Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Nem bírtam a hölgynél maradni, aki kiadta nekem a felső szintet, ma meglehetősen elviselhetetlenebb, mint amúgy szokott lenni. Amit találtam felhúztam és elindultam a pub felé egy kis felejtésért.
Szükségem volt rá, mert nem tudtam kiverni a fejemből Arie-t. Az első találkozásom, az első emberrel visszajöttömkor és elég jól sült el. Ha mondhatom így; hevesen. Igen, ez találóbb.
A pubba belépve rögtön megcélzok a sarokban egy asztalt. Jönnek, kikérek egy üveg whisky-t, elmennek. Nem fogok állandóan pincérért kiabálni, van kezem, tudok tölteni magamnak. Hamar meg is hozzák, azonnal töltök is magamnak. Minél előbb, annál jobb. Mosolyogva kortyolok bele.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Te sem vagy könnyű eset - nevetek fel őszintén, ahogy hallgatom kisebb monológját. Ez a nő kész. Simán jobb kedvre tudott deríteni.
- Ha ez vigasztal - eresztem el kezét közben. - Én egyel sem találkoztam huszonhét év alatt, de a második nevem gyakoribb - vonok vállat. Kortyolok egyet italomból, majd Korinnára emelem pillantásom. Arie ismét beakarna kúszni a gondolataim közé, ám enyhén megrázom a fejem, amivel sikerül is megakadályoznom.
- Segítened kell, mert tényleg nem tudom mit tegyek. Ráadásul az első pasinál állapodjak meg? - teszem fel magamnak is a kérdést, mert eddig ez eszembe sem jutott. Na remek, gratulálok Brown!

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Ismét felnevetek, ahogy rögtön ellenzi, hogy megállapodjak. Én is elgondolkodtam már azon, hogy baromság lenne, ám csak-csak visszatérnek a gondolataim Arie-hoz. És akármennyire nem szeretném mindig jóleső borzongás fut végig rajtam, amikor felbukkan.
- Nem erről van szó - tekintek a bejárati ajtó felé. Úristen mennyire jól esne egy cigaretta, pedig három éve letettem. - Éltem én eleget, csak ő... olyan, akivel el tudnám képzelni. De nem túl gyors ez? Mármint, érted. Megjelenek itt, mennék a szállásomra és bumm! Bele a közepébe - fejtem ki neki még jobban gondolataimat, reménykedve abban, hogy így talán kicsit jobban megérti, amiről beszélek.
- Elképzelni nem tudod, csaj, mennyire - mosolyodom el szemtelenül. - Mintha mindig is együtt lettünk volna - dőlök hátra, szemeimet behunyom. Már én is szeretném, hogy az emlék vissza-vissza térjen.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Az, hogy ennyire megnyíltam egy relatíve idegen nőnek, még engem is meglep. Az alkohol jótékony hatásának mondanám, ha nem tudnám, hogy nem így van. Közvetlen személyisége az, ami bátrabbá tesz, hogy elmondjak neki mindent. Na meg az sem utolsó szempont, hogy ismeri.
- Tehát nekem kéne lépnem - harapom be alsó ajkamat, ahogy elképzelem. - És hogyan? Csak sétáljak be, hogy "Helló, jöttem újra, mert milyen jó volt az előző?" - nevetem el magam, mert olyan abszurd az egész, hogy még én magam sem hiszem el. Pedig benne vagyok, ráadásul nyakig, velem történik az egész.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Igazad van - bólintok egyet határozottan, majd az asztalra csapva felállok. - Az isten verje meg, tényleg igazad van! - hirtelen nézek körbe, és veszem észre magam, hogy nem éppen a láthatatlan szerepet töltöm be. Lehajtott fejjel visszaülök a helyemre, poharamat ismét a kezembe fogom.
- De nem mostanában - suttogom magam elé. - Még nem.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Levitás - nevetem el magam a gondolaton. Tényleg az voltam, most meg egy heves és kicsit magabiztosabb nő vagyok. Reméljük, így is marad.
- Még várom az isteni szikrát, hogy mikor lesz megfelelő. Szerinted ilyen lesz? - tekintek Korinnára kíváncsian. Kortyolok egyet italomból, szükséges is, ha meg szeretném tartani a jól eső szintet, ami elég jól esik most.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Oh, én sem voltam mindig ilyen - legyintek egyet Korinna felé. - Megedzettek a sárkányok - mosolyodom el őszintén. Így, hogy van kivel beszélgetnem és az első naptól fogva bepörögtek az események, kicsit könnyebben viselem a rezervátum hiányát.
- Várj - állok meg hirtelen, kikerekedett szemeimet a nőre emelem. - Férjed? - na ez aztán a nem semmi, kérem szépen! Múlt időben beszél a férfiról, szóval valószínűleg valami történt. Ám ki vagyok én, hogy rákérdezzek.
- Valószínűleg igazad van - mosolyodom el félénken. El fog jönni a pillanat és én tudni fogom.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Micsoda? Modell? - kerekedik ki a szemem, arcomon enyhe pír jelenik meg, amit gyors ivással próbálok leplezni. Remélem nem vette észre, nagyon ciki lenne. Még hogy én modell? Szépen lennénk.
- Mi a vezetékneved? - nézek rá megilletődve, mert valami dereng előttem. Levitás, aki Balázs, a férje.
- Ez egy remek ötlet. Csak ne annyira oldjuk, hogy ne működjön a lényeg - nevetek fel őszintén, homlokomnak támasztom kezemet.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Köszönöm a bókot - biccentek neki egyet, immár rendes arcszínemmel. Zavarba hozott, nem fogom letagadni, de nagyon jól esett, amit mondott.
- Őt ismertem - hunyorítok Korinnára, majd a homlokomra csapok. - Hát persze! Andrássy Korinna, a Rellonból! - hirtelen csap belém a felismerés. Ismerem a nőt, mert Balázzsal egy házba és egy évfolyamba jártunk. Amikor beteg lett, kérésre cipeltem neki a tananyagot.
- Ophelia Carolina Brown - mosolygok rá, már sokkal őszintébben. Hiszen ismerjük egymást. Nem mondom, hogy puszipajtások voltunk, de ismertük egymást.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Mennyire kicsi a világ! Nem hiszem el. De most tényleg erre mennyi volt az esély? Halovány, de van közös múltunk, bár szomorú, de legalább van.
- Igen, köszönöm! - mosolyodom el, szemeim csillognak. Nem csak a boldogságtól, de az alkohol is már igen serényen dolgozik bennem. Arie említésére egy pillanatra arcomra fagy a mosoly. Ám szerencsére nem azt közli velem, hogy sorozatgyilkos valóban, csak hogy levitás volt ő is.
- Oh, hát nem tudtam - vonok vállat. - Akkor lehet tényleg a sors akarta így. Te hiszel ezekben?

Andretzky Korinna - este biza - ebben

- Na ez az, ami tuti! - értek egyet hevesen bólogatva Korinnával. Teljes mértékben egyetértek vele. Valami történt akkor és nem csak bennem. Arie-ban is meg volt az a hevesség, az a tűz, amit én éreztem, és ami annyira vonzóvá tette az egészet.
- Benne vagyok - állok fel én is hirtelen, majd megállva Korinna mellett a karomat nyújtom neki. - De csak messziről, ugye? - ha belém karol, öles léptekkel indulok el kifelé a pubból.

Andretzky Korinna - este biza - ebben

Csak bólintok neki egyet, megmarkolom az üveg nyakát és nevetve vonulok ki Korinna mellett a pubból.
- Esküszöm neked - kortyolok egyet az üvegből. - Ha van lehetőséged próbáld ki vele, fantasztikus! Olyan mámorító és szexi - beszél belőlem baromságokat a részeg énem. Amikor leesik, hogy mit mondtam, kitör belőlem a nevetés, könnyeimet törölgetem.

// //