Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Alexander

Úgy döntöttem, lemegyek egy kicsit a cukrászdába olvasni. Elvittem a kedvenc könyvemet: A Huckleberry Finn kalandjait. Ott most elég nagy nyüzsgés volt. Alig tudtam megmozdulni, a sok ember között. De végül sikerült kifurakodnom magam, a sok ember között. Épp egy üres asztalt kerestem az olvasáshoz, amikor az egy fiú leöntött véletlenül leöntött a kávéjával.
- Semmi baj, úgysem ez volt a kedvenc pulóverem - mondtam a fiúnak. Leültem egy szabad helyre, és elővettem egy papírzsepit. Azzal kezdtem el törölgetni a kávéfoltot.

Alexander

A fiú az asztalra rakta a fánkokat és a kávéját majd elment a pulthoz. Mikor visszajött, a kezében pár darab szalvéta volt. Odanyújtotta nekem, én meg elvettem.
- Köszi. De akkor sem, ez a kedvenc pulcsim - mondtam a fiúnak, miközben törölgettem a kávé foltot a ruhámról.
- Nem baj. Én meg Samantha vagyok, de hívhatsz nyugodtan Samnek. Te hova jársz? Én a Navinébe - kérdeztem a fiútól, hogy oldjam a kínos helyzetet. Mert ahogy látom, elég kínosan érzi magát.

Alexander

Örültem annak, hogy Alex is Navinés. Közben meg így törölgettem a kávéfoltot a ruhámról. Megnéztem hogy nem lett-e olyan a könyvem. Szerencsére nem lett olyan.
- Én még csak pár hete jöttem. Szóval, én még csak most kezdtem - válaszoltam a fiúnak. Közben leraktam a könyvemet az asztalra.
- De, hozok magamnak valamit. Mindjárt jövök. Addig vigyáznál a könyvemre? - kérdeztem a fiút, miközben álltam föl. Odamentem a pulthoz és rendeltem egy szelet barackos pitét, és egy csésze teát.

Alexander

Miután megkaptam a rendelésemet és kifizettem, visszamentem az asztalhoz, ahol a fiú ült. Leraktam az asztalra a teát és a tál barackos pitét. Majd visszaültem a helyemre.
- Igen, jól érzem magam itt. Nagyon barátságos itt. Hát, néha könnyű volt, néha meg nehéz. De azért megtudtam szokni, már egy csomó emberrel beszéltem. Köszi, hogy vigyáztál a könyvemre - mondtam a fiúnak és belekortyoltam a teámba. Remélem a továbbiakban, majd egyszerűbb lesz egy kicsit.
- Igen, szeretek olvasni. Az a hobbim. Ez a kedvenc könyvem. Te is szeretsz olvasni? - kérdeztem a fiútól, nagy mosollyal az arcomon.

Alexander

- Hallottam már róla, de még nem olvastam - mondtam a fiúnak. Majd úgy döntöttem, elkezdem megenni a barackos pitét. Azzal neki láttam a barackos pite evéséhez. Nagyon finom volt.
- Neked melyik a kedvenc tantárgy? Nekem a Mítoszok és Legendák - mondtam Alexnek, miközben tömtem magamba a barackos pitét. Majd bele kortyoltam egyet a teámba. Alex, eléggé érdekes embernek látszik.

Alexander

Miután befejeztem a pitét, megtöröltem a számat a szalvétával és bele kortyoltam a teámba.
- Rendben, majd el fogom olvasni a könyvet - mondtam a fiúnak nagy mosollyal az arcomon. Majd újra belekortyoltam a teába.
- Még nem tudom mi lesz velem suli után. De lehet hogy én is, gyógynövényszakértő leszek, mint az anyám. Hát, végül is vannak elképzeléseim, de még nem tudom. jó ötletnek tűnik aurornak lenni - helyeseltem a fiú választását. Őszintén szólva, még nem tudom eldönteni, hogy suli után mi lesz. De remélem majd ki fogom találni.

Alexander

Ittam a teámból, miközben hallgattam a fiút. Elmesélte a történetét. Nagyon megfogott.
- Rendben, majd segíteni fogok gyógynövénytanból - mondtam a fiúnak nagy mosollyal az arcomon.
- Sajnálom, hogy nem ismered anyukádat - mondtam a fiúnak, miközben ittam a teámból. Nagyon sajnáltam. Hiszen egész életében nem ismerte az anyukáját, de az anyukájának, biztos nyomos oka volt arra, hogy őket ott hagyja. Bár én nem avatkozhatnék bele. Ez az ő magánügye.

Alexander

- Nincs, nálunk mindenki aranyvérű. De persze már 4 éve nem beszélek a bácsikámmal, és az unokatesómmal. Mert, a bácsikám gonosz varázsló lett. Ezzel elárulva a varázsvilágot, és bemocskolva a család jó hírét - mondtam a fiúnak. Nehéz volt, ezt kimondani. Mivel közel álltam a bácsikámhoz, és az unokatesómhoz. Amikor erre gondoltam, legurult egy könnycsepp az arcomon. Gyorsan letöröltem, nem akartam az érzéseimről beszélni. Utálok az érzéseimről beszélni.
- És neked, van bácsikád vagy nénikéd? - kérdeztem a fiútól, gyorsan témát váltva. Nehogy meglássa, hogy majdnem elkezdek itt sírni.

Alexander

Ittam a teámból és ránéztem az órára. Mindjárt indulnom kellene.
- Értem. Nekem is mindjárt indulnom kell. Tanulnom kell Átváltoztatástanra, nem vagyok jó belőle - mondtam én is a fiúnak. Amúgy most vettem észre, hogy milyen sok időt elbeszélgettünk. Bár jó a társaság, és a beszélgetés is. Néha, hogy ha találsz egy jó beszélgető partnert, akkor gyorsan elmegy az idő. Ezt a nagyim szokta mondogatni, és igaza is van.