Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Zója

Zója

Daniel

Sokan vannak, de azért sikerül kiszúrni néhány ismerős arcot, úgyhogy az elsőt máris célba veszem, és jelzem a csaposnak, hogy az ünnepi, mindenféle finomsággal teletöltött poharamat már oda kérem.
Én meg csak lazán, az egyik kezemben a korsóval, másikat zsebre vágva megyek oda, hogy a Zója melletti székre üljek le.
- Nem zavarok?
Bár már nem tudna mit mondani, mert a helyet elfoglaltam, és kényelmesen elterülök rajta.

Daniel

Az egekbe szöknek a szemöldökeim, hiszen ha órákig távol lesz a hölgyemény, bizony a mosdó használatára váró hölgyek társaságában fog koccintani. Vagy nem is koccint, mert akkor még jobban kéne neki pisilni, ki tudja. Nem akarok most ilyenen gondolkodni, mert annak semmi értelme sincsen.
- Ezek szerint maradsz egymagad a közelgő koccra?
Kezdek nyálas lenni, ezt utálom, mindig is utáltam, de év végi mókának, poénnak megfelel. Még vigyorgok is mellé, miközben legurítom a maradékot a korsómból, hogy aztán máris kérjem azt a buborékos, kétszer érlelt bort, amit egyébként pezsgőnek hívunk. És kettőt kérek belőle, elvégre nem vagyok egyedül.
- Hát akkor már csak néhány perc, és elmondhatom, hogy terveimmel ellentétben mégsem egyedül köszöntöttem az új évet.
Persze mindezt vigyorogva és nevetve...

Daniel

Egy pillanatra ledermedtem,még úgy is, hogy tudtam, csak viccel. Azért gyilkolni nem kell azért, hogy a sort eltöröljük magunk elől, de ezt meghagyom magamnak. Helyette inkább jöjjön a pezsgő. Édes, tele buborékkal, aranyló sárgán a pohárban.
- Egyik sem. Valahogy elkerül az ilyesmi. Nem nekem való. Most még biztos nem.
Túúúúlságosan gyerek vagyok én még hozzá, a mostani lányok meg már 16 évesen arról álmodoznak, hogy 18 évesen férjhez mennek. Bleeeeh. A legtöbbje persze éretlen kislány, de hát ez is az én véleményem, és nem fogok kompromittáló helyzetbe kerülni ilyen kis semmiségért, úgyhogy csak megvonom a vállam.

Daniel

- Ebben is van valami.
Kicsit elgondolkodom, ami annak is köszönhető, hogy azért jó átgondolni az évet, hogy mi is történt.
- Hogy kivételesen sérülésmentesen megúsztam minden egyes napot. Úgyhogy ha az elkövetkezendő még kb. 3 percben nem történik baleset, akkor balesetmentes évet zárok. Te?
Nem bírom ki, úgyhogy felhörpintem a pezsgőt, aminek szinte rögtön megérzem a hatását, talán azért, mert alig több, mint tíz perc alatt vajsört is, meg pezsgőt is ittam. Nem baj, kérem a következőt.

- Pedig ha te nem tudod, hogy oldd meg, akkor senki sem.
Ez egyszerre lehetett imponáló, és tapló, igazából csak reménykedem, hogy az előbbit szűri ki előle, ahogy én is.
- Én nagyon szeretem, bár a fellépő érdektelenség zavaró, mert hiába közös program, vagy programötlet, mintha magunknak találnánk ki őket Richárddal, nem jó.
Kicsit oda a felhőtlen kedvem, mert így hirtelen eszembe jut a problémák hada, amit nekem is meg kell oldani. Mindenkinek vannak gondjai, de az enyémeket most hegynek érzem, és muszáj lesz megoldanom záros határidőn belül.

Daniel

- Ohh, ne aggódj, már töröm a fejem rajta, hogy mit és hogy lehetne megcsinálni, és újra élőnek lenni. Csak hát a tervek nem így indultak év elején.
Legyintek egyet, és megüti a szemem az órám.
- Gyere, már csak fél percünk van az évben. Szóval visszaszámláláshoz készülj!
Nézem a mutatót, és a tíznél nekiállok számolni.
- Tíz... Kilenc...
Stb. Természetesen nem veszem le az órámról a szemem, majd csak kereken éjfélkor.

.