Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Zójácska
Árnyas sétány

Azt hiszem, megint nincs minden rendben az alvási szokásaimmal, de nem igazán tud már érdekelni. Ez egy olyan dolog, ami mindenkinek a maga keresztje. Szóval ahelyett, hogy otthon mázolnám össze a szobámat, helyette inkább kijöttem levegőzni. Jó, ez nem teljesen így történt, az volt a tervem, hogy ledöntök pár pohárral a csárdában, de az utolsó pillanatban meggondoltam magamat. Helyette az utcákon grasszáltam, azon tűnődve, hogy mi is legyen az a bizonyos következő lépés. Változás kellett az életembe, lehetőleg úgy sos. Valami, ami megdob kicsit adrenalinnal.
Azonban közel sem erre a találkára gondoltam, mikor izgalmat szerettem volna. Mert hogy sok dolog tartozott a fontossági listámra, mit is kéne kivitelezni... Zója nem volt rajta. Szóval csak sután torpantam meg az árnyékban, ahelyett, hogy ráköszöntem volna. Mi ilyenkor az udvariassági forma?

Zója

Na tessék, az ember haja hiába fekete és hullik az arcába, ha aznap kivételesen fehér zakó van rajta és sápadt, mint a rosseb. Ez már csak ilyen kellemetlen szituáció, nincs mit tenni vele. Mire vághatnék egy hátraarcot, hogy eltűnjek valamelyik sarkon, Zója már meg is torpant, kis híján előttem. Már a hanghordozása is feszélyez, hát a kezemet zsebre vágva vettem mély levegőt.
- Zója - biccentettem én is aprót, egyik lábamról a másikra álldogálva, azon gondolkozva, mégis mit mondhatnék neki ezek után. Nem igazán ez volt a terv... csak úgy megtörtént. - Hogy-hogy erre, ilyenkor?
Gáz. Jobb lett volna, ha csendben maradok, de azt hiszem, hogy most már teljesen mindegy az egész.

Zója

Ha hanglejtéssel ölni lehetne, Zója szerintem már kivégzett volna. Bár amilyen elhagyatott a táj, még megeshet, hogy nem érek haza egyben. Ez van, ha az ember meggondolatlanul cselekszik, vagy nem beszéli le magát a hülyeségekről. Mint én.
- Az összes egyszerre. A szeretőmtől veszek drogot és bájitalt - jegyeztem meg enyhe gúnnyal a hangomban, hiszen hiába történt, ami történt, abszolút nem érdemlem ezt a nőtől. Valószínűleg ennek az estének még az lesz a vége, hogy sarkon fordulok és szó nélkül ott hagyom, egyelőre még tartottam magamat.

Zója

Valahogy nem arra számítottam, hogy Zója majd ilyesmit vesz elő. Egy revolver vagy egy pillangókés sokkal jobban illett volna a hangulatához, meg a helyzethez is. Végül habozva vettem egyet, hogy elővegyem a saját gyújtóm és neki is álljak füstölögni.
- Kösz... - jegyeztem meg halkan, hogy aztán figyeljem pár pillanatig a nőt. Nem vele akartam kicseszni, komolyan semmi ilyesféle szándék nem volt bennem. Mélyen beszívtam a füstöt, mielőtt válaszolhattam volna.
- Fogalmam sincs. Mondtam neki, hogy gondolkoznia kéne ezen, de a válasz az volt, most nem akar. Lehet, hogy csak túl stresszes a vizsgák miatt és kellett valaki... fogalmam sincs - ráztam meg a fejemet végül, kifújva lassan az összes füstöt. És ez szívből jövő őszinte válasz volt, mert komolyan nem értettem már semmit.
- Nem rossz, csak olyan... semmilyen. Olyan. Növény - bámultam a füstölgő bigyóra, kóstolgatva az utóízét. Aha. Kb ez minden.

Zója

- Szenzációs, azt hiszem, hogy erre lassan kezdek én is ráébredni. Nincs vele könnyű dolgom, de komolyan... - ráztam meg a fejemet rosszallóan. Én is nő vagyok, de az efféle gondolkodást nehezen tudom megérteni és vagy tolerálni. Annyival egyszerűbb lenne, ha leülne az ágyra, leülnél vele szemben és kimondaná hogy "Én a-t és B-t akarom". De ez Mina esetében egy felvezetés után eltűnik, mint szürke szamár a ködben.
- Kösz. De! Legalább én kevésbé vagyok csapodár, mint Dorian - jegyeztem meg apró fintorral az arcomon. Anno sem igazán díjaztam az ötletet, hogy Mina és ő, mert túl jól ismertem az öcsémet, hogy tudjam: Nem fog hosszú életű lenni a dolog. A futó románc és a tartós kapcsolat közt csak az a különbség, hogy nála a futó kapcsolat a túlélőképesebb.
- Nem tudod, hogy állj a dologhoz. Megnyugtat, ha azt mondom, én sem? - nevettem fel kínosan, majd a hajamba túrtam. - Dwayne meg fog ölni!

Zója

A kijelentésére felnevettem, hiszen ha ő azt mondta, hogy Mina nem egyszerű eset, csak igaza lehetett. Bőven több ideje "ismerte" őt, mint amennyi ideje én. Hála az istennek.
- Igen, ezt már én is említettem neki. Valami tuti nem tiszta itt fent - bökdöstem meg a fejecskémet a mutatóujjammal. Zója tudhatta, hogy semmi rossz szándék nem volt bennem, mikor ezt mondtam neki, de attól még komolyan mondtam.
- Ha engem előbb hantolnak, kék rózsát szeretnék, rendben? Vagggy fehéret... - hezitáltam pár pillanatig, hogy aztán ismét mélyet slukkoljak a bokor ízű bigyóból. Az ölelésre halványan elmosolyodtam, majd aprót bólogatva öleltem meg a pszichomókust.
- Persze. Nem kérdéses. Legfeljebb majd nálam partyzunk és meg van oldva.

Zója

- Vagy legalábbis nem unalmas - korrigáltam halvány mosollyal az arcomon, amit azért viszonylag hamar el is tüntettem onnan. Nem kell folyton vigyorogni, mint valami hülyének.
Zója nagy lelkesen kezdte szervezni a temetésemet, ami határozottan morbid és vicces volt egyszerre. Ha már esküvőm nem volt, legalább a temetésemen legyenek olyan kedvesek az ismerősök, hogy ezt a kis szívességet megteszik nekem.
- Jó, ha elpatkolok, a te felelősséged, hogy ilyen legyen az álomtemetésem  - közöltem piszkálódva, aztán kissé megkönnyebbülve hagytam, hogy rávegyen az éjszaka közepén arra a bizonyos kávéra. Addig még előkerülhet a pillangókés...

//köfönöm *-* //

Mina

Azóta, hogy Mina végzett a suliban és én még egy év bónuszt rátoltam - mert ugye miért is allék meg fél évtizednél? -, azóta nem igen láttam. Bár volt egy olyan érzésem, hogy ennek nem ez az egyetlen indoka. Szóval ma, mikor megláttam fagyizás közben, úgy láttam, hogy ideje lenne tisztázni a dolgokat a Warren lánykával, mielőtt még bármi történne.
- Igen, itt. Miért van olyan érzésem, hogy újabban bujkálsz előlem? - fontam össze a karom a mellkasomon.

minus

Na tessék, már éreztem is, hogy gond van, mert ilyet nem mond csak úgy az ember, hogy "nem akartam zavarni". Miben? A hűűűű de nagy tanulásban? Jhaj ugyan már! Aztán persze el is magyarázta a dolgot, egyetlen mondattal, amiben a levitás szőkét említette. Mély levegőt vettem, majd lassan kifújtam, a tincseim közé túrva, hogy nyugtassam magam.
- Ami azt illeti, nem. - közöltem nemes egyszerűséggel. Nehéz is lett volna sokat itt lennie, mert én se nagyon voltam itt. - Honnan vetted?

Mina

Azt hiszem, hogy ezt nevezik úgy, hogy pech. Mert ugye az iskola csupa kisnyugdíjas szintű pletykagyárból áll, akiknek nincs jobb dolguk, mint azzal foglalkozni, a másikkal éppen mi történik. Szép... Kifejezéstelen pillantással hallgattam végig a mondandóját, hogy aztán összefonjam a karom a mellkasomon. Hazudhattam volna, jó vagyok benne, manipulálhattam volna, hogy csak azért terjesztik, mert nem akarnak minket együtt látni. Ezeket az ötleteket azonban csak egy pillanat alatt végigzongoráztam fejben, majd elvetettem. A szemkontaktust nem megtörve mondtam ki a meglehetősen kegyetlen igazságot.
- Volt.

Minus

Azt hittem, hogy majd őrjöngeni fog, kiabál és elrohan, közvetlenül azután, hogy a fejemhez vágja, mekkora barom vagyok. Pont mint én tettem, mikor dobtam a vőlegényemet anno. De semmi ilyesmi nem történt, a már egyetemista hölgy még csak meg sem rezzent.
- Igen, ezt kár lenne elvitatni tőle - bólogattam összepréselve az ajkaimat kissé. Mondjuk nem feltétlenül csak ez volt a probléma. Akadt volna még, amit illene elmesélni, de egyelőre még hagy...nom kellett volna, hogy eméssze.
- Is. Is. Mi lett az Amcsi cucmóval? - kérdeztem végül, hogy egy kicsit másról is legyen szó azért.

Mina

Biccentettem, hogy értem. Igazából nem sok befolyásoló hatása volt a beszélgetés tárgyára, de érdekelt, hogy végül mi lesz a csajszi sorsa, mivel így vagy úgy, de fontos nekem. Akkor legalább volt esélye rá, ha más nem is, de a családi élet rendbe jöjjön.
- Csak érdekelt, hogy végül költöztök-e vagy sem - vontam meg a vállamat, majd a táskámból elővéve egy üveg ásványvizet, belekortyoltam.
- Gondolom vársz még valamit... - pislogtam végül felé felvont szemöldökkel, amolyan kérdésnek is vehette.

Mina

Ő sem igazán tudta hogyan kezeli a helyzetet, meg én sem, igazából eleve arra készültem, hogy annyira kiakad majd, hogy nem kér magyarázatot. Szóval arra jutott, hogy barátság extrákkal, amire élből rábólintottam volna, hogy felőlem rendben van, ha nem éreztem volna úgy, hogy jár neki a teljes igazság. Szóval megköszörültem a torkom kicsit, aztán eltűrtem egy tincsem zavartam, mielőtt nekikezdtem volna.
- Felőlem... lehet róla szó, de azt hiszem, nem akarsz a barátom lenni, ha mindent elmesélek - fojtottam el egy mosolyt, mert hát, nem ez volt az első eset, hogy retardáltan éreztem magamat kínos szituációkban. Szerintem bennem valami kapcsoló végérvényesen rosszul funkcionál. - Szóval igen, volt egy-két afférom Hunterrel. Meg párszor Kevével... meg egyszer Kristóffal. Deeee ez minden. Csak gondoltam, jobb, ha mindent tudsz.

Minus

Talán ez a zárszó nem volt az igazi, de már kint volt, szóval utánam a vízözön. Én elmondtam, ne mondhassa, hogy bocsmár, hazudtál nekem és mikor elárulhattad volna, akkor sem tetted. Akkor még meg sem említettem a meccsen történteket. Talán jobb is volt így, mert így is láttam, hogy kifutott az összes vér az arcából.
Szóval azzal a lendülettel nyitottam az ajtót és húzódtam a falhoz, hadd menjen, mikor kijelentette. Jobban jár.
Még pár pillanatig néztem utána, majd kis biccentéssel biggyesztettem a cigit a számba és gyújtottam rá, hogy aztán becsukjam az ajtót.

//sorry, dear//

Kamilla - Pub

Nem tudom, még mielőtt hazaestem volna, jobbnak láttam, ha kiszellőztetem a fejemet, az pedig az otthon négy fala közt bizony ritkán történik meg. Szóval a Pub felé vettem az irányt, mert most inkább a nyüzsi és a zene kellett, mint az, hogy bepiáljak.
- Hello - biccentettem a csajszinak a pultban, majd halványan elmosolyodva billentettem oldalra a fejemet. - Egy vajsört szeretnék

Kamilla - Pub

A tekintetemmel körbepásztáztam a helyet, míg a lány elém nem tette a korsót, hogy aztán közölje, hogy ismer engem. Kissé felvontam a szemöldökömet, de aztán halványan elmosolyodva biccentettem egy aprót.
- Gondolom akkor te vagy Kamilla, igaz? - kérdeztem szemügyre véve a lányból azt, amit a köztünk álló pult láttatni engedett. Ezek után a vajsörömbe kortyoltam és csak azután szenteltem a figyelmem ismét a csajszinak. - Szép meccs volt.

Kamilla - Pub

A gratulációm után nem sokkal a rellonos lepakolta magát a székre, ami gondolom külön erre lett odarakva és már jött is a következő mondat. Egy olyan csevegést készült az útjára indítani, ami sejtettem, hogy meg fog történni, csak azt nem tudtam, hogy pontosan mikor és kivel. Nos, ezek a kérdések legalább válaszra találtak.
- Igen, tényleg az. Csak néha elég nehéz kiigazodni azon, hogy mit is akar... - és még csak nem is lódítottam, nekem valahogy a mai napon nem sikerült megértenem.

Kamilla - Pub

Azért megnyugtatott a tudat, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem igazodik ki Bailey dolgain. Néha már kezdtem azt hinni, hogy én vagyok agyilag defektes és amúgy tök egyértelmű. Szóval halkan és röviden felnevettem a mondandójára. Legalább nevetés volt.
- Amikor éppen nem mond orbitális baromságokat, akkor nagyon aranyos tud lenni - jegyeztem meg, az ujjammal körözve a poharam szélén. - csak van egy stílusa, amit meg kell szokni

Kamilla - Pub

Egyelőre nem úgy nézett ki, mint aki menten elás a tavacska partján, ezt pedig már pozitív csalódásként éltem meg. Ritka volt, hogy nőnemű lénnyel képes voltam beszédbe elegyedni és három percnél tovább tartott volna.
- Ezen még nem gondolkoztam el, de lehetséges - ráncoltam össze kicsit a homlokomat, elmélyülve a témában. Majd ezután jobban figyelek. - Annyi biztos, hogy ügyelnii kell, mit mondasz, mert képes felkapni a vizet.

Kamilla - Pub

Ezen már tényleg muszáj volt szélesen elvigyorodnom, mert ahogy megemlítette, felrémlett előttem, ahogy levágta a popcornt. Pedig az aztán végképp nem csinált abban a pillanatban semmit, sőt, egészen finom volt.
- Csak nem olyan egyszerű kiengesztelni, mint az öt éveseket - fontosnak tartottam ezt a szempontot megemlíteni, elvégre nem elhanyagolható, hogy mennyi ideig tart. - Igen, mondjuk ez is igaz... Néha nem tudom eldönteni, hogy rettenetesen elegem van belőle, vagy hiányzik...
Igazából ez röhejesen hangzik, de tényleg így volt. Ismét a vajsörömbe kortyoltam.

Kamilla - Pub

Nem pont erre a csevejre számítottam szellőztetés alatt, de nem mondhatnám, hogy megbántam a dolgot. Igazából egészen szórakoztató volt és addig sem kattogtam a Minás beszélgetésen.
- És vissza is él vele - kontráztam rá, mert az még csak egy dolog, ha tudja, mikor kell idegesítőnek lenni. Na, de ő még direkt él is az alkalmakkal. - Nem, tényleg lehetne sokkal rosszabb is. Mondjuk, ha mindezek mellé még humora sem lenne.
A gondolattól is kirázott a hideg, szóval csak fintorogva meredtem a korsóba pár pillanatig.

Kamilla és Hunter

Az ismerős hangot meghallva inkább csak az ajkamba haraptam egy pillanatra és sokat mondó pillantással néztem Kamillára, majd a vajsörömbe kortyoltam.
- Neked is hello, Bailey - forgattam meg a szemem, de a fenekemen maradtam inkább, nem igazán voltam képben vele, hogy hányadán állunk.

Kamilla és Hunter

Kamilla megjegyzésére alig bírtam visszafojtani a kitörni kívánó nevetést, de aztán valahogy csak sikerült összehozni. Nem tudtam elképzelni, miféle alakok azok, akik olyanok, mint Hunter és nem szolgálhatja ki őket.
Felvont szemöldökkel néztem Kamillára, majd Hunterre és ismét vissza Kamillára.
- Visszafogni? Mit kéne csinálnom, vessem magam a nyakába és ne hagyjam szóhoz jutni se? - kérdeztem kissé értetlen fejjel, de azért félmosollyal.

Kamilla és Hunter

Hogy nem akarjuk zavarba hozni Kamillát? Ez lenne az oka? Hát, ez mondjuk érdekes elképzelés, jó tudni. Nem tudtam elképzelni, hogyan is állunk, miként, merre, hány lépés.
- Az őszintét megvallva, nem tudom, hogy miattad lenne-e a dolog - vontam meg a vállamat lazán és halványan elmosolyodtam. Még meg kellett volna beszélni ezt Baileyvel, mert hát... most mi is történik?
Az ajkamba haraptam egy pillanatra, de csak kikívánkozott a dolog, szóval nagy komolyan Kamillára néztem.
- Még lett volna időd beleköpni. - Talán neki nem tűnt fel ez a nagyszerű lehetőség.

Mr BaileyA pub után hazafele

Az este egészen kellemesen telt, legalábbis sokkal jobban, mint gondoltam volna. Még úgy is, hogy a fejem kiszellőztetése a szőke levitás ügyében nem történt meg.
Nem mondhatnám, hogy váratlanul ért a kérdés, még csak meg sem rezzentem rá. Pár pillanatig meredtem a cipőmre, követtem a lépésem és aztán néztem csak fel rá.
- Igen, előfordul - közöltem ugyanolyan könnyedén, mint ahogyan ő elmosolyodott. Nem igazán szégyelltem, mert bár voltak kötöttségeim... nem az ő irányába.

Mr BaileyA pub után hazafele

Talán jobban reagálta volna le, ha finomabban tálalom, de ezen nem volt mit szépíteni, akadt más is. Sosem előre terveztem, egész egyszerűen a pillanat éppen úgy hozta.
Most azonban inkább Hunter kötötte le a figyelmem és az, hogy mennyire laza volt most is, pedig elég érdekes téma akadt terítékre. A kérdésére csendesen tettem pár lépést, majd megtorpantam egy pillanatra.
- Szeretném, ha változtatna. Nem tűnsz boldognak - jegyeztem meg, s talán addig a másodpercig nem is igazán realizáltam, hogy ez engem érdekel. Vagy csak nem akartam beismerni. Jelen esetben egyik sem lett volna meglepő.

Mr BaileyA pub után hazafele

A szavaira leszegtem a fejem, hagyva, hogy a fekete tincsek az arcomba hulljanak és vártam. Mire? Fogalmam sincs, talán szerettem volna, ha abban a pillanatban megnyílik a föld, elnyel és nem kell szembenéznem az érzéseknek nevezett katyvasszal.
- I never want to see you unhappy - közöltem végül a szőkére nézve és erőt véve magamon közelebb sétáltam és a karjaim köré fonva öleltem meg, ha hagyta.

Mr BaileyA pub után hazafele

A fejem kissé a keze irányába billent, mikor az arcomhoz ért és már-már csalódottan pislogtam rá, amiért az a mozdulat csak afféle két másodperces csoda volt. Ezúttal már egy pillanatra sem szakítottam el a pillantásomat a levitásról, nagyjából már úgyis ismertem a hazavezető utat.
- Én... sajnálom. Nem akartam zűrt okozni - meglehetősen halkra sikeredett e kijelentés, de legalább őszinte volt. Az elején azért lógtam Baileyvel, mert szórakoztatott, boldog voltam a tudattól, hogy valaki megérti a dolgaim egy részét. Aztán volt az az este a stégen és az egész a feje tetejére állt. - Sokszor eszemben vagy ám...
Szükségesnek éreztem, hogy nyomatékosítsam, nem csak neki kuszálódtak össze a kis dolgai, nekem sem volt egyszerű egy jó ideje.
- Szóval én csak... szeretnék több időt tölteni önnel, Mr Bailey - mosolyodtam el halványan, visszatérve kissé a piszkálódósabb hangnemhez. Sokkal közelebb állt hozzám, könnyebben navigáltam ezen a talajon.

Mr BaileyA pub után hazafele  

Az ujjait az enyémek közé fűzte, én pedig halványan elmosolyodva sandítottam rá. A mosolyom még akkor is megmaradt, mikor az ajkai a kézfejemet súrolták, hogy aztán egy egészen apró nevetéssé formálódjon.
- Részemről lenne megtiszteltetés - húztam el a szám kissé elgondolkozva, hogy aztán a pillantását keresve bökjem ki azt a bizonyos kérdést. - Akkor te meg én...?
Minával a történteket megbeszéltük és lévén, hogy azóta nem beszél velem, alighanem a dolog lezártnak tekintendő. Talán nem is gond, tehet még egy próbát, hogy találjon valaki olyat, aki boldoggá teszi. Úgy, ahogy Bailey és a hülyeségei engem.

Mr BaileyA pub után hazafele  

Az a bizonyos kijelentés már tényleg az utolsó csepp volt a pohárban, muszáj volt elnevetnem magam. Valahogy nem tudtam elképzelni sem őt férjként, sem magamat Mrs. Baileyként. Pedig lássuk be, hogy rohadtul jól mutatnánk.
- Már ééérzem is, egyből új ember lettem! - horkantam fel, de aztán csak megingattam a fejem kicsit, megtorpanva a kapu előtt.
A házra pillantottam futólag, majd vissza Hunterre, hogy aztán az ajkamba harapva cirógassam meg kissé a kézfejét.
- Igazából reméltem, hogy maradsz... - nem tudom, hogy ezt most mint kérést szándékoztam megejteni, vagy csak amúgy akartam éreztetni vele, hogy szükségem van rá, de nem is igen számított. Amennyiben menni akart, úgysem tartottam volna vissza.