Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

- De nézni szeretem, ahogy mások koriznak. - teszi még hozzá a végén, hogy azért ne tegyen teljesen rossz benyomást ezzel. Eszik még pár jó nagy falatot a sütiből.
- Hát... nem olyan jók... - bizonytalanodik el a képek kapcsán. - De lehet róla szó egyszer. - hagyja nyitva ezt a dolgot. Mert ha nem is nagyon szociális, azért mégsem zárkózik el az ismerkedéstől.
A színházra csak bólint, tudomásul véve azt. Nincs baja a színházakkal, de hát a mozi azért mégis csak jobb. Végül megeszik szépen amit kikértek, és Olívia is kiissza a maradék forró csokiját.
- Jah. - konstatálja, majd felcsillan a szeme a bájitaltanra. - A bájitaltan az tök klassz. Nekem is lesz holnap olyanom. Már várom. - mondja.
Aztán ha minden igaz, összeszedelőzködnek, és elhagyják a cukorvarázst. Még talán az is lehet, hogy együtt mennek vissza a kastélyba, és útközben Olívia is beszél egy kicsit... talán a terveiről is.

El sem hitte, amikor megkapta a meghívást. Bár az utóbbi zűrzavaros időszakban nem volt ideje, hogy sokat gondoljon erre az ígéretre, azért eszébe jutott néha napján, s amikor végre megérkezett az üzenet, azt sem tudta, hová legyen örömében.
Eléggé leterhelték a vizsgák, és a Peter örömteli érkezése utáni szomorú távozása is, így nem is jöhetett jobbkor ez a kis kirándulás.
Időben el is készült, a látszólagos jó idő ellenére melegen és téliesen öltözködve, mert hát egyrészt sosem lehet tudni, mikor csípi nyakon az embert egy hóvihar, másrészt pedig... mégis csak motorozni fog!
Sietsége ellenében azonban mégis csak hamarabb ért oda a megbeszélt találkahelyre Evena, akit jelenleg a legjobb felnőtt barátjának tartott magában. Habár még nem igazán voltak olyan kapcsolatban, de a szimpátia első perctől fogva megvolt, és számos dologgal plusz pontot ért el nála a nő.
- Jó reggelt! - köszön is vidáman, és megszaporázza lépteit a nő felé. Még egy mosoly is felvillan az arcán. - Nagyon köszönöm a meghívást!

Rögtön bele is vágnak a közepébe, Evena pedig a védelemről kezd el beszélni, majd egy érdekes bűbájról, amit Olívia még nem ismert eddig.
- Wow! - vigyorodik el. - Ez nagyon szuper, nekem is meg kell tanulnom! - mondja lelkesen. - Meddig tart a hatása? Hétköznapi védelemnek is jó? - intéz szokás szerint egy rakás olyan kérdést, ami a legtöbb embernek eszébe sem jutna.
Ezt követően pedig vidáman pattan a "nyeregbe".
- Indulás! - biztatja ő is a vasparipát és a sofőrjét.

- Ó. - lombozódik le szemmel láthatóan kicsit a lány. Látszik az arcán, hogy nagy tervei voltak már ezzel a varázslattal. Ki tudja milyen tervek, de nagy tervek. De szerencsére ez a lelombozódás csak néhány másodpercig tart, mert utána máris ismét fülig ér a szája a motorozásnak hála.
- Oké! Szinkronban dőlés, értettem! - mondja vidáman, és már ott is van Evena mögött, átkarolva a nő derekát. És még meg is érdeklődik tőle a nő, hogy hová menne. Szinte azonnal rávágja a választ.
- Valami olyan útra, ami jóóó hosszú, és be lehet gyorsítani rajta rendesen! - vigyorog bele Evena kabátjába.