[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=665668#post665668][b]Thomas Alexander Everett - 2017.03.08. 21:55[/b][/url]

- Már, hogy ... oh.
Nem, mégsem szerettem volna belegondolni, de már késő volt, megtettem. Jaj szegény fejem, hogy mi történik itt. Meg kell ráznom, hogy aztán rá tudjak koncentrálni Ashre, és amit mond. Na nem, ez nem lehet. Révay a négyzeten, a mi családunkban? Na de kérlek?
- Hova jársz Francival?
Tudom, hogyan értette, mégis kicsúszott a számon az ostoba kérdés. Valahol persze örültem neki, de sokkal inkább zavart az, hogy láttam magam előtt, ahogy Valentin nyúzza a gyerekemet. Félemlítette meg már korábban is, szóval.
- Nem gondolkoznál el inkább Ms. Belmonte-on?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=665687#post665687][b]Thomas Alexander Everett - 2017.03.08. 22:19[/b][/url]

Mondjuk az iskolába járás egy jó magyarázat lett volna, de persze tudtam, hogy nem erről van szó, még ha néha együtt is sétálnak fel vagy le. Végül is szomszédok. Jaj szegény szívem.
- Mi van? Valentin is tudja?!?! Mindenki tudta, csak én nem?!?!
Kész, ezzel pedig teljesen kiakadok. Úgy nézek a fiamra, mintha valami szellemet látnék. Mi a fene történik itt.
- Na de azért nem csak ennyi a történet! Mikor, hol, hogyan? Ezer éve ismeritek egymást. Ezer éve nem akartatok egymástól semmit, most meg hirtelen igen? De hogyan?
Rengeteg kérdés merült fel bennem, és bár az én témám nem került szóva, amit annyira nem bánok, de mivel ezt az egészet mindenki tudta rajtam kívül, hát most azért én is tudni akarok mindent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=665695#post665695][b]Thomas Alexander Everett - 2017.03.08. 22:40[/b][/url]

- Lefeküdtél vele, mert megkért rá... azért ha Joli néni átjön a szomszédból és megkér, nem kell megtenned.
Nem, akkor az a legtanácsosabb, ha szól egy felnőttnek, hogy egy idős néni zaklatja. Hihetetlen, hogy milyen nyugodtan tud erről beszélni, mintha nem történt volna semmi egetrengető, pedig történt.
- A Halál ezt is tudja? Hogy a lánya megkért rá és te megtetted vagy még mindig azt hiszi, hogy nem nyúltál hozzá egy ujjal se? Mert akkor mondom mi van. Anyád tett félre némi pénz, arra az esetre, ha nősülnél vagy börtönbe kerülnél. Abból egy ideig elélhettek valahol messze, Ugandában Moonkornokat tenyésztve például...
Félek, hogy ha ezt Valentin nem tudja, de megtudja, akkor a fiam ágyelő lesz rövid távon.
- Szereted? Úgy igazán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=665710#post665710][b]Thomas Alexander Everett - 2017.03.08. 23:00[/b][/url]

Vérem

- Nagyon helyes, amúgy se szimpatikus nekem, folyton károg.
Mondjuk lehet, hogy jogos, mert egyszer véletlenül letapostam két mandragóráját, aztán ráfogtam Valentinra, de szerintem sejti, hogy én voltam. Én nem tudok olyan simán átlépni kerítéseket, én nem vagyok nyakigláb.
- Lehet, hogy Valentin se szivat, hanem tényleg szerelmes és azért nem ér rá téged megölni?
És ez bármennyire egoistán hangzik, nem kizárt kérem szépen.
- Örülök neki. Csak féltelek Ash. Rendes kislány, csak az apja. Szeretem az apját, csak féltelek. Érted ugye? Jaj, Ash.
Kiveszem a kezéből a dobozt, és mire feleszmélne, máris ölelem őt.
- Én meg azt hittem, nem érzel senki iránt semmit. Aggódtam, hogy valamit elszúrtunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=675320#post675320][b]Thomas Alexander Everett - 2017.04.17. 18:16[/b][/url]

A hosszú hétvége legjobb része az, amikor az ember hétfő reggel - tíz óra van, nem olyan nagyon reggel az már -, kényelmesen, még köntösben, papucsban ülhet kint a teraszon, és sütkérezhet a napsütésben. Igazán szép idővel köszöntött a Húsvét hétfő. Kényelmesen csúszok egy kicsit lejjebb a napozóágyon, és fordítom a fejem a nap felé. Amúgy meg, ünnep ide vagy oda, én már dolgoztam ma. Először is, hajnalban kitaláltam, hogy itt az ideje kitenni a napozóágyakat, vagyis a padlásról le kellett vonszolnom őket úgy, hogy Ash ne kelljen fel, majd le kellett takarítanom őket, végül pedig meg kellett találnom a tökéletes helyet nekik. Aztán pedig rá kellett jönnöm, hogy a reggeli újság és az Edictum új számának elolvasása mennyivel kényelmesebb lenne napozóágyon, ezért a hatalmas barna csodát visszarángattam a kerten át a teraszig, a kinti székeket bevittem, majd felmentem egy pokrócért és a tuti hatás kedvéért kihoztam egy kisebb asztalkát is, hogy a nagy nyugiba ne borítsam nyakon magam kávéval. Igen, azt hiszem jobb is, hogy Ash nem kelt fel, még a végén elkezdene nézelődni, hogy a "Lenyugvó Nap" vagy a "Boldog Alkony" nyugdíjas otthon szolgáltatásai jobbak-e a számomra. Elégedetten dőlök most azonban hátra. A nagy mű kész, így én, az alkotó, megpihenhetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=675327#post675327][b]Thomas Alexander Everett - 2017.04.17. 18:45[/b][/url]

- MI A SZENTSÉGEES...
Úgy ugrottam fel, mint akit árammal is megráztak, nem csak vízzel öntöttek le. Rosszul lépve a felugrásból pedig a saját lábamban is megbotlottam sikeresen, így majdnem hanyatt is estem, de csak majdnem, éppen volt annyi lelkierőm, hogy meg tudjak támaszkodni. Ez persze nem ok arra, hogy a kisujjam ne akarjon eltörni, ha éppen most olyanja van. De persze remélem, hogy nincs.
- Mondd, nőnek nézek én ki?
Kérdem sértődötten, megrázva a köntösömet. Ezt a csodát csak gondos odafigyeléssel lehet mosni, hogy ilyen finom, plüssös anyaga maradjon. Nem, nincs bennem semmi nőies, köszönöm szépen. A hajam megrázva reménykedek benne, hogy Valentin is visszalocsolódik, bár közel sem annyira, mint én. Fel vagyok háborodva kérem szépen.
- Amúgy... te tőlünk jöttél ki? Mikor mentél be?
Kérdezem megfordítva a pokrócot a nyugágyon. Biztos, hogy a vízbe nem fekszem vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=675351#post675351][b]Thomas Alexander Everett - 2017.04.17. 19:47[/b][/url]

- Már mit keresne a lányod nálam?
Oké, ahogy kimondom, tudom, hogy hülye kérdés. Alapból is sokat lógott nálunk, hát akkor meg most. Egy pillanatnál tovább hunyom össze a szemem, mert ilyenkor ösztönösen arra gondolok, hogy a gyerekeink együtt vannak, mármint úgy. Az a rossz ebben, hogy én ha rájuk nézek, két kis foghíjas, pufók arcú törpét látok, és nem szeretnék belegondolni, hogy ez a nagypapaság kapuja már.
- Hát köszönöm, most már biztos nem fogok elhervadni. Piros tojást nem adhatok, de van különleges török kávém. Névnapomra kaptam. Tudtad, hogy március 7-én vagy Tamás, 18-án meg Alexander? Elég nagy kiszúrás, hogy ilyen közel vannak egymáshoz.
Sosem ünnepeltem, de az új titkárnőm, aki éppen akkor volt próbaidőn, hozott nekem egy csomagot. Nem volt olyan hatékony, mint az elődje, de ügyes volt, a csomag nélkül is, így azóta alkalmazom részmunkaidőbe, mivel még egyetemista. Valamennyivel könnyebb az életem így.
- Szóval kávét? Olyan erős, mint a méreg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=675406#post675406][b]Thomas Alexander Everett - 2017.04.17. 21:52[/b][/url]

- Nos kedves Valentinom...
Kezdem meg a nagy elmélkedést, de aztán egy pillanattal később el is hallgatok. Nem azért, mert zavarba jöttem, mert nem. Attól még az enyém, és ehhez ragaszkodom is. Én pedig az ő Alexa vagyok (coming out, hahaha - a szerk.), és pont. Épp csak azért hallgattam el, mert visszasétáltam a házba egy másik csészéért, és nem akartam, hogy egyetlen gyermekem idő előtt felkeljen.
- Hogy éppen most váltunk frissen apákká, ami azt jelenti, hogy most fiatal felnőttek vagyunk, vagyis előttünk az élet. Futhatunk a lányok után, aztán az apjuk elől.
Jó, ezt nem gondolom komolyan, de azt hiszem a napfény, a víz, a gyerek a háznál és a kávé együtt azt eredményezték, hogy nem vagyok normális. Felpörögtem. Lerakva elé a csészét lelkesen öntök is egy nagy adagot neki.
- Lehet, hogy van ám benne valami, húsz évesnek érzem magam.
Felelem kuncogva, miközben visszahuppanok. Így pedig teremtek egy újabb helyzetet, amikor felpillanthatok Valentinra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=675434#post675434][b]Thomas Alexander Everett - 2017.04.17. 22:31[/b][/url]

- Amúgy is hülyén futsz.
Mármint tényleg nagyon rosszul áll neki a futás. A múltkor is, amikor kergetett, én voltam elől, ami szerencse, mert nem bírtam volna nevetés nélkül szaladni mögötte. Na meg aztán én voltam a kergetett fél is, az a minimum, hogy én vagyok elől, különben az egész nagyon értelmetlen lett volna.
- Mondjuk ilyen lábakkal a gyors séta is olyan, mint a futás. Nekem a törzsem hosszú, te meg ilyen pókszerű vagy.
Kinézetre is olyan ám, gyerekként is olyan volt, de ezt már nem is akartam hozzátenni. Imádom, szeretem, de hát tökéletlen a kis tökéletes, és én se vagyok ám különb. Tényleg lehet valami a kávéba.
- Egyetemista, bármi lehet benne. De ünnep van, vagyis a világ elvárja tőlünk, hogy lazítsunk.
Nem, én alapvetően nem ilyen vagyok, de jelenleg, chö, kit érdekel. Teljesen jó ez így. Elégedettel elnyúlok a napozóágyon, és lehunyom kicsit a szemem.
- Gyáva vagy, ha nem iszol bele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=675443#post675443][b]Thomas Alexander Everett - 2017.04.17. 22:52[/b][/url]

- Tacskó?!?! Mondjuk, a tacskókat szeretik. Simogatják, meg ölelgetik.
Felpillantok rá vigyorogva. Mondjuk ez nem segít azon, hogy mindig ő volt a lányok kedvence. Engem a barátjuknak tekintettek, és beszélgettek velem, de a hűvös elutasítás mindig vonzóbb volt.
- Ez mondjuk igaz. Én meg majd felmászom a hátadra. Egy tacsinak nem szabad megerőltetnie magát.
Elképzelem magunkat, ahogy csüngök Valentin hátán, ő meg mint valami Pókember, suhan hálóról hálóra. Nagyon szép lenne, igazi látványosság.
- Pedig milyen szép lenne. Mondjuk karamellásalmát ennék.
Kellett neki mondania, most itt éhes is lettem, remek. De nem, csak azért se fogok most nekiállni reggelit csinálni, olyan jól fekszem itt.
- Velem? Nem sok minden. Megkeresett az anyósom, hogy meglátogatna minket valamikor, májusban jön, úgyhogy valószínűleg a kanapéra kell költöznöm. Nagyobb házat kellett volna vennem.
Nem, az igazság az, hogy imádom a házat. Az agglegény ház szerintem zseniális.
- Na és veled?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=675455#post675455][b]Thomas Alexander Everett - 2017.04.17. 23:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684841#post684841][b]Thomas Alexander Everett - 2017.06.10. 13:29[/b][/url]

Amióta megint van titkárnőm, az életem olyan, mint amilyennek lennie kell, nyugodt. Nem én rohangálok a papírokkal, nem járkál be mindenki mindennel az irodámba, nincsenek várakozó és összekuszálódott irathalmok. Így nagyon kényelmes minden. Sonja jó munkát végez, és ezért cserébe jó fizetést is kap, igyekszem itt tartani. Heddát is próbáltam, de megértettem, hogy mennie kellett. Csak utána volt minden nagyon pocsék. De most azt hiszem minden jó.
- Illik az ajtót bezárni, ha rosszalkodáshoz van kedved.
Az első, amit kértem tőle pár hete, hogy tegeződjünk, nem vagyok a parancsolója, maximum a főnöke, de attól még lehet tegeződni. Most is jókedélyűen jegyzem meg neki ezt, miközben betolom magam után az ajtót. Ebédelni voltam Ash-sel, és hoztam a lánynak is süteményt, meg kávét, bár ha jól látom, már sikerült szereznie az utóbbit, de azért a magam példányát is lerakom elé.
- Volt valami?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684849#post684849][b]Thomas Alexander Everett - 2017.06.10. 14:00[/b][/url]

- Óóó, Gyöngyös Geri? Szegény gyerek, két hétig nyomta az ágyat. Azt mondta, hogy a kirándulásokra szeretne meggyógyulni.
Nem várok köszönetet azért, mert gondoltam rá. Tisztában vagyok a múltjával, hogy mi minden történt vele, és pont ezért alkalmaztam. Tudom, hogy máshol elítélnék, holott nem tehet róla, itt viszont egy kicsi, de barátságos közegben lehet, olyan emberekkel, akiket nem érdekel, hogy ki ő és honnan jött. Minden itt dolgozó múltját ismeri az igazgató, és amennyiben megbízik bennük, alkalmazza őket, és ha már alkalmazva vannak, senki sem kérdőjelezi meg a dolgot.
- Fesztiválra?
Valami rémlik, de nem tudom, hogy mi. A helyem nem kérem, inkább az ablakhoz lépek, és kitekintek rajta a térre. Most is sokan vannak kint, a legtöbben épp visszaindulnak ebédből a boltjukba, vagy kisgyerekeikkel sétálnak. A legtöbb törpicsek jövőre már ide fog járni.
- A végzősök kirándulása hogy áll?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684857#post684857][b]Thomas Alexander Everett - 2017.06.10. 14:26[/b][/url]

- Virágok?
Nem nagyon tudom, hogy mit kezdenék én ott, mert nem vagyok az a kertészkedő típus. Franciska az, aki mind a két udvart benépesítette virágokkal, Lili meg az, aki mostanában segít neki. A múltkor a reggeli kávé közben épp csak kiláttam egy csíkban, mikor ők már újabb virágokat ültettek ki, mert akkor még nem tűzött oda a nap. Biztos, hogy nem kelnék fel ezért.
- Tőlem.
Nem nagyon tudom, hogy mit mondjak erre. Szeretem felfedezni a világot, szívesen utazgatok, szóval tőlem mehetünk Tihanyba, még akkor is, ha tudom, hogy ezt nem feltétlenül biztos, hogy meg kéne tennem, úgy értem, eléggé vékony jégen táncolok, főleg azok után, ami Heddával volt. Határokat kellene tartanom. Azonban amikor a szőke haj ellepi a vállam, érzem, hogy elgyengülök. A tényt, hogy bezárta az ajtót, próbálom figyelmen kívül hagyni, még akkor is, ha a másik is pont ugyanígy kezdődött. Mintha tudat alatt azt akarnám, hogy megint elkezdődjön. De nem szabad ezt várnom.
- Első a vizsga. Nekem is maradnom kell itthon, az évzárás miatt.
A kérdésére mosoly húzódik az ajkaimra, lepillantva rá pedig bólintok is egy aprót.
- Nagyon. Olyan jó lesz megint gyerekzsivallyal megtölteni a házat. Tudom, hogy a lányokkal is jól kijön majd. Lilit például nehéz nem szeretni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684881#post684881][b]Thomas Alexander Everett - 2017.06.10. 15:15[/b][/url]

- Mielőtt ideköltöztem.
Felelem automatikusan, mert bizony előtte otthon voltam, kergettem a démonjaimat, bezárva, szinte a kulcsot is eldobva, aztán jött ez a lehetőség, új hely, új emberek, azóta pedig itt élem a mindennapjaimat.
- Nem igaz, egyszer voltam a gyerekekkel Orfűn.
El is felejtettem már majdnem, hogy az egyik első kirándulásra sikerült nekem is elmennem. Akkor az egész iskola ment, jó is volt, azóta erre nem került sor, pedig az ötlet jó, csak az igények másabbak, de talán csak azért, mert a mostaniak még nem próbálták.
- Furcsa, másabb. Azt hiszem nagyobb az aggodalom. Eddig csak fiam volt, érdekes, új tapasztalat, hogy a lányok is szerves részei lettek az életünknek.
Nem bánom, Francit gyerekkora óta ismerem, pont miatta szerettem volna én is, ha születik egy lányunk is. Lili félig - meddig ezt az űrt tölti be, de már ő is tizennégy, már nem az a kis angyalka, akire annak idején vágytam.
- Óvatosan, Ms. Ainsworth, még a végén félreértem a kedvességét.
Jegyzem meg csendes figyelmeztetően. Ajkai érintése bár jól esik, de tudom, hogy elveszíteném csak a fejem, amit nem lenne szerencsés megtennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684886#post684886][b]Thomas Alexander Everett - 2017.06.10. 15:47[/b][/url]

Nem merek semmit sem mondani az ajánlatra. Szeretnék, de félek, hogy túl merész lenne. Nem szabad, és ehhez igyekszem is tartani magam. Lepillantok rá, amikor érzem magamon a tekintetét, de aztán erővel elszakítom a tekintetem, és megint kinézek az ablakon. A falu főtere ismét magányossá vált, a népek megtalálták az irányt, amerre menni akarnak, és vége, mintha nem lakna itt senki.
- Sonja.
Nagyon ritkán szólítom a keresztnevén, de amikor mégis, akkor érzezhetően komoly rész következik. Hát megint megtörténik. Megint itt, megint egy nálam sokkal fiatalabb lánnyal, aki megint a titkárnőm, és megint azt mondja, hogy felmond. Fogalmam sincs, hogy mi van bennem, ami ennyire nagyon vonzza a fiatal, gyönyörű hölgyeket, hiszen én csak egy átlagos férfi vagyok, semmi izgalmas nincs bennem, diákkoromban is inkább én voltam a srác, aki Révay Valentin mellett szokott ülni, nem pedig a lányok kedvence. Mintha az élet kárpótolni akarna valamiért.
- Nem hinném, hogy fel kéne mondanod.
Felelem végül csendesen. Fogalmam sincs, hogy mi mást tehetnék. Nézem a kék szemeket, érzem az illatát, és érzem, hogy egyszerűen minden erőmre szükségem van ahhoz, hogy ne tegyek ostobaságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684891#post684891][b]Thomas Alexander Everett - 2017.06.10. 16:35[/b][/url]

Rezzenéstelenül tűröm, hogy ellépjen mellőlem, gondolom távozni akar, ám helyette elém lép, ami egy egész minimális pillanatig meglep, majd felül az ablakpárkányra, így majdnem olyan magasan lesz, mint én, mégis kicsit még le kell rá pillantanom. Amikor végigsimít az arcomon, érzem, hogy elmosolyodom, az arcom eddig bírta türtőztetni magát. Egy pillanatra lehajtom a fejem, a kezeimet zavartan a zsebembe dugom. Érzem, hogy viszonozni akarom az érintését. Belül pedig igyekszem megértetni magammal, hogy ez helytelen, hiszen én egy intézmény igazgatója vagyok, ő az alkalmazottam, a közvetlen felettese vagyok, nem kellene ezt más vizekre terelni, hiszen ebből még komoly gond is lehet.
- Nem tudom.
Ez teljesen őszinte válasz. Fogalmam sincs, sem arról, hogy menni fog-e ez nekünk, sem arról, hogy mit kéne tennem. Azt tudom, hogy mit akarok tenni, és valószínűleg épp ezért szorítom olyan erősen ökölbe a kezem a zsebemben.
- Hány éves vagy?
Pedig tudom, az agyam egy rejtett zugában megvan a szám, de most akkor sem jutna eszembe, hogyha kínoznának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684896#post684896][b]Thomas Alexander Everett - 2017.06.10. 17:10[/b][/url]

- Huszonkettő.
Biccentek is hozzá egy kicsit önkéntelenül, mintha éppen nyugtáznám a dolgot. a vagyis majdnem annyi éves, mint ahogy év van kettőnk között. Majdnem, mert még így is ő a fiatalabb. Ha mondjuk ez működne, tegyük fel, hogy működne, és családra vágyna, gyerekekre, akkor sietnünk kellene, mert hiába nem ketyeg egy férfi biológiai órája úgy, mint egy nőé, azért öregszem. Hogy miért kerülök mindig ilyen helyzetbe? Fogalmam sincs, ahogy arról sem, hogy miért egyből az jelenik meg aggodalomnak, hogy a másik fél gyereket akar. Talán nem is a másik fél akarja.
- Héhéhé... óvatosan.
Karolom át én is automatikusan, így leginkább egymást támasztjuk meg. Ennyire sok testfelületünk sosem érintkezett még, ennyire intenzíven sosem érezhettem még az illatát, vagy tapasztalhattam meg, mennyire törékeny teremtés. Nem tudom elengedni őt, holott a józan ész ezt kellene, hogy diktálja.
- Olyan fiatal vagy még.
Suttogom csendesen, mégis egyre szorosabban tartva őt magamnál. Hálás vagyok azért, mert az ajtó zárva van, általában ilyenkor szokott valaki berontani. Most nem kellene, hogy berontson.
- Tihany nem hangzik rosszul.
Teszem még hozzá úgy, mintha mellékes lenne, de nem az, ez igazából egy döntés, csak nem kimondva a nyilvánvalót, de úgy vélem, érti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=684902#post684902][b]Thomas Alexander Everett - 2017.06.10. 18:26[/b][/url]

Szó szerint elgyengülnek a térdeim, ahogy átkarolja a nyakam. Fél kézzel még tartom őt, ám a másikkal már a falat támasztom. Nincsenek rám jó hatással a nők, különösen a fiatal, szőke, kékszemű egyedek, akik túl határozottan közlik velem, hogy mit akarnak. Mindig a határozott nők vonzottak, valószínűleg, mert én az a fajta fickó vagyok, akit egy kicsit terelni kell.
- Remélem, hogy elenged. A főnökök elég bunkók tudnak lenni.
Reagálok a megjegyzésére, és próbálok némi humort én is belecsempészni. Eléggé zavarodott vagyok, leget, hogy az egész tök bénán hangzik és igazából inkább be kéne fognom a számat. Teljesen béna vagyok az ilyenben. Nyomok inkább egy puszit a homlokára. Nem, nem fogom megcsókolni, én nem olyan ember vagyok, aki egyből így indít.
- Azért össze lehet kötni a kellemeset a hasznossal.
Ha már odamegyünk, legyen némi informatív része is a dolognak. Szeretem új ismeretekkel bővíteni a már meglévőket, de ez majd úgyis ott dől el, a ház gondolata nem rossz, viszont tudom, hogy ezt most nem szabad tovább. Lassan, de biztosan elengedem őt.
- Lejárt a munkaideje, kisasszony.
Közlöm határozottan. Finoman elengedve őt. Lassan ellépek tőle, az ajtóhoz sietek és kinyitom. Előbb ő, majd nem sokkal később én is távozok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=688996#post688996][b]Thomas Alexander Everett - 2017.07.08. 21:40[/b][/url]

Ma végre megkaptam Ash válaszát. Külföldön van, nem Angliába ment vissza, annál is messzebb került tőlem, és hiányzik. Amikor a Roxfortba járt, akkor is hiányzott, de valljuk be, nem volt annyira messze, hiszen Anglia az Anglia, bármikor meglátogathattam volna. Most viszont messze van, nagyon messze, és bennem az az optimizmus tartja a lelket, amit Franciból árad. Egy év nem a világ. Áh.
- Szia. Mit mondott az orvos?
A levelét harmadszor olvasom el, de most megpróbálok elvonatkoztatni tőle, és felpillantani Sonjára, akitől szintén kapok egy levelet. Egy felmondólevelet. Kérdőn pillantok rá, majd a levélre, majd megint rá.
- Ennyire csak nem drámai a helyzet?
Oké, nekem egy kicsit nehezebb volt, hogy nem volt egy hétig, de máskor is volt már ilyen, nem is lett akkora halom papírom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=688998#post688998][b]Thomas Alexander Everett - 2017.07.08. 22:00[/b][/url]

Elkezd beszélni. És beszél és beszél, az én szemöldököm meg úgy suhan felfelé, mint a hat húszas gyors a megállóhelyeken. Próbálom követni, de ez nem egészen értem. A halálos beteg rész az, ami azt hiszem a leginkább kiiktatja a normális gondolkodást nálam. Úgy értem, a hányás és a rosszullét lehet ételmérgezés is, nem feltétlenül kell haldokolnunk hozzá. Ez alól természetesen kivételt képez a nátha. Az egy halálos kór, és minden évben, mikor legyőzzük, hősök vagyunk.
- Milyen babát is vársz egész pontosan?
Megvallom őszintén, nem hallom ki ebben a pillanatban, hogy milyen ostoba is ez a kérdés. Mármint rosszul van, reggeli rosszullétei vannak, hányni szokott és egy babát vár, elég egyértelmű. Hogy mire gondolok én? Jönnek a testvérei, és így vezeti fel, vagy ő éppenséggel babákat gyűjt, van ez így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=689000#post689000][b]Thomas Alexander Everett - 2017.07.08. 22:18[/b][/url]

Zavartan kezd összeállni a kép, és belül magamban azt imádkozom, hogy ne legyen igazam. De azért bólintok, persze, hogy emlékszem. Nem azzal van bajom, amiről éppen beszélünk, hanem arról, hogy ma-holnap nagypapává és nem apává kell válnom, hogy a lány, aki velem szemben ül, túl fiatal ahhoz, hogy egy ilyen elköteleződést vállaljon. Csak nézem őt, nézem, és nézem, és fogalmam sincs, hogy mit mondjak.
- Emm.
Oké, a hangok még kijönnek a számon, szóval kellene valami értelmeset is mondanom, valamit, amire rendesen tudok felelni, valamit, aminél látszik, hogy én vagyok az érettebb fél, akinek éppen valami nagyon okosat és megnyugtatót kellene mondania.
- Arra is, hogy védekeztünk.
Ennyi, idáig tart az, hogy nagyon okosat mondjak. Nem vagyok vádló, tényleg nem. Egyelőre emésztem az információt. Ott van Lili, Charlie, felelek értük, és most íme, egy újabb gyermek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=689002#post689002][b]Thomas Alexander Everett - 2017.07.08. 22:40[/b][/url]

- Ne légy hülye.
Szólok fáradtan. A levelet határozottan arrébb teszem, és az arcomat egy kicsit megmasszírozom az ujjaimmal.
- A hetedik hónapig lehet irodai munkát végezni.
Nem kell azonnal felmondani, meg drámainak lenni. Én magam legalábbis nem vagyok a drámázás híve, és nagyon úgy érzem, hogy ha kiderül ez, akkor még legalább két drámának részese leszek, már pedig ki fog derülni, mert azt mégsem mondhatjuk, hogy csak úgy ránéztem, terhes lett, és amúgy meg akkor most ásó, kapa, nagyharang.
- Csak adj egy kis időt, kérlek.
Örülni fogok, tudom, hogy örülni fogok, mert akartam még gyermeket, de aztán jött Lili és hozzám költözött Charlie is, és úgy véltem, hogy Sonja pont addig fog izgalmasnak tartani egy viszonyt velem, mint Hedda, aztán talál majd valakit, akit sokkal inkább szerethet és sokkal inkább hozzávaló.
- Csak had dolgozzam fel ezt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=689004#post689004][b]Thomas Alexander Everett - 2017.07.08. 23:13[/b][/url]

- Ki rúg ki?
Nem igazán értem hirtelen, de aztán utolérem a gondolatot, ez látszik is. A nagynéném mondjuk simán megtehetné, de hát nem csináltam semmit. Sonja nem a diákom, nem tanítom őt, és házon belül is dolgoznak olyanok, akik itt keveredtek össze, na és akkor? Éppen csak a korkülönbséggel van nagyon nagy bajom. Öreg vagyok, ehhez mindenképpen.
- Nyilván, ha előbb leszel a feleségem, mint ahogy elkezdenél gurulni, akkor már csak fele annyi megszólást kapunk.
Egyszer régen azt mondtam Valentinnak, hogy én megint meg akarok nősülni, mert szeretek férj lenni. Akkor elvetettük ezt, mondván, hogy nem ez határoz meg. Meg is nyugodtam a történettel kapcsolatban, de úgy tűnik, nekem még ezt kell csinálnom. Tudom, hogy Valentin ki lesz akadva, félek, hogy milyen következményei lesznek ennek.
- Ne sajnáld, megoldjuk. A kérdés az, hogy mi lesz a Bagolykővel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=689007#post689007][b]Thomas Alexander Everett - 2017.07.08. 23:38[/b][/url]

- Elisabeth, a főnököm, meg a bárki is amúgy. Majd beszélek vele, megelőzöm a bajt, meg ha gondolod Kriszpinnel is.
Nem lesz egy könnyű menet, sőt, egy ilyen kis helyen valószínűleg már most elinddult a pletyka, csak még nem tudjuk, mert a négy fal között vagyunk. Hát ez remek. De csak nyugalom.
- Nem muszáj, de logikus.
Nekem ez így normális. Vagyis nem így normális, de így helyes. A normális az az, hogy nem kezdek ki közel az ötvenhez húszévesekkel, beletörődök, hogy özvegy emberként kell leélnem az életem hátralevő részét, és reménykedek benne, hogy a fiam, aki fényes karriert fut majd be, és annyi unokával ajándékoz meg, hogy időm sem lesz azon elmélkedni, hogy egyedül vagyok. Ehhez képest semmi sem így történt. Viszont nyilván vitát nem indítok ezzel kapcsolatban.
- Nincs semmi baj, ne félj.
Megsimogatom a haját, és nyomok rá egy puszit, jelezve, hogy mellette vagyok, csak legyen egy kicsit türelemmel.
- Nem, de inkább menjünk haza.
Jobb ezt most majd otthon megbeszélni, addig meg legalább egy kis friss levegőt is kap az agyam.