A. K.
dec. 29 holló az ablakban

Az éjsötét árnyék széttárt szárnyakkal dől jobbra, és kezd lázas ereszkedésbe. A sárgán világító ablakot már messziről látja, de ahelyett, hogy azonnal landolna annak fagyos párkányán, csap egyet a hűvös levegőbe, és feljebb emelkedve tesz még egy kört a Vajner birtokon. Csőrét nagyra nyitva, szívszaggatóan vijjog bele az éjszakába, hangját magával sodorja a szél.
Végül Walid hegyes körmei koppannak a vörös lány ablakában, de ahelyett, hogy azonnal kopogtatna az üvegen, inkább tollászkodva topog néhányat. Még a fejét is alig meri felemelni, hiszen fél, hogy ha bepillant a szobába, valami olyasmit lát meg, amit nem illik.
Hallani, ahogy szuszog. Szárnyai reszketnek. Lépeget néhányat jobbra, azután vissza, és néhány percnyi bátorsággyűjtés után erőt vesz magán, és felemeli kis fejét, hogy fekete szemével benézzen az ablakvédte helyiségbe.
Újabbat szusszant, majd erős csőrével rákoppint kettőt a hideg üvegre. Nyakába csupán egyetlen aprócska levél van kötve, abban is csak alig néhány szó áll. Jack arról ír, hogy Korinna élénksége és energiája magával ragadó, és hogy az este minden várakozását felülmúlta. Zagyvál. Az elcsöppent, és itt-ott szétfolyt tinta pedig felfedi, hogy míg a férfi írt, kusza gondolatai végig követhetetlenek maradtak. A levélke végén Jack ismét elmondja, hogy a madarát Walidnak hívják, ha esetleg Korinna időközben elfeledkezett volna róla. Utóiratban jegyzi, hogy hollója imádja a diót, de ha nincs, egy kis kenyérvéggel is igazán boldoggá lehet őt tenni. Végül csillagos éjszakát kíván, és széles, hosszúra nyúló J betűjével elköszön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745606#post745606][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.06. 22:14[/b][/url]

A. K.
dec. 29 holló az ablakban

Az éjsötét árnyék széttárt szárnyakkal dől jobbra, és kezd lázas ereszkedésbe. A sárgán világító ablakot már messziről látja, de ahelyett, hogy azonnal landolna annak fagyos párkányán, csap egyet a hűvös levegőbe, és feljebb emelkedve tesz még egy kört a Vajner birtokon. Csőrét nagyra nyitva, szívszaggatóan vijjog bele az éjszakába, hangját magával sodorja a szél.
Végül Walid hegyes körmei koppannak a vörös lány ablakában, de ahelyett, hogy azonnal kopogtatna az üvegen, inkább tollászkodva topog néhányat. Még a fejét is alig meri felemelni, hiszen fél, hogy ha bepillant a szobába, valami olyasmit lát meg, amit nem illik.
Hallani, ahogy szuszog. Szárnyai reszketnek. Lépeget néhányat jobbra, azután vissza, és néhány percnyi bátorsággyűjtés után erőt vesz magán, és felemeli kis fejét, hogy fekete szemével benézzen az ablakvédte helyiségbe.
Újabbat szusszant, majd erős csőrével rákoppint kettőt a hideg üvegre. Nyakába csupán egyetlen aprócska levél van kötve, abban is csak alig néhány szó áll. Jack arról ír, hogy Korinna élénksége és energiája magával ragadó, és hogy az este minden várakozását felülmúlta. Zagyvál. Az elcsöppent, és itt-ott szétfolyt tinta pedig felfedi, hogy míg a férfi írt, kusza gondolatai végig követhetetlenek maradtak. A levélke végén Jack ismét elmondja, hogy a madarát Walidnak hívják, ha esetleg Korinna időközben elfeledkezett volna róla. Utóiratban jegyzi, hogy hollója imádja a diót, de ha nincs, egy kis kenyérvéggel is igazán boldoggá lehet őt tenni. Végül csillagos éjszakát kíván, és széles, hosszúra nyúló J betűjével elköszön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745607#post745607][b]Andretzky Korinna - 2019.01.06. 22:34[/b][/url]

Nem bánom, hogy nem történt semmi. Jesszusom, ki vagyok én, és mit csináltam Andretzky Korinnával?! Nem érem be azzal, ha nem történik semmi. Most mégis, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy úrilány voltam. Anyám biztos büszke lenne rám. Hah! Nem. Az a boszorkány sosem örül semminek.
Visszaérkezve a szobámba, hosszú, forró fürdőt vettem, narancsillattal és fahéjjel betöltve a gőztől párás helyiséget. Imádok addig a vízben lenni, míg olyan öregnek nem néz ki a bőröm, mintha száz évet éltem volna. Feldobtam egy tisztító maszkot is, és mostanra tökéletesen ellazulttá váltam.
Ilyenkor jönne jól az álom, ami azonban nem nagyon akar jönni. A mai délutánon gondolkozom, a velem szemben ülő férfi mozdulatain, kéztartásán, szemén. A szeme titkokkal és fájdalommal teli, mégis izzó. Vággyal töltött meg, tudásvággyal és vággyal az iránt, hogy megismerjem őt. Mi történt volna, ha történik valami? Azt hiszem, csalódott lennék. Nem azért, mert nem élveztem volna, szerintem igen, hanem azért, mert ha ma történik valami, az a végét jelentette volna valaminek, ami éppen csak elkezdődött. Hiányzott ez az életemből, ez a kihívás, ez a valami plusz, amit Jack képvisel éppen ebben a pillanatban.
A párnáimat igazgatom, amikor a koppanások megtörténnek, érzem, ahogy szívem egy pillanat alatt békés dobbanásait ütemes, akaratos veréssé erősítik. Csupán csak két apró koppanás, lehetne akármi, de én tudom, hogy a holló az. Ajkaimat megnyalom, éjjeli ruhámat lesimítom, miközben megfordulok, és az ablakhoz lépve, kitárom azt.
- Jó estét, Walid!
Köszöntöm mosolyogva, ahogy utat engedek neki a meleg helyiségbe. Biztos számára is jól esik, hogy nem kint, a hidegben várakozik. A levél szinte égeti a lelkem, azonnal ki akarom bontani, ám önuralmam jeleként először óvatosan - persze, ha engedi - megsimítom a madár fejét.
- Köszönöm, hogy ilyen későn eljöttél hozzám.
Mondom neki dallamos hangon, miközben leoldom a levelet, és a székbe ülve azonnal olvasni kezdem. A dió említésénél elmosolyodom, és a hollóra pillantok.
- Máris jövök.
Egy ilyen birtokon ne lenne? Gyorsan a papucsomba bújva, köntöst húzva lépek ki a folyosóra, magára hagyva a hollót néhány percre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745609#post745609][b]Jack W. Everleigh - 2019.01.06. 22:58[/b][/url]

A. K.
dec. 29 holló az ablakban

A madár kíváncsian oldalra billenti a fejét, és az ablakhoz közeledő alakot kezdi fürkészni. Csőrét hol szétnyitja, hol összezárja, és mikor Korinna feltárja előtte az utat, ő csak kővé dermedve figyel. Walid szeme egészen másként látja a Pillangóvarázs hátsó asztalkájánál megismert vörös nőt. Odabent, a holló puha testén belül Jack szavát veszti, és vele együtt állati alakja is elveszíti egy pillanatra a világgal való különös kapcsolatát.
Korinna látványától eláll a lélegzetük. A madár apró szíve hevesen verdes, tollai rebegnek a hűvös szélben. Egy mozdulat nélkül, szétnyíló csőrrel hagyja, hogy a nő hozzáérjen, és szemeit lehunyva, derűsen élvezi a simogatást, amit ezidáig csupán két személynek engedett meg. Már-már azt hihetné az ember, hogy mosolyog. Ez közöttük az első érintés.
Walid lehajtja a fejét, ezzel is segítve, hogy Korinna minél könnyebben leemelhesse nyakáról a kis csomagot. Aztán kinyitja eltérő szemeit, és csak nézi, lesi a nő minden mozdulatát, hallgatja a hangját, majd tétlenül topog néhányat. Nem egészen érzi illendőnek, hogy tovább maradjon, azt meg pláne nem, hogy átlépve saját kijelölt határát, az ablakpárkányt, bemenjen a nő szobájába.
Halkan károg, fejét ide-oda billegeti, és míg a nő eltűnik, ő a párkány legszélére ugrál, és annak szoba felőli peremén előre-hátra billegve leskelődik. Nem ugrik le onnét, eszében sincs, csak nyakát nyújtogatva kémlel, íróasztalt, pennát és ki tudja még mit keres. Azután ismét károgni kezd, és egy óvatlan pillanatban egyensúlyát vesztve, fejjel előre bukik be a szobába. Hoppá. Úgy tűnik, valaki itt a nagy leskelődésben éppen egy hangyányit elszámította magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745611#post745611][b]Andretzky Korinna - 2019.01.06. 23:12[/b][/url]

Egy közepes tálba diót szedek, ilyenekből szoktam reggelizni, hasonló magokat, müzlit, joghurttal. Nagyon szeretem, hogy itt mindent megtalálhatok, van hol aludnom, és még fizetést is kapok. Olyan most ez nekem, mint valami túra. Ahogy jó kedélyűen, szinte már mosolyogva - hiszen az előbb egy hollót simogathattam - haladok vissza, hallom a puffanást. Nem nagyon, de valami tompán puffant. Talán a nyitott ablak miatt egy könyv. Azonban nem. Bár könyv lenne.
- Jaaj, Walid!
Rémülten szaladok oda hozzá, és ellentmondást nem tűrően, de finoman emelem fel a madarat a földről. Szerencsétlen, most már biztos vagyok benne, hogy nagyon nem tett jót neki a hideg. Talán nagyon messziről jött. Jobb kezemmel a mellkasomnál tartom, míg a ballal becsukom az ablakot, majd az ajtót is. Nem akarom a ház többi tagját zavarni. Lassan mozgok, nehogy a bajba jutott madárka megijedjen tőlem, és a tálat felvéve, vele együtt ülök le az ágyra, finoman a pokrócra téve.
- Jack biztosan vár vissza, de lehet jobb lenne, ha inkább itt töltenéd az éjszakát, ma nagyon hideg van odakint. Hoztam diót.
A tálat elé téve, remélem, hogy egy kis boldogságot juttatok belé. A kandallóban jólesően ropog a tűz, kellemes meleg van a szobában. Egy különös erő miatt újra és újra meg kell simítanom Walidot, annyira fenséges, annyira gyönyörű madár. Van benne valami különleges, nem tudom megmondani, hogy mi, de olyan, mintha Jack egy része is itt lenne most velem a szobában. Ettől a gondolattól egészen zavarba jövök, elpirulva sütöm le a szemem, és halvány mosoly kúszik az ajkaimra.