Ahogy csókra hajlik, úgy vesznek bele ujjaim jobban a hajába, és ott megmarkolva néhányat, mélyítem el a csókot. Nem pepecselek, nem szeretek haszontalan lenni. Bal kezem pedig ennek megfelelőn mozdul, és markol rá férfiasságára. Alig várom, hogy bennem legyen, türelmetlenül várom már, mert izgat, hogy vajon milyen lesz, élvezni akarom, ha már így alakult.

Gyakorlatilag belesimulok a kezébe, jobb hozzáférést biztosítva magamhoz, és miközben ajkai lejjebb vándorolnak, kezem egyre gyorsabb tempót diktál. Élvezettel nyögök bele a nagyvilágba egyre többször, el se tudom mondani, hogy mennyire hiányzott ez.

Kell, akarom, most. Olyan szavak, amiket nem szoktam használni a hétköznapokon, de a hétköznapokon sikátorokba se megyek el idegenekkel, hogy egy gyors menet után, reményeim szerint kielégülten induljak haza. Szóval most mind a három szónak megvan a helye, és én engedelmes gyermekként kulcsolom össze lábaimat amikor már elválasztott a talajtól. Alsó ajkamba harapva, elnyújtott élvezettel nyögök, amikor végre megtörténik.
- Nem vagyok egy hímes tojás.
Ha eddig nem sejtette volna, most azért finoman utasítom, hogy nem kell udvariaskodnia. Velem nem.

Ezért kell olykor kávé helyett a sör mellett dönteni. Nem érdekel, hogy ki hall és ki nem, nem türőztetem magam. Látni úgysem látnak, elhinni meg úgysem hinnék el, hogy én vagyok. A szerénység a legjobb álca, mondják az okosok, és bár én inkább vagyok tényleg szerény, mert gondjaim vannak a kommunikációval, így, hogy nem önmagam vagyok ebben az egészben, mégis megkapom a kielégülést, teljesen jó. Az elején ugyan van egy kis egymásra hangolódási bénázás, hiszen minden vagyunk, csak összeszokott páros nem, azért utána rendesen egymásra hangolódunk, és körmeimmel "cirógatva" próbálom fokozni a vágyait.