[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=655400#post655400][b]Kaisch Ráhel - 2017.01.15. 14:48[/b][/url]

Nomusa Eshe Baako néni
varázsállatizébizé
záráááááás

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656386#post656386][b]Kaisch Ráhel - 2017.01.19. 19:59[/b][/url]

Nem mondhatnám, hogy unalmasan telnek a napjaim. Épp a kviddics üzletből térek ki, egy jókora szatyorral a kezemen, amivel hivatalosan is megkezdem a pályafutásom. Még most sem tudom, jó ötlet volt-e, de úgyis ki fog ez derülni idővel. Valahogy mégis jó érzés volt beszerezni a felszerelést, noha egy kósza pillanatig eszembe jutott, hogy ezt apával is megtehettem volna, mert legalább most van bennünk valami közös. Aztán eszembe jutott az is, hogy vélhetően meg is ölne, ha erre rájönne, úgyhogy jobbnak láttam így egyedül nekilódulni a vásárlásnak.
Megint megállok az utcán zenélő férfi előtt, mosolyogva dobok aprót a gitártokjába, na nem azért, mert jótét lélek lenne, egyszerűen tetszik, amit játszik, azt meg illik honorálni, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656389#post656389][b]Kaisch Ráhel - 2017.01.19. 20:23[/b][/url]

- Merlinre már - motyogom, ahogy a nem várt ütődésnek hála, a táskám, a benne lévő dolgokkal együtt a földön köt ki. Hála égnem nem gurulnak ezer felé, de még így is le kell guggolnom, hogy összeszedjem őket, ez pedig nem volt a terveim közt.
Fel is nézek, hogy jól leteremtsem az illetőt, aki nekem jött, mert igazából ez az én szokásom, de aztán... meglátom őt. Már el is felejtettem, hogy váltunk el, mit tudtam meg róla, és miért is nem bukkanok fel mostanában a közelében minden ok nélkül, de a tekintetéből ítélve, ő sem tulajdonít neki nagy jelentőséget.
- Szia - ennyit sikerül is kinyögnöm, pár pillanatnyi farkasszemezés után, aztán felállok, vele szembe.
- Te meg? - gondolom, valahogy ilyen kérdésre számított.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=656399#post656399][b]Kaisch Ráhel - 2017.01.19. 20:53[/b][/url]

Csak minimálisan vagyok az illetőre dühös, sokkal inkább magamat okolom, amiért nem figyeltem eléggé oda, elvégre... pont magamból kiindulva kellene még inkább nyitva tartanom a szemem, de mindegy is... megtörtént.
A kijelentésre csak pislogok, igazából nem tudok, meg nem is hiszem, hogy kéne bármit is mondanom erre. Persze, aggasztó, de úgy gondolom, a történtek után, ilyesmivel aztán nekem végképp nem kell foglalkoznom.
- A csuklyád... húzd vissza - gondolom, nem szeretné, ha pont így állná körbe egy kisebb tömeg... egy sikítás nem sikítás, az illetővel még lehet hitetni, hogy képzelődött, de ha már többen meglátják így, nem menekül.
- Kviddicses dolgok - vonok vállat, lenézve a cuccokra, mintha az annyira egyértelmű és természetes lenne az én kezemben.
- Beléptem a csapatba... - ezt is próbálom úgy előadni, mintha semmi új nem lenne a nap alatt, és már el is döntöm magamban, hogy nem igazán érdekel, hányan röhögnek emiatt szemközt.
- Mi történt? - kérdezek bele a közepébe, mert mindketten tudjuk, hogy ő nem szokott ennyire nem a földön lenni, ott valami nagy dolognak kellett lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660310#post660310][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.16. 13:11[/b][/url]

Arlen

Ehhez sem volt túlzottan kedvem. Kivételesen nem is sietek, úgy megyek, mintha a fogamat húznák közben. Nagy nehezemre esett még az is, hogy emberi külsőt varázsoljak magamra, de már csak dacból se fogom hagyni, hogy lássa, ez nekem nem jó.
Nem is értem, mit akar még. Egyetlen szóval tudott le mindent, mást nem is vártam tőle, épp ezért lepett meg, hogy felkeresett.
Két vizsgán már röptében túl vagyok, ha másra nem is, arra mindenképp jó ez, hogy a tanulmányi eredményeim fellendítsem, hisz mindkettő K-val végződött, ahogy arra számítani is lehetett.
Lemegyek, összébb húzom  a kabátom, és pár méterre tőle állok meg, miközben kezeim a zsebeimbe süllyesztem.
- Szia - még hangszín is más, sokkal távolságtartóbb, mint amilyen valaha is volt, és igen... fáj is, de ezt most a világért se mutatnám ki, annyi büszkeség még valahol bennem is van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660313#post660313][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.16. 13:46[/b][/url]

Ugyan fogalmam sincs, mit akar, de kellően mazochista vagyok ahhoz, hogy még több fájdalmat okozzak magamnak. Lemegyek, mert valahol mélyen látni akarom, de azt viszont egyáltalán nem akarom, amiért ő lehívott. Én nem tudom ezt kezelni, velem még sose történt ilyen, és ha hagyom, hogy csak úgy elmúljon... akkor talán idővel könnyebb lesz.
A szemeibe nézek, de még ez is megerőltető számomra, nem tudok, annyira hülyén érzem magam, ő meg annyira tehetetlennek hat. Biccentek, jelezve, hogy akkor mondja gyorsan, nem akarok én se tüdő gyulladást.
- Menj haza, mielőtt megázol. Arlen, a látszat ellenére én nem vagyok hülye. Egyetlen szóval tudtál le mindent, ami köztünk volt, egy oké-val.. érted? És akkor most ezzel állítasz ide? És közben lerí rólad, hogy nem is gondolod komolyan? Igen, bizonyára egy másik világban lehetnénk, egy másik világban te se öltél volna meg senkit, egy másik világban talán én lennék Rosie, de itt nem vagyok... javaslom ezt az ötletet neki vesd fel, te is azt szeretnéd. Ne, ne mondd, hogy nem... csak túl büszke vagy - azzal hátat is fordítok neki, lehajtva a fejem megyek vissza a kastély felé, utat engedve a könnyeimnek, mert ez még jobban fájt, mint az, hogy csak letudta az egészet. Azért ennyire nem kell sajnálni, valamikor majd csak túlélem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660316#post660316][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.16. 14:17[/b][/url]

Alapból furcsa az, hogy nem vág a szavamba. Ha valami nem tetszik neki, vagy az egóját sérti, folyton leállít. Most mégsem, talán először tudtam végigmondani azt, amit a fejéhez akartam vágni. Egy kicsit azért jól esett, mégis hátat fordítva neki, indulok vissza, mielőtt még ez a találkozás is elharapódzna. Fáj, nagyon fáj, mert egyébként röhögve ugranék a nyakába, de... már tudom, mi volt rég, és így már azt is, mi van most.
Nem tudom, mi lep meg jobban, az hogy most nem hagy elmenni, vagy az, hogy magyarázkodásba kezd, holott nem lenne muszáj. Talán pont emiatt hiszem el, hogy nem csak a hasára ütött, mikor azt mondta... mégis ott van bennem a félsz, hogy megint csak én látok többet bele.
- Ennyivel én beérem. Nem akarok nyálas szövegeket, sem hogy olyat csinálj, ami idegen neked. Nem akarom, hogy más legyél, sőt ezt sem kell folyton hangoztatnod, elég, ha csak komolyan gondolod, és ha akkor este is legalább ennyit mondtál volna, nem lett volna ez - sóhajtok fel, aztán a felnézek rá. Nem akarom őt megváltoztatni, akkor már nem ő lenne, és igen, tisztában vagyok vele, hogy neki ez nehéz, meg akarom könnyíteni a dolgát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660318#post660318][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.16. 14:33[/b][/url]

Ahogy esernyő kerül fölénk, óvatosan karolom át a derekát, csak hogy mindketten elférjünk alatta.
- Látod? Az előbb még kedveltél... - rázom meg a fejem, tényleg teljesen zavartnak tűnik, legalább annyira, mint én. És ez még kezd egyre kellemetlenebb lenni.
- Jó figyelj, csak... legyen olyan minden, mint régen, oké? Ha kell akkor felejtsd el, amit mondtam, tök mindegy... de... ez neked is meg nekem is kellemetlen, és tényleg az lenne a legjobb, ha csak hagynánk alakulni - motyogom pár pillanat múlva, a mellkasába fúrva a fejem utána. Mélyet szippantok, hogy érezzem az illatát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660320#post660320][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.16. 14:47[/b][/url]

- Miért nem most? - emelem fel a fejem, kihívó mosolyt küldve felé. Némán egyezett bele abba, hogy lépjünk túl azon a helyzeten, így már nekem is könnyebb felengedni.
- Végtére is... nem muszáj mindennek olyannak lennie, mint régen... azokat a határokat úgysem szerettem, nehéz volt... - harapok az ajkamba, hisz tudom, elsőre le fogja vágni, milyen határokról beszélek, és úgy érzem, ennyi őszinteség még nekem is belefér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660322#post660322][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.16. 15:02[/b][/url]

- Nem... nem akarlak, csak még sose csókoltak meg józanon - forgatom meg a szemem, és persze, jöhetne most az is, hogy jó, majd keresek mást, de nem... akkor inkább kivárok.
A bejelentése után lassan közelítek felé, arcomról le nem lehet olvasni, mit érzek jelenleg, s amint kellően közel érek, lendületből vágom pofon.
- Fordulj fel - nézek rá összetörten, aztán most már tényleg visszamegyek a suliba. Nem hiszem el, hogy csak így a fejemhez vágja, mielőtt még... nem, ez nem normális, és ha csak ez vár rám a jövőben, inkább nem kérek belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660633#post660633][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.17. 19:46[/b][/url]

Még most sem tudom elhinni azt, ami történt. Oké, nagyon reménykedtem benne, hogy majd megbocsát, hogy ha mást nem is, legalább szánalmat kelt benne az ázott kutya kinézetem, de arra végképp nem számítottam, hogy... megrázom a fejem, mert lassú kúszásban kell közlekednem még az utcán is.
Szörnyen érzem magam, amiért így átvertem Zóját, de biztos vagyok benne, hogy majd ha mindezt elmesélem, meg fogja érteni, hogy ezen a döntésen az életem múlt, most viszont törlesztek.
- Tudom, ez édes kevés... nagyon sokkal lógok neked - azért egyből a csokit nyújtom Francinak, ahogy belépek az ajtón. Nem bíbelődök csengetéssel, tudom, hogy a ház ura nincs itthon, és amúgy is... attól, hogy Franci elköltözött, még ugyanúgy a majdnem testvérem, így persze, hogy itt is otthon érzem magam.
- Esküszöm, ha nem ismernélek, azt hinném, Cupido betalált, vagy valami ilyesmit - nézek végig vigyorogva a felnőttebb másomon. Ez már nagyon rég kiderült, nem csak az életünk, mi magunk is hasonlítunk, és igazából még örülök neki, hogy rá hasonlítok.
- Ígérem, többet erre nem lesz szükség, uhh éhen halok - fogom meg a hasam, mert a mai nap csak ezt felejtettem el... enni. Valahogy minden más megint fontosabb volt.
- Meg szomjas is, van valami innid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660652#post660652][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.17. 20:34[/b][/url]

- Dehogy - kerekednek el a szemeim, mert még a feltételezés is durva.
- Akkor csináltam rosszat, mikor veletek szilvesztereztem. Egyébként emlékszel a srácra, aki megcsókolt éjfélkor? Mert én nem - jut eszembe, de még most sem érdekel túlzottan, a mi kapcsolatunk akkor kezdődött, és tartott vagy három másodpercig, aztán üvöltve rohant a barátaihoz. Igen, életem első csókja így csattant el.
Felnevetek, mikor megint zuhanyozni küldenek, bár tényleg nem vagyok túl jól. Lehet, a megelőző bájitalt megelőzték. Pedig hiába a kinézet, ennél jobban nehezen érezhetném magam, mármint itt belül, egyszerűen most minden megint olyan jó, és soha nem akarom azt tapasztalni, ami volt.
- Figyu? Nekem adod ezeket? Tök jól nézek ki - csillogó szemekkel pördülök meg előtte, nem törődve a ténnyel, hogy Franci fél ruhásszekrénye már nálam van. A másik fele persze Mináé volt, nekem úgy igazából sose kellett még ruhát vennem, simán le tudom lejmolni a csajokat, nekik legalább van ízlésük.
- Nagyon utálom magam. Örökbe fogad majd, apámmal meccsel, én meg az első adandó alkalommal kijátszom őt - rázom meg a fejem, mert hiába volt ez létfontosságú, hatalmas bűntudatom van.
- De több ilyen nem lesz, mihelyst lenyugszanak a kedélyek, beavatom őt is, csak előbb téged... annyi minden mesélni valóm van...- sóhajtok fel, mert jelen pillanatban azt sem tudom, hol kezdjem.
Amint megjön a kaja is, úgy vetem rá magam, mint aki hetek óta most lát először ételt, s csak miután annyit tömtem magamba, hogy jól legyek, kezdek csak el mesélni.
- Arlennél voltam... tegnap. Ott is aludtam, de hazahozott, és tényleg csak aludtunk. Szóval... izé 14.-én szerelmet vallottam neki... aztán ott hagytam, mert nem reagált semmit, és a végére tök cikinek éreztem. Tegnap délután meg lehívott a suli elé, és feldobta, hogy akkor legyünk egy pár, de annak meg a vége az lett, hogy pofon vágtam, és leléptem. Aztán miután neked írtam, felszálltam az első vonatra, szakadó esőbe mentem a házukhoz, és dekkoltam a lépcsőn órákon keresztül, csak hogy bocsánatot tudjak kérni tőle, mert tényleg egy idióta voltam... és hát... - a végére elvigyorodok, pedig beszéd közben fájdalmas grimaszokat vágok, mert nem esik jól még csak vissza gondolni se rá.
- Franci, én nagyon szeretem őt... - harapok az ajkamba, életemben először mondom ezt ki így... így tényként közölve, kételyek nélkül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660657#post660657][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.17. 21:08[/b][/url]

- Én meg pont nagyobb szekrényt kaptam az új szobámhoz. Jujj azt majd meg kell nézned, tökre nem dedós már, és csak egy Arlenes kép van, amin rajta vagyok én is - húzom ki büszkén magam, mert utólag belegondolva, tényleg kicsit furcsa lehetett, hogy mindenhol a fiú van, de... azóta megismertem.
- Jó, oké.... Na és te, bevallottad már Ashnek, hogy szereted? Vagy te is még a magadnak is tagadod fázisban vagy? - kontrázok vissza viccelődve, mert náluk viszont már évek óta megy a huzavona, ami csak eleinte volt vicces, mikor belecsöppentem, mára már... inkább történjen már valami érzést csal elő.
- Miss Tökély - forgatom a szemem, mert Rosiet ő is ismeri, egy házban vannak, engem meg a csajtól már eleve levert a víz, most már okom is van, amiért utálhatom.
- Ki hitte volna, ők Roxfortban jártak, és tuti, hogy Arlen még most is szereti... És mert annyira látszott rajta, hogy nem gondolja komolyan az egészet, csak valamiért nem akarta, hogy kikerüljek a képből... aztán meg csak úgy benyögte, hogy elmegy három hónapra turnézni, érted? Na, ezért vágtam pofon - biccentek, neki azt értenie kell, hogy nem csak úgy bedobjuk ezt, aztán kezdjek vele, amit akarok.
- Most már az is vagyok, úgy tényleg... - soha életemben nem mondtam még ilyet, de most úgy tűnik, rendeződnek a dolgaim, és igazából tényleg csak boldognak kell lennem.
- Én is ebben hiszek, ő mindent megért. Sajnálom, hogy igazából nem ő az anyám, mindig is egy hozzá hasonlóra vágytam - mégis fanyar mosoly kúszik az arcomra. Bár egyre kevesebbet gondolok rá, mégis ott lappang bennem, hogy van valahol egy valódi, aki nem is kíváncsi rám, meg apámnak is csak púp vagyok a hátán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660775#post660775][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.18. 21:22[/b][/url]

- Ez érthető, de akkor sem kellett volna elmenned - szomorodok el kicsit, mert igazából tök jó volt úgy együtt lakni. De persze, megértem, hisz ők jobban vannak az apujával... elvileg.
- Aha csak félek, hogy az nem elég, és a végén padlót fogok... sokkal könnyebb lenne, ha nem ismerné fél világ - forgatom meg a szemem, mert azt sose gondoltam volna, hogy pont ez lesz a bajom. Az meg a másik, hogy akkor nem lépne le három hónapra.
- Ehm... nem járunk, csak... nem tudom, meglátjuk, mi lesz. Ki fogok készülni, tudod, mennyire nem bírom a bizonytalanságot - sóhajtok fel, az az egyetlen gyengém, de nem baj. Szoktatom magam a "majd lesz valahogy" gondolathoz. De nehéz, nagyon nehéz.
- Miért ő milyen? - pislogok Francira, nem igazán szokott az anyjáról beszélni, sokszor el is felejtem, hogy neki van. Na meg tényleg érdekel, a vélák milyenek.
Felvont szemöldökkel hallgatom végig a beszámolót, aztán néha elnevetem magam, néha meg felszisszenek. Összességében viszont nekem az a srác nem szimpi, bár ezt nem érzem, hogy közölnöm kéne vele, ő jobban ismeri, régebb óta. Meg azt is tudom valamennyire, hogy csak azért, mert így most elveszi tőlem Francit, és miatta rám már annyi ideje nem is lesz, amibe még csak belegondolni is szörnyű.
- Na de jó, örülök nektek, de azért közöld vele, hogy ha megbánt, ellátom a baját az ütőmmel. Erről jut eszembe, tudod, mekkora balhé volt, mikor közöltem apuval? Azóta nem is beszéltünk, úgy összevesztünk. Pedig tényleg csak hobbi a kviddics, és megfogadtam, mihelyst megrándul a csuklóm, már abba is hagyom, de hajthatatlan. Most meg igazából már tök mindegy, mert oké... látom én rajta, hogy rosszul esik neki, hogy ennyire Zójához akarok tartozni, de ne már, hogy most kap észbe. Én nem tudok úgy megbocsátani neki, ahogy te. Főleg miután otthagyott a téren... vagyis elfelejtett értem jönni, és Arlennek köszönhetem, hogy nem lett bajom belőle - halkan beszélek, mert gondolni se igazán akarok arra, ami ott akkor történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660791#post660791][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.18. 22:17[/b][/url]

- Még akkor is, ha a Halál is itt van? - hitetlenül pislogok, mert nem tudom. Eddig az apujával mindig tartottam a távolságot, és sose tört elő belőlem a késztetés, hogy változtassak ezen. Pont, mint Warrenél, csak tőle még félek is.
- Te jó ég, most belegondoltam, mennyien leszünk - nevetek fel, mert természetesnek veszem, hogy idén nyáron már én se egyedül fogok ülni az asztalnál... nos, addig eljutni lesz nehéz dió. Én nem értem, hogy a pasik miért ódzkodnak attól, hogy bemutassuk nekik a számunkra fontos személyeket.
- Az még a kisebbik gond. Már most is betalálnak a képek miatt, sőt apám is akkor olvasott magazint, mikor címlapon voltunk, de... most gondolj bele... semmit nem tudunk normálisan csinálni, még az utcára se mehetünk ki, mert nem hagynak békén... ez vele jár - és ez annyira nem tetszik. De nem igazán érdekel, amíg vele vagyok, mert akkor általában semmi, csak így gondolkodni rajta rossz kicsit.
- Sose fogom megérteni, az ilyennek minek gyerek - lehet, erős szavak, de szerintem az ilyenek fel sem fogják, mekkora szenvedést okoznak vele. Azért örülök, hogy Francin ez nem látszik meg.
- Addig meg ölelgethetsz engem - vigyorodok el, kicsit lazítva a feszült légkörön. Egyébként én sem szeretem, mármint ha ölelgetnek, talán pont azért, mert kis koromban ez nálam is kimaradt, csak elvárások voltak, még akkor is, mikor ritkán látott.
- Aztaaaa... ez marha ritka, apád meg jó fej, hogy így kezelte - lehet tényleg megjavul a férfi? Annyira jó lenne, akkor már Zójának se kéne ezen aggódnia. Mellesleg Franci is végre megkapja azt a boldogságot, ami neki jár.
- Nem tudom, de őszintén már annyira nem is érdekel. Én lezártam, és közöltem, hogy normális családot akarok, nem pénzt, hanem figyelmet. És most nagyon haragszom is rá. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha felkeres nem beszélek vele, csak.... így jobb lesz, tudom. És legalább  a kövi karácsonykor már nem érzem majd annyira kívülállónak magam - igen, a mérföldkő az volt, mikor az asztalnál ülve tettem fel magamnak a kérdést, mit keresek én ott.
- Ha már úgyis nálad vagyok, nem aludhatok itt? Nagyon ki vagyok purcanva egyébként, és mivel tele a poci, most már csak aludni szeretnék - pislogok rá szépen, bár még ebben a házban sose aludtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=660794#post660794][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.18. 22:59[/b][/url]

- Attól legalább nem kell félned, hogy a fejedre nő - minden rosszban van valami jó is ugyebár. Én is ennek köszönhetem azt, aki vagyok. Jobbára alig voltak mellettem, hogy kitapossák nekem az utat, és bármennyire rossz is, ezt a részét nem tudom utálni.
- Úristen, most ki az? - igen, Franci megnyilvánulásának köszönhetően kissé megijedek. Mina nem az a fajta, aki helyesen választ magának pasit, ez eddig ki is derült, így most szerintem joggal aggódom.
- Várj, apád is benőzött? - és akkor én hol voltam, amikor ezt tette? Súlyosan le vagyok maradva, és ez kicsit bánt, bár... eddig jobb híján mások életével törődtem a sajátomé helyett, talán most sokan fel is lélegeznek, amiért nem az ő életük van a porondomon.
- Ez egy nagyon jó ötlet, szerintem én is így adom elő... akkor nem fognak annyira kiakadni - végtére is az ellenpélda a jó példa, és ha már lehetőségeket kell sorolni, inkább a legrosszabbal kezdjük, akkor majd egyből el kezdik értékelni azt, ami a valóság. Franci okos, bár ez eddig sem volt kérdéses.
- Azért furcsa nem? Egészen addig gyereknek hisznek, míg a sarkadra nem állsz. Én például tizenötödik szülinapomra pisilőd babát kaptam aputól babakocsival, mert erre vágytam.... csak elfelejtette, hogy azóta már pár év eltelt. Most meg hirtelen megértette, hogy már nekem is vannak gondolataim, meg véleményem, és ahogy néztem, nem is igazán tetszik neki. Jó, nem okolhatom, elvileg őt is a szülők formálták kedvükre, de vele ott voltak, velem ezt sehogy se tudta volna megtenni. És ahogy őt ismerem, rá fog jönni előbb utóbb, hogy nem vesztett el, azzal, hogy belemegy, olyat ad nekem, amit maga sose tudna, de én már mióta vágyom rá. Aztán meg neki is lehetősége nyílik új lappal indítani, hátha a következő gyereknél már tanul a hibájából - vonok vállat, miközben kiiszom az innim.
- Jó lesz nekem itt is, egyedül szerintem félnék - nevetek fel, Franci már csak tudja, hogy megy nálam ez. Nem egyszer kötöttem ki nála, mikor még ő is Zójánál aludt. Nekem ő tényleg olyan, mintha a testvérem lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=661671#post661671][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.23. 16:56[/b][/url]

Lejobb
nálunk / én pici szobám

Ahogy Zója a tudtomra adta, hogy nem szeretné, ha egyedül maradnék, míg ők meg nem jönnek, és igazából nem lenne ellenére, ha addig Arlen szeme lenne rajtam, szóltam is neki, hogy bébiszittert kéne játszania. Komolyan nem értem én ezt a nőt, minden oka meglenne, hogy tiltson tőle, mégis csak megszöktem miatta, de azon túl, hogy örülök, hogy így alakult, nem igazán foglalkoztat. Tudom, egyszer majd nem úszom meg, le fogunk ülni elbeszélgetni, de Mina akaratlanul is kihúzott a csávából, és csak Francinak köszönhetem ezt, az ő ötlete volt.
- Ne kérdezd, én se értem - pislogok Arlenre, miután ajtót nyitok neki, és be is engedem.
- Ezt a napot írd fel... valóságos csoda, mikor ez a ház majdnem üres - sóhajtok fel, mert most, hogy Tatia meg a lány is itt laknak, inkább tűnik nekem ez valami szállónak, és a nyugalom erre ritka kincs, de én pont erre vágytam.
- Hoztál gumicukrot? - csillan fel a szemem, ezt nekem mindenki elfelejt hozni, abban sem vagyok biztos, hogy Zója emlékszik rá, hogy megkértem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=661675#post661675][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.23. 17:24[/b][/url]

- Mi a baj? - jön az értelemszerű kérdés, mikor látom, megint nincs jó passzban. Egyből vissza is veszek, majd miután beengedtem, a konyha felé veszem az irányt, hogy töltsek neki kávét. Talán az az egyetlen folyadék ebben a házban, ami mindig van. És tényleg, még egy csőtörés se érdekelne senkit, csak a család ne maradjon kávé nélkül. Engem is sikerült rászoktatniuk, csak én nem ihatok előttük. Legalább is nem tisztán.
- Ehm... mihez van kedved? Sose volt még bébiszitterem - vonok vállat, mert apám se bízott volna rá egy idegenre, Zója pedig még úgyse. Na meg, a nő nem is olyan régen dícsért meg, hogy milyen szépen kezdem a saját utam járni, remélem, ezt ő se felejtette el.
- Gyere - nyomom a bögrét a kezébe, aztán felmegyek a lépcsőn, be egyenesen a szobámba, ahol kivételesen marha nagy a rend.
- Ja... nem olyan, mint Bercel házában - nézek én is körbe. Arlen poszterei eltűntek a falról, egyetlen kép van csak az éjjeli szekrényemen, az is közös, és az egyik kedvencem, noha amikor készült, nem kicsit voltam zavarban miatta. Asszem' kezdek tényleg felnőni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=661681#post661681][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.23. 17:43[/b][/url]

- Aludhatsz... itt - motyogom halkan, vállat vonva, mintha ez igazából teljesen mellékes lenne, mert hát én is aludtam már nála.
- A gyerekek Warrennél, Zója meg Isten tudja, hol lóg Tatiaval, nem hinném, hogy hamar hazajönnek - sóhajtok fel, mert így belegondolva még örülnék is neki, ha maradna, egyedül általában marhára félni szoktam. Ezt azonban nem fogom az orrára kötni.
- Ott ni - mutatok az éjjeli szekrényemre mosolyogva, jót mulatok a felháborodásán.
- Ugyanúgy imádlak, de... kinőttem a poszterekből, az az egy kép meg többet ér az összes begyűjtött poszterednél - harapok az ajkamba. Jó, persze megvannak, nem dobtam ki, sőt... meg is mutatom őket neki. Kiveszem a szekrényemből a jó nagy dobozt.
- Itt van mind - rakom az ágyra, és nem hazudok, tényleg mind megvan, ami megjelent róluk a sajtóban, az aprócska képektől kezdve az óriásposzterekig minden.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=661689#post661689][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.23. 18:28[/b][/url]

- De tényleg, csak a dedósok raknak a falakra mindenfélét - mosolyogva forgatom a szemem, miközben leülök mellé. Jó, egyébként utálom, ha turkálnak a cuccaimnál, de neki én engedtem, különben elő se szedtem volna azt a nyamvadt dobozt.
- Nem kapod meg - közlöm vele halkan nevetve, kicsit bele is pirulva abba, hogy talán mániákus lennék.
- Lehet az voltam, de már nagy vagyok. És a legjobban ez tetszik - mosolygok rá, miközben óvatosan végigsimítok az arcán, mert tényleg nem hazudok, sokkal jobban tetszik személyesen.
- Nagyon utálod ezt a helyet? - láttam, hogy nincs elragadtatva tőle, és grimaszolok, mert nem akarom, hogy emiatt ne jöjjön ide többet.
- Zója megengedte, hogy itt lógj, rossz lenne, ha mégse... - fekszem el, én elég otthonosan érzem magam, noha még nekem is furcsa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=661697#post661697][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.23. 18:55[/b][/url]

- Voltam már a szobádban, egyet se láttam - engem bizony nem ver át, bár aranyos tőle, hogy próbálkozik.
- Egyébként nem tartom gáznak... szerintem tök jó ember lett a rajongásom tárgya, most gondolj bele... rajonghattam volna akár Bieberért is... te mennyivel jobb vagy már - vigyorodok el a végére, mert tényleg úgy gondolom, már kicsiként is tök jó döntést hoztam. Bár akkor még gondolni se mertem volna arra, hogy egyszer majd itt fekszik mellettem.
- Ez a "gyorsan mondd, milyen színű legyen, jó, akkor legyen kék, banyek én azt hittem zöld lesz, jó marad ilyen" procedúra végeredménye - vonok vállat, valahogy furcsa is lett volna, ha ez normálisan ment volna. Ilyen itt nem gyakran van.
- De szolidaritásból Mináé is ilyen lett... - nevetek halkan, azt már nem teszem hozzá, hogy tulajdonképp a profi festők, azok mi voltunk.
- Jó lenne - még most is elpirulok ettől, de legalább már a szemeibe tudok nézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=661702#post661702][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.23. 19:11[/b][/url]

- Hát pedig az egódat elnézve, senki még csak meg se lepődne - nyújtok rá nyelvet, mert nyilván csak az agyát húzom vele. Jó, féligazság, mert tényleg hatalmas az egója, nem is értem, hogy férünk el.
- Tök mindegy, minek az eredménye, most ilyen - vágok durcás fejet, mert nem szólja már le, én se szóltam le az övét, pedig... Na nem baj, túllendülünk ezen is.
- Hmm... mit szeretnél, mit tegyek? - pislogok rá ártatlanul, aztán meg fel is nevetek.
- De ez csikis - húzódok arrébb kicsit, elkerülve ezzel az újabb támadásokat.
- Jó, ha sokat jössz, marad ilyen, és látod? Már tettem is - vigyorodok el önelégülten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=661706#post661706][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.23. 19:18[/b][/url]

Igazából, nekem édes mindegy, milyen színű a szobám, ez látszik is, és ha Arlen így tényleg többet jön, akkor hát legyen, ennyit csak megengedhetek.
- Mondjuk? - pislogok rá, de közben már tényleg azon igyekszem, ne jöjjek zavarba, mert tudom, hogy erre játszik.
- Hmmm és én mit kapok cserébe? Most itt vagy.. szóval ez le van tudva... - harapok az ajkamba, kihívóan tekintve a szemeibe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=661711#post661711][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.23. 19:31[/b][/url]

- A feltétel nélküli szeretethez az is hozzá tartozik, hogy nem zsarolunk érzelmileg senkit... szóval te? - vágok vissza, mostanában ez nagyon megy nekem, mégis figyelek arra, hogy ez ne vegyen komoly fordulatot.
- Mi van köztünk Arlen? - aztán meg mégis csak felülök, miközben halkan teszem fel a kérdést, de adok neki gondolkodási időt, és lemegyek, megcsinálom a bundás kenyeret, meg a kakaót, amit aztán rápakolok egy tálcára, és azzal megyek vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=661715#post661715][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.23. 19:51[/b][/url]

- Világ életemben konkrétumok elé állítottak, sajnálom, hogy én is elvárom. Nekem nem megy annyira, hogy csak úgy csináljak valamit. Sose tehettem meg, és amikor meg próbálkozom, akkor mindig valami rossz történik. És igazából csak annyit akarok tudni, randizhatok-e mással is - mosolyogva veszek el egy kenyeret, amin aztán el is kezdek nyammogni, egyedül a szemeimen látszik, hogy nem gondolom túl komolyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=661720#post661720][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.23. 19:59[/b][/url]

- Hát tényleg nem. De csak vicceltem - forgatom meg a szemem két falat között. A kérdést hallva meg felvonom a szemöldököm, aztán el is vigyorodok.
- Szóval akkor itt alszol? Az tök jó, mert tudunk ám filmezni is - jó, tudom, hogy nem rajong annyira a mugli dolgokért, de azért vannak, amik királyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=661728#post661728][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.23. 20:07[/b][/url]

- Esetleg - vágok egy grimaszt, nekem az még mindig nem a kedvencem, gyanítom nem is lesz, de ha egyszer ő szereti.
- Szeretnél zuhanyozni meg ilyenek? Mert akkor megmutatom, mi hol van - igen, most ér a felismerés, hogy még körbe sem vezettem.
- Ja - kapok hirtelen észbe, és áthajolva a lábai felett, nyúlok a takaró alá, aztán vigyorogva húzom ki onnan a tőle kapott pólót.
- Erről remélem már lemondtál - mert hogy ezt már vissza nem kapja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=661742#post661742][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.23. 20:33[/b][/url]

- És elfelejtesz visszajönni? - szontyolodok el, még a fejem is lehajtom, hogy leplezzem a szomorúságom. De ez általában mindig így van, ha egyszer itt van, én sose akarom, hogy elmenjen... aztán meg mindig elmegy.
- Nagyon szeretem - biccentek, de még most sem nézek rá, csak a pólóját babrálom, most tiszta szomorú lettem.
- Egyébként meg az vagyok, ha nem lennék, nem lennék itt sem... gondolom - egy halvány mosolyt csak megeresztek, mert nem csak, hogy boszi vagyok, de még jól is megy... aránylag.
- De lehet egyáltalán evés után hopponálni, mármint... nincs ilyen egy órás dolog, mint az úszásnál meg ilyenek? - kapom fel a fejem, az egyetlen - szerintem ésszerű - magyarázat mögé bújva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=661746#post661746][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.23. 20:46[/b][/url]

Én ezt most inkább költői kérdésnek veszem, és nem zúdítom rá azt a tömérdek okot, ami miatt simán nem kellene visszajönnie, inkább örülök neki, hogy ez még csak eszébe se jutott.
- Héj, tudod... egyszer én is fogok ám hopponálni, és tökre profi leszek - persze, hogy sért a feltételezés, mindenesetre most nem próbálnám ki, hogy tényleg igaza van-e. Elmosolyodok, mikor puszit ad a homlokomra, aztán, ahogy eltűnik, úgy én is elkezdek készülődni az alváshoz.
Amint kijövök a zuhanyzóból, be is üzemelem a tv-t meg a dvd-t is, meg csinálok popcornt, és hozok még fel bubis vizet is. Persze megint izgulok, mert ez most megint más, mint amilyen a múltkor volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=661752#post661752][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.23. 21:00[/b][/url]

Egyébként ha tehetném, egész nap ebben a pólóban lennék, na nem a fanatizmus miatt, ez tényleg marha kényelmes. Közben annyira elterelem a saját figyelmem az izgulással, hogy el is felejtem az órát nézni, így mikor megint felbukkan, rendesen meg is lepődök.
- Azta, gyors vagy - még biccentek is egyet elismerően, aztán csak egy pillanatra nézek végig rajta. Felsikkantok, ahogy az ágyamra kerülök, majd kezeimmel át is karolom a nyakát.
- Előkészítettem a terepet, és hajlandó vagyok veled trónok harcát nézni - motyogom teljesen megsemmisülve, mert nem elég, hogy már megint túl közel van, még az illata is ellepi az orrom. Még nyelek is egy nagyot.