Dominik

A laptopjával és egy jegyzetfüzettel ült ki úgy egy órával ezelőtt a rétre Bogi. Nincs túl meleg már, de kellemes az idő ahhoz, hogy a pléden ülve belemélyedjen az alkotásba. Ihletet nyert és most máshol sem jár az esze, csak a férfi meg a történetük körül. Lehet, hogy a testvérei is megérezték rajta, hogy egyedül akar lenni, mert amikor elmondta, hova megy, egyikük sem ugrott fel és követte.
Egy ideig csak a madárcsicsergést és a távolabb játszó elsősök hangját hallani. Mindenki igyekszik kihasználni az utolsó napokat a nyárból, hisz nem tudni, meddig tart még. Ezt a nyugalmat Dominik hangja töri meg. Bogi ezer közül is felismerné, pedig csak egy sóhaj után emeli rá tekintetét.
- Nem tudom, megérdemled? - kérdez vissza és oldalra billenti buksiját. Kivár néhány másodpercet, aztán lecsukja a gépet és odébb húzódik. Megveregeti közben maga mellett a plédet, hogy üljön csak le, ha már itt van.
- Na? Randiztatok a Bánffyval? Nem Bercivel - érdeklődik kíváncsian, háta mögött két könyökén támaszkodva. Lehunyja a szemét és sütteti arcát a nappal. Dominik borzasztóan sápadt, de ezt most nem fogja odaszúrni neki az évnyitón történtek után. Egyébként is gondolt már rá, hogy bocsánatot kellene kérnie, mert lehülyézte a családját szinte ismeretlenül, de aztán mindig arra gondol, hogy a barátja az évnyitó során legalább ötször annyi beszólást halmozott fel irányába, ezért övé kell, hogy legyen az első bocsánatkérés.

Dominik

- Nem is vagy a tesóm - Bogi szájából ez most ridegen hangozhat, hisz ő szokta leggyakrabban a testvérének nevezni Dominikot. Ennek ellenére odébb csúszik és nem zavarja el barátját, korábban is voltak vitáik és vesztek már össze csúnyábban is. Inkább egyből kérdez, mert mielőtt Kedves bácsi kidínózta volna őket, még személyesen is beajánlotta a levitás csajnál.
- Nem pletykált senki, csak érdekelt, megcupidoztalak-e titeket - vonja meg a vállát és hümmögve hallgatja a szerelmes történetet a randiról. Talán némi féltékenység jelentkezik ráncaiban, amik összefutnak a homlokán. - Tehát sikeres voltam. Szívesen - köszörüli meg a torkát, mert még a hálálkodást Domitól nem hallotta. Pedig lehet, hogy Bogi elintézte neki, hogy lecserélhesse a recskazoknit, lehetne hálásabb.
- Figyelek - bólint és a fiú felé fordítja fejét. Vajon tudja a barátja, mi volt az, amivel valójában felbosszantotta? - Necsoki? Kutyának meg tessék, he? - hanglejtése megváltozik, emelkedik és a végén elneveti magát. Előbb felé eső karjával öleli át Dominik nyakát, majd a másikat is kör kulcsolja és alaposan megölelgeti. Arcára cuppanós puszit nyom, ismételten összenyálazva a másik eridonost.
- Köszönöm, Domi. Ez most jólesett. És én is sajnálom, hogy lehülyéztem a családodat - máris vidámabb kedvébe kerül, de ez a következő beszólásig marad csupán így. - És? Milyen volt a randi? Csók volt? Bevitted a szertárba? Vagy oda csak engem akarsz? - vonogatja meg szemöldökét.

Dominik

Egy rövid hümmögéssel és vállrántással válaszol. Ma a bocsánatkérés előtt nem fogja a testvérének nevezni, sem annak tartani.
- Ennyi, értem a dolgom - bólint elégedetten. Mielőtt a csokinak nekiállna, még alaposan megölelgeti Dominikot. Egyébként nem szokása ennyire tapadósnak lenni, csak különleges esetekben jár Bogi szeretetének ilyesfajta kifejezése.
- Na kösz, de azért össze akarsz hozni vele - forgatja meg a szemét lesújtó pillantást vetve barátjára.
Idő közben már a csokit bontogatja, míg hallgatja a fejleményeket a lánnyal kapcsolatban. Furcsa, de ő akarta, hogy összejöjjenek, most meg mégis a száját húzza. Bekap egy darabot az édességből, de félúton feltartja a kezeit.
- Jó, most állj meg. Adj egy percet, hogy elmenjek hányni - imitálja a tevékenységet oldalra fordulva. Nem, egyáltalán nem akar arról hallani, hogy Dominik valakivel pucérkodott. Elég Levitől hallania, amikor a srácoknak meséli ezeket a sztorikat.
- És miért vagy bizonytalan? Mert nem tudtad meghúzni a zuhanyzóban? - ráncolja homlokát értetlenül. - Én nem gondolok semmit. De előre szólok, ha egy csaj miatt fogsz elhanyagolni, örökre megharagszom - szögezi le. Ez nem alaptalan, volt már olyan barátja, aki az első szerelem miatt teljesen elfelejtette, hogy vannak barátai. Aztán amikor szakított vele a lány, azt hitte, minden ott folytatódik, ahol abbahagyták.

Dominik

- Ja, de nem azt mondtam, hogy azonnal mássz rá - miközben kijavítja, elkapja a karját és figyelmeztetően néz rá. Ha még egyszer megböki, meg fogja harapni, ezt Domi jól tudja.
- Eh, aranyvérű, mi? Igaz, látszott is rajta, hogy nem a mi fajtánk - bólint párat és ez így már nem igazán tetszik neki. Bogi se nem félvér, se nem mugli származású, de nagyon ki tud akadni azoktól a családoktól, akik a mai világban még mindig azt hiszik, a pórnéppel vegyülni gáz.
Mielőtt Dominik félreértené, Bogi kiköti, hogy mi nem történhet meg, ha ezek összejönnek. A csokin nyammogva hagyja, hogy megnyomorgassák és sipít, mint egy kismacska, akinek ehhez semmi kedve.
- Erre térjünk vissza akkor, amikor a bálba nem hívsz el, meg a halloweeni csokigyűjtést is kihagyod, mert a grófkislánnyal töltöd inkább az időd - túlságosan a realitás talaján áll ahhoz, hogy úgy gondolja, egy párkapcsolatban a másik fél majd engedni fogja, hogy a másik fele a régi barátaival szórakozzon.
- Miért, mi bajod van Várnaival? - vonja fel kérdőn a szemöldökét. - Jóképű, érett, van állása - sorolja mindazt, amit tud róla. - Én lennék a legmenőbb az iskolában, ha vele kavarnék, őt meg azonnal kirúgnák. Szóval esélytelen, de attól még nézni szabad, nem? Én legalább nem akarom követni a tusolóba... Nem is értem, miért gondoltad, hogy ez rendben van. Te, aki attól is zavarba jöttél, hogy behívtalak a szertárba...

Dominik

- Szerintem nem az ő hibája volt, ti fiúk nagyon félre tudjátok érteni a lányokat - ezt nem sértésnek szánja, egyszerű megállapítás csupán. Hallott történeteket a szülei kapcsolatáról, eleinte ott is voltak félreértések és sok időnek kellett ahhoz eltelnie, hogy ők visszataláljanak egymáshoz. Dominik esetében mondjuk erről szó sincs... Valószínűleg az a félreértés csak dobott rajta, bár Bogi elég furcsának találja, hogy ilyen hamar már a csók került terítékre. Na de ők tudják...
- Én nem azt mondtam, hogy ez lesz. Csak annyit, hogy hallani fogod még tőlem, hogy én megmondtam, ha tényleg igazam lesz - ingatja meg a fejét lassan, nyugodtan. Lehetne azt mondani, hogy örül a dolognak, de nem, túl sok sztorit hallott már, amiben a barátok háttérbe szorultak. - Lehet, de én nem szoktam a pasimon lógni nullhuszonnégyben - jelenti ki a barátjára pillantva. Az, hogy Domi nem is tud Bogi eddigi kapcsolatairól, sokat elmond. Nem szokta nagydobra verni.
- Mit öreg? Alig negyven - forgatja drámaian a szemét. Még jó, hogy cseppnyi vonzalmat sem érez a rellonos vezető irányába, de azért bevédi az embert. - Ne haragudj, de miért kérném az engedélyeteket? Bence az egyetlen normális, komolyan... - hitetlenkedik felvont szemöldökkel meredve a fiúra. Nem tartja magát különösebben feministának, Boginak nincs azzal az elképzeléssel problémája, hogy egyszer majd otthon maradjon a gyerekekkel, míg a férje gondoskodik róluk. Azt viszont különösen utálja, mikor a barátai és testvérei jogokat formálnak maguknak az ő megvédésére teljesen alaptalanul. Vajon mit szólnának a férfihoz, aki körül Bogi gondolatai forognak?
- Aha... És te teljesen normálisnak gondoltad, hogy a első randin lótrágyát mosol szíved hölgyéről. Ha nem lennél, ki kellene találni - a fejét fogja Domi zseniális gondolataitól. - De komolyan, Dominik, mi lett volna, ha tényleg magával akar vinni? - kíváncsi, vajon hogyan folytatódott volna. Na nem a részletek érdeklik.
- Aput azért erről még megkérdezem, jó? Szerintem anyu kiherélné, ha lenne egy tesónk, akiről nem tudunk - most rajta a sor, hogy oldalba bökje könyökével barátját. Egyik részről a hiúságán esik csorba az "elutasítás" miatt, másrészről örül a ténynek, hogy vannak fiúk, akik nem a kviddicsező lányát meg a kamatyot látják benne.

Dominik