Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Barnabás
Ruhám

Barnabás
Ruhám

Odett

Hét lakatra zárja a pizzázó ajtaját, mikor az arcába kerül egy virág. Értetlen fordul a szőkeség felé. - Manapság már a férfiak kapnak virágot? - teszi fel a kérdést egy aprócska mosollyal a szája sarkában.

Barnabás

Odett

- Hát, nem vagyok egy tökös legény, de nem venném fel egy nő nevét.. A szüléshez meg gyenge vagyok - ez egyszerű tény, gyenge jellem, gyenge fizikum.. Egy szülésbe bele is döglene.
- Hazának és biztos vagyok benne, hogy neked meg már a kastélyban kéne lenned.. Nem?

Barnabás

Odett

Nem igazán érti, hogy ezt az információt miért is osztja meg vele a nő. Így nem is tudja igazán lereagálni másképpen csak egy sóhajjal meg egy sajnálom pillantással. Kulcsait zsebébe csúsztatja, végül elindul.
- Biztos sok férfi szív örülne ennek, de inkább hagyd ki a dolgot. Kár lenne megfázni - mosolyodik el, mint egy gondos apuka, testvér vagy mi fene. Apropó. Vajon hogyan és mikor lenne illő kinyőgbi, hogy helló a tesód vagyok, jó látni téged?.
- Ott, de kérlek fejtsd már ki, hogy milyen egy tündérmanós figura.. - indul meg végül az említett utca felé.

Barnabás

Odett

- Hát nem tudom, én inkább szerencsétlennek nevezném magam, mint helyes pofának, de kösz vagy mi - kissé zavartan vakarja meg a tarkóját miközben felnevet. Soha nem volt jó véleménnyel magáról az tény, de mostanság főleg nem érzi magát a szerencse fiának. Talán el kéne csak mennie..
- Nem kell ám haza kísérned, mert a végén még a maradék méltóságom is odalesz

Barnabás

Odett

- Nem az a célod, hogy nevessek? - ha ez meccs lenne, most győztesnek érezné magát. Az előbb az mondta a lány, hogy meg akarja nevettetni, most meg mégse nevessen.. Ki érti ezt? Emberünk biztosan nem.
- Megmenteni? Úgy nézek ki, mint aki eldobná az életét? - elhúzza a száját. Tudta jól, hogy szarul fest mostanában, de ez csak annak köszönhető, hogy nagyapja, akit tisztelt és szeretett, meghalt. Az életet szereti, szereti megélni a pillanatokat és nem hiszi, hogy lenne olyan helyzet, ami miatt eldobná lelkét. Senki és semmi nem ér meg ennyit.
- Mi lenne, ha inkább én kísérnélek haza vagy valahova? - ezzel jobban ki tudna egyezni. Főleg, hogy amúgy kötelessége is lenne ez, vagy mi. Fene se érti, abban biztos egyedül, hogy a leányzó biztosan n tud semmit, s nem érzi még úgy, hogy joga lenne felfordítani a világát azzal, hogy beközli, ki is ő. Így csak ismeretlen sétál mellette és kíváncsian figyeli meg mondatait, mozdulatait, személyiségét.

Barnabás

Odett

- Hát azért, ha véletlen lesz még valaki, akinél el akarod érni, hogy nevessen, ne közöld vele, hogy mennyire szarul néz ki - még akkor se, ha nyilvánvaló. Az öreg hiába nem vérszerinti nagyapja, számára ő mindig egy olyan példakép lesz, melyet vakon is követne.
- Kór? - tekint kissé értetlenül a másikra. - Nincs meg a havim, ha éppen erre gondolsz - teszi hozzá vigyorogva a lehető legidétlenebb dologot, ami eszébe jut. Tényleg lövése nincsen, mire is gondol a másik.
- Hát ez így nagyon nem helyén való. Nálam megszállhatsz, ha gondolod - s ezt az ajánlatot nem úgy teszi, mint egy perverz öreg, hanem mint egy gondos rokon. Távoli rokon. Ismeretlen. Akármi. Mert rohadtul nem jön be neki az, ha a szőkeség erre arra koricál.

Barnabás

Odett

- Néha eléggé visszaüthet ez a tulajdonság, nem? - bár legalább nem játssza meg magát, ami azért a mai világban dicséretes. Egy vonásuk közös, még a végén kiderül, hogy nem is ég és föld a világuk.
- Tudomásom szerint semmi ilyen, talán még az ördög se szállt meg.. Bár, múltkor valaki vicces volt, ezért két napig Zlatan képével kellett rohangálnom- halkan felnevet, mert azért volt annak hátulütője is bőven. Főleg a nemi betegsége az embernek.
- Semmit. Csak ne kóricálj este kint - Ugyan mit kérne? Befogad ő bárkit, főleg ha az a bárki állítólag a rokona..

Barnabás

Odett

- Még így is jobban jártam, mintha valami tini lány helyébe léptem volna- nincs neki baja Zlatykóval, bírja az embert, őt legalább sok hülyeségbe be lehet vonni.
- Aha. 7-es, ja és ne lepődj meg, de lesz ott egy 2 éves kislány is. Lehet rádpörög pillanatok alatt - bár, ha szerencséjük van, kivételesen sikerült már a dadának az ágyba imádkozni. De ez Karola esetében sosem száz százalék.

Barnabás

Odett

- Nem az enyém - mosolyodik el szelíden. - A testvéremmé, csak jobb neki nálam - ennyi röviden tömören. Nem kell még belemennie abba, hogy nem vérszerinti, de éppen így szereti, mintha a sajátja lenne. Túl bonyolult.
- Remélem azért ágyba van, jobb lesz mindenkinek - fordul az utca felé.
- Miért nem jó neked a kastélyban?

Barnabás

Odett

- Ezt ne említsd neki, mert soha többé nem vakarod le magadról - mert a kislány ilyen, barátkozó, nyílt és jó szívű. Néha példát vehetne róla a felnőttek többsége.
- Akkor, mint mestertanonc, miért nem a faluban laksz valakinél? - nem akar tolakodó lenni, csak meg szeretné érteni ezt a dolgot. Meg így legalább több mindent megtudhat az Angyal lányról.
- Ja, jó munkát végzett az öreg, akié volt - a külsejét nem változtatta meg. S bár odabent is van még mit csinálni, már képes behívni magához másokat.
- Na gyere. Nem esz meg senki

Barnabás

Odett

- Mondjuk ez pont túl sok információ, főleg, hogy nem is ismersz - mármint a szüzesség téma. A többin leginkább nevetne egyet cinikusak, de ugyan ki ő, hogy ítélkezzen a mélyen tisztelt katolikusokon? Csak az örökbeadott és nem felvállalt gyerek.. Nem nagy cucc...
- A végén még belém beszéled, hogy kóros vagyok - elő is veszi a telefonját, hogy annak képernyőjén jól megnézte magát, nem-e kezdett foszlani vagy egyéb ilyen mutáció. De bizony ugyanaz a megszokott, manapság kicsit szürke szempár pislog rá vissza.
- Hogy mi? - torpan meg egy pillanatra a bejárati ajtón, mikor említésre kerül a testvér. Szíve, mintha ki is hagyna egy ütemet.
- Hoppá, azért na. Ez nem semmi. Sikerült kideríteni valamit? - puhatolózik, hogy minél többet megtudjon arról, mit tud a másik. Jól néznének ki, ha tudnák egymásról az igazat, aztán itt kerülgetnék egymást.

Barnabás

Odett

Némán és kissé zavartan hallgatja, ahogy Odett meséli, hogy mit tudott meg a testvéréről. Róla. Hiszen minden információ tökéletesen passzol, így ha Barnabásban egy hangyányi kétség is volt, most tova szállt.
- Hát akkor gyakorlatilag mindent tudsz róla - zárja be maguk mögött az ajtót, miközben egy nagyobb levegő adagot enged ki tüdejéből. Vajon azzal tesz jót, ha most leülteti a másikat és elmondja neki, amit tud, vagy pedig azzal, ha hagyja, hogy magától rájöjjön.. Egyszerűen nem tudja mi legyen.
- Hát, mivel még nem toporog előtted, hogy mégis ki vagy és mi vagy.. Szerintem alszik - fordul vissza a szőkeség felé, s elindul, hogy a nappaliba fellelje a dadát, aki már indulásra készen áll és amint pár dolgot megbeszéltek, már nincs is ott.
- Biztos vagyok benne, hogy a fél falu arról beszél egy órán belül, hogy felhoztalak ide - neveti el magát, miután a bejárati ajtó az idősebb nő mögött becsukódik.

Barnabás

Odett

- Sajnos a hirsetésben nem volt szó a legpletykásabb vénasszonyról.. - kuncog halkan, aztán arca kissé komorabbá válik Áll a fiatal nővel szemben és őrlődik. Nem tudja mit tegyen, hogyan tegye. Ültesse le? Köntörfalazzon szép szavakkal? Az egész annyira friss még neki is. De hallva Odettet, hogy ő keresi és tudni akarja, egyre csak magába húzza az érzés, hogy kötelessége közölni.
- Odett- vesz egy mély levegőt és a másikat figyeli.
- Megmondom én neked. Bánki a vezetékneve és állítólag jó arc - és innentől minden más információ másodlagos. Legalábbis a számára biztosan.

Barnabás

Odett

- Hát tudod, akik örökbefogadtal, azoknak vannak saját, igazi gyerekeik és ők a testvéreim, mert hát velük nevelkedtem.. - ez így egy kicsit bonyolult. Nyilván Odett és Brigi is a testvére, de jelenleg mindkettő a lány a szomszédból, maximum. Bár még talán azt a szintet se ütik meg.
- Szóval ja. Kaphattál volna jobbat is, de velem kell beérned, bocs - mosolyodik el kissé zavartan, majd elindul a konyha felé, hogy töltsön egy-egy pohár vizet.

Barnabás

Idett

- A szüleid 31 évvel ezelőtt se engem választottak - nem véletlen, hogy nem használja a szüleink szót. Számára azok az emberek idegenek és semmit sem tudnának tenni annak érdekében, hogy másképpen érezzen irántuk. Bánkiék elég magasra tették a lécet.
- Pár napja, nagyapám meghalt, de rámhagyott egy csinos dosszié, abban volt - keserű emlék, már a nagyapja halála, a másikkal nem különösebben van problémája.