Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Mein Schatz

Azt hiszem újabban jogosan hívhatnak a többiek szentimentálisnak, mert az éjfél megünneplése után nem sokkal le is léptem a csapattól. Hogy mi volt a motivációm? Sejtelmem sincs. Talán csak kicsit újra úgy akartam érezni magam, mint akkoriban.
A jobb kezem zsebre vágtam, majd a ballal megigazítottam a fehér  garbóm nyakát, de megdermedtem a mozdulatban.
- Hova-hova, Mein Schatz?

Mein Schatz

Talán számíthattam volna egy enyhén ittas Majára Bogolyfalva utcáin, de valamiért mégis váratlanul ért a dolog. Mondhatni, jó formán mellbe vágott a felismerés.
- Neked is szia - jegyeztem meg kifejezéstelen arccal, hogy aztán elpöccintsek egy tincset az arcából. - Miért érzem úgy, hogy nem kölyök-pezsgővel ünnepeltél?

Mein Schatz

Persze nem is azért kérdeztem, hogy számonkérjem, csupán egy egyszerű feltevést szerettem volna igazolni.
- Mindent értek. Csak óvatosan a borzalmas italokkal, néha tényleg durva dolgokat művelnek - elég volt visszagondolnom az első müncheni napomra. Elég durván megszivattak.
- Nem kéne lassan haza menned?

Mein Schatz

Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy nem a teljes igazat kaptam, de hajlandó voltam eltekinteni ennek a hangoztatásától. Kissé végigmértem, majd halvány mosollyal oldalra döntöttem a fejem. Hiába akarok én jó lenni, van, amikor egyszerűen a próbálkozás is felesleges.
- Ez esetben javaslom, hogy sétáljunk még egy kicsit - és mivel lovagias vagyok, a felajánlás mellé még a kezem is nyújtottam neki. Arra az esetre, ha nem szeretne pár méteren belül orra esni.
- Neked is, Engel... nem, ha itt lettem volna, minden bizonnyal kikövetelem, hogy mellettem légy éjfélkor - kuncogtam, majd megsimitottam lágyan az arcát.
- Miért?

Mein Schatz

Mint megállapíthatom, Maja is valahol elhagyhatta a kabátját a nagy parti közben. Én mondjuk tudtam, hogy az udvaron elszenderült,deres Hummelst takartam be vele, de ez részletkérdés. A közös nevező a kabát hiánya volt.
Az ujjaim finoman az övéi közé fűztem, miközben a szemem sarkából figyeltem.
- Szívdöglesztő vagy, remélem tudod. - Muszáj volt megemlítenem ezt az apró tényt.
Közölte, hogy az jó lett volna, mire féloldalas mosolyt csillogtattam meg a számára.
- Hát nem tudom, Mein Schatz, talán jól esett volna, ha veled töltöm. De ugye késő bánat... vagy csókoljalak meg most? - Ez egy olyan kérdés volt, amit nem hagyhattam ki. Az arcomról nem tudott volna olyasmit leolvasni, még józanul sem, ami elárulja, komolyan kérdezem-e.

Mein Engel

Aranyos volt, a zavara egészen szòrakoztatott. Persze, más is zavarba szokott jönni, de ő legalább cukin csinálta. Mielőtt elesett volna nekem, a derekát elkapva segítettem neki visszanyerni az egyensúlyát.
- Na, na na na! Csak óvatosan, össze ne törd magad! - nevettem fel halkan, miközben ő az összefűzött kezünket lóbálta. Lassan közelebb léptem hozzá, majd elmosolyodtam.
- Egy próbát megér, nem? - cukkoltam, majd még közelebb hajoltam, szinte már súrolta az ajkam az övét.

Mein Schatz

Tudtam, hogy nem áll a helyzet magaslatán, részben ezért is ajánlottam fel, hogy fogja meg a kezemet. Mert hogy ugyebár az amúgy nagyon is légies Czettner kisasszony magához képest meglehetősen suta mozgást produkált. Ilyen ez a showbusiness.
- Rajtam ne múljon!- Jó hír: már nem úgy reagált, mintha éppen le akartam volna lökni a seprűjéről. elengedte a kezem és a tenyere lágyan az arcomra simult, én pedig halvány mosollyal karoltam át a derekát. Ha egyszer ő nem volt képes azt a kis távolságot áthidalni, megtettem én. Az ajkaim az övéire simultak, hogy aztán gyengéden, majd egyre inkább sóvárogva csókoljam. Talán nem ez volt életem legjobb ötlete, de b.szki, akkor igenis szükségem volt rá.

Mein Schatz

Egyre közelebb húzott és hát, Merlinre mondom, ha akkor nem kapok észbe meg épp időben, biztosan nem hagytam volna ennyiben a dolgot. Most azonban csak az arcát figyeltem, csodáló pillantással, az egyik kezem a derekát pihent, míg a másikkal lágyan végigsimítottam az arcán. Ez után a kezét a tarkómról finoman a mellkasom bal oldalához húztam, hogy félig lehunyt szemmel figyeljem őt.
- Az őrületbe kergetsz! Felnőtt férfi vagyok, az isten szerelmére, nekem már ki kellett volna nőnöm ebből! - A hangom egyszerre volt bosszús és reménytelen, míg a szívem ki akart ugrani a helyéről Maja apró keze alatt. Ezt nagyon csúnyán megszívtam.

Mein Engel

Teljes mértékben tisztában voltam azzal, hogy mennyire ki tudom akasztani a gyengébbik nemet, de az nem volt napi programba véve, hogy esetleg ez viszonozva lesz. Éppen ezért is volt nekem ez kissé furcsa, aminek hangot is adtam, talán nem elég nagy körültekintéssel. Csak ingattam pár pillanatig a fejemet, hogy aztán közelebb húzva a vállára döntsem a fejemet.
-Nem ezt mondtam... A pasid az egyik legmázlisabb srác lesz a világon, mert b.sszus, imádnivaló vagy. Csak a hülye lenne ezek után boldogtalan... csak ez nekem bonyolult - zártam le a mondanivalóm, még mindig a vállán nyugtatva a fejemet, hogy aztán egy csókot leheljek a nyakába.
- De engem a firkászok apró cafatokra cincálnak szét, ha egy tizenhat éves csodát próbálok magamhoz édesgetni, hát vannak dolgok, amik egyelőre... váratnak magukra. Anyád is le fogja tépni a fejem... - sóhajtottam fel végül.

Kätzchen

És tessék a híres Bojarski felé baklövés. Még csak meg sem erőltettem magam és a lány már jóformán dühöngött is. Esküszöm az égre, nem direkt csináltam, de érzékem volt hozzá. Láttam azt a bizonyos ajakremegést, és le kellett hunynom a szemem, elhajoltam kissé, hogy ne kelljen szembe néznem az igazsággal. Megbántottam.
- Ahj, Maja ne csináld már kérlek. Most az egyszer próbálok jó ember lenni, de annyira megnehezíted a dolgom! Az esetek 90%-ban önző szemétláda vagyok és ezt mindenki tudja. Nem vagyok egyszerű eset és nem tudom garantálni, hogy nem töröm össze a szíved két hét múlva - sóhajtottam fel, majd a hajamba markoltam idegesen. Szinte már elkeseredve pillantottam rá
- mit?

Maja

Nem így terveztem ezt az estét, most már az is biztos, de a női ármány életre célját. Kifutottam a szavakból. Nem tudtam, mi lenne a jó válasz.
- Akkor ne érdekeljen! Menj haza! - A hangom most először keményedett meg és nem volt mit tenni. Zsebre vágtam a kezem és az ellenkező irányba indultam. Csináljon amit akar.