Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Dami

Nem gondolta volna, hogy kinövi azt a kort, amikor a bolondok napja egy vicces dolog, és ő ezt élvezi. Márpedig ma inkább beteget jelentett, és a szobájában kuksolt, hogy aztán néhány üzenetváltást követően kiosonjon az udvar legnagyobb fájára költöztetett lombházba.
- Ezt nézd, fogadok, hogy csillámport fogsz hányni tőle - nevetgélve nyújt Dami felé egy rágcsát, amit a kisebbektől szerzett idefelé jövet. Ez már a sokadik, és még van néhány zacskóval. Újabban nem tervez, csak sodródik az árral, de egyet biztosan tud; egy egész marékkal fog most ezekből bekapni.

Dami

Az elképzelés mindenképp vicces, fel is nevet miatta. A biztonság kedvéért a szája elé kapja a kezét, bár elég messze vannak a háztól, hogy nem kívánt társaság nélkül tudjanak beszélgetni.
- Légyszi, szeretném - addig viszont, amíg ez nem történik meg, csak a képzeletében él a jelenet, és míg a fiú ötletel, Médi fiúkat megszégyenítő módon töm magába egy maréknyi cukrot.
- Póbájju' i - nem is ő lenne, ha nem akarna annyira sietni a válaszadással. Szóval a teli szájából épp csak nem potyognak cukrok, hogy beterítsék Damit, és a gitárját egyaránt.
- Lila a nyelvem? - kiölti nyelvét kíváncsiságból, majd egy új zacskó édességet kezd bontogatni, amit kipróbálhatnak alkoholba mártva.

Dami

Illene legalább egy picit nőiesebben viselkednie, de különösebb oka nincs rá, hogy megjátssza magát. Mióta összefogtak a fiúval, egészen jól kijönnek, és ebbe már ez is könnyen belefér.
- Mit? - szökik fel a szemöldöke. Damival ellentétben valamiért ez a lány tudástárából hiányzik, viszont nem kérdés, hogy legközelebb jobban felkészül.
Kicsit csalódottan húzza vissza nyelvét, bár nem csodálkozik, elvégre körülbelül az összes cukorkát összekeverte...
- Szerintem olyan lesz, mint a gyógynövényes köptető - ingatja a fejét, és közben elhúzza a száját. Máris érzi az orrában azt a bűzt. - Ha nyerek, csináltatsz egy piercinget - az ötlet pedig onnan ered, hogy mielőtt ezt kitalálná, rápillant a Damien fülében villogó ékszerre.

Dami

- Nagyon ajánlom - Médit hallani, és látni fenyegetőzni inkább vicces, az embernek nem az jut eszébe róla, hogy itt bizony tényleg baj lesz, ha máshogy alakul. Azért a mutatóujja felmutatásával még rá szokott segíteni, hátha attól félelmetesebbnek tűnik a manó arca. - Nincs az a sárkánytojás, amiért akár a házba is bemennék. Majd holnap is beteget jelentünk... - zseniális ötlete ha Daminak nem is, saját magának biztosan tetszik.
- Legyen - lassan kirajzolódik a mosoly az arcán, míg végül vigyorogva nyújtja a kezét a fiú felé. Szinte már várja, hogy veszítsen. Milyen dühös lenne a család! Imádná. Még ha szobafogságra is ítélnék mindkettőjüket a hülye ötlet miatt, teljesen megérné.
Mint egy vegyésznek készülő gyerek, Médi úgy hajol a sörösdoboz fölé, és mérnöki precizitással kezdi el beledobálni a színes cukorkákat. Látott már ehhez hasonló kísérleteket, amikor az ital vulkánként tört ki az üvegből, szóval a belekukkantást inkább kihagyja.
- Te kezded. Kérsz szívószálat? - mert persze itt azt is tartanak, méghozzá a partiverziót a csillogós zászlóval.

Dami

Utál beteg lenni, de ki szeret? Azt viszont nehezen hiszi el, hogy ha a sört és a cukrot összekeverik, holnapra ténylegesen rosszul lesznek. Két jó dolog...annyira rosszat nem alkothat.
Vaaagy mégis.
Feszült figyelem helyett visszafojtott nevetéssel követi Dami minden mozdulatát. Egy kicsit még hátrébb is húzódik, hogy ha egyből hányna, akkor az ne az ő arcába menjen.
- Na? Rosszul vagy már? - le nem venné a tekintetét a fiúról, még akkor is figyeli, amikor beletolja a szívószálat a dobozba és belekortyol. Nem lenne jó imposztor, mert az arcára rá van írva minden, amikor ízlelőbimbói találkoznak a cukros sörrel.
- Mondtam. Nyertem - az ízélmény ellenére elégedett magával. Gondolatban már tervezgeti is, hova és mikor kísérje el Damit ékszert lövetni. - Kár a sörért, ez tényleg borzasztó ötlet volt.

Dami

Nevet. Hangosan nevet, és eldől Dami mellett a deszkákon. Ez is egy olyan emlék lesz, amire úgy gondol vissza, mint egy kellemes estére, amin tanultak valamit a saját hülyeségükből.
Fekve nyúl a következő zacskóért, és dob a szájába pár szem gumicukrot. A nevetésre oldalra fordítja a fejét. Vele együtt képzeli el Fela bácsi arcát, valamint a nagyapjáét, aki szintén hasonlóképp reagálna, bármelyikük is csináltat hasonlót magával.
- Kell egy tetkó - rövid hümmögés után jut erre. Sosem érdekelte különösebben, de tetszett neki másokon. - Max két hét szobafogságot kapunk szerintem.

Dami

A tetőszerkezetet figyeli legalább fél percig, míg azon gondolkodik, mi is lenne a hozzá való tetoválás. Semmiképpen sem akarna valami nagyot, ha már csináltat, akkor picit, az is pont annyira nagy botrányt robbant, mint egy egész karos, színes alkotás.
- Néhány csillagot, vagy egy napocskát - Médi egy egyszerű lány, egyszerű álmokkal. - Nem gondolkodtam még rajta.
Egy nagy közös dolog van kettejükben, ez pedig nem más, mint hogy egyikük sem akar kényszerből megházasodni. És főleg nem egymással. Valószínűleg kínos csendben ülnének egymás mellett tíz év házasság után az ágy szélén, hogy most akkor...
- Komolyan azt hiszed, elmondanám? - vonja fel a szemöldökét. Épp a szövetség miatt vigyáznak egymásra, és fedezik a másikat, ha arra van szükség. - Bááár... Nem is rossz ötlet.

Dami

Talán Dami jobban ismeri, mint Médi saját magát. vagy talán a lány csak nem akarja bevallani magának, ami sok esetben nyilvánvaló. De hát az ő korában ez teljesen normális, nem?
- Választhatsz te is. Ha már ennyire tudod, mi jó nekem - szemtelenül ölt nyelvet. Ez van, nem fél attól, hogy bárkivel szemben is tiszteletlen, hisz az eljegyzéskor a nagyapjával is szembeszegült. Persze feleslegesen.
- Neked nyelvpiercing helyett egy teljes sor kellene a szádba. Így - kezdi mutogatni mutatóujjával a saját száján, ahogy egymás mellett sorakoznának bőrében az ékszerek.

Dami

- Azt megnézem - nevet fel. Most már érdekelnék a fiúk, de a fiúkat Médi pont nem érdekli. Talán félnek tőle, vagy egyszerűen másnak szebb a haja...
Pár hónappal korábban nem tudta volna elképzelni ezt a jelentet. Dami és ő, itt lazulnak és röhögnek egymás és a saját hülyeségeiken.
- Vízihullaszínű? - vonja fel a fél szemöldökét, eleinte komolyarcot vágva. Aztán felnevet, és miután megtömte a száját, pár darab gumicukrot dob a fiúéba is.
- Kígyó. Ha el kell, hogy vegyél, házikígyónak fogsz szólítani - ő is tudja, hogy ez nem fog megtörténni. Legalábbis reméli. Mármint, hogy a szép kis gyűrűjét igazira kell cserélni.

Dami

- Te már csak tudod - forgatja a szemét. Beszólásnak venné, ha nem Damitól érkezne a sértés. Igaza van abban, hogy egészen lapos, de na, neki pont nem kell ezzel foglalkoznia.
Nem sajnálja egy pillanatig sem a fuldokló fiút, sőt, ami azt illeti, talán életében először jön ki rajta a rellonos énje. Mosolya mögött kuncog, és újabb cukrokat töm saját szájába.
- Itt hagynál? - pillant Damira szemöldökeit összehúzva. - Na jól van...megiszom a söröd - vállat von, miután törökülésbe tornássza magát. Médi egy ideig még biztosan nem fog visszamenni a házba, egyébként ha már a faházba kijutott, sima ügy lenne sétálni egyet a faluban.
- Köszönöm - elmosolyodik, és odahajolva a fiúhoz nyom egy puszit az arcára. Csak hálás, mert ki tudja rángatni abból, amiben odabent van része. Az életéből.