Pont, mint első találkozásunkkor, az ajtóhoz legközelebbi bárszékhez sétálok, és lassan, ráérősen kezdek vetkőzni. Kabátomat az enyém melletti székre dobom, majd bőrtárcámat előhúzva farzsebemből kiteszem a pultra. Aztán, mikor kényelmesen elhelyezkedtem, felpillantok. Tekintetemmel Arianát keresem; a csalódottság, ami minden rezdülésemből ordít, marja a szememet is.
Nem szólok semmit, csak szúrósan nézem őt, és közben a tárcámmal játszom. Ha rám néz, akkor sem fordítom el a fejem, mozdulatlan tartom vele a szemkontaktust. És várok.
Koránt sem biztos, hogy azt, amit mondani akarok neki, itt és most kellene elmondanom, de tudvalevő, hogy a türelem nem erősségem. Mostanra pedig végérvényesen elfogyott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745536#post745536][b]Vajda Richárd - 2019.01.06. 19:16[/b][/url]

Pont, mint első találkozásunkkor, az ajtóhoz legközelebbi bárszékhez sétálok, és lassan, ráérősen kezdek vetkőzni. Kabátomat az enyém melletti székre dobom, majd bőrtárcámat előhúzva farzsebemből kiteszem a pultra. Aztán, mikor kényelmesen elhelyezkedtem, felpillantok. Tekintetemmel Arianát keresem; a csalódottság, ami minden rezdülésemből ordít, marja a szememet is.
Nem szólok semmit, csak szúrósan nézem őt, és közben a tárcámmal játszom. Ha rám néz, akkor sem fordítom el a fejem, mozdulatlan tartom vele a szemkontaktust. És várok.
Koránt sem biztos, hogy azt, amit mondani akarok neki, itt és most kellene elmondanom, de tudvalevő, hogy a türelem nem erősségem. Mostanra pedig végérvényesen elfogyott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745546#post745546][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.06. 19:40[/b][/url]

Némán törölgetem fel pálcaintéssel az előbb kidurrant pezsgő maradványait. Csak pár perce hozta be a futár a mai rendelést, máris röpködnek a dugók. Kint hideg van, bent meleg, megesik az ilyen, és addig nem is zavar, amíg nem az én fizetésemből vonják le az árát. Fél szemmel látom, hogy egy vendég foglal helyet velem szemben, és a tócsa eltüntetése után rögtön oda is fordulok hozzá.
A szívem kihagy egy ütemet, a szám fölött pedig megrezzen egy izom, de más jele nem látszik annak, hogy ismerem azt, aki szemben ül velem.
- Ricsi... - találom meg a hangom, és átfut az agyamon, hogy kezdjek-e bele máris a whisky, két jég és tálca előkészítésébe, de mivel a hirtelen szerelmi vallomásom óta egyáltalán nem találkoztunk, inkább várok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745549#post745549][b]Vajda Richárd - 2019.01.06. 19:54[/b][/url]

A szívem hőbörög, és érzem, hogy hamarosan elpattan az utolsó, még ép idegszálam is, és én is dühöngő vadállatként fogok viselkedni. A tekintete, ahogy rám néz, a barna pillantás, miként az enyémbe fúródik... Hányni tudnék.
A szívem a torkomban dobog, a hangom bent reked, és bár akarom, képtelen vagyok levenni róla a szemem. Meredten bámulom őt, a vonásaim megcsömörlöttként keményednek meg. Az arcom színtiszta gyűlölet, kezeim ökölbe szorulnak a pult alatt.
- Undorító vagy - mondom szárazon, egyenesen azokba az ártatlan bociszemeibe, amiket olyan jól tud használni, és közben érzem, hogy a téboly rátelepszik arra az egyetlen gondolatra, ami az egész elmémet magáévá teszi.
A szívem egyszerre forró és jéghideg. Ariana elvett tőlem valami nagyon fontosat, valamit, ami értékes volt és igazán számított nekem. Legszívesebben elmondanám neki, de azt sem érdemli, hogy egyáltalán hozzászóljak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745561#post745561][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.06. 20:16[/b][/url]

Összeszaladnak a szemöldökeim. Már akkor, amikor először pillanatottam rá, láttam rajta, hogy dühös, és fogalmam sincs, hogy épp miért. Ezer dologért gyűlölhet, és még akkor sem vagyok biztos magamban, amikor az arcomba fröcsögi, hogy undorító vagyok, és ezzel egy időben a közelben ülők arca mind felénk fordul. Nyelek egy hatalmasat, és a tekintetem visszavándorol Ricsi arcára a kíváncsiskodó vendégekről. Nem tudok mit reagálni erre. Ennyire dühösnek még sosem láttam, pedig akkor sem volt túl boldog, amikor megtudta, hogy eljegyeztek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745569#post745569][b]Vajda Richárd - 2019.01.06. 20:26[/b][/url]

És nem mond semmit. Hát persze, hogy nem mond semmit... hiszen tudja jól, hogy igazam van, és a szégyen beléfojtja a szót. Vicces, el is kezd rázni a száraz, érzéketlen nevetés. Aztán elnémulok, és az arcom torzulni kezd, de a szemeimet még mindig rajta tartom. Nem hiszem el, hogy ilyen ember. Hogy képes volt rá. Hogy férjhez megy, hogy már évek óta édesanya kellene, hogy legyen, hogy ekkora csalódást tudott okozni nekem. HOGY CSALÓDÁST TUDOTT OKOZNI NEKEM. EZ A SENKI. EZ A PULTOSLÁNY. EZ AZ UNDORMÁNY.
- NA MI VAN, ARIANA?! - hirtelen vágok mindkét tenyeremmel a pultra, és vörösben égő arccal ordítok rá. - Elvitte a cica a nyelved, ha?!
Nem érdekel, hogy nem vagyunk egyedül, észre sem veszem a körülöttünk levőket. Tőlem még a New York Times is lehozhatja, hogy Vajda Ricsiből meggondolatlan viselkedése miatt a büdös életben nem lesz politikus.
A pulton támaszkodó kezeimen dagadnak az erek, és most nagyon, de nagyon komoly önfegyelemről teszek tanúbizonyságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745573#post745573][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.06. 20:40[/b][/url]

Összerezzenek, és ösztönösen hátrálok el a pulttól. El, minél távolabb tőle. Attól az embertől, akinek őszintén vallottam szerelmet pár hete a legjobb barátnőmék házának tornácán, és akitől most szabályosan félek. Remeg az idegességtől, amikor az asztalra csap, és hirtelen megfordul a fejemben, hogy mi történne, ha a pult nem választana el tőle. Képes lenne bántani?
Egy férfi mozdul a közeli asztalnál, nyilván a segítségemre sietne, közbelépne, ha elfajulnának a dolgok, de egy apró fejrázással jelzem neki, hogy ura vagyok a helyzetnek. Még ha nincs is így igazából.
- Nem kérek bocsánatot valamiért, amit közel öt éve tettem, Ricsi. Tizenhét voltam, szinte gyerek, és féltem. Ahogy most is. - Halkan beszélek, de a hangom remeg, ahogy a kezeim is, amiben még mindig a pálcámat szorongatom. Eszem ágában sincs használni, épp csak nálam maradt a pezsgőtakarítás után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745577#post745577][b]Vajda Richárd - 2019.01.06. 20:49[/b][/url]

Pont lesz*rom, hogy mikor tette, hogy hány éves lenne a gyereke, meg hogy még ő maga is gyerek volt, és félt. Szegény pára! Reszkető ajkakkal nézem őt, világos szemeim véreresek, és marja őket a könnyfátyol, amit az ideg idézett elő.
- Most meg hozzá mész - mondom halkan, gúnnyal átitatott hangon. - Bravó. Ezért k*rvára érdemes volt!
A kezeimet a hűvös márványhoz szorítom, egyre csak nyomom őket a pulthoz, hogy még véletlenül se mozduljak meg, vagy tegyek olyat, amit később esetleg megbánnék.
Megrázom a fejem, aztán nevetni kezdek. Először csak alig hallhatóan, néhány pillanattal később viszont már hangosan, egészen ijesztő erővel.
- Hihetetlen vagy, tudod... - pillantok fel rá mosolyogva, elismerően. - Én meg egy utolsó, szerencsétlen idióta. Ja. Csodálatos...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745586#post745586][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.06. 21:02[/b][/url]

- Nem akarok hozzá menni, és ezt te is tudod. - Olyan halkan beszélek, hogy rajta kívül alig hallhatja bárki más. Nem érdekel különösebben, hogy holnapra ezen fog csámcsogni a falu azon fele, aki eddig nem tette, egyszerűen csak próbálom lenyugtatni Ricsit azzal, hogy én magam is nyugodt próbálok maradni, de nehéz a saját érzelmeim útjába állni.
- Elb*sztam. Felesleges neked is a szememre hányni, főleg, mert már nincs semmi közünk egymáshoz. Te mondtad. - Most először emelem fel a hangom, és úgy érzem, igazam van. Szerelmet vallottam neki, ő elutasított, azt mondta Lilit szereti, és lelépett. Ezek után semmi köze hozzá, hogy mit és miért tettem, főleg azért nem, mert évekkel ezelőtt történt, amikor még a létezéséről sem tudtam, és fogalmam sincs, hogy jön egyáltalán ahhoz, hogy ezt az egészet magához kapcsolja. Szegény kicsi Ricsike. Mindjárt megsajnálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=745591#post745591][b]Vajda Richárd - 2019.01.06. 21:15[/b][/url]

- És mit kellene csinálnom? Menjek el apádhoz, és kössek üzletet a fejed felett, hah? - szűröm fogaim között a szavakat, míg felemelkedve a székről a pultra hajolok, és jobbommal újra meg újra rácsapok a márványra. - MIT KÉNE CSINÁLNOM, ARIANA?!
A jól beállított, oldalra fésült hajam összekócolódik, néhány szőke tincs kivörösödött arcomba hullik. A szám vérzik, és még csak észre sem vettem, hogy felsértettem.
- Én tavaszig nem léphetek - sziszegem dübörgő szívvel, majd egy lélegzetvételnyi idő múlva újabbat vágok a márványra.  - B*SSZAMEG! - kiáltok fel, és lehajtom a fejem. Aztán visszanézek Arianára, és üvöltve folytatom. - NEM TEHETEK ÉRTED SEMMIT, ÉRTED? SEMMIT. NEM TUDOK SEGÍTENI RAJTAD.
A kín felduzzasztja a homlokom közepén végigfutó kék eret. Annyira szeretném megakadályozni, hogy Ariana férjhez menjen, de engem is köt a saját életem, a saját családom, a saját ígéretem...
- Nem tehetek semmit - suttogom, és elernyedt testtel hajtom fejem a hideg márványra, miközben visszaereszkedek a székre. Oldalra, egyenesen a semmibe nézek, és olyasmiket suttogok, amiket ezelőtt még soha. Tehetetlen vagyok. Tessék-lássék, itt van valami, amit nem oldhatok meg. Nem tudom, mit utálok jobban: hogy Ariana egyszer már teherbe esett, vagy, hogy nem én veszem feleségül. Patt-helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746322#post746322][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 22:38[/b][/url]

Összevont szemöldökkel hallgatom, ahogy Ricsi magából kikelve ordít. Még mindig összerezzenek, ahányszor felemeli a hangját, de már nem félek tőle. Üzletet kötni az apámmal? Nem léphet tavaszig? Miféle lépés? Milyen üzlet? Kapkodom a fejem a gondolataim közt, de teljesen összezavarodom. A szemeimet elhomályosítják a könnyek, így kénytelen vagyok a plafon felé pislogni, ha nem akarom, hogy végigfolyjanak az arcomon. Üzlet, tavasz, üzlet, tavasz... Megőrülök tőle, hogy nem tudok kiigazodni rajta. Le akarja fizetni Maxot, hogy ne adjon férjhez? De hogy jön ide a tavasz?
A szívem olyan gyors ütemben ver, hogy el se hiszem, hogy itt és most nem kapok szívrohamot. Amint Ricsi feje a hűvös márványt éri, és nem érzem magamon a tekintetét, aprót sóhajtok. Minden más tekintet rám szegeződik, kivéve azt az egyet. Ricsiét.
Kizárom a külvilágot, a pub vendégeit, és lenyúlok a pult alá, whiskyt, poharat, jeget és tálcát készítek elő. Az ital egy pillanat alatt készen van, mondhatni gyakorlott vagyok már benne. A tálcát felé tolom, épp annyira, hogy a hűvös fém hozzáérjen a karjához. Nem érek hozzá, mert tudom, hogy ellökne magától, és erre pont nincs szükségem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746342#post746342][b]Vajda Richárd - 2019.01.12. 23:21[/b][/url]

A hideg márvány tompít a fájdalmon, amit a lüktető halántékomban érzek, de ahhoz nem elég, hogy elfeledtessen velem mindent. Csak fekszem ott lehunyt szemmel, először azt sem veszem észre, hogy valami hozzáér a karomhoz. Úgy tűnik, néhány percre teljesen kizártam a körülöttem levőket, a hangokat, a meghökkent tekinteteket és velük együtt a teljes világot is.
Végül felemelem a fejem, és a tálcára készített ital fölött Arianára nézek. Az egyik szememből kibuggyan a harag, és sós cseppként folyik végig az arcomon. Undorodom az előttem álló nőtől, és az érzés - be kell vallanom - iszonyúan fáj. Még csak hasonlót sem éreztem soha. Ha megszólalnék, biztos vagyok benne, hogy olyat mondanék, ami neki is fájna, azt meg... magam sem tudom, akarom-e. Mondjuk azt is tudom, hogy előbb-utóbb ki fogom őket mondani, ahogy azt is, hogy ez mit jelent. Nekem, neki, kettőnknek. De egyelőre nem szólalok meg, szavak helyett csak nézem őt csendben, egy kicsit fáradtan, egy kicsit megtörten, egy kicsit úgy, mintha most látnám utoljára. Talán így is van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746359#post746359][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.01.12. 23:40[/b][/url]

A düh valami teljesen mássá alakult át, és az egész lényünk inkább valamiféle szomorúságot áraszt magából. Ricsi csalódott bennem, ebben nem kételkedem. Ilyenkor az emberek gyorsan tudnak határozott véleményt alkotni egy nőről, már ha ilyesmi után lehet minket ezzel a szóval illetni.
Csalódott vagyok én is, mert úgy érzem elhamarkodottan ítélnek el az emberek. Ki tudja, ilyen helyzetben ki mit döntött volna, ugye? Nem tudhatjuk.
A Ricsi arcán végigfolyó könnycsepp útját nézem, és tudom, hogy van valami. Mindig is volt köztünk valami. Talán egyoldalú, talán nem, semmit nem tehetek ellene. Szeretem őt, még ha érzem is, hogy undorodik tőlem.
Mindketten elfáradtunk, és mindkettőnknek fáj valami. Képtelen vagyok megszólalni, csak a kezeit nézem a márványon, végig a vállán, végül az arcához érve a pillantásunk találkozik. Valahogy most minden annyira nyugodt, éppen, mint az a bizonyos csend a vihar előtt. Hát nem vagyunk már túl a viharon? Nekem egészen úgy tűnt.
- Sajnálom, hogy csalódást okoztam - formálom a szavakat majdnem némán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=746373#post746373][b]Vajda Richárd - 2019.01.12. 23:56[/b][/url]

Követem a tekintetét, látom ahogy a kezemről végigkúszik a karomon, keresztül a mellkasomon, a számon és orromon át a szememhez ér. Még csak nem is pislogok. Az ajkaim szorosan tapadnak egymáshoz, hogy valamelyest leplezzem: az idegtől egész testemben remegek. Ha nem szorítanám őket, vacognának a fogaim.
Elfáradtam.
A szavaira bólogatok, majd nagyot nyelek. Az ajkaim mintha csalódottan görbülnének le.
Egyetlen sóhaj, mielőtt megszólalnék.
- Végeztem, Ariana - mondom, és bár gondolatban mást is hozzáteszek, annyi emberség még belém is szorult, hogy ne alázzam meg ennyi ember előtt, épp a munkahelyén - már, ha eddig nem tettem. Ez kérdéses.
Remélem érti, hogy ez az egyetlen szó: végeztem, valójában mit jelent, és ha találkozunk, lesz annyi tisztelet benne, hogy olyan eleganciával fordítsa el az arcát, mint azt egy Payne lánynak illik.
Az italhoz hozzá sem érve állok fel, és a hajamba túrva, de magamhoz képest még így is kócosan sétálok ki a pubból.

// //