[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743297#post743297][b]Szendrey Adél - 2018.12.21. 17:08[/b][/url]

A mai napon egy nagy kupac kaki. Utálom az ilyen napokat, utálom az embereket és utálom ezt az egész kócerájt. Az egyetlen jó a különleges állatokon kívül a falu, ahova előszeretettel mentem le, még ha tilos is volt, akkor is. Eddig elég szerencsésen megúsztam a dolgot. Egy vastag, sötétkék, kapucnis kabátba baktatok végig a faluban lévő karácsonyi vásáron. Továbbra is utálom a karácsonyt, de ha el akarok jutni a célomhoz, akkor ez a legrövidebb út oda, így kénytelen vagyok átmenni. Azonban furcsamód megakad a szemem az egyik standon, ahol hógömbök sokaság csillog. Valami miatt odavonzz magához a sok kis gömböcske és csak bamba fejjel állok és bámulom őket. Ezt az idillikus nyugalmamat zavarja meg egy ismeretlen hang. Oldalra fordulok és egy lány tol két gömböt az arcomba, illetve az érdekelné, hogy nekem - pont nekem - melyik tetszik jobban. Az igazán Lédás válasz az lenne, hogy egyik sem, mindegyik okádék és giccses vacak, amit csak azért gyártanak, hogy az ilyen buta embereket, mint te is vagy lehúzzanak egy rakás pénzzel. Ehelyett csak annyit mondok, hogy - A jobb.. Magamon is meglepődök, ami valószínűleg az arcomra is kiül egy rövid időre. Majd, mint aki jól végezte dolgát fordítok hátat a standnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743300#post743300][b]Szendrey Adél - 2018.12.21. 17:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743310#post743310][b]Szendrey Adél - 2018.12.21. 18:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=743315#post743315][b]Szendrey Adél - 2018.12.21. 19:01[/b][/url]

Látom a lány arcán a meglepődöttséget. Nyilván nem ilyen válaszhoz van szokva. Az a sok kis aranyvérű meg nyápic biztos csak ömleng az iskoláról, hogy ilyen meg olyan jó. Pfff... Gusztustalan! Nem tudom felfogni, hogy annyian mit szeretnek benne? Egy jó dolgot látok mindössze abban, hogy itt vagyok, ami pedig annyi, hogy legalább addig sem kell az apámmal lennem. Apám gondolatától egy rossz érzés fut végig rajtam. A gyomrom összeszorul, hányinger fog el és félelem fut át rajtam. Csak a szokásos dolgok, mikor rá gondolok. Veszek pár mély sóhajt, majd csak utána válaszolok a lánynak.
- Mert muszáj... - majd ezt a témát ennyivel lezártnak is tekintem. Remélem nem fog tovább faggatózni, mert akkor itt fogom hagyni az hótziher. Ezután kezdem csak el keresgélni a zsebit a zsebembe, minek következtében a kesztyűm leesik. A lány engem megelőzve leguggol érte, majd úgy marad. A kesztyűt felnyújtja, de ő továbbra is guggol. Ez nem normális. Ez nagyon nem normális.
- Hát veled meg...? - kérdem tőle a tőlem telhető legkedvesebben. Ennél több empátiára sajnos nem vagyok képes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744738#post744738][b]Szendrey Adél - 2019.01.02. 11:08[/b][/url]

Eljött a késő délután, ami egyenlő azzal, hogy futni megyek. Viszont ma elhatároztam, hogy nem a szokásos körömet teszem meg, hanem kipróbálok egy másik, kicsit hosszabb útvonalat. Futáshoz való, de mégis megfelelő öltözetben, összefogott hajjal indulok neki az útnak, mely a faluba vezet. Szépen egyenletes tempót diktálva haladok, míg végül a falu határáig nem érek. Ott egy rövid időre fújok egyet, majd haladok tovább. Nem telik el túl sok idő, mikor is egy ismerős alakot vélek felfedezni nem olyan messze tőlem. Megállok, majd távolról figyelem, mivel valami nem stimmel vele. Egy üveg van a kezében, eléggé érdekes a tartása és a járása is. Odalép egy fához majd neki támaszkodik, nekem pedig ekkor jön az elhatározás, hogy odamegyek hozzá. Nem terveztem ennyire hamar újra összefutni vele, mivel nem olyan régen érdekes délutánunk volt együtt. Szóval igen, kerültem eddig, ebben a néhány napban, de most felé veszem az irányt és gyors léptekkel haladok felé. Mikor kellő távolságra értem hozzám, akkor szólítom meg.
- Denis? – kérdem, mivel eléggé sötét van, és nem vagyok 100%-ig biztos a dolgomban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744742#post744742][b]Szendrey Adél - 2019.01.02. 12:12[/b][/url]

Megkapom az igenlő választ, de másmilyen a hangja is mint szokott. Nincs benne az az él, az a flegmaság, mint amit eddig hallottam tőle. Most inkább meggyötört és megtört jelzők jutnak eszembe róla. Mivel valóban ő az, így közel megyek hozzá, mindössze egy-két lépésnyire állok meg. Önti magába az italt, mivel már látom, hogy milyen üveg is van a kezében.
- Hát te? Mi történt? Szarul festesz… - állapítom meg egyelőre közömbös hangot megütve. Biztos összevesztek a piroskájával, vagy valami ilyesmi. Mikor az üveget újra és újra a szájához emeli oda lépek hozzá és lefogom a kezét.
- Ez nem old meg semmit hidd el. – Azt nem közlöm vele, hogy én már csak tudom, mivel néhány napja engem is hasonló állapotban szedtek össze a sikátorból, annyi különbséggel, hogy az én kezemben rumos üveg volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744745#post744745][b]Szendrey Adél - 2019.01.02. 12:23[/b][/url]

Szemöldökeim nagyjából a homlokom tetejéig szaladnak, szemeim óriásira nyílnak a fiút hallva. Értetlenül állok a helyzet és Denis előtt. Hát ebben meg mi ütött? Őszintén szólva eléggé félelmetesen fest, és majdnem meg is fordulok és ott is hagyom a fenébe, de végül nem. Valahol mélyen van szívem, és az most azt súgja, hogy ne menjek el, lehet szüksége van rám.
-Megy a nem létező tököm. – közlöm vele, majd mellé állok, én is nekitámaszkodom a fának. Fejemet is nekidöntöm, majd ha hagyja, kiveszem a kezéből az üveget és meghúzom.
- Nem tudom mi történt, de én tuti nem megyek most sehova. Úgy festesz, mint aki mindjárt felvágja az ereit vagy ilyesmi, azt pedig nem hagyhatom. Sajnálom! Szóval, ha csak inni akarsz és kussolni, akkor tegyük azt. Ha el akarod mondani, hogy mi a fa** van, akkor meghallgatlak. – magamhoz képest is határozottan közlöm ezeket vele, majd testhelyzetet váltok. Felé fordulok, így karommal dőlök neki a fának. Oldalra biccentett fejjem vizsgálom a fiút. Mi történt?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744747#post744747][b]Szendrey Adél - 2019.01.02. 12:35[/b][/url]

Folyamatosan meglep ez a gyerek. A mondatai hallatán újra elcsodálkozom, és nem teljesen sikerül feldolgozni az infót. Oké, nem egy egyszerű eset a gyerek, na de ennyire. Viszont ezek hallatán eléggé meg vagyok lőve. Most erre mit is kellene reagálnom? Csepegteti az infókat, de nem erre számítottam, így megint bután állok a  dolog előtt. Először, csak egy „Hmm..” hagyja el ajkaimat. Majd visszaveszem tőle az üveget és újra meghúzom. Arcomra grimasz ül az alkoholtól, de ennek ellenére leküldök még egy kortyot, majd visszaadom neki. Ehhez attól tartok kelleni fog, amellett pedig eléggé megizzadtam most pedig itt állok a hidegben. Ebből csúnya megfázás lesz, szóval ennek megelőzése érdekében küldöm lefelé az italt.
- Mit tett az a szerencsétlen? – nem nagyon számítok válaszra, de hátha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744750#post744750][b]Szendrey Adél - 2019.01.02. 13:02[/b][/url]

Felnevezek Denis szavait hallva, nem kínomban, hanem csak úgy kiszalad.
- Ba** meg! Attól meg meg***hattál még ne hidd magad annyira fontosnak. Magasról szarok rá, hogy mi történt néhány napja. Csak szimplán próbálok jó fej lenni veled, mert úgy látom szükséged van rá! …Paraszt! – utolsó szavamat már halkabban mondom, mint az az előttieket. Ellököm magam a fától, úgyis annyira azt akarta, hogy elmenjek, akkor gratulálok! Elérte a foglalkoztatás a célját. Azonban mikor lépnék el tőle, megpróbál feltápászkodni. Nem úgy fest, mintha annyira stabil lenne, és egyszerűen nem tudom otthagyni. Olyan védtelennek tűnik annak ellenére is, hogy egy bunkó.
A k*** életbe! – közlöm – leginkább magammal, majd megfogom a felsőjénél fogva és húzni kezdem felfelé.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744757#post744757][b]Szendrey Adél - 2019.01.02. 14:00[/b][/url]

A segítségemmel végül talpra állt és ekkor láttam meg, hogy a gyerek egy élő vér. Hátrálok néhány lépést, de annyira nem megyek messze tőle.
- Mi a fa**t műveltél?! – suttogom, mert nem kellene felkelteni mások figyelmét most. Nyelek egy nagyot és körbe tekintek. Szerencsére csak távol sétál egy férfi, aki nem néz erre, csak célirányosan megy. Elképzelésem sincs, hogy mivel lehetne eltakarni azt a véres foltot a felsőjén, vagyis igazából a pólós vért. Meg fog fázni ő is, szóval majd együtt szenvedünk. Erre innom kell. Újra elveszem tőle az üveget, meghúzom, majd a kezébe nyomom, mire ő újra kortyol egyet. A talajt bámulja, majd a semmiből egyszer csak magához ránt. Úgy szorítja a karomat, hogy az kissé már fáj is, de szerencsére a fájdalmat nagyon jól viselem. Mond valamit, de csak nagyjából értem mivel motyog. Egyszer csak elenged, eltaszít magától. Ez az a pillanat, mikor úgy döntök, hogy eleget ivott. Elveszem az üveget, ráhúzok egyet, majd teljes erőmből dobom el amerre üres a terep.
- Ennyi elég volt! Most pedig mindent tudni akarok! – közlöm határozottan, majd oda lépek elé, megemelem fejét az állánál, és tekintetemet az övébe fúrom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744763#post744763][b]Szendrey Adél - 2019.01.02. 14:34[/b][/url]

Rám néz és látom, hogy potyognak a könnyei. Na ez az a dolog, amivel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Mindegy, hogy lány vagy fiú sír, egyszerűen lefagyok tőle. Mit kellene ilyenkor mondani vagy tenni? Nem tudom. Aztán ellép tőlem.  „Nem kell tudnod semmit”, majd egy perc múlta úgy dalolt a kismadár, mintha kést fogtam volna a torkához. Nem értem. Folyamatosan üti a saját szavait, de mégis valami jól eső érzés fog el, hogy ezeket elmeséli. Nem tudom, hogy ennek a megnyerő személyiségem az oka, vagy az, alkohol, vagy az, hogy széttettem neki a lábaim. Igazából mindegy is. Hallgatom, hogy mit mond, de nem szólok közbe, nem megyek közelebb. Bugyután nézek rá, majd egyszer csak elhallgat, mire fel a számon kicsúszik egy „Hú!”. Némi hatásszünet következi, majd közelebb lépkedek hozzá, miközben közlöm vele, hogy, „Hát jó szar napod van úgy érzem.”. Hát igen, sajnos ennyire megy ez az empátia dolog, meg a mikor mit is kellene reagálni. Elé lépek, majd a pulcsim ujját lejjebb húzva törölgetem le a fiú arcáról a könnyeket.
- Démonok? – teszem fel a kérdést, mert ezt nem teljesen értem. – Egyébként nyugi. Cath biztos helyre fog jönni. Ezek a gyógyító akárkik nagyjából csodákra képesek. Meg fogják gyógyítani a barátnődet. – újabb könnyek szökne Denis szemeibe, amiket én újra megpróbálok letörölni a pulcsimmal.
- Hagyd már abba a bőgést! Milyen puhap*** vagy már! – szólok rá keményen. Férfi létére itt sír nekem… Hihetetlen!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744769#post744769][b]Szendrey Adél - 2019.01.02. 15:04[/b][/url]

Újra előtör belőle az állati én, elkapja karomat és szorítja. Tudom, hogy ez holnap picit látszani fog.
- Mert? Mi lesz ha mégis? Megütsz? Ezek szerint képes vagy rá. De nem te lennél az első! Hozzá vagyok már szokva… - közlöm dühösen, majd mikor elenged lökök egyet rajta. Mivel eléggé instabil, így esélyes, hogy kissé hátra is fog tántorodni. Ellépek tőle pár lépést, majd összefonom karjaimat a mellkasom előtt. Fázom. Érzem, ahogy a fogaimat is kocogtatni kezdem, de most ez sem érdekel.
- Nem hagylak itt. – flegma arcot vágok és megvonom a vállaim. – Szépen együtt visszamegyünk az iskolába. Te azt a pólót szépen felgyújtod, majd lezuhanyozol. De ezek előtt, mesélj már egy kicsit nekem a „démonjaidról”. – az utolsó szónál kezemmel idézőjelet mutatok, majd kellő távolságból várom, hogy újra dalolni kezdjen a madárka.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744771#post744771][b]Szendrey Adél - 2019.01.02. 15:21[/b][/url]

Keményen odavágnak a szavai. Torkom összeszorul,de azzal próbálom lenyugtatni magam, hogy nem tudja mit beszél. Ez nem az a Denis, akit nem olyan régen megismertem. Tudom, hogy nem gondolja komolyan amiket mond, hanem ezzel védi magát. Pontosan olyan, mint én. Lehet emiatt vagyok ilyen vele, mert kicsit magamat látom a fiúban? Lehet. De ez most nem az a szituáció, ahol hosszasan ezen kell elmerengnem.
- Dögölj meg! – közlöm vele komoly, rezzenéstelen arccal, azonban szemeimben látható a szomorúság. De ez őt most valószínűleg teljesen hidegen fogja hagyni, sőt mi több, észre se fogja venni.
- Azt ugyan már hova mész? Világgá? Hmm.. igazán felnőtt férfihoz illő viselkedés. Menekülsz… Várj kitalálom, a démonjaid elől? – bunkó és lekezelő vagyok vele. Nem tudom miért gondolom azt, hogy majd ezzel a hozzáállással el fogom érni, hogy észhez térjen. De sajnos én nem az a lány vagyok, aki majd most kedves és bájos lesz vele, majd megölelgeti és megpuszilgatja. Arra ott az anyja, meg a barátnője.
- Az, hogy alaposan megruháztad a nődet, az még nem gyilkosság. – szemforgatás és fejcsóválás társul a mondathoz. – A pánikbetegséggel simán együtt lehet élni… a másikról nem tudok nyilatkozni, de gondolom azzal is. Az elmúlt két találkozásunk alkalmával egész normális voltál, a magad módján. – kicsit visszaveszek a stílusomból és lágyabbra veszem azt, hátha…
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744774#post744774][b]Szendrey Adél - 2019.01.02. 15:50[/b][/url]

Kezdem érezni, hogy ez egy lehetetlen küldetés. Nem is értem, hogy mit erőlködöm?! Semmi közöm nincs a sráchoz, se az életéhez, ahhoz meg pláne semmi, hogy mit kezd vele. Válaszára csak megvonom vállam. Beteg. Ezt szó szerint értem, és én túl kevés vagyok ahhoz, hogy hatni tudjak rá. Következő mondatán elmosolyodom, ezt már leginkább kínomban teszem. Nem szólalok meg, csak nézem mit csinál. Itt már minden erőlködés felesleges. Fejébe vett valamit és azt véghez is fogja vinni. Elsétál tőlem. Utána megyek lassan, megállok mellette, majd egyik kezemmel gyengéden megfogva arcát kicsit közelebb húzom magamhoz. Adok neki egy puszit az arcára. Szememből szomorúság sugárzik. Elveszve érzem magam, mert szinte magamból kikelve próbáltam tenni érte valamit, de nem ment. Egy újabb kudarc, immár a sokadik az életemben. Még egyszer ránézek és ha lehet, akkor megpróbálom elcsípni és megragadni a tekintetét. Nem tudom mire várok, de leginkább valami csodára.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744776#post744776][b]Szendrey Adél - 2019.01.02. 16:04[/b][/url]

Hangneme és stílusa cseppet sem kedves, de pláne nem bájos. Egy nagy tirpák a drága. Leadtam arról, hogy én majd most megmentem. Anyát se sikerült, apát se, akkor miért pont egy idegennel sikerülne, aki elvette a szüzességem? Attól mert bent járt a bugyimba még nem kerültünk közel egymáshoz, csodálom, hogy a nevemet tudja. Őszintén semmit nem tudok róla, mint ahogy ő sem rólam. Vagyis én már többet tudok, sőt majdnem a legfontosabb dolgokat tudom róla talán. Válaszként csak megvonom vállaim, és egy kisebb hatásszünet után szólalok meg.
- Nem tudom. – hangom keserű – Gyere vissza velem. Maradj ott. Ne menj el. Szükségem lenne rád. – sorolom halkan, az utolsó dolgot pedig szinte alig hallhatóan mondom. Igen, úgy érzem, hogy szükségem van egy ilyen elcseszett figurára az életembe, aki sokban hasonlít rám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744778#post744778][b]Szendrey Adél - 2019.01.02. 16:19[/b][/url]

Válaszán nem lepődök meg. Annyira nem is hat meg. Én tiszta lapokkal játszottam, ahogy ő is. Újabb vállvonogatás, majd egy állat jelenik meg a semmiből. Csodálkozva nézem a jelenetet, de hangosan felnevetek, mikor Denis közli az állattal, hogy Királynőm. Ez mos komoly? Igyekszem elharapni a nevetésem, de ez nem olyan könnyű. Tényleg lökött a gyerek. Nem, én ezzel már nem tudok mit kezdeni. Ez már sok. Tekintetem ingázik Denis és a madara között. Hallom, hogy közli, elmennek. Végül is lehet jobb lesz neki kicsit távol innen, de remélem, hogy vigyázni fog magára.
- Nos, akkor mivel nincs rám szükséged, mint kifejtetted az előbb...Viszlát! - Hátat fordítok neki és elindulok vissza a suli felé, de menet közben még közlöm, hogy – Vigyázz magadra!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744923#post744923][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 14:53[/b][/url]

A hét egyik legjobb része, mikor péntek délután van. Vége a módfelett izgalmas tanításnak, végre szabadok vagyunk. A legjobb pedig a szombat, amikor egész nap azt tehetünk, amit csak akarunk. Mióta kiderült, hogy animágus tanonc lettem, egyszerűen olyan vagyok, mint akit kicseréltek. Sokat mosolygom, mely nem jellemző rám, boldognak tűnök, pedig általában szomorkás a kinézetem. Az utolsó órám után az irányt azonnal a falu felé vettem. Muszáj lesz mandragóra levelet szereznem valahonnan. Álmost is már zaklattam vele,  de nem bírok várni, nekem most azonnal kell! Már tartogatni akarom, hogy minél előbb eljuthassak a nagy pillanatig. A faluba érve céltalanul kezdek el kóvályogni jobbra és balra. Őszintén szóval elképzelésem sincs, hogy mégis merre kellene indulnom, szóval segítséget kellene kérnem. A hozzám legközelebbi egyént már ki is néztem magamnak, akihez célirányosan oda is battyogok.
- Szia! Egészen véletlenül nem tudod, hogy merre találhatok olyan üzletet, ahol lehet mandragóra levelet szerezni? – kérdő szemekkel pillantok rá, majd még egy mosolyt is megeresztek a férfi felé. Nem szoktam mosolyogni. Nem vagyok szép olyankor, de most ettől is el tudok tekinteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744926#post744926][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 15:15[/b][/url]

Látom a férfi vagy inkább fiú szemében, hogy fél pillanatra az se tudja, hogy merre van arccal előre. Ez miatt egy szélesebb mosoly suhan át arcomon. Nagyon el lehetett gondolkodva az élet nagy dolgain. Édes! Egyébként tényleg az, most, hogy így jobban megnézem. Olyan elég kölyök képe van. Cuki! Hirtelen érzem, ahogy arcomat elönti a forróság, ebből kifolyólag pedig nem tudom feldolgozni a hallottakat.
- Ne haragudj, hol? Elkalandoztam picit. - zavartan és kipirult arccal kérdezek vissza. Jesszus! Mi van velem? Zavarba jöttem? Én? Pont én? Valami gáz van velem! Aztán az orrom elé nyom egy zacskónyi fánkot, ettől pedig végem lett. Imádom! Bármilyen mennyiségben el bírom fogyasztani az egyszer tuti.
- Köszönöm! De csak egyet. - nyúlok be a zacskóba, majd mikor kihúzom kezem, egy csokis fánk van benne. Nagyot harapok bele és jóízűen kezdem el enni.
- Ezt hol szerezted? - kérdem teli szájjal. Tudom, nem illik, de na... Néha szabad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744933#post744933][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 15:52[/b][/url]

Végre felfogom a hallottakat, mire bólintok egyez, ezzel jelezve, hogy az információ feldolgozásra került.
- Köszönöm! - illedelmesen megköszönöm, mert bármennyire is hihetetlen, én ilyet is tudok. Köszi anyu! Lehet sokkal jobb ember lennék, ha ő nem megy el annyira hamar, még gyermek voltam. A gondolattól is összeszorul a torkom. Több éve már, de még mindig nem tudom felfogni, feldolgozni és elfogadni. Mai napig fájdalmas pont az életemben.
- Esetleg meg tudod mutatni, hogy az említett helyeket merre találom? - adom a hülyét, pedig tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy merre keressem a patikát. Mondjuk a gyógyítót már passzolom. Oda tényleg kellene ő is, vagy legalább egy útba igazítás. Természetesen nem ok nélkül adom itt a butát. Aki ki tudja váltani belőlem, hogy elpiruljak, az megér egy misét. Amikor közli, hogy vehetek még csak megrázom a fejem. Lenyelem a falatot, ami a számban van, majd csak utána szólalok meg.
- Köszönöm de nem. A végén még akkora lesz a seggem, mint egy ház. - újabb mosolyt eresztek meg. Majd bekapom az utolsó falatot is. - Viszont egy jó teát meginnék. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744942#post744942][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 16:25[/b][/url]

Besült a tervem, nem vette a lapot, vagy nem akarta. Bármi is, a lényeget leszűrtem belőle. Hidegen  hagyom őt. Egy sóhaj tör fel belőlem. Szám kicsit lejjebb görbül, olyan tőlem megszokottra. Ez van, ezt kell szeretni. Figyelem, vagyis imitálom a figyelmet, mikor a fiú mondja, hogy mi merre hány óra. Ezt is megköszönöm, majd mikor közli, hogy trendi a nagy hátsó, felnevetek.
- Hát én még nem hallottam róla, de biztos... Ennek ellenére én maradnék ennél a picinél. - azt már nem tettem hozzá, hogy pici de formás. Kemény munka van ebben a fenékben, amit nem szeretnék elrontani. Tudom, hogy a néha becsúszó édesség nem fog rontani rajta, de inkább nem eszem, még mielőbb nem tudok leállni. Kövér kislány voltam, mivel evésbe fojtottam bánatom. Nem szeretnék újra olyan lenni. A teára igen mond, így elindulok a legközelebbi hely irányába, ahol teát lehet kapni. Menet közben leveszem kezemről a kesztyűmet, majd a jobbomat nyújtom felé.
- Egyébként Adél vagyok.- mutatkozom be. Ha már teázni tartunk, akkor legalább az alap adatokkal legyünk tisztában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744951#post744951][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 16:43[/b][/url]

Mikor meghallom, hogy mi a neve a szemeim akkorára nőnek, mint egy bagolynak. Értetlenül pislogok rá sz Arie hallatán, mivel számomra teljesen idegen ez a név. Rendezem vonásaimat, és csodálkozom, hogy nem kezdtem el szakadni a nevetéstől a neve hallatán. Az sokkal inkább Lédás lett volna.
- Én elhiszem neked, de ha nem gond én maradnék a Martinnál. Az valahogy jobban tetszik. - újra értetlenül állok a dolgok előtt, mikor kezet csókol a kézfogás helyett.
- Jesszus! -csúszik ki a számon, mire szabad kezemet gyorsan elé emelem. Zavartan pislogok rá. - Bocsánat, de ehhez nem vagyok hozzászokva. Ha lehetne akkor ezeket a túl elegáns, kissé sznob dolgokat hanyagoljuk. - egy újabb dolog, amivel nem tudok mit kezdeni. Sose mozogtam ilyen körökbe, így idegen számomra az ilyesmi. Besétálok az ajtón, majd mire pislogok kettőt, egy asztalhoz kísérnek minket. Időm se volt válaszolni a fiúnak, szóval megvárom, hogy a pincér távozzon, majd utána szólalok csak meg.
- Hát tudod animágiás cucc... - válaszolok neki. Fogalmam sincs, hogy beszélhetek-e neki ezekről avagy nem. Erről nem lettem felvilágosítva, de muszáj lesz majd megkérdeznem Kedvest. Lesegíti a kabátom, amivel megint nem tudok azonosulni. Egy mély sóhaj tör fel belőlem. Értem én, hogy ő lovag, de én messze állok a úrilánytól. Na mindegy...ezt el kell engednem és el kell fogadnom. Leülök, majd mikor ő is helyet foglal nagyokat pislogok rá.
- Tudsz róla, hogy extra cuki vagy! - csúszik ki számon. Ezt most tényleg kimondtam? Atya ég! Most fogok elsüllyedni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744956#post744956][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 17:13[/b][/url]

Arra, hogy ne haragudjak, csak megrázom a fejem, ezzel jelezve, hogy semmi baj.
A kijelentésemen nem csak én lettem zavarba, hanem láthatóan ő is. Oké, eléggé nagy szám van, és ami a szívemen az a számon is általában. De azért nem jellemző, hogy egy idegen pasit ilyenekkel bombázok le mindjárt az elején. Na jó, beszélgetünk már csak 10 perce, de az az ismeretségtől nagyon messze áll. Mikor ő tarkójához nyúl én óvatosan beharapom alsó ajkamat. Érzem, ahogy az arcom lángol és ez valószínűleg látszik is. Azonban ezt képes tovább fokozni, mikor megdicséri mosolyom.
- Hazug! - közlöm vele mikor lezárta a mosolygós témát. - Olyankor olyan a fejem, mint egy vadalma. Szóval hazudtál! De kedves tőled, hogy azért próbáltad menteni a helyzetet. - elmosolyodok végül ez előbb lezajlottakon. Értetlenül nézem, mikor elővesz papírt és ceruzát, majd írni kezd, melyet végül a pincérnőnek nyújt át. Először kissé felhúz, hogy itt ülök vele szemben, ő pedig a csajjal levelezget, de mikor meghallom mit mond, elszáll minden düh belőlem. Olyan édes, hogy nekem szeretne segíteni. Én nem vagyok ehhez hozzászokva. Eddig csak taplókkal hozott össze az élet.
- Te tényleg nagyon cuki vagy! Köszönöm! - magamból kikelve felállok, átnyújtózkodom az asztal fölött, majd amennyire tudom megölelem a srácot. Aztán kapcsolok. Fejben lekeverek magamnak egy taslit, majd úgy ülök vissza helyemre, hogy arcom komoly, én pedig zavarban vagyok. Mi van velem?! A pincérnő ezt a jelenetet, ami még cikibb.
- Egy forró gránátalmás teát. Köszönöm! - motyogom, de nem nézek fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744967#post744967][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 18:49[/b][/url]

A szitu egyre kínosabb és úgy fest, hogy ő sem tud mit kezdeni egyes dolgokkal. Például az ölelés is ilyen, mivel visszaölel. Valószínűleg ez valami reflexszerű cselekvés volt,de azért jól esett. Napját se tudom, hogy mikor ölelt meg valaki. Pedig az milyen jó is tud lenni néha. Martin is rendelt, majd valami miatt késztetést érzett az iránt, hogy magyarázkodni kezdjen, nem mintha bármi közöm is lenne ahhoz, hogy kivel hogy viselkedik.
- Értem. Nos a mai viselkedésem nem erre enged következtetni, de a zöldeket erősítem. De kérlek, könyörgöm... ne beszélgessünk a varázsló világról, se az iskoláról, mert eret vágok itt helyben. - kicsit kezd tele lenni a púpom, hogy mindenki csak erről tud beszélni, valamit többen meg akarnak változtatni azért, mert én gyűlölöm.
- Te mivel foglalkozol? Hány éves vagy? Van barátnőd? Akarom mondani... Mit érdemes rólad tudni? - kérdem, majd rákönyökölök az asztalra, államat pedig kezeimbe fektetem. Aztán kapcsolok, hogy megint mi csúszott ki a számon. Azok a manók tuti kevertek valamit a kávémba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744975#post744975][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 19:13[/b][/url]

Felnevetek mikor tiszteleg. Nem gondoltam, hogy ilyen hadnagy vagyok, vagy diktátor, de úgy fest, hogy mégis. Kérdéseimre készségesen válaszol, nem titkolózik, szépen mindent kitálal. Mágiatörténész szónál kicsit elhúzom a számat, hihetetlen, hogy van olyan ember, akinek tényleg ez a végzettsége. Tudnám kommentelni a dolgokat, de nem fogom. Nem vágom magam alatt a fát, de mikor megtudom, hogy menyasszonya, igen menyasszonya van, akkor kissé lecsügged a lelkesedésem. Nem, nem csak barátnő, menyasszony, akivel ha jól értem neki is akarnak együtt lenni, de mégis együtt vannak.
- Csak nem elrendezett házasság? - kérdem, de hangomból érződik a hirtelen elkapott csalódottság.
- Gazdag családi pici fia vagy? - az elmondottak alapján eléggé úgy fest, de inkább rákérdezek. Nem szeretem az olyan embereket, akiknek csak megszületni volt nehéz, aztán a szülők mindent a seggük alá tettek. Irigy vagyok? Igen. Szívesen cserélnék helyet egy ilyen emberrel? Igen.
- Hát nekem nincs ilyen izgi életem. Negyedikes vagyok itt a suliban. Van egy apám, aki Budapesten él, jó messze tőlem. Anyukám meghalt már rég, szóval egyedül vagyok igazából. Unalmas vagyok. - egy keserű mosoly jelenik meg arcomon, melyről lerí, hogy mű.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744985#post744985][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 19:42[/b][/url]

Alaposan körbejárjuk a témát és minden fontosabb dolgot megtudok. De nem értem.
- Ennyire csúnya a lány vagy mi a baj vele, hogy nem akarod elvenni? Pláne annak fényében, hogy az exed. - valami gebasz biztos, hogy van, de nem tudom, hogy mi. Oka van annak, hogy nem akar elvenni egy gazdag leányzót, akivel ráadásul jártak is valamikor valameddig. Bár mondjuk én se mennék hozzá valakihez csak ezek miatt, meg úgy egyébként sem. Nem vágyom ilyesmire, de még csak egy kapcsolatra sem. Vagyis eddig úgy voltam vele. Amikor közli, hogy sajnálja anyát, csak biccentek egyet, majd az asztalt kezdem mereven bámulni. Nem sírok, nem sírok, nem sírok. Aztán egy olyan mondat hagyja el a fiú száját, melyen kínomban felnevetek.
- Te tényleg nem látod? - nézek fel rá kérdő és értetlen tekintettel. Valóban annyira vak lenne ennyi idősen, hogy nem veszi észre mennyire bejön?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=744991#post744991][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 20:05[/b][/url]

- Köszi az infót, igyekszem majd fejben tartani. - egy mosolyt erőltetek magamra, majd igyekszem tovább lendülni a dolgon. Nem tudom, hogy hallottam-e valaha ezt a nevet, de most valahogy nem rémlik.
Már nyitnám a számat, hogy a kérdésére válaszoljak, de ekkor odalép a pincér, majd egy csomagot ad oda Martinnak. Érdeklődve figyelem a férfi minden mozdulatát, majd nagyon figyelek arra amit mond. Arcomon újra széles mosoly jelenik meg, majd boldogan veszem el a kis csomagot. Felnyitom, majd egy maroknyit kiveszek belőle, visszazárom és visszaadom Martinnak.
- Köszönöm szépen, ez bőőőőőven elég lesz.Remélem elsőre sikerül majd a varázslat és nem kell negyed kilót "elmajszolnom". - közlöm vele. Jóó, nem kell megenni, csak tartogatni a számban. Bár így belegondolva eléggé undorító és lehangoló. Így még csókolózni sem lehet majd. Ha hazaértem, akkor beteszem a számba és kezdődhet a party. Már rég túlléptem a dolgon, mikor Marin visszakérdez, hogy mit is nem vesz észre. Erre fel én újra elpirulok, majd kissé felkacagok.
- Hát azt, hogy bejössz... - megcsóválom a fejem, majd ekkor újra mellettünk áll a pincérnő a teákkal. Szépen lepakolja elénk, majd távozik. Én a bögréért nyúlok, majd neki állok elkészíteni a teámat. Legalább addig sem kell felnéznem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745005#post745005][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 20:30[/b][/url]

Leesik végre neki a tantusz és akkorát koppan, hogy még az iskolában is hallják. Én a homlokomra csapok. Nem találkoztam még ennyire elvarázsolt pasival, hogy nem veszi észre, ami annyira egyértelmű, hogy valószínűleg még a pincérnő is látja. Arcom közömbösre vált, mosolyom eltűnik, visszatér a megszokott Adél. Hát igen, ez az én szerencsém
- 18 éves vagyok. Az egyszerű pedig unalmas. Egyébként pedig folyamatosan azon lovagolsz, hogy végül is egyedülálló vagy, mert nem akarod elvenni. Szóval... - megvonom a vállam, majd a citromot is belenyomom a teámba. Kicsit megkeverem, majd iszok egy kortyot, ami megégeti a számat. Gyorsan le is rakom a bögrét, majd a számhoz emelem kezemet. - Aucs. - szökik ki a számból, majd egy sóhaj tör fel belőlem. Mikor már újra érzem a számat, folytatom a elkezdett monológot.
- De lehet én értettelek félre. Egyébként akkor boccs, vagy valami ilyesmi... - megvonom vállam. Őszintén szólva most eléggé elkeseredtem. Nem akarok én összejönni vele, félreértés ne essék, nem is ismerem. De találom annyira helyesnek, hogy szívesen megismerkednék vele. Az pedig plusz pont, hogy ennyivel idősebb nálam. Herótom van a korosztályomtól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745019#post745019][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 21:15[/b][/url]

- Óóó, engedjük el ezt a dolgot. Látom eléggé bepánikoltál. De nyugi, nem akarok tőled semmi komolyat. - ennyi volt, kedves Léda eltűnt, és előjött a dög. Unottan megvonom a vállaim, de közben belül eléggé rosszul érint a dolog. Végre összesodor az élet egy normális sráccal, aki végül is teljesen mégsem az, de mégis. Ez az én szerencsém. Bele kell törődnöm, hogy nekem csak a Denis és Várffy félék fognak jutni. Utolsó mondatát hallva egy műmosoly jelenik meg arcomon. Ezek azok az erőltetett kijelentések, melyek azért szaladnak ki a pasik száján, hogy mentsék a menthetőt, hogy ők jó fejként jöjjenek ki belőle.
- Kedves tőled, de sajnos nem vagy... - újabb vállvonogatás, majd újabb kortyot iszok a teámból. Kattog az agyam, tudom, hogy ez a viselkedés megint valami páncél, mert félek, hogy fájni fog a dolog vége. De ha másra nem is volt jó a találkozásunk, akkor arra biztos, hogy megszereztem a szükséges leveleket.
- Egyébként mivel tartozom? - kérdem tőle komoly hangon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745026#post745026][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 22:01[/b][/url]

Hallgatom ahogy hebeg meg habog, én pedig csak iszom a teámat. Ilyenkor elgondolkodom, hogy én szerintem fiúnak készültem, mivel inkább olyan a stílusom és a viselkedésem, mint egy pasinak, nem pedig, mint egy nőnek. Kevés lány lenne szerintem, aki ezt így face to face közli valakivel, hogy bejön neki. Mert igen, a kisfiús arca nagyon is olyan, mely elcsavarja a fejemet. Szerencsére ez csak egy átmeneti, múló állapot.
- Hát akkor köszönöm szépen. - magamra erőltetek egy mosolyt, majd a táskám zsebébe kezdek kutatni. Kiveszem a két tea árát, majd az asztalra rakom. Lehúzom a maradékot, mely egyébként végig olyan forró volt, hogy most tüzet tudnék okádni. Felállok és felhúzom a kabátomat, hátamra dobom táskámat, majd odalépek hozzá. Mivel már minden mindegy, odahajolok hozzá, állánál fogva felém fordítom fejét, majd egy puszit nyomok ajkaira, amit ha hagy egy rövid csókká formálok. Legalább ennyi jusson nekem a cuki fiúból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745036#post745036][b]Szendrey Adél - 2019.01.04. 22:29[/b][/url]

Nem gondoltam, hogy vissza fog csókolni, inkább arra számítottam, hogy ellök. De nem! Élvezem a lopott percünket, így legalább ennyi megmarad a fiúból.
Megköszön valamit, de nem tudom, hogy mit. A csókot? A pénzt a teára? Nem értem.
- Mégis mit? - kérdem, miközben a kabátomat gombolom be előtte állva. A válasza után adok még egy puszit az arcára, majd elindulok kifelé, de megállok még egyszer, visszafordulok felé.
- Ha esetleg meggondolnád magad... - egy őszinte mosolyt küldök felé, majd kisétálok a helyiségből. Hát amiért mentem az megvan, sőt kicsit többet is kaptam ma, mint gondoltam. Felkuncogok magamban, majd zsebre tett kezekkel indulok vissza az iskolába.