Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

L O R I N

Kérdésére megvonom a vállam, nem tudom. Miért ne szabadna? A cukor cukorrépából készült, és tiszta zöldség akkor! Nem fogok szómenést kapni a cukortól, akkor sem!
- Jó. Sokkal másabb mint otthon.

L O R I N

- Nem izgulok, csak szoknya. Bleh. - magam sem tudom miért utálom annyira a szoknyákat. Nem kényelmesek, meg nem biztonságosak. Szerintem a szoknyák veszélyesek. Nem lehet bennük mindent csinálni! Például... cigánykerekezni. Jó, azt én pont nem szoktam, de nem lehet szoknyában! Vagyis lehet, csak nem épp kellemes.

L O R I N

- OO ez jó ötlet! - vigyorgok. Úgy talán nem lesz annyira kényelmetlen. Nem cigánykerekeznék akkor se!
- Az jó! Sejted melyik házba fogsz kerülni? - én még nem tudom hogy én melyikbe. Már ha a Bagolykőbe fogok járni, de szerintem oda fogok.

L O R I N

Én is nyújtom a kezemet.
- Én nem tudom. Majd kiderül. - nem látok a jövőbe, az egy katasztrófa lenne. Nem nem nem nem akarok a jövőbe látni, nem! Rosszabb lenne mint ha mindenki egyforma lenne!

L O R I N

- Van. - mondom. Nem, továbbra se kaptam szómenést az édességtől. De attól lehet egyáltalán? Nem tudom. Az édességtől be szoktak pörögni az emberek, nem?

C A T H E R I N E

C A T H E R I N E

C A T H E R I N E

C A T H E R I N E

C A T H E R I N E

C A T H E R I N E

C A T H E R I N E

C A T H E R I N E

C A T H E R I N E

N A N A

Most miért pont a mi szobánk kell ennek a kettő lánynak, hm? Miért nem tudnak a saját szobájukban maradni?
És nekünk muszáj volt ebbe belemenni, igen.
Nana mögött vagyok pár lépésre, és kicsit nagyon jobbra. Mikor idedobja, megijedek a semmitől, és próbálom elkapni, ami szerencsére sikerül. De amikor indulnék pattogtatva, akkor rápattan a cipőmre, és elgurul. Próbálom megszerezni, de az egyik csaj gyorsabb nálam.

N A N A

Nem is próbálok futni a másik oldalra, nem érnék oda. Inkább az ellenfél hárompontosán belülre állok, és várok. Mikor Nana passzol, kicsit előrrébb futok, és elkapom, majd most sikeresen pattogtatva rohanok vissza, és megpróbálom bedobni a kosárba.

N A N A

Rohanok valahogy úgy, hogy ki próbálom ütni Vera kezéből, de megbotlok a semmiben. Kitti rálép a kezemre, szerintem nem direkt, de na fájt.
Két másodperc után felállok, és hol a labda?

N A N A

Bólintok hogy minden oké. Ja, csak a kezem fáj, de túl fogom élni. Túlélem a szobánk miatt.
Nagyon velünk van a szerencse, mert Nana bedobja a kosárba. De jó! Miénk marad a szoba, érzem!

N A N A

No no no ez nem lesz jó, ne ne ne, be fogja dobni, úristen gyere le, épp most fogjuk elveszteni a szobánkat, ne! Vera mindjárt bedobja és ne ne ne úristen szobs maradj meg, épp hogy kezdtelek megszokni. Aha, most komolyan a szobához beszélek?

N A N A

Ne ne ne ez nem fog bemenni, és nem is ment be. De ott vagyok, elkapom, célzok, dobok és izgulok hogy bemegy-e. Menj be kérlek, az a szoba kettőnk kis birodalma!

N A N A

Mindjárt miénk marad a szoba, ezaz! Nem örülök előre hogy miénk marad, de bedobtam!
- Köszi. - suttogom, talán Nana se hallja, hacsak nem tud szájról olvasni.
Kitti átdobja Verának, én meg próbálom elkapni a levegőben, de nem sikerül, túl magasan van. Jaj nehogy bedobják.

N A N A

A lélegzetemet is visszafojtom, annyira drukkolok, és... BEMENT!
Nanához rohanok, hát úristen.
- Jól vagy? Fáj a lábad? - sutyorgom, talán olyan halkan hogy nem is hallja.

N A N A

- Jobban. - mosolygok, aztán eljut az agyamig, hogy győztünk.
- Nana, mi nyertünk, úr isten de jó! - kiabálom, de aztán a számra csapok, magamra húzom a kapucnimat és berohanok. Jesszusom, kiabáltam mindenki előtt.

C A T H

C A T H

C A T H