számára a feltételezés is.
- Na azért.. Legalább nem nekem kell kitanítani téged - mosolyog elégedetten.
- Milyen házit kéne írnod?

Abigél

Jót nevet a néven, meg az egész helyzeten, hiszen mindenki nevet ad neki, amikor sün formában rátalál, de ezt még nem hallotta.
- Szerencséd van, éppen szakértője vágyik--s már lép is mögé. Mert nem hülye ő. Ha valaki ennyire tálcán kínálja magát, nyilván nem fog hazáig futni.

Abigél

- Szóval?- hümment egyet, s hiába érti a jeleket, hagyja még egy kicsit incselkedni a leányzót, így csak a válla felett kukkant rá a jegyzetekre.

Abigél

- Freud szerintem tudta a dolgát - néz le a másikra, majd kezét lassan végigfuttatja  az oldalán.
- Szoktak lenni elszólásaid?

Abigél

- Ruhában? - szalad fel egy pillanat alatt a szemöldöke. - Úgy tűnik mégse tudsz mindent róla - sóhajtja halkan a szavakat, miközben kezeit a nő feneke alá csúsztatja és felpakolja az asztalra.

Abigél

- Csak nem akarsz ennek is nevet adni? - hajol közelebb és szinte elszívja a másik elől a levegőt.
- Imponáló a lelkesedésed, de az a helyzet hogy jelenleg nem élem a gyors meneteket -  Vendel kihátrál egy ilyen helyzetből? Valaki vigye el orvoshoz, mert biztosan beteg. Kezét a lányéra simítja, hogy ezzel akadályozza meg a további csomagolást.

Abigél

- Tudod vannak azok a pillanatok, amikor úgy érzed, hogy hiába vágnád veszettül gerincre az előtted ülő nőt, hiba lenne.. Mert akkor utána elszalasztanál valamit- bár ez eléggé kusza lehet, reméli érti mit akar mondani.

Abigél

- Tudod mit? - emeli a lány kezét az ajkához és egy csókot nyom rá. - Ha úgy lenne, akkor gerincre váglak az első pillanatban, hogy utána elfuthassak. Deal? - engedi el a kacsót, s nyújtja a sajátját, hogy erre akár kezet is rázzanak.

Abigél

El se engedi a kezet, még akkor sem, mikor alkujuk megköttetett.
- Attól függ, hogy tetszik-e a neved.. - vigyorodik el szemtelen.

Abigél

Vendel öreg, nincs képben a mai fiatalokkal, nézzük már el neki ezt az apró botlást..
- Ó - tátja nagyra a száját. - Abigél - ismétli a nevét, hogy ízlelgesse, majd elégedetten hümment. - Tetszik, még egyetlen egy Abigélt sem dugtam meg - közli könnyedén.

Abigél

- Nem mintha egyszerű esetnek tűnnél - mosolyodik el, kezeivel pedig megtámaszkodik a szőkeség combjai mellett.
- Őszinte legyek, vagy adjam a hazug macsót?

Abigél

-Papíron házas vagyok - nem kertel, valahogy úgy érzi, hogy a másik úgyis átlátna rajta. - A gyakorlatban vagy 2 éve nem láttam a mugli feleségem.

Abigél

- Volt - szívja be kissé hosszan az alsó ajkát. - Meghalt - sóhajtja végül fájdalmasan a tényt. Ragozni nem kívánja, utána jött el, s erre nem igazán büszke. De már nem bánja.. Már megbékélt ezzel az énjével.

Abigél

- Milyen szerencsés vagyok - mosolyodik el pimaszul. Tényleg úgy gondolja, hogy az. Egyrészt, a lány olyan könnyedén fogadta, hogy az valami csoda. Talán nem is emlékszik arra, hogy volt - e még más is, akit ennyire nem érdekelt az igazság. A másik pedig, hogy legalább nem kell munkaruhát húznia és tutira bármikor felelőtlenül neki eshet a másiknak.
- Miért nem?

Abigél

Nézi a nyakát, aztán a szemeit, újra nyakát végül ismét a szemeit.
- Hát ez kicseszett jó - nevet fel halkan.
- A sün és a farkas. Nincs véletlen ilyen mese?

Abigél

- Hát miért nem vicces? - nevetése alábbhagy. - Sírhatok is, de szerintem az meg sokkal gázabb lenne - mert egy férfi ne bőgjön, maximum ha nyomós indoka van. Vendel különös szerzet, mert még a lánya halálakor sem volt képes sírni. Talán szíve sincsen..
- Mondjuk neked éppen az a célod nem?

Abigél

- Mint valami kicseszett Rómeó és Júlia? - vigyorog rá pimaszul.
- Na hát.. Ez kezd érdekesen alakulni

Abigél

- Na hát, egy lány, aki nincs oda meg vissza értük. El se hiszem - Abigél válla felett a jegyzetekre tekint.
- Ja. A pincébe viszlek - vonja meg végül a vállát, majd felhúzva a sliccét.
- Tanulj, mert ha megbuksz, sehova se viszlek.

Abigél

Számára elég ismeretlen ez a terep, mert más nőt már tutira hátra döntött volna. Ám most érdeklődve kóstolgatja Abigélt, szavakkal. Nyíltan és őszintén, ez pedig nagyon kedvére való. Pedig még nem is ivott.
- Senki se mondta, hogy előtte vinnélek máshova - súgja halkan a szőkeség fülébe, s borostájával kicsit megcirógatja a nyakát.

Abigél

- Nem mintha neked ebben a helyzetben sok választásod lenne - jelenti ki talán egy kissé túl határozattan, egy apró, szemtelen mosollyal az arcán.
- Meddig? Hazáig, az ágyamba - hajol el tőle, kezeivel finoman belemarkol a leányzó combjaiba. - Neked tanulnod kell, nekem meg minimum 7 mérföld, hogy ne akarjalak magam alá gyűrni

Abigél

-Miért küzdenél valami ellen, ami jócskán adhat neked élvezeteket? - ráncolja össze a homlokát. Hát kutya legyen, ha ezt megérti. A nők mindig harcolnak, jogokért, törődésért és minden szarságért.. Na de, hogy most már az élvezetek ellen is, nem tér magához.
Kezei lassan csúsznak végig Abigél combjain egyre feljebb, egészen a csípőjét, amit kissé erősebben megmarkolva, közelebb vonja magához őt, míg csókját viszonozza.
- Csak, hogy tudd te is.. - megfogja a lány egyik kezét és azon a kevés helyen, ami még van közöttük, bevezeti azt a saját nadrágja alá, csak hogy a farkas örülhessen annak, hogy elkezdte lebontani a tüskéket. Nadrágja takarásában, már elengedi a puha kacsót és megnyalja alsó ajkát.
- Jobb lesz, ha megyek, mielőtt tényleg nem állok jót magamért.

Abigél

- Áhá.. Szóval te így tolod.. - hümment egyet, s hirtelenjében nem tudja, hogy most szerencsésnek kellene-e éreznie magát, avagy nagyon nagy bajban van..
Ideje nincs is sok ezen gondolkozni, hiszen saját magának köszönhetően keveredik olyan helyzetbe, amit éppen próbál elkerülni. Halkan sóhajt, homlokát a lányénak dönti, s egyetlen egy pillanatra lehunyja szemeit, hogy elkalandozhassanak gondolatai.
Aztán..
Aztán nyom egy apró csókot a kívánatos ajkakra, melyeknek Isten se tudja, hogyan volt képes ellenállni ennyi ideig. Kezével pedig finoman rászorít a kacsóra amely próbálja bűnbe csábítani.
- Csak abban az esetben állj ilyennek neki, ha a végsőkig mész - kéri? Közli? Súgja? Talán egyszerre minden. Annyi biztos, ha Abigél tovább ingerli, akkor oda az úriember szerepnek, amit az elmúlt percekben magára pattogott.