[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=765453#post765453][b]Ombozi Zlatan - 2019.07.29. 15:55[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=765464#post765464][b]Ombozi Zlatan - 2019.07.29. 19:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=765467#post765467][b]Ombozi Zlatan - 2019.07.29. 21:01[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=770495#post770495][b]Ombozi Zlatan - 2019.09.01. 11:37[/b][/url]

Kurvára unatkoztam, ami eszembe juttatta az ártatlanság netovábbját, akinek félig-meddig randevút ígértem. Hirtelen ötlet, csak magamra kaptam egy inget, belőttem az alapvetően is tökéletes hajamat, és indultam meg a Tündérmanó utca felé. Ebédelni viszem terveim szerint, így még jobb az időzítés, mint gondoltam volna, vagy ha terveim szerint alakul. Csodálatos.
Komótos léptekkel sétálok a ház bejárata felé, amin koppantok hármat, majd türelmesen várok. Nem tudom milyenek lesznek az arcok, de az már biztos, hogy Lorin itthon van. Hallom, ahogy az utca elején is hallottam, így szerencsére nem sülök fel. Micsoda remek nap!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=770499#post770499][b]Ombozi Zlatan - 2019.09.01. 12:02[/b][/url]

Éppen az órámra pillantok, amikor kinyílik az ajtó. Hallottam, hogy mások is vannak a házban, de nem számítottam arra, hogy Catherine fog ajtót nyitni, hiába tudtam, hogy Lorin a Payne-ekkel él.
- Lorinért jöttem, Catherine - eresztem meg felé legcsábosabb mosolyomat. - Zlatan - biccentek egyet felé, mert szinte biztos vagyok abban, hogy a név alapján be fog ugrani, de ha eddig csodálatos arcomról nem ugrott be neki az Ombozi család.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=770504#post770504][b]Ombozi Zlatan - 2019.09.01. 12:11[/b][/url]

- Igen, Lorinért - megengedek magamnak egy sóhajt. Azt gondoltam egyszerűbb lesz. Lorin felkap magára valamit, én megköszönöm a bármit is, és már itt sem vagyunk. Ha tudom, hogy ez ennyire bonyolult, akkor a tököm sem vág ebbe bele.
- És igen, Ombozi - megforgatom szemeimet, hogy aztán gátlástalan módon mérjem végig legjobb barátom húgát. - Felnőttél - elismerő pillantásokat lövellek felé. Amikor utoljára láttam még egy kamaszodó tinilány volt, akkora hanggal, hogy legszívesebben leszakítottam volna a fülem.
- Elviszem ebédelni, bár nem tudtam, hogy az anyjával is találkozom - mosolyodom el. - Megmentettem egy láthatatlan kutyától, és ígértem neki valami hasonlót. Ő sem tud róla, így örülnék, ha sietnénk - pillantok az órára még egyszer jelentőségteljesen. Pesten foglaltam asztalt, az egyik kedvenc éttermemben, örülnék, ha nem késnénk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=770508#post770508][b]Ombozi Zlatan - 2019.09.01. 12:32[/b][/url]

Szemtelen lennék? Nos, nem mondanám magam annak, már csak abból kiindulva sem, hogy Lorinból kiindulva valószínűleg ő fog ennek az egésznek annyira örülni, hogy lehetetlenség lesz lelőni, amikor éppen kellene.
- Azt megköszönöm - megeresztek egy mosolyt, majd oldalra biccentett fejjel és kicsit értetlenül nézek Catherine-re. Hátsó udvar, balról. Valaki van itt, akinek nem kellene itt lennie ahhoz, hogy Lorin eljöhessen. A Denis nevű gyerek vajon? Hát minnyá beköszönök!
Köszönnék, de Cath becsukja az orrom előtt az ajtót, én pedig zsebre dugott kézzel sétálok hátra felé, mint valami tini, aki belógott, hogy elvigye élete szerelmét a végzős bálra. Istenemre mondom!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=770517#post770517][b]Ombozi Zlatan - 2019.09.01. 13:39[/b][/url]

Kezdek türelmetlen lenni, így körülbelül percenként pillantok az órámra, ami azt mutatja, hogy harminc másodperc és letelik az öt perc, amit a készülődésre szánnak. Rendben, egy; mi a tököm tart eddig, de tényleg? És kettő; hogy fogják kicsempészni a lányt, amikor itt a...
Ó, oké. Megilletődve pillantok fel az ablakba, ahol Lorin áll Catherine-nel.
- Mi a terv baszki? - motyogom magam elé, miközben pilláimat lehunyom pár másodpercig, majd felpillantok ismét. Egy biztató mosolyt küldök Lorin felé.
- Gyere! - emelem fel hangomat épp annyira, hogy ő meghallja, de az, akinek nem kellene, még véletlenül se.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=770524#post770524][b]Ombozi Zlatan - 2019.09.01. 14:03[/b][/url]

Karomat kihúzom zsebemből, hogyha baj lenne rögtön el tudjam kapni, amikor majdnem hátra esik én pedig ösztönösen lépek közelebb. Valaki jön, akinek nem kellene, így kezemmel intek Lorinnak, hogy jöjjön csak.
- Elkaplak, ne aggódj - mosolygok fel, és ha végre elkezd mászni, az ablak alá állok tuti, ami biztos alapon. Amilyen vékonyka a lány könnyűszerrel meg tudom tartani, így emiatt nem aggódom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=770528#post770528][b]Ombozi Zlatan - 2019.09.01. 14:16[/b][/url]

Végig készenlétben állok, akár egy húzósabb bevetésen, és amikor félrelép, majdnem kiugrik a szívem a helyéről akkorát dobban, de szerencsére tudja koordinálni, így épségben leér mellém.
- Randi - fogom meg kezét, hogy sietős léptekkel induljunk meg a hopponálási ponthoz, mert minél előbb elmegyünk innen, annál jobb. Igyekszem nem túlságosan sietni, nehogy Lorinnak baja essen, de az a kurva foglalás. Legalább innen ne késsek!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785270#post785270][b]Ombozi Zlatan - 2019.12.23. 20:45[/b][/url]

Igyekszem tartani a fonalat, amit a nő miatt kellene felvennem. Valami iskolai bálról van szó, amire - kivéve a szavaiból - el szeretne menni, de mégsem, mégis mindenki kéri rá.
- Szerintem menj el - vonom meg vállaimat, ahogy felugrom a pultra. Mióta is beszélgetünk erről? - Vesztenivalód nincs, ha meg nem tetszik, eljössz - kortyolok egyet whiskymből boldogan. Hogy meglepett-e, hogy a nő nappal kopog be hozzám? Milyen kérdés ez? Mint a kurva élet amúgy, de nem baj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785275#post785275][b]Ombozi Zlatan - 2019.12.23. 20:56[/b][/url]

Komolyan nem értem mi olyan hihetetlenül nagy dolog egy ilyen iskola rendezvényen. Rendben, Gerda múltja kicsit sem elfogadható, de itt lenne az esély, hogy legalább megpróbálja a lelkem.
- Ők se téged, ez a lényeg - nevetek fel halkan. - Még mindig azt éljük, hogy párban kell menni minden eseményre? Para - ráncolom a szemöldököm értetlen. Akkor ebben az is benne van, hogy a fiúk hívják el a lányokat? Szent ég!
- Nem, Gerda, nem tudom - rázom meg a fejem, egy halvány mosoly mellett. - És ők sem tudják. Nem fogják a testedet nézegetni, mint valami múzeumban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785296#post785296][b]Ombozi Zlatan - 2019.12.23. 21:16[/b][/url]

- Csak vannak háztársaid, akikkel beszélgetsz - komolyan ennyire bonyolult eldönteni, hogy elmenjen-e egy eseményre? Mármint, én komolyan mindent megértek, és mondtam is a nőnek, hogy bármire kellek, bármikor jöhet hozzám, segítek neki, de azért erre nem számít az ember. - Cuki vagy, amikor durcás képet vágsz - ugrom le a pultról, hogy az üveg felé nyúljak és megtöltsem üres poharamat. Véletlen elfogyott beszélgetés közben. Hirtelen ötlettől vezérelve veszek le még egy poharat, amit megtöltök, majd Gerda elé teszek.
- Azok pletykák, az a lényegük, hogy nem igazak - könyökölök én is a pultra, visszalépve párat, meghagyva Gerdának a távolságot, amire szüksége van. - Pedig én el tudlak képzelni zöldben - pár másodperccel tovább marad tekintetem a nőn, majd elkapom azt róla és egy mélyet sóhajtok. - Miért nem hívsz el valakit te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785306#post785306][b]Ombozi Zlatan - 2019.12.23. 21:33[/b][/url]

- Mi? - kerekednek ki a szemeim rögtön, fel is egyenesedem a pultról. - Ti ismeritek egymást? - óbasszameg a jó ég, erről nekem senki nem szólt. Nos, így derülnek ki olyan dolgok az emberről, amiknek lehet nem kellene, hiába nem az életem része az előttem szenvedő nő.
- Magadnak generálod a problémát remélem tudod - engedek meg magamnak egy halk nevetést, miközben ismét visszakönyökölök a pultra. Meglepő volt az információ, de annyira nem eget rengető, főleg, hogy az előttem szenvedő nő sajnos, vagy nem sajnos, nem része az életemnek. Egyelőre.
- Senki nem figyel téged - rázom meg a fejem óvatosan, belenyalintva italomba. - Ha úgy néznek, akkor meg lecsapom őket. Ez ilyen egyszerű - az alapprobléma. Amit még mindig Gerda csinál magának. Mélyet sóhajtok, lehúzom maradék italomat, majd elkapom a nő tekintetét.
- Édes istenem, de tényleg - koppan a poharam a pulton. - Megtisztelnél, ha eljönnél velem - egy halvány mosolyt eresztek meg, majd közelebb lépek hozzá, kezemet felé nyújtom, kicsit meg is hajolok. Ki ez a dzsentölmen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785355#post785355][b]Ombozi Zlatan - 2019.12.23. 22:19[/b][/url]

- Aha - szemöldökeimet ráncolva emésztem az információt. Tehát ismerik egymást, mert Mes Gerda alatt járt pár évvel. Rendben, ez még semmit nem jelent, hiszen... senkinek semmi köze ahhoz, hogy nekem milyen múltam van és kivel.
Szemeimet megforgatom a válaszra. Kicsit úgy érzem magam most, mintha egy tinédzserlánynak kellene tanácsot adnom arról, hogy mi a jó döntés. Mintha tudnám, amikor régen elmúltam már tini, és tudtommal Gerda is. De akkor is aranyos, amikor durcás, még ha el is hiszi, hogy a világ összes problémáját próbálja most megoldani.
- Gondolod te - csettintek egyet nyelvemmel, de több szót nem is pazarolok erre, mert már kissé meghajolva tartom a nő felé kezemet. Arcán egy halovány pír jelenik meg, aminek hatására ajkaimra egy ellenállhatatlan mosoly kerül, majd egy kis pótcselekvés után Gerda végül beleteszi kacsóját az enyémbe. Testem beleremeg érintésébe, de ez kívülről nyilván nem látszik. Férfi vagyok. Vagy ilyesmi. - Ja, azért hívtalak csak el, hogy tudd, hogyan kellene megkérdezned mástól - arcomról semmi nem olvasható le, nem is mosolygok, halálos komolysággal adom elő magam, Gerda kezét mégsem eresztem. Még nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785394#post785394][b]Ombozi Zlatan - 2019.12.23. 23:01[/b][/url]

Nem véletlen nem erőltetem tovább a témát. Nem fogom bizonygatni, hogy azért, mert bővebb ruhákban jár, még a férfiaknak feltűnhet, mint nő, mert bármilyen meglepő, Gerdának mindezek után is elég határozott kisugárzása van ahhoz, hogy az olyan faszok is észrevegyék, mint amilyen én is vagyok. Független az igen rövid közös múlttól.
A visszakérdezésre szélesen elmosolyodom, inkább mondanám talán már vigyornak. Érzem, ahogy elhúzná a kezét, de csak egy kicsivel jobban szorítok rá, majd amikor közli milyen is vagyok - mily' meglepő - hangosan felnevetek. Rázkódó vállakkal keresem tekintetét, és amikor végre sikerül elkapnom, a pirospozsgás arc látványától nevetésem mosollyá szelídül.
- Nekem is a házam színében kell mennem? - búgom a kérdést a nőnek, miközben kezét kicsit magam felé húzva lehelek rá egy lágy csókot. - Mert szerintem nincs zöld öltönyöm - kurva élet, tényleg nincs. Ezért meg csak nem veszek. Nem? Illene? Észre sem veszem, hogy ugyanúgy fogom a nő kezét, pedig talán már itt illene elengedni... - Elmegyek veled, mert megígértem; ott segítek neked, ahol tudok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785414#post785414][b]Ombozi Zlatan - 2019.12.23. 23:25[/b][/url]

Látom a zavarát, ami ismét csak nevetésre ösztönözne, de visszafogom magam, így csak halkan kuncogok a nő kézfejére, amitől végül eltávolodom. Tekintetét ugyanúgy fogva tartom, ahogy a kecses ujjakat. Annyi időre vagyok hajlandó elfogadni, hogy elfordul tőlem, amíg itala maradékát jóízűen lehúzza. Amire nem számítottam. Azért ez elég erős lőré ám, nem úgy van az, hogy csak lehúzogatjuk, darlin'.
- Bármikor - hajolok meg még jobban, majd kiegyenesedve tartom meg a nőt, aki kicsit, mintha instabil lenne. Na, erről beszéltem kérem! Egy becsiccsentett Gerdát viszek bálozni. Oda a jó hírnevem!
- Tudom - eresztek meg egy szemtelen, mindent tudó mosolyt. - De azért még elkísérhetlek, ugye? - mosolyom kiszélesedik. Talán ez az első alkalom, hogy a kettőnk között folytatott párbeszéd kötetlen és felszabadult, és megengedhetem magamnak, hogy kicsit szívjam a nő vérét. És mennyire élvezem, amikor a szavaimtól vagy a tetteimtől, esetleg mindkettőtől, jön zavarba. Igaza van, a zöld nem az ő színe. A vörös annál inkább.
- Mikor is lesz ez? - tartom a nőt még mindig kezénél fogva. Mióta is? Fontos ez egyáltalán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785428#post785428][b]Ombozi Zlatan - 2019.12.23. 23:56[/b][/url]

Baszki, a nő tényleg be van csiccsentve. Vagy rúgva már? Négy cent whiskyt ivott. Rendben, a jobb fajtából, ez nem olyan, mint amit leszedsz a Tesco polcáról és boldog vagy, mert vettél whiskyt féláron, hiszen akció volt, hanem... ez odabaszós. Ezt ki kell élvezni, nyalogatni kell, mint valami prűd picsának, különben oda az egész varázsa. Erre Gerda meg, hát... nagyon kiélvezte? Maradjunk ennyiben.
Kicsit hangosabban nevetek fel a nő arckifejezésén, mint azt illene, de az illendőségről már rég nem beszélünk, mióta Gerda arcán a részegek tipikus pirossága is megjelent. Túl jól áll neki a piros.
- Azt megköszönöm - bólintok egy határozottat. - Nehogy felsüljek melletted, azt nem élné túl az egóm - szememben játékosság csillan, apró mosolyom szám szegletében bizonyosan elárul, hogy csak viccelek. Gerda mellett felsülni? Esélytelen, de szerintem kettőnk közül ez nekem egyértelmű.
- Áh, szóval tetszik a szakállam - dörzsölöm meg automatikusan arcszőrzetemet, mert be kell vallanom, nekem is eléggé bejön. A mozdulatsor közben sem eresztem el a nő kezét, nemhogy tekintetét. Folyamatosan a barnák között zizeg a tekintetem, talán abban a reményben, hogy valamit kiolvashatok belőlük. Akármit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=785452#post785452][b]Ombozi Zlatan - 2019.12.24. 02:15[/b][/url]

Halkan felnevetek. Furcsa ezt a Gerdát tapasztalni testközelből, nem mintha panaszkodnék, csak hát... nem ehhez vagyok szokva. Túl sokszor libbent már át éjszakánként, hogy el tudjam képzelni, mi is tudunk normális, emberi dolgokról beszélgetni, mint akár ez az iskolai mizéria. Elképzelésem sincs, hogy én mit fogok ott keresni, de talán csak azért csinálom, hogy egy kis örömet szerezhessen a nőnek. Na igen. Mi másért? Hiszen magamról eszembe sem jutna ilyet bevállalni, igazából senki kedvéért.
Ő is nevet, én pedig csak, akár aki megkukult, nézem és hallgatom az önfeledt nevetést. Nem tudom pontosan mi is váltotta ki belőle ezt, de nem is érdekel különösebben, amíg nevet rajta. Igazából nevet, úgy, hogy az már zene füleimnek.
- Tudtam én, hogy ez imponál a nőknek - mosolyodom el szemtelenül a nőre, akinek tekintete és arca is pillanatok alatt komorodik el. Hirtelen az én arcomra is ráfagy a mosoly, mert... mert a nyakamban van. Illata megcsapja az orromat, teste az enyémhez simul, és éppen annyi lélek jelenlétem van csupán, hogy jobb kezemmel megsimítsam a kecses csípőt, mielőtt a nő eltávolodik és elviharzik.
Mi a fasz volt ez? És mit csinálok? - ennyi zakatol a fejemben és nem több. Mikor is lesz a bál pontosan? Senkit nem érdekel.