Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

A kezem gyógyul, esküszöm. Bár nem olyan gyorsasággal, ahogy nekem tetszene és a folyamatos kötéscsere sem tartozik a kedvenceim közé, de legalább megúsztam az elfertőződést, és legalább a kencém is elfogyott, ami igen sokat segítene a fájdalmon.
Valami fájdalomcsillapítós kencefice reményében indulok meg a faluban, hátha találok valami olyat, ami legalább hasonlít a saját kikevertemhez. Undorító színe van a saját kezem által kikevertnek, de a fájdalmat csillapítja, kicsit elzsibbasztja, így tökéletesen megfelel a célnak. És az istenért sem mennék vissza Romániába egy kenőcs miatt.
Meguntam. Már vagy húsz perce eredménytelen sétálgatok. Istenem, kell egy kávé. Berobbanok egy kávézóba, ahol egy capuccinót kérek elvitelre. Amíg a nagyon kis helyes fiú csinálja, felpattanok a pulthoz kitett egyik székre, türelmesen várom rendelésemet. Csak kicsit siessen...

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

A kezem gyógyul, esküszöm. Bár nem olyan gyorsasággal, ahogy nekem tetszene és a folyamatos kötéscsere sem tartozik a kedvenceim közé, de legalább megúsztam az elfertőződést, és legalább a kencém is elfogyott, ami igen sokat segítene a fájdalmon.
Valami fájdalomcsillapítós kencefice reményében indulok meg a faluban, hátha találok valami olyat, ami legalább hasonlít a saját kikevertemhez. Undorító színe van a saját kezem által kikevertnek, de a fájdalmat csillapítja, kicsit elzsibbasztja, így tökéletesen megfelel a célnak. És az istenért sem mennék vissza Romániába egy kenőcs miatt.
Meguntam. Már vagy húsz perce eredménytelen sétálgatok. Istenem, kell egy kávé. Berobbanok egy kávézóba, ahol egy capuccinót kérek elvitelre. Amíg a nagyon kis helyes fiú csinálja, felpattanok a pulthoz kitett egyik székre, türelmesen várom rendelésemet. Csak kicsit siessen...

O F I
x szeretlek

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Ha a srác nem sürgeti meg magát, akkor tutira veheti, hogy átpattanok a pulton és megcsinálom magamnak, mert ne mondja nekem senki, hogy tíz perc kell egy capuccino elkészítéséhez, főleg, hogy nincsenek is rajtam kívül valami sokan. Akik meg vannak, azok meg már isszák vagy eszik, vagy mindkettő, amit rendeltek. Fogy a türelmem...
Mondanám, ha nem huppan le közvetlen mellém valaki, és nem ajánlja fel, hogy kifizeti a kávémat.
- Honnan tudtad, hogy kávét kértem? - emelem meg egyik szemöldököm, ahogy felé fordítom a fejem, kicsit közvetlenebb mosollyal - lehet -, mint az megengedett lenne.
- Meghívhatsz - bólintok utána egy aprót, mosolyom ugyanúgy ékesíti arcomat. - De csak ha előtte mondod el.

O F I

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Csak egy hümmögés telik tőlem, az igen jó tippjére, mert a pasi végre lerakja elém a kért italt.
- Köszönöm - biccentek egyet felé, majd beszélgetőpartneremre szegezem újra tekintetem.
- Nem is szeretem a teát - mosolyodom el, mondhatni már-már kacéran. - A koffeint annál inkább - vallom be neki őszintén, mert valóban így van. Koffein nélkül - főleg most - valószínűleg már nem élnék.
- Onnan, hogy még mindig itt ülök, és nem futottam el a fura fejtegetésed után sem - fordulok felé teljes testemmel, nagyot kortyolok kávémból.

O F I

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Óvatosan felnevetek a következő korty előtt.
- Ügyes vagyok - konstatálom magamnak a tényeket. Nem mintha nem lennék tisztában így is az erényeimmel.
- Romániában dolgozom... hm... dolgoztam - húzom el a számat kicsit, mert fogalmam sincs, hogy mi lenne a helyes igeidő ebben a mondatban, végén csak megvonom a vállam. - Mindegy, szóval a romániai sárkányrezervátumban voltam, valami gusztustalan parazita megtámadta az ott lévő sárkányokat és egy wales-i zöld engem talált meg, miközben kezeltem - vonok vállat könnyelműen, mintha nem lenne nagy cucc a dolog. Nem is miattam, a mai napig kérem az ott dolgozókat, hogy három naponta küldjenek jelentést az állatról.

O F I

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Automatikusan nyújtom felé kezemet, ahogy felém nyújtja tenyerét. Nem is tudom... van valami megnyugtató az előttem ülő férfiban, ami arra késztet, hogy engedelmeskedjek neki. ÉN! Nagyon furcsa ez a nap, ráadásul az sem elenyésző szempont a dolgokban, hogy igenis jól néz ki, és gátlástalan mérem végig már nem először.
- Nem - rázom meg a fejem óvatosan. - Kevertem ki az ott dolgozóknak kenőcsöt mindenféle gyógynövényből, és hoztam haza magammal. A fertőzést megúsztam - mosolyodom el őszintén rá.
- Nem tudjuk. Bőr alatt héderelt - vonok vállat. - Még folynak a vizsgálatok.

O F I

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Mindkét szemöldököm az égnek meresztem, ahogy a varrás szó elhagyja a száját. Nos... nem. Eszembe sem jutott, hogy össze kéne varrni, mert szépen gyógyul a seb, csak még nem teljesen. De haladunk, eskü.
- Öm - teszem le a poharat, hogy megtudjam vakarni zavaromban az orrom. - Nem. Nem jutott eszembe - sütöm le a szemem, ahogy bevallom a dolgot.

O F I

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Nem bírom nem észrevenni egyre szélesedő mosolyát, ami engem is mosolygásra késztet, ámbár zavarom nemigen enyhült kérdése óta.
- Ezt mondtad akkor is, amikor megszerettél volna hívni - mosolyodom el most már én egyre szélesebben. Meg vagy! Tekintetem az övébe fúrom, csak hogy érezze a törődést.
- Ophelia - nyújtom felé ép karomat egy kézfogásra.

O F I

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Halkan felnevetek, ahogy reagál, majd enyhén rázkódó vállakkal nyúlok poharam felé, egy még legalább meleg korty reményében.
Elmélyedve hallgatom, amit mondd, és mosolygok. Folyamatosan mosolygok, mint egy elmebeteg.
- Nos Levente - pattanok le székemről kávémat fogva kezembe. - Köszönöm a segítséget. Nem tudtam ezekről - dehogynem, csak nem állt rendelkezésemre egyik sem, amikor szükségem lett volna rá.
- Nem mellesleg a kávét is - emelem meg felé a papírpoharat egy halovány mosollyal. - Életet mentettél - hajolok hozzá közelebb, egy lágy csókot lehelek arcára, majd eltávolodva fúrom tekintetem az övébe.
- Tényleg köszönöm.

O F I

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Elmerengve nézek az előttem álló srácra. Pasira. Férfire. Mindegy minek nevezzük. Mélybarna tekintete vonzza az enyémet, és egyszerűen nem akarom itt hagyni, úgy érzem, akkor lemaradnék valami fontosról.
Alsó ajkamat beharapva mérem végig diszkréten, ám csak-csak visszatérek mélybarna és annyira őszinte tekintetéhez, hogy szavakba sem tudom önteni.
- Idevalósi vagy? - biccentem oldalra kicsit a fejem. - És ha igen, drága Levente, miért nem találkoztunk eddig?

O F I

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Óvatos mosollyal nézem végig, ahogy fizet, majd ismét neki szentelem a figyelmem, kérdésére, csak bólintok egyet. Lassan indulok a kijárat felé, miközben hallgatom, amiket mesél.
- Nem vagy semmi - lépek ki az ajtón, amit kitár előttem. - Mozgalmas életed van - teszem hasam elé sérült kezemet. Félő, hogyha lefelé tartom ismét neki áll vérezni.
- Mit tanultál? - komótos léptekkel indulok meg az egyik irányba, nem is figyelve azt, hogy merre tartunk. Olyan könnyedén elbeszélgetünk, olyan könnyű az egész, ki szeretném élvezni.
- Oh - egy pillanatra zavarba jövök kérdésétől, egy tincset fülem mögé tűrök. Szerény mosollyal sandítok oldalra. - Tervben volt a visszatérésem, és amint meghallottam, hogy egyetemi és előkészítős tanárt keresnek lecsaptam a lehetőségre - vállat vonok. - Így most itt vagyok - mutatok körbe ép kezemmel, és telibe homlokon verem Leventét.
- Istenem! - kapom vissza gyorsan kezemet. - Ne haragudj - tartom vissza nevetésemet.

O F I

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Egyik szemöldököm megemelkedik, de nem kérdezek rá. Nincs hozzá közöm, és amihez nincs, azt nem erőltetem, főleg, mert utálok mások magánéletébe belefolyni, kivéve, ha érint. Ha érint, akkor nem restellem beledugni az orrom.
Szemeim felcsillannak arra, hogy gyógyító, ám nemigen van időm jobban reagálni, mert kézfejem csattan homlokán. Vele nevetek zavaromban, egyre jobban és jobban.
- Bocsánat - rázom meg vállamat, alsó szemhéjamat törölgetem, mielőtt kifolyik könnyem is. - Először általában flörtölök és megnézem, hogy zavarba tudom-e hozni - húzom ki magam. - És ha igen, akkor sínen vagyunk - kacsintok rá Levire mosolyogva, majd hirtelen ötlettől karolok belé, így indulok el ismét előre.
- Szóval mit szerettél volna mondani a szüleidről? - nézek fel rá szempillámat rebegtetve, mint egy tinilány. Direkt. Nyilván. - Mielőtt behorpasztottam a homlokod, édes.

O F I

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Megkönnyebbült mosolyt küldök Levi felé. Nincs semmi baj. És ha tudná, hogy mennyire igaza van most, mindenre.
Könnyedén karolok belé, könnyedén indulunk el, mintha mi sem történt volna. Most minden annyira könnyű, félő, hogy elrontódik az egész, vagy inkább elrontom az egészet.
- Természetesen - villantok meg egy félmosolyt felpillantva rá. Nos, egyáltalán nem számítottam a kellemes társaságra a mai napon, de örülök, hogy végül így alakult. Kell ennél több a tavasz kezdetéhez?
- Mit tanítanak? - csillannak fel szemeim, abban a reményben, hogy hátha felszedek valami ismerőst itt a környéken. Kori sem érthet mindig rám, na.
- Oh, szóval minden téren - harapom be alsó ajkam egy pillanatra, majd kékjeim Levire emelem. - Majd kiderül.

O F I

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

- Júj - csillan fel a szemem ismét a legilimencia hallatán. - A legilimencia nagyon hasznos, jó lenne kitanulni - elmerengek a dolgon. Ha az animágia sikerül, lehet tényleg neki állok utána járni annak, hogy egyáltalán van-e lehetőségem.
- Tartasz külön órákat? - szemtelen mosolyt villantok Levi felé, nagyon-nagyon élvezem a helyzetet. Körbesandítva konstatálom, hogy fogalmam sincs merre járunk, Levi kérdésére ismét rápillantok.
- Nem vagyok érdekes - vonok vállat könnyedén. - Imádok olvasni például - pörgetem az agyam, hogy mi lehetne még olyan érdekes. Csettintek egyet nyelvemmel. - És voltam házas - nevetek fel őszintén.

O F I

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Szélesen elmosolyodom, végül elnevetem magam Levi ajánlatán. Meg van magam előtt vizuálisan, ahogy beállít az apjához, hogy "Szia, megismerkedtem egy nővel öt órája, bevállalod legilimenciából?". Nem, egyáltalán nem lenne vicces.
- Mmm - mümmögök párat, mint egy rendes hülye, mielőtt csillogó szemekkel és egy visszafogottabb félmosollyal válaszolnék, felpillantva rá. - Szóval a kedvemért, mi? - emelem meg egyik szemöldököm kérdőn. - És mégis miért tennéd meg értem? - immár tekintetemből is kérdés tükröződik.
- Oh, hát zavarba hozol - támasztom kézfejemet homlokomnak, kérdés és gondolkodás nélkül kezdek el dőlni Levi irányába, kapaszkodva karjába. - Látod? Annyira, hogy még el is alélok tőle. Minden evő vagyok könyvekből - állok fel rendesen, ismét belé karolok.
- Pedig így volt.

O F I

Sárközi Erik Levente
valahol, valamikor, szeress

Óvatosan felnevetek vicceskedésére. Kis hamis ez a fiú, teszi a szépet, poénkodik, aztán lehet, hogy mellette meg sorozatgyilkos. Ismerős lenne?
- Akkor most halmozod az élvezeteket - követem, amerre megy. Túl jó ez most ahhoz, hogy csak elsétáljak. Nem is tudnám megmondani, mikor cseverésztem utoljára ennyire könnyedén a semmiről.
- Orwell? - kérdezek vissza, úgy teszek, mintha gondolkodnék a válaszon, majd Levire sandítok. - Azon kívül, hogy valószínűleg nem volt százas, zseniális az ember - bólintok is egyet mondandóm végén, hogy megerősítsem az előbbieket. Valóban így látom. Aki képes háztáji állatokhoz hasonlítani egy akkori rendszert, az nem lehet épelméjű, mégis zseniális. Na ugye?
- Elvett, összeházasodtunk, elvitt Görögországba, és lapátra tettem - vonok vállat egyszerűen, mintha nem lenne ez olyan nagy azám. Mármint nekem tényleg nem is az, bár azt nem tudhatom, hogy másnak mit is jelent ez. Főleg nem rám nézve. Már mindegy.