Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Óvatos mosollyal nézem végig, ahogy fizet, majd ismét neki szentelem a figyelmem, kérdésére, csak bólintok egyet. Lassan indulok a kijárat felé, miközben hallgatom, amiket mesél.
- Nem vagy semmi - lépek ki az ajtón, amit kitár előttem. - Mozgalmas életed van - teszem hasam elé sérült kezemet. Félő, hogyha lefelé tartom ismét neki áll vérezni.
- Mit tanultál? - komótos léptekkel indulok meg az egyik irányba, nem is figyelve azt, hogy merre tartunk. Olyan könnyedén elbeszélgetünk, olyan könnyű az egész, ki szeretném élvezni.
- Oh - egy pillanatra zavarba jövök kérdésétől, egy tincset fülem mögé tűrök. Szerény mosollyal sandítok oldalra. - Tervben volt a visszatérésem, és amint meghallottam, hogy egyetemi és előkészítős tanárt keresnek lecsaptam a lehetőségre - vállat vonok. - Így most itt vagyok - mutatok körbe ép kezemmel, és telibe homlokon verem Leventét.
- Istenem! - kapom vissza gyorsan kezemet. - Ne haragudj - tartom vissza nevetésemet.

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Egyik szemöldököm megemelkedik, de nem kérdezek rá. Nincs hozzá közöm, és amihez nincs, azt nem erőltetem, főleg, mert utálok mások magánéletébe belefolyni, kivéve, ha érint. Ha érint, akkor nem restellem beledugni az orrom.
Szemeim felcsillannak arra, hogy gyógyító, ám nemigen van időm jobban reagálni, mert kézfejem csattan homlokán. Vele nevetek zavaromban, egyre jobban és jobban.
- Bocsánat - rázom meg vállamat, alsó szemhéjamat törölgetem, mielőtt kifolyik könnyem is. - Először általában flörtölök és megnézem, hogy zavarba tudom-e hozni - húzom ki magam. - És ha igen, akkor sínen vagyunk - kacsintok rá Levire mosolyogva, majd hirtelen ötlettől karolok belé, így indulok el ismét előre.
- Szóval mit szerettél volna mondani a szüleidről? - nézek fel rá szempillámat rebegtetve, mint egy tinilány. Direkt. Nyilván. - Mielőtt behorpasztottam a homlokod, édes.

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Megkönnyebbült mosolyt küldök Levi felé. Nincs semmi baj. És ha tudná, hogy mennyire igaza van most, mindenre.
Könnyedén karolok belé, könnyedén indulunk el, mintha mi sem történt volna. Most minden annyira könnyű, félő, hogy elrontódik az egész, vagy inkább elrontom az egészet.
- Természetesen - villantok meg egy félmosolyt felpillantva rá. Nos, egyáltalán nem számítottam a kellemes társaságra a mai napon, de örülök, hogy végül így alakult. Kell ennél több a tavasz kezdetéhez?
- Mit tanítanak? - csillannak fel szemeim, abban a reményben, hogy hátha felszedek valami ismerőst itt a környéken. Kori sem érthet mindig rám, na.
- Oh, szóval minden téren - harapom be alsó ajkam egy pillanatra, majd kékjeim Levire emelem. - Majd kiderül.

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

- Júj - csillan fel a szemem ismét a legilimencia hallatán. - A legilimencia nagyon hasznos, jó lenne kitanulni - elmerengek a dolgon. Ha az animágia sikerül, lehet tényleg neki állok utána járni annak, hogy egyáltalán van-e lehetőségem.
- Tartasz külön órákat? - szemtelen mosolyt villantok Levi felé, nagyon-nagyon élvezem a helyzetet. Körbesandítva konstatálom, hogy fogalmam sincs merre járunk, Levi kérdésére ismét rápillantok.
- Nem vagyok érdekes - vonok vállat könnyedén. - Imádok olvasni például - pörgetem az agyam, hogy mi lehetne még olyan érdekes. Csettintek egyet nyelvemmel. - És voltam házas - nevetek fel őszintén.

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Szélesen elmosolyodom, végül elnevetem magam Levi ajánlatán. Meg van magam előtt vizuálisan, ahogy beállít az apjához, hogy "Szia, megismerkedtem egy nővel öt órája, bevállalod legilimenciából?". Nem, egyáltalán nem lenne vicces.
- Mmm - mümmögök párat, mint egy rendes hülye, mielőtt csillogó szemekkel és egy visszafogottabb félmosollyal válaszolnék, felpillantva rá. - Szóval a kedvemért, mi? - emelem meg egyik szemöldököm kérdőn. - És mégis miért tennéd meg értem? - immár tekintetemből is kérdés tükröződik.
- Oh, hát zavarba hozol - támasztom kézfejemet homlokomnak, kérdés és gondolkodás nélkül kezdek el dőlni Levi irányába, kapaszkodva karjába. - Látod? Annyira, hogy még el is alélok tőle. Minden evő vagyok könyvekből - állok fel rendesen, ismét belé karolok.
- Pedig így volt.

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Óvatosan felnevetek vicceskedésére. Kis hamis ez a fiú, teszi a szépet, poénkodik, aztán lehet, hogy mellette meg sorozatgyilkos. Ismerős lenne?
- Akkor most halmozod az élvezeteket - követem, amerre megy. Túl jó ez most ahhoz, hogy csak elsétáljak. Nem is tudnám megmondani, mikor cseverésztem utoljára ennyire könnyedén a semmiről.
- Orwell? - kérdezek vissza, úgy teszek, mintha gondolkodnék a válaszon, majd Levire sandítok. - Azon kívül, hogy valószínűleg nem volt százas, zseniális az ember - bólintok is egyet mondandóm végén, hogy megerősítsem az előbbieket. Valóban így látom. Aki képes háztáji állatokhoz hasonlítani egy akkori rendszert, az nem lehet épelméjű, mégis zseniális. Na ugye?
- Elvett, összeházasodtunk, elvitt Görögországba, és lapátra tettem - vonok vállat egyszerűen, mintha nem lenne ez olyan nagy azám. Mármint nekem tényleg nem is az, bár azt nem tudhatom, hogy másnak mit is jelent ez. Főleg nem rám nézve. Már mindegy.

Kori - szerelés

Éppen húznék ki egy teljes mondatot az egyik nemrég beadott fogalmazások közül, amikor kopognak. Megilletődve és oldalra biccentett fejjel nézem egy ideig az ajtót, aztán eszembe ötlik, hogy lehet ki kéne nyitni.
Felállok és komótosan sétálok az ajtót, amit kitárok már éppen heves kézmozdulatokkal kezdeném el magyarázni Arie-nak, hogy nem érek rá, amikor Korit pillantom meg az ajtóban. Miaf*sz?
Kisírt szemek, teli arcos vigyor és két szatyor. Valószínűleg bor, mert ismer. Szó nélkül félre lépek, hogy beviharozzon a szobába és csináljon azt, amit szeretne. Becsukom mögötte az ajtót, kérdőn nézek rá, hátra elkezdi mondani magától.

Kori - szerelés

Egy biccentésre telik tőlem a bókjára, meg amúgy is tudom, hogy jól áll és szexi, de most nem ez az elsődleges. Mélyet sóhajtok, miközben lehunyom a szemem, és Kori arcát fürkészem. Locsog, ahogy szokott, mégsem mondd semmit. Ki van sírva a szeme, de mosolyog, sőt vigyorog, és én meg k*rvára nem tudom, hogy mi van.
- Még mit nem! - csattanok fel hirtelen, de érzem, hogy lehet kicsit indulatosabb lett a reakcióm, mint kellett volna. Csak megrázom a fejem egy kicsit, amikor Kori kiválasztja a vörös édeset. Az arca igazából kifürkészhetetlen az ellentétes érzelmek mögött, így a telefonomért nyúlok és egy pillanatot kérve Koritól belépek a fürdőbe.
- Vedd már fel - suttogom a hangszóróba és nagyon remélem, hogy felveszi, mert eskü, hogy elvesztettem a fonalat. Pedig ilyen nem szokott történni.

Kori + Frank - szerelés

Végre felveszi a telefont, és amint meghallom a hangját a megkönnyebbülés szinte átrepül a testemen.
- Hülye - hangomon hallani lehet, hogy értékelem a poént, de most nem fogok neki állni szexiségeket morogni a telefonba, amikor Kori kint... fogalmam sincs éppen mit csinál az iváson kívül. Szemeimet behunyom, alsó ajkamba harapok, hogy ne törjön ki belőlem a nevetés. Miután rendeztem a vonásaimat, megszólalok.
- Kori itt van, de... - egy pillanatra habozok. Mit is mondhatnék igazából? - Sír, de közben nevet, és boldogan nevet, Arie, nem szomorúan. Emberek általában csak sírnak, ha sírnak, nem? Nem nevetgélnek önfeledten, miközben dúdolgatnak. Várom az ötleteket - dőlök hátra a hideg falnak, fejemet is hátradöntöm.

Kori + Frank - szerelés

- Hogy lenne terhes?! - hüledezem kikerekedett szemekkel. Istenem, nehogy terhes legyen, mert nekem most nincs ingerenciám egy terhes Korit elviselni. - Nem is lehet az, éppen most cuppantja a szájára az édes vörösbort - csukom be ismét halkan a fürdő ajtaját. Hát na, azért néha ki kell nézni, nehogy arcon pörögjön, mert akkor sosem lövöm le.
- Fogalmam sincs - sóhajtok egy mélyet, mintha tényleg az én lányom vedelne a nappaliban. - Amióta bejött, csak megdicsért, hogy szexi vagyok és ennyi - szépen elhallgatom Kori második mondatát, amikor berobbant. Nem kell tudnia. - Tehát ötleteket várok, Frank, mert úgy csinál mintha minden rendben lenne, de hát látszik, hogy nincs. Vagy... nem is tudom - csippentem össze orrnyergemet.

Kori + Frank - szerelés

Csak elhúzom a számat arra, hogy gyerekkel inni. Nem ítélkezem, miért tenném, csak na. Ez elég intim téma ahhoz, hogy pont most tárgyaljuk meg, így nem is válaszolok inkább.
- Jézusom - kuncogok egy kicsit. Nem hiszem el, hogy az egyetlen barátnőm, aki így van és létezik kint issza magát a földre, Martin meg ilyeneket mondd nekem a telefonba.
- Ruha, Arie, és nem szándékozom levenni - hangom határozott, de azért megfordul a fejemben egy s más, amíg ezt kimondom. Azért na, én sem vagyok olyan magabiztos, mint aminek néha mutatom magam, és ez leginkább akkor érvényes, amikor Arie-ról van szó.
- Elmondta neked?! - kerekednek ki a szemeim hirtelen. - Ezt nem hiszem el - érzem, ahogy elvörösödöm, még szerencse, hogy ezt a vonal másik végén lévő nem láthatja.
- Ne gyere át, Martin, csak segíts már, kérlek! Mi az istent csináljak? Csak kérdezzek rá?

Kori + Frank - szerelés

- Persze - morgom a telefonba, mintha nem rögtön ez jutott volna neki is és nekem is eszembe. Vagy hát... lehet tényleg csak nekem ötlött ez az agyamba rögtön, amint elkezdte lökni a dumáját nekem. Na lényegtelen.
Halkan felnevetek. Szóval őrült vagyok, de ezen a kérdésen nem is tudok sokat lovagolni, mert felteszi a következőt. Húha, igazából teljesen jogos a kérdés és nem is tudom, hogy... orromat és szemöldökömet összehúzom, ahogy gondolkodom a válaszon.
- Hát - szusszanásnyi szünetet tartok, mintha segíthetne a válaszadásban. - Ja, valahogy így - motyogom a telefonba, és érzem, hogy ismét felveszem a Kori által elfogyasztott bor színét. - De tényleg fogalmam sincs mit kéne csinálnom. Csak bejött, leült, és iszik. Istenem, jó! - kiáltok fel határozottan, és Arie-ra nyomom a telefont. A tükörben rendezem a vonásaimat, mielőtt kilépek a helyiségből. Levetem magam Kori mellé, és megfogom a száraz vörösbort.
- Na lökjed, csajom, mert ez így elég para.

Kori - szerelés

- Oké - bólintok arra, hogy szerelmes. Biztos vagyok abban, hogy meghibbant a nő. Komolyan, ez száz százalék. Ismét elkezdenek potyogni a könnyei, de közben vigyorog és ez külső szemmel komolyan kib*szott ijesztő. Mármint szavakba sem tudom elmondani.
- Szóval szerelmes - állok neki bénán a beszélgetésnek, miközben a dugó szépen távozik az üvegből. - Ez jó dolog? - csak kicsit sandítok Korira, miközben poharamat majdnem tele töltöm az élet nedűjével. Ez kell nekem.

Kori - szerelés

- HOGY MI AZ ANYÁM VAN?! - kiáltok fel az üveg is, a pohárral együtt majdnem kiesik a kezemből, de még időben rászorítok mindkettőre. Most mondjuk az a félő, hogy összeroppantom, de mindegy is.
Jack szerelmes. Koriba. És Kori szerelmes Jack-be. Istenem! Gondolkodás nélkül vetem magam Kori nyakába, és ölelgetem halálra.
- Gratulálok csaj! - ujjongok a fülébe, remélve, hogy nem süketül meg. Kabbe, Frank! Megy ez nekem nélküled is.
- De várjál már - távolodom el tőle kicsit, miután letepertem. - Akkor miért sírsz?

Kori - szerelés

- Nem hiszem - nevetek fel őszintén, ahogy lekászálódom róla végleg és visszaülök a helyemre. Őszintén örülök, hogy Kori boldog és megosztja velem ezt a boldogságot.
- Természetesen - bólintok egyet határozottan. - Nagyon sok dolgunk lesz, Andretzky, szóval készülj!

Kori - szerelés

- Vele fogod - simítom meg a karját. - Ez most már biztos. De el kell dönteni a témát, a színeket, a dekorációt - mutatom fel sorban az ujjaimat, ahogy számolom. Húha, nagyon sok dolgunk lesz.
- Nem lesz gond, Jack is szeret téged. És csak téged - mosolyodom el őszintén. Korival nem beszéltünk sokat az anyjáról, egyszer említette meg, de gyorsan el is terelte a szót, így nem is erőltettem tovább a témát. Ha megtettem volna, valószínűleg feljönnek az én szüleim is, és egyáltalán nincs kedvem róluk beszélni.
- És legalább Frank orra alá dörgölhetem, hogy lecsúszott rólad - jelenik meg az önelégült vigyor az arcomon.

Kori - szerelés

- Helyes, mert én is erre gondoltam - bólintok egyetértően, mintha csak a saját esküvőmet tervezném. Kori és Jack esküvője tökéletes lesz. Akár én tervezem és szervezem, akár más. Csodálatos lesz.
- Kérek minden szaftos részletet, Kori - fekszem el a szoba közepén, majd átpördülve hasra fekszem, így pillantok fel rá.
- Mesélj még - pillogok fel rá őszintén, ujjaimat összekulcsolva teszem rá államat. - Jó nagy hülye, így is, hogy eddig nem próbálkozott be nálad - fogom meg poharamat, majd jó nagyot kortyolok belőle.

Kori - szerelés

Csillogó szemmel és hatalmas vigyorral hallgatom végig Kori beszámolóját. Semmit nem értettek abból, amit egymásnak mondtak, mégis mindent megértettek. Ennél szebbet el sem tudnék képzelni, főleg, hogy mennyire megérdemlik egymást, és végre eljutottak idáig.
- Örülök nektek nagyon - iszok még egy kortyot, de vissza is köpöm a pohárba, Kori következő kérdésére. Meglep, kikerekedett szemekkel nézek magzatpózban fetrengő barátnőmre.
- Hogy tessék?

Kori - szerelés

- Én... - elmerengek. Amióta Kori az életemben van, állandóan olyan kérdéseket tesz fel nekem, amikre nem tudok rögtön válaszolni, ráadásul zavara ejtőek is. Elment a kedvem a bortól, így kicsit feltámaszkodva a tőlem nem messze lévő kis szekrényre rakom, és visszafekszem.
- Nem - mondom ki mosolyogva. Ismervén Korit, úgysem szakad le a témáról, így folytatom kis magyarázattal megspékelve. - Nem hiszem, hogy ilyen szinten eltudnám magam kötelezni. Soha nem is ment.

Kori - szerelés

- Kösz a bókot - nevetek fel őszintén, ahogy a hátamra fordulok, és meredten kezdem bámulni a plafont. Eddig olyan boldog voltam. Örültem Jack-nek és Korinak, most meg hirtelen beszélgetni sincs kedvem.
- Valahogy úgy - hunyom le a szemeimet. - Arie sokszor felhozta már az együtt élést, de én nemigen hajlok erre.

Kori - szerelés

- Kori, te ezt nem értheted - igazából nincs jogom ezt mondani, mert én sem értem. Egyszerűen nem szeretnék összeköltözni és megállapodni, meg egy rakás gyereket odaszülni, amíg Arie meg dolgozik. Nekem a sárkányok a gyerekeim.
- Tököm, én sem értem! - teszem tenyereimet arcomra és el sem veszem őket onnan.

Kori - szerelés

- Én nem hiszem, hogy ez jó ötlet - hárítom el az ötletet szinte azonnal. Ha most nem vallok színt legalább neki, aki mindig itt van nekem, és ahelyett, hogy örülne az esküvőjének és a boldog életének, engem vigasztal, akkor mikor? És legfőképpen kinek? Kori támasz nekem, mert mindig segít, mindig mellettem áll, és az már bebizonyosodott, hogy egyedül nem tudok dönteni.
- Kori - hatásszünet. Nem mintha kellene, de legalább több időm marad kigondolni mit is akarok mondani. Aztán csak úgy döntök, hogy mondom. - Romániában volt egy férfi. Jasonnek hívták, és elég közeli kapcsolatba kerültünk egymással, de nem úgy - tekintek jelentőségteljesen barátnőmre, hogy értse. Ezeket mindig jobb letisztázni. - Ha tetszik; ő az én örök szerelmem, alakulóban volt valami, de aztán igent mondtam, amikor megkért a bájgúnár. Azóta nem láttam, és most itt van. Mármint Jason van itt - hunyom le a szemeimet, majd valami csikálni kezdi halántékomat. Odanyúlok és meglepetten tapasztalom, hogy könnyek folynak végig rajtam.
- Mi a franc?! - ülök fel és tapogatom meg szemeimet. Sírok? Miért?

Kori - szerelés

Meglepetten nézek Korira, mert nem értem. Semmit nem értek, és ez most, így, itt ülve, valószínűleg látszik is rajtam. Kissé összerezzenek, ahogy letörli a könnyeimet, egy hálás mosollyal köszönöm meg neki.
- Én is ettől félek - suttogom magam elé nézve, miközben szépen manikűrözött körmeimet piszkálom.
- Nem akarom elveszteni Őt - bevallottam. Istenem, végre valakinek bevallottam, ám így sem lett könnyebb. Ez rosszat jelent, nem?
- Mi van, ha én arra kárhoztattam, hogy két férfit szeressek, de egyiket se kaphassam meg? Esküszöm, már minden eszembe jutott, Kori. Simán összepakolok és visszamegyek Romániába. Talán mindenkinek ez lenne a legjobb, főleg nekik.

Kori - szerelés

Kicsit felnevetek azon, amit Kori mondd. Ha ez lehetséges lenne, tutira élnék a lehetőséggel egy szó nélkül, vagy anélkül, hogy egyáltalán átgondoljam a dolgot. Csak simán rábólintanék, és mindenki boldog lenne, főleg én. Önző dolog ez, nem?
- Vagy mindkettő az - állok fel, és kapom fel a poharat a szekrényről. Kiöblítem, és újratöltöm. - Ennek örömére leiszom magam. És holnap elmegyünk bulizni - mosolyodom el őszintén. - És ha már itt vagy segíthetsz ruhát választani.

Kori - szerelés

Látom rajta, hogy őrlődik magában, de csak kimondja a végére, amiért hálás vagyok. Nem tudom, hogy mikor volt velem folyamatosan őszinte valaki ilyen mélyen. És tudom, hogy Kori eme gyönyörű szokását megfogja tartani, életünk végéig.
- Hát ez könnyebben ment, mint gondoltam - ráncolom össze szemöldökömet és orromat is egy kicsit. Fújtatva kezdek el egy kézzel turkálni a - szobához képest - meglepően nagy gardróbban. - Erre gondoltál? - tartom ki az arany ruhát a szekrényből, miközben nagyot kortyolok boromból.

Kori - szerelés

- Rendicseeeek - akasztom fel az ajtóra a ruhát a vállfáján. - Igen, szerintem is tökéletes ez a ruha - mosolyodom el. Egyszer volt rajtam egy romániai konferencián, ahova majdnem minden rezervátumi nagyfőnök eljött, és a lelkünkre kötötték, hogy ki kell öltözni. Megtettem, és mindenki el volt ájulva, természetesen.
- Kérlek - forgatom meg a szemem sértődötten. Mintha én lennék az, aki ilyen szűzies dumákkal lebeszélné a szexi ruhákról. - Te ezt fogod felhúzni - kapom ki a vörös ruhát a szekrényből. Nagyot kortyolok boromból, amíg Kori felé mutatom a kiválasztott darabot. - Azzal a nagyon pöpec fekete magassarkúddal. Bomba leszel.

Kori - szerelés

- Mint mindig - forgatom meg szemeimet, hogy utána őszintén felnevessek. Imádom, hogy ez a nő, aki éppen térden csúszva jön a ruháért mindig megtud nevettetni és elfeledtetni velem a szarságokat. Nekem lett teremtve.
- Oké - bólintok egy aprót, a ruhát elengedem, hogy eltudja venni. - A száraz vöröset hagyd itt, kérlek - kiiszom az utolsó kortyot a pohárból, és már lépek is, hogy újratöltsem. Ez kell most nekem egy jó könyv mellett.
- Vidd magaddal és mutasd meg Jack-nek - kaján vigyorral nézek Korira. - Imádni fogja ő is.

Kori - szerelés

- Hé - próbálom felkelteni a figyelmét, hogy rám tekintsen. Valószínűleg elkalandozott és Jack jár a fejében, megértem én, de na. - Ő is férfiből van, és lehet kicsit más, mint a többi, de imádni fogja, mert elképesztően szép leszel benne - leteszem a poharat és közelebb lépek Korihoz, hogy a ruhát teljesen hozzá tudjam igazítani. Tökéletesen passzol hozzá.
Elengedem a ruhát, és magamhoz szorítom.
- Na menj, mert még a végén hiányolni kezd az égből pottyant tökéletesség - távolodom el tőle. Nagy a szám, de ha Kori kilép innen, mi az istent fogok csinálni?

Arie - ruházat

Fel s alá mászkálok a lakrészen. A tulajdonos néni már nem is tudom hányszor felszólt, hogy hagyjam abba, mert idegesítő vagyok, de ezt könnyebb mondani, mint megtenni. Leültem, amikor megkért, de a lábam akkor is járt, ugyanolyan idegesítő hangokat adva, így feladta. Valamikor dühös voltam magamra, és rá is, valamikor meg teljesen összetörtem és a padlón kuporogva zokogtam, mint egy elmeroggyant. Korival nem beszéltem, nem volt rá időm, és nem terhelhetem mindig a bajaimmal, amikor ő most éli át élete legszebb időszakát.
Ahogy letörlöm a könnyeimet egy talált zsebkendővel - a százharminc szétszórt között - elmosolyodom. Ennél jobban nem tudok jelenleg örülni Kori boldogságának, pedig így is boldog vagyok, komolyan. Ilyen ellentétes érzelmeket az ember hogy dolgoz fel?
Düh, félelem, fájdalom, aztán elölről minden. Csak elküldtem az SMS-t, és reméltem, hogy hamarosan ideér, vagy hogy egyáltalán eljön. Istenem, ha jön is, akkor ne most, amikor a saját könnyeimtől nem látok, ha meg nem jön, akkor... akkor én megyek. Jobb híján.

Arie - ruházat

Túl gyorsan ér ide. Mármint reménykedtem, hogy egyáltalán eljön, de arra nem, hogy ilyen hamar itt lesz. Egyáltalán nem volt időm rendbe szedni magam, valószínűleg úgy nézek ki, mint aki nem aludt négy napja, és valljuk be, nem is áll messze ez a valóságtól. Sokkal több sminket kentem magamra reggel, mint amit alapból szoktam, csak az valahogy kiment a fejemből, hogy nem vízálló, így pöpec módon folyik végig a fekete csík arcomon.
Ahogy Arie kopog, majd be is lép az ajtón, ráemelem tekintetem, és annyira meglepődök, hogy még sírni is elfelejtek pár másodpercig. Egészen addig, amíg le nem ül mellém, és át nem karol. Istenem.
- Arie - tör fel belőlem ismét a zokogás. Nem merek ránézni, egyszerűen nem érdemlem meg, hogy lássam kedves és mindent megértő mosolyát. Meg kell emberelnem magam, mert valószínűleg most látom utoljára.
- Én... - elkezdeném, komolyan, de egy újabb adag könny és gyors zihálás tör csak fel belőlem. Ez nagyon hosszú lesz.