Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

South

Szomorúan, de női büszkeségét tartva billeg be a csárdába. Nem sír Kolos után, elfogadja, hogy mást választott, még ha nehéz is. Valami nyári papucsban csattog el a pultig, ahol a maga kis százötven centijével úgy kell feltornáznia magát a székre, mintha egy cirkuszból szökött artista lenne.
Kihúzza magát, megigazítja félregombolt ingruháját a nyakában, s ajkait megnyalva megköszörüli a torkát.
- Elné...elnézést!

South

Elhiszi, hogy felnőttként viselkedik, pedig nem, egyáltalán nem látszik odavalónak. Ezt valószínűleg a pult mögött álló férfi is láthatja.
- Igen, én izé, na, szeretnék valami erőset. Nnnagyon erőset! - mondja sok-sok pislogás közepette a férfira pillantva. Ahogy ránéz, máris kisebbnek érzi magát és le is veszi róla a szemeit.
- Legyen szíves - teszi hozzá, mielőtt még levennék a fejét.

South

Csak szeretne egy italt, ami egy időre kizökkenti, ami kirugdossa a szomorúság kútjából. Talán a pubba kellett volna mennie, ahol nem ilyen csúnyán néző bácsik a pultosok...
- Te...tessék? - hebeg miközben tekintetét a férfi sötét hajára szegezi. - Nincs srác. Vagyis volt... De...mást szeret és én csak nem szeretnék sírni, én csak szeretném a színes buborékfújómat, de nála maradt és... - hadarja úgy, mintha már mérges lenne.
- Szabad innom, elmúltam tizenhét, megkérdezhet bárkit... - sóhajt végül fel és ajkait csücsörítve fejét megtámasztja a tenyerében.

South

Fújtat, zöld szemeivel a férfit nézi egészen addig, amíg attól zavarba nem jön. Ezután már az itt-ott foltos, pohárnyomos pultot vizsgálgatja. Nem szeretne a szerelmi életéről beszélni, lehet, hogy a férfi cukrosbácsi, aki épp ilyesmi ajánlatot akar tenni. Persze, más gyógyír, az ő füle.
- De nagykorú vagyok - sóhajt fel, aztán ha már ennyire nem hisznek neki, elkezd kutakodni a kis táskájában az iratai után. Néhány gyerekrágó, egy fél pár zokni és egy tárca kerül a pultra mielőtt még diadalittasan előhúzná az igazolványát.
- Kérem a nagyon erőset.

South

Elégedetten bólint amikor kézhez kapja az italát. Ha már azt sem hitték el, hogy nagykorú, azt már biztos nem fogják, hogy profi abban, amit csinál. Főleg, hogy az első után köhécsel és grimaszol, minta élete első itala lenne.
Könnyen megérzi az italt, de azért kikéri sorban a többit is. Aztán kis idő elteltével már vidáman nevetgél idegenek társaságában. Férfiak, nők, fiúk és lányok, mindenkivel, aki körülötte megjelenik.
A valahányadik pohárkánál úgy dönt, elég volt, megy világgá. Csakhogy lábai nem igazán bírják el, ráadásul a padló és a lábai között van vagy fél méter. Így amikor földet ér, össze is csuklik, belőle pedig más nem látható, csak a nagy haja és az ujjai, amikkel görcsösen kapaszkodik a pult szélébe.

South

Egyik pillanatban még a padlót nézi, a másikban meg már felemelkedik. Megkérdezné, hogy most melyik angyal repül vele a mennybe, de aztán megpillantja a pultost, aztán szomorúan tudomásul veszi, hogy rosszul gondolta, a pokolba jut.
- Haza tudok menni - húzza el a fejét és kezd el mocorogni a kezei között. - Ki lehet jutni a pokolból? Azt hittem, nem... - homlokát ráncolja miközben alaposan szemügyre veszi így közelebbről is az idegent.

South

Mély levegőket vesz, de a feje húzza minden irányba közben. Dől jobbra, dől balra, s hálásan pislog a pokoli bácsira. Elveszi a vizet, bele is kortyol, aztán szépen vár addig, amíg valaki más el nem tereli a férfi figyelmét.
- Jó éjt! - int már az ajtóból, ahonnan széles mosollyal integet vissza. Hogy hogy jut haza, az kérdéses, de valahogy csak megoldja. Hisz nagylány.