Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Samantha
(avagy a lány aki nemsokára elázik kávéban)

Apu sokszor kérdezi, hogy miért egyszerre tűnik el a zsebpénzem amikor lemegyek Bogolyfalvára egy kicsit. Ez elég egyszerűen betudható a függőségemnek, amit a Czukorvarázs okozott.
Aznap délután is tehát ott lézengtem a cukrászdában, türelmesen vártam amíg meg nem kaptam a rendelésemet. Csak a szokásos: egy cappuccino, néhány fánkkal, aztán ha van még hely a hasamban, akkor nem szabok határt a képzeletemnek.
Függetlenül attól, hogy kihozzák a rendelést, szokásom átvenni és magamnak kivinni fizetés után, így most is a csészét a bal kezembe egyensúlyozva kerülgettem az embereket a cukrászdában.
A következő pillanatban egy cifra káromkodással megtoldva megbotlottam, a csésze kávé megbillent a kezemben, és a tartalmának legalább a fele a mellettem álló lány felsőjén landolt.
- Ahh, pardon! Sosem szoktam így bénázni - szörnyedtem el a kávéfoltra meredve.

Samantha
(avagy a lány aki nemsokára elázik kávéban)

Apu sokszor kérdezi, hogy miért egyszerre tűnik el a zsebpénzem amikor lemegyek Bogolyfalvára egy kicsit. Ez elég egyszerűen betudható a függőségemnek, amit a Czukorvarázs okozott.
Aznap délután is tehát ott lézengtem a cukrászdában, türelmesen vártam amíg meg nem kaptam a rendelésemet. Csak a szokásos: egy cappuccino, néhány fánkkal, aztán ha van még hely a hasamban, akkor nem szabok határt a képzeletemnek.
Függetlenül attól, hogy kihozzák a rendelést, szokásom átvenni és magamnak kivinni fizetés után, így most is a csészét a bal kezembe egyensúlyozva kerülgettem az embereket a cukrászdában.
A következő pillanatban egy cifra káromkodással megtoldva megbotlottam, a csésze kávé megbillent a kezemben, és a tartalmának legalább a fele a mellettem álló lány felsőjén landolt.
- Ahh, pardon! Sosem szoktam így bénázni - szörnyedtem el a kávéfoltra meredve.

Alexander

Úgy döntöttem, lemegyek egy kicsit a cukrászdába olvasni. Elvittem a kedvenc könyvemet: A Huckleberry Finn kalandjait. Ott most elég nagy nyüzsgés volt. Alig tudtam megmozdulni, a sok ember között. De végül sikerült kifurakodnom magam, a sok ember között. Épp egy üres asztalt kerestem az olvasáshoz, amikor az egy fiú leöntött véletlenül leöntött a kávéjával.
- Semmi baj, úgysem ez volt a kedvenc pulóverem - mondtam a fiúnak. Leültem egy szabad helyre, és elővettem egy papírzsepit. Azzal kezdtem el törölgetni a kávéfoltot.

Samantha

Láttam, ahogy a lány egy közeli szabad asztalhoz ül, szóval a kezemben lévő fánkokat, és az immáron félig üres csészét az asztalra helyeztem, majd a pult mellől elhoztam pár szalvétát és a lánynak nyújtottam.
- Pedig amúgy nem is néz ki rosszul - próbáltam menteni a helyzetet, majd lehuppantam a székre az asztal mellé.
- Nem gond ha leülök? Egyébként Alex vagyok... - vakartam kínosan a tarkómat. Megpillantottam a könyvet ami a lánynál volt, régen olvastam. Ha minden szakad, legfeljebb oldom a feszültséget azzal.

Alexander

A fiú az asztalra rakta a fánkokat és a kávéját majd elment a pulthoz. Mikor visszajött, a kezében pár darab szalvéta volt. Odanyújtotta nekem, én meg elvettem.
- Köszi. De akkor sem, ez a kedvenc pulcsim - mondtam a fiúnak, miközben törölgettem a kávé foltot a ruhámról.
- Nem baj. Én meg Samantha vagyok, de hívhatsz nyugodtan Samnek. Te hova jársz? Én a Navinébe - kérdeztem a fiútól, hogy oldjam a kínos helyzetet. Mert ahogy látom, elég kínosan érzi magát.

Samantha

Biccentettem az állítását hallva, majd elvettem egy fánkot és beleharaptam. Máris eltöltött a szokásos, kellemes érzés amikor cukorral és szénhidráttal tömhettem magam. Igazi mennyország.
- Nagyon helyes, én is Navinés vagyok. Harmadik évemet taposom most már, mellesleg. Te? - kérdeztem, a fánkomon nyammogva.
- Nem eszel semmit amúgy? - érdeklődtem, látva, hogy az asztalunknak csak az a fele volt feltornyozva kajával, ahol én ültem. Azta, milyen meglepő...

Alexander

Örültem annak, hogy Alex is Navinés. Közben meg így törölgettem a kávéfoltot a ruhámról. Megnéztem hogy nem lett-e olyan a könyvem. Szerencsére nem lett olyan.
- Én még csak pár hete jöttem. Szóval, én még csak most kezdtem - válaszoltam a fiúnak. Közben leraktam a könyvemet az asztalra.
- De, hozok magamnak valamit. Mindjárt jövök. Addig vigyáznál a könyvemre? - kérdeztem a fiút, miközben álltam föl. Odamentem a pulthoz és rendeltem egy szelet barackos pitét, és egy csésze teát.

Samantha

Meglepődtem, a lány picivel idősebbnek nézett ki, olyan velem egykorúnak tippeltem. Hát igen, kelleni fog az a szemüveg valamikor a közeljövőben.
- Ja, értem. Na és jól érzed magad itt? Milyenek az első hetek? - érdeklődtem, picit visszaemlékezve az én zavarodottságomra amikor bekerültem a Bagolykőbe, teljesen tudatlanul. Szerencsére ez a pár év elég volt a teljes berendezkedésre nekem.
- Persze, vigyázok - bólintottam, belekortyolva a maradék kávémba. Odapillantottam, és láttam, hogy barackos pitét rendel. Jó választás, múlt héten például pont azzal tömtem magam.
- Sokat olvasol? - kérdeztem az ominózus könyvre pillantva.

Alexander

Miután megkaptam a rendelésemet és kifizettem, visszamentem az asztalhoz, ahol a fiú ült. Leraktam az asztalra a teát és a tál barackos pitét. Majd visszaültem a helyemre.
- Igen, jól érzem magam itt. Nagyon barátságos itt. Hát, néha könnyű volt, néha meg nehéz. De azért megtudtam szokni, már egy csomó emberrel beszéltem. Köszi, hogy vigyáztál a könyvemre - mondtam a fiúnak és belekortyoltam a teámba. Remélem a továbbiakban, majd egyszerűbb lesz egy kicsit.
- Igen, szeretek olvasni. Az a hobbim. Ez a kedvenc könyvem. Te is szeretsz olvasni? - kérdeztem a fiútól, nagy mosollyal az arcomon.

Samantha

- Igen, szerintem is jó környezet, bár néha el tudja fogni az embert a honvágy... főleg a vizsgaidőszakba - nevettem kicsit, még egy utolsót a (maradék) kávémba kortyolva, majd letettem az üres csészét az asztalra, és nekiláttam az utolsó fánk kivégzéséhez.
- Igen, szintén az egyik hobbim a sok közül - biccentettem. Így elmélkedve rájöttem, hogy sohasem volt úgy igazán kedvenc könyvem. Bár rengetegen átrágtam már magamat.
- Esetleg a Wicked című könyv, elég nagy hatással volt rám, megfogott. Ismered? - vontam fel a szemöldököm.

Alexander

- Hallottam már róla, de még nem olvastam - mondtam a fiúnak. Majd úgy döntöttem, elkezdem megenni a barackos pitét. Azzal neki láttam a barackos pite evéséhez. Nagyon finom volt.
- Neked melyik a kedvenc tantárgy? Nekem a Mítoszok és Legendák - mondtam Alexnek, miközben tömtem magamba a barackos pitét. Majd bele kortyoltam egyet a teámba. Alex, eléggé érdekes embernek látszik.

Samantha

- Ah értem, majd mindenképpen próbáld ki, nagyon jó könyv - mondtam derűs arccal, a fánkon nyammogva. Jövő héten megint ki kell találnom, hogy melyik másik sütire herdáljam a pénzemet fejvesztve.
- SVK lesz az én kedvencem, nem tehetek róla, az átkok és az ártások túl érdekesek és izgalmasak számomra. Valószínűleg auror szeretnék lenni, ha végeztem a sulival - adtam egy terjedelmes választ a lány kérdésére.
- A Mítoszok és Legendák is nagyon érdekes tud lenni, pláne azoknak akik olvasni is szeretnek. Van már elképzelésed, hogy suli után mihez kezdesz magaddal? - vontam kérdőre, miközben letöröltem a csokit a kezemről egy szalvétával.

Alexander

Miután befejeztem a pitét, megtöröltem a számat a szalvétával és bele kortyoltam a teámba.
- Rendben, majd el fogom olvasni a könyvet - mondtam a fiúnak nagy mosollyal az arcomon. Majd újra belekortyoltam a teába.
- Még nem tudom mi lesz velem suli után. De lehet hogy én is, gyógynövényszakértő leszek, mint az anyám. Hát, végül is vannak elképzeléseim, de még nem tudom. jó ötletnek tűnik aurornak lenni - helyeseltem a fiú választását. Őszintén szólva, még nem tudom eldönteni, hogy suli után mi lesz. De remélem majd ki fogom találni.

Samantha

Arrébb toltam magamtól a most már üres tányért és csészét, majd hátradőltem a székben, jóllakott vigyorral az arcomon.
- De szuper, akkor majd valamikor segíthetsz gyógynövénytanból, nem az erősségem... - húztam el a számat.
- Nekem apukám mugli, szóval nincs nagyon ínyemre a nyomdokaiba lépés, sosem vonzott a vállalkozás. Anyumat meg nem ismerem, szóval nincs nagy példakép előttem. Tudom, sok mindenki akar auror lenni, sok mindenkinek nem sikerül, de én ezt kitűztem magamnak - mondtam el a lánynak dióhéjban a háttértörténetét az egésznek. Rápillantottam az órámra, majd megforgattam a szemem, hiszen aznap még egy elég hosszadalmas házi feladatot kellett volna megírnom másnapra. Sóhajtottam, mert semmi kedvem nem volt az esszéhez, de még egy kis csevegés belefér itt, hiszen a társaság is jó.

Alexander

Ittam a teámból, miközben hallgattam a fiút. Elmesélte a történetét. Nagyon megfogott.
- Rendben, majd segíteni fogok gyógynövénytanból - mondtam a fiúnak nagy mosollyal az arcomon.
- Sajnálom, hogy nem ismered anyukádat - mondtam a fiúnak, miközben ittam a teámból. Nagyon sajnáltam. Hiszen egész életében nem ismerte az anyukáját, de az anyukájának, biztos nyomos oka volt arra, hogy őket ott hagyja. Bár én nem avatkozhatnék bele. Ez az ő magánügye.

Samantha

Nevetve biccentettem a lány segítőkészségére, végülis tényleg nem a Gyógynövénytan az erősségem, de az is auror elvárás, ahogy szinte minden második tantárgy.
- Hát igen, de azért is lennék auror, hogy meg tudjam találni. De ez még a jövő zenéje, apukám mugliként szegényke nem sokat tehet érte - nevettem picit. Persze, nem nézem le az apámat, de mindig jó kedvre derülök ha eszembe jut, szorgos kis buzgómócsing.
- Apropó, neked van mugli, vagy félvér a családban? - vontam fel a szemöldököm.

Alexander

- Nincs, nálunk mindenki aranyvérű. De persze már 4 éve nem beszélek a bácsikámmal, és az unokatesómmal. Mert, a bácsikám gonosz varázsló lett. Ezzel elárulva a varázsvilágot, és bemocskolva a család jó hírét - mondtam a fiúnak. Nehéz volt, ezt kimondani. Mivel közel álltam a bácsikámhoz, és az unokatesómhoz. Amikor erre gondoltam, legurult egy könnycsepp az arcomon. Gyorsan letöröltem, nem akartam az érzéseimről beszélni. Utálok az érzéseimről beszélni.
- És neked, van bácsikád vagy nénikéd? - kérdeztem a fiútól, gyorsan témát váltva. Nehogy meglássa, hogy majdnem elkezdek itt sírni.

Samantha

Láttam, hogy egy érzékenyebb témához érkeztünk, ezért a lehető legmegértőbb tekintetemmel hallgattam a lány történetét.
- Sajnálom, hogy így alakult... - húztam el a számat, nem tudtam elképzelni mi késztethet valakit arra, hogy ilyen útra forduljon, elhagyva a családját. Sóhajtottam egyet.
- Nem, apu egyke, szóval az ő oldaláról nincsenek. Anyuról pedig semmit sem tudok a nevén kívül, tehát fogalmam sincs - feleltem a kérdésre. Bár ez nem zárja ki a lehetőséget, szóval elgondolkodtam, hogy lehet, van még meg nem ismert rokonom.
Ismét rápillantottam az órámra, majd elhúztam a számat.
- Ahh, fenébe. Lassan mennem kell...

Alexander

Ittam a teámból és ránéztem az órára. Mindjárt indulnom kellene.
- Értem. Nekem is mindjárt indulnom kell. Tanulnom kell Átváltoztatástanra, nem vagyok jó belőle - mondtam én is a fiúnak. Amúgy most vettem észre, hogy milyen sok időt elbeszélgettünk. Bár jó a társaság, és a beszélgetés is. Néha, hogy ha találsz egy jó beszélgető partnert, akkor gyorsan elmegy az idő. Ezt a nagyim szokta mondogatni, és igaza is van.

Samantha

- Hát igen, az húzos tantárgy tud lenni - bólintottam, emlékeztem amikor pár éve én is próbáltam átzökkenni a mugli tantárgyakról a varázsvilágéba, nem volt valami egyszerű. Átdobtam a táskám pántját a vállam felett, majd felálltam és betoltam a széket magam után, gyorsan visszapillantva Samre.
- Örvendtem - kacsintottam, majd a sok emberen átvágva elhagytam a cukrászdát, és kiléptem a hidegbe. Megvolt a mai kötelező cukorbevitel is.

// Köszi a játékot //