[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686922#post686922][b]Nadine Rohr - 2017.06.22. 21:38[/b][/url]

Azóta az ominózus állatkerti látogatás óta, mintha maga sem találná a helyét. Nyughatatlan, ingerlékeny, és tulajdonképpen maga előtt sem tisztázott, hogy mi a problémája. Mérgesen csukja be a könyvet arra a tényre, hogy gondolatai közé ismét bekúszott a rellonos mestertanonc. Tisztában van vele, hogy az egyik legjózanabb döntését hozta meg, amikor nemet mondott neki. Mert mégis mi lenne ez a dolog? Egy múló fellángolás, egy újabb trófea Noel övén? Nadine úgy gondolja már kinőtt ebből, ennél ő felelősségteljesebben, érettebben viselkedik, semmint belelovalja magát egy ilyesféle kapcsolatba.
Összerezzen, amint meghallja a kopogást. Egy halvány remény dobbantja meg szívét, hátha... Nem! Mérgesen rázza meg a fejét, hogy aztán feltápászkodva az ajtóhoz lépjen. És az a kis remény mégis ott motoszkál, hogy igazát elnyerve terebélyesedjen ki, mikor a nő meglátja az érkezőt.
- Mit szeretnél Noel? - fáradt sóhajjal dől az ajtófélfának. Nem tudja meddig lesz még ereje nemet mondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686928#post686928][b]Nadine Rohr - 2017.06.22. 21:51[/b][/url]

A mestertanonc nem kertel, csupán a közepébe vág, mire Nadine pár pillanatig meredten nézi, hogy aztán lesüsse szempilláit. A fene egye meg, ezt az Ombozit, hogy ilyen kitartó. Ajkait összepréseli, ám arra képtelen, hogy azokba a zöldekbe nézzen, amíg válaszol, így végig a másik cipőjét szuggerálja.
- Menj el... - alig hallhatóak a nő szavai, elharapja a végét, hogy aztán nagyot nyelve határozottabban folytassa. - ... és keress mást - nem bír többet mondani, nem bír felnézni, nem bír megmozdulni. Csak áll ott kővé dermedve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686932#post686932][b]Nadine Rohr - 2017.06.22. 22:04[/b][/url]

Sejthette volna, hogy nem ússza meg ennyivel, így az eleven szobor immár megmozdul, egy bosszús pillantás erejéig végre Noel arcába nézve. Mindenképpen gyorsan akarta letudni ezt a látogatást, holott tudhatta volna, hogy a rellonos ennél azért kitartóbb, mindezt a közelmúlt eseményei is bizonyítják. A kérdésre csak tétován bólint egyet, majd arrébb állva enged utat a férfinak, megindulva a konyha felé. Közben igyekszik higgadtan, tárgyilagosan előadni a mondanivalóját.
- Nézd Noel, elmondtam az érveimet, logikusak voltak, érthetőek. Ne húzzuk ezt tovább, amikor csak fájdalmat okoz - nyel egy nagyot a konyhában megtorpanva. - Megkínálhatlak valamivel? - kérdezi, hiszen a jó házigazdát még ilyenkor sem hagyja kiveszni magából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686940#post686940][b]Nadine Rohr - 2017.06.22. 22:25[/b][/url]

A konyhába érve rögtön elkezd pakolászni, néhány mosatlan edényt rak arrébb, motoszkál, de valamit csinálnia kell a kezeivel, különben megőrül a tétlenségtől. De a keze megáll a levegőben, ahogy elgondolkodik. Tényleg, miért is van itt Noel? Elvégre ő nem akarja, hogy itt legyen, megmondta neki. De mégis beengedted. Elküldhetted volna újra. Szaporábban kezdi venni a levegőt, tekintetét a másik szemeibe fúrja, miközben hallgat. Csak hallgat és figyel. Az ereiben áramló vér egészen hirtelen iramodik meg, mikor eljut a tudatáig az apa szó. Apa. Noel már ilyenekben gondolkodna? Megremeg a keze, amint a mestertanonc közelebb lép, kénytelen megkapaszkodni a pultban.
- Gondolkodtam. Már ezerszer végiggondoltam - rázza meg a fejét. - Mi a garancia, hogy egy pár hónap múlva nem fogsz te magad eltaszítani? Jön majd valaki fiatalabb... - ismét egy fejrázás. Azt ne mondja a másik, hogy nem fordult volna még elő ilyen az életében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686949#post686949][b]Nadine Rohr - 2017.06.22. 22:46[/b][/url]

Kékjei elmerülnek a sürgető, kérdező és újra és újra előkerülő zöldekben. Semmi. Visszhangzik a fejében a válasz, amit ő is felelt volna a kérdésre. Elvégre ilyen az élet, nem? Nincs garancia. Mély levegőt vesz, lehunyja a szemét, majd lassan fújja ki. Már csak egy egészen aprót ingatja a fejét. Belefáradt, hogy olyan nemeket mondjon ismételten a mestertanoncnak, amiket szíve szerint nem mondana ki. Olyan nemeket, amiket csak a józan esze mondat vele.
- Mégis mit fognak szólni az emberek? - nyög fel tiltakozásának utolsó leheletével, amint ismét a férfi arcába pillant. Hangja egészen csendes, már-már csak kétségbeesett suttogással próbálja nem is annyira Noel, mint inkább maga előtt igazolni, hogy miért nem lehet. De már megtört a jég... a mindig eszére támaszkodó nő már érzi, hogy a kitartó ostromnak előbb-utóbb meglesz a gyümölcse.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686957#post686957][b]Nadine Rohr - 2017.06.22. 23:04[/b][/url]

Csak akkor döbben rá, mennyire árulkodó volt az előbbi mondata, mikor megpillantja a győzelemittas vigyort Noel arcán. Hátrahőkölve, zavarodottan próbálkozik válaszolni, de már hiába.
- Hát, hogy... akarom mondani, mit szólnának... ha.. szóval.. mi.. - akadozva, lángoló arccal igyekszik menteni amit lehet, habár itt már nincs semmi amit menteni kéne. A nő ujjait tördeli, és csak reménykedik benne, hogy a mestertanonc nem hallja meg a mellkasában doboló szívét. Mert az olyan hangos, hogy Nadine biztosra veszi, még a kastélyban is felkapják fejüket az ütemes dobolásra. Végül elhallgat. Nem tud már mit mondani. Elfogytak az érvek, megadta magát, nincs visszaút, ő már Noelé...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686966#post686966][b]Nadine Rohr - 2017.06.22. 23:30[/b][/url]

Újra és újra rádöbben, mennyire igéző tud lenni az a zöld szempár. Mennyire bele lehet abba feledkezni, egészen elvesztve teret és időt is. És Nadine végre megnyugszik. A feszítő ellentét, az érzés, ami ellen küzdött, most gát nélkül szabadon lobog az ereiben, átforrósítva arcát. Amint Noel a bőrét érinti szíve kihagy egy ütemet, a nő pedig ösztönösen nyújtózik meg fölfelé, szomjazva az a csókot. Ha egyáltalán tudna gondolkodni ebben a pillanatban, biztosan megfordulna a fejében, hogy el sem képzelte volna a mestertanoncról, hogy tud ennyire gyengéd lenni, de jelenleg képtelen ilyesmit összerakni a fejében, csak élvezi azt a végtelennek tűnő pillanatot, amire titkon annyi ideje vágyott.
Csak azért képes elválasztani ajkait a férfiétól, mert tudja, hogy ezt a csókot még megannyi másik fogja követni.
- Nem taszítalak el. Nem engedlek el - suttogja bele a rellonos ajkaiba, utalva a korábbi kérésére, hogy aztán karjait a másik köré fonja, arcát beletemetve annak vállába. Hát lehet valaki annyira boldog, hogy így beleborzongjon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686974#post686974][b]Nadine Rohr - 2017.06.23. 00:00[/b][/url]

Annyira új, annyira elemi, annyira elsöprő még ez az egész, hogy Nadine azt hihetné, hogy álmodik. De az álmait nem élheti át ennyire intenzíven az ember, az nem lehet ennyire valós. A pillanat tökéletessége, már-már túllépi a realitás határait; aztán a nő összerezzen Noel szavaira. Értetlenül ráncolja a homlokát, körülpillantva a konyhában.
- Mi? Hol? - Természetesen ezek után gyorsan meggyőződik róla, hogy a rellonos nem felfedezni vélte a lakásban bujkáló vöröst (ami valljuk be az ő részéről még meglepő sem lenne, ha csak így előkerülne), csupán aggodalmának adott hangot. A barna sajnálkozó pillantással tekint fel rá, de azért szája szegletében mosoly bujkál.
- Nos igen, mi Rohr-ok csomagban járunk, ha Leonie ezt megtudja - itt jelentőségteljesen kettejükre mutat - lesz pár kevésbé kellemes pillanatod. Pillanatunk - fintorodik el a végére, mert biztos benne, hogy húga idejekorán fog feltenni oda nem illő kérdéseket, fittyet hányva a magánélet, és intim szféra határaira, amitől a nő, hiába érett személyiség, a mai napig képes zavarba jönni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686979#post686979][b]Nadine Rohr - 2017.06.23. 00:24[/b][/url]

Tulajdonképpen nem csodálkozik azon, hogy húga emlegetése ilyesfajta kifejezést varázsol a szeretett személy arcára. Ő nem hibáztatja sem őt, sem mást, akiből Lencse neve ilyen reakciót vált ki; ő már csak tudja, együtt nőtt fel a kis mitugrásszal.
A férfi érintése még mindig villámcsapásként éri, aminek nyomán jóleső libabőr lepi el Nadine-t. Nem is tudja, fog-e ez a reakció valaha csillapodni. Halkan felnevet az este gondolatára. Azt tudja, hogy ő sosem fogja elfelejteni azt az estét.
- Alaposan összezavartál már ott! Nem is gondoltam volna, hogy ez fog kisülni belőle - vallja be ő is, hogy nem volt teljesen átlagos az az utazás. Holott akkor az egész érzelemhullámot annak tudta be, hogy bizonyára több pezsgőt fogyasztott a kelleténél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=686987#post686987][b]Nadine Rohr - 2017.06.23. 00:47[/b][/url]

Ő nem tudta, nem tudhatta, hogy Noelt akkor hazavárta valaki. Lehetett róla sejtése, hiszen Ombozi Noelnek csak intenie kell az utcán, máris egy halom lány fut utána. De az, hogy ott, akkor nem volt vele senki, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ők ketten szóba elegyedtek.
A barna figyelmét nem kerüli el a férfi szája szegletében bujkáló mosoly. Nem állhatja meg nevetés nélkül.
- Tudtad, mi? És mást is tudsz... Ez is a jól bevált csajozós szövegeid egyike? - ölti ki rá a nyelvét csipkelődve, hogy aztán szemtelenül vigyorogva pillantson az arcába. - Nem tudsz te semmit Ombozi Noel - suttogja bele a fülébe, egészen közel hajolva.
Az órák meg csak telnek, és Nadine-nak fel sem tűnik, hogy a rellonos az ő házában felejtette magát éjszakára...

//Köszönöm Drága!  //

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=692732#post692732][b]Nadine Rohr - 2017.07.26. 16:45[/b][/url]

A konyha feszült csendje már-már fülsértően néma. Szemben vele ott ül az az ember, aki az utóbbi időben fenekestül felforgatta az életét, és most úgy döntött itt hagyja a nőt ebben a kuplerájban.
- Khm - az ideges torokköszörülés csak arra jó, hogy megtörje a csendet egy pillanatra, utána ugyanúgy visszakúszik kettejük közé. Ujjait a bögre tea köré fonja, jól esik neki ez a cseppnyi melegség, hiszen kint éppen olyan szürke és esős az idő, mint a barna nő hangulata. Végül egy csalódott sóhajjal tekint fel a férfi szemeibe.
- Hajlandó vagy elmondani, hogy pontosan akkor mi is történt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=692737#post692737][b]Nadine Rohr - 2017.07.26. 17:11[/b][/url]

- Ha könnyű lenne, nem ülnénk itt egymással szemben már vagy húsz perce némán - a nő hangja tőle olyan szokatlan ürességtől cseng. Rideg, a napfény, ami mindig ott játszadozott szavaiban, kihunyni látszik. De a szemeit, a tekintetét nem képes hosszan a másikon tartani, minduntalan keres magának valami apró részletet, amit éppen most kell tanulmányoznia. Még azt sem tudja pontosan mire ez a feszültség közöttük, de egy nő megérzései nem csalnak. Ismét sóhajt. Ő várni fog. Meg fogja várni, amíg a mestertanonc képes elmondani neki. Mert Noel nem tagadhatja, hogy tartozik a nőnek ennyivel.
- Biztos nem kérsz teát? - teljesen felesleges kérdés, de a ház úrnőjének kezd elege lenni a némaságból. Kezébe véve a kancsót erőt vesz magán annyira, hogy ismét a rellonos arcába nézzen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=692743#post692743][b]Nadine Rohr - 2017.07.26. 17:44[/b][/url]

Bólint. A keze csak egészen picit remeg meg, amint a kihűlő teamaradékára rátölt egy újabb adagot. Ha Noel így folytatja, lassan a rum is előkerül a teába. Még mindig olyan különös érzés fogja el, mikor a férfi kiejti a nevét a száján. Eszébe villan az a nap, mikor ugyanebben a konyhában hosszas győzködés után engedett neki. Mert kitartó volt, és már-már ő is elhitte, hogy tényleg lehet valami.
- Ne mondj ilyet Noel - csak halkan, suttogva bírja kinyögni a szavakat, hiszen ezek után semmi jóra nem számíthat.
Aztán a kancsó koppan a pulton. Nadine csak megrázza a fejét, miközben a szemei csukva vannak. Igen, pont valami ilyesmire számított. Mert tudja Noel milyen. De remélte, hogy vele majd más lesz. Csak tudná, hogy mégis hogyan juthatott ilyesmi az eszébe. Naivan belesétált ebbe a bolondságba.
- Ki...? - még mindig nem bírja kinyitni a szemét, az elhaló kérdés is csak egy újabb önkínzás, hiszen sejtheti a választ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=692749#post692749][b]Nadine Rohr - 2017.07.26. 17:57[/b][/url]

Évmillióknak tűnik, mire sikerül felnyitnia elnehezült szempilláit.
- Nem tudom - feleli. Tényleg nincs róla fogalma, elvégre nem fog bosszút állni. Csak... érdekli, hogy ki az, aki jobb nála.
- Neked számított - nem kérdezi, hanem állítja. Hiszi, hogy ha már tőle máshoz kóricált a férfi, akkor ezért lehet, mert olyannal hozta össze a sors, aki számít a rellonosnak. Idegesen fújja ki a levegőt. Elvégre minek is akarja tudni? Legjobb lenne gyorsan letudni az egészet, és kirakni Noelt, mielőtt túl sok lesz a nőnek és megtörik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=692755#post692755][b]Nadine Rohr - 2017.07.26. 18:18[/b][/url]

Hiába, a férfi vigyorát meglátva önkéntelenül is mosolyra húzódnak az ő ajkai is. Egy pillanatra felrémlik az igazi Nadine árnyéka. A mosolygós, felhőtlen Nádja arca. De aztán ismét elkomorul. Bárcsak sosem számított volna Noelnek. Hiszen most pont boldogtalanságot csempészik az életébe. Mégis, azokért a boldog pillanatokért mondhatja vajon, hogy megérte? Karjait keresztbe fonja maga előtt, ösztönösen zárkózik el a férfi elől.
- Ha nem mondod el ki és hogyan, és mi, akkor... akkor mit akarsz még? - igyekszik higgadt maradni, de mégis megbicsaklik a hangja.