Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=346834#post346834][b]Saragob Kíra - 2014.07.30. 17:32[/b][/url]

- Gyere vissza! Állj meg! - de Kíra hiába kiabál, két farkú keverék kis kutyuskája rá sem hederít. Az állat, akinek egyébként még nem sikerült nevet adnia, már szinte rendszeres vendég Kíra sátra körül, hiszen a lány eteti. Ehhez azért gyorsan hozzászokott az állat gyomra, a viselkedéshez, meg ahhoz, hogy Kíra próbálná a gondját viselni, viszont kevesebb együttműködést tanúsít. Már fürödni sem nagyon akart, majdnem a lányra támadt, mikor az a pálcájával kezdte locsolni. De ha a lány nem próbálja vezetgetni és pórázt tenni rá, akkor hagyja, hogy simogassa, és a lába mellé szegődik. Így egymás mellett sétálgattak ma délután is, jobban mondva Kíra követte a kutyust, és nem fordítva.
Az erődben bóklásztak, egy darabig, Kíra remélte, hogy láthat boglyokat. De a fák hamarosan ritkulni kezdtek, és Kíra számára kiderült, hogy gyakorlatilag keresztüljöttek a kastélyparkot és a falut elválasztó erdőn. Így nappal ez nem is olyan nagy feladat, éjszaka viszont már trükkös tud lenni.
Tehát Kíra, mint általában most is kis nyári ruhában van, ami egy folt nélkül megúszta, hogy átkelt benne az erdőn. Sok szép meg kevésbé szép emléket kelt benne a kastélypark. Lenne is kedve nosztalgiázni, ha fogadott kiskutyája nem neszelt volna meg valamit, és nem rohan el a lába mellől, mintha puskából lőtték volna ki.  Kíra előtt is hamarosan láthatóvá válik, hogy merre szalad a kutyus. Az egyik pad előtt egy csoport madár gyülekezik az eléjük szórt magokra, blöki pedig ugatva közéjük ront, hogy szétzavarja őket. A padon ücsörgő leányzóra rá sem hederít, hanem visszanyargal Kírához, aki időközben azért közelebb ért.
- Jaj, szia, remélem nem ijesztett meg, és sajnálom, hogy elrepültek a madárkáid - lép oda a padon ülő barna lányhoz. A kutyus azonban nem követi, tisztes távolban, egy bokor tövében megáll, hegyezi a fülét, figyel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=346949#post346949][b]Saragob Kíra - 2014.07.30. 20:25[/b][/url]

- Igen, Ő egy elég meglepő személyiség. Képzeld, úgy találkoztam vele, hogy beszökött a sátramban és elkezdte megcsócsálni a holmimat - meséli lelkesen a lánynak, miközben a bokornál őrködő keverék crup felé pillant, aztán a lány szavait követően felemeli a tekintetét és az arrébb röppent madarakat keresi a pillantásával.
- Ó, ez kedves, köszi - Kírus gondolkodás nélkül elfogadja az ajánlatot és letelepedik a diáklány mellé. Sosem volt ellenére a társaság, ideje neki is van, mint a tenger, és egyébként is sokat sétált az elmúlt pár órában, jó is lesz, ha leül. Kényelmesen hátradől a padon, beletúr a hajába, majd kezeit az ölébe hullatja. Szippant egy nagyot a friss levegőből, a lányka kérdését hallva pedig önkéntelenül is ismét a kutyus irányába pillant.
- Olyasmi. Én etetem. De nem igazán hallgat még rám. És nem is túl barátságos. Nevet sem adtam még neki.De azért aranyos, ugye? - fordul vissza a lányka felé. Attól függetlenül, hogy hivatalosan nem az ő kutyusa, mégiscsak büszke rá, hogy valami köze csak van az állathoz.
- Egyébként nem vagyok semmiféle járatban, csak sétáltunk. Leginkább ő sétáltatott engem, és keresztül jöttünk az erdőn. - egy pillanatra elhallgat. Elkerekednek a szemei, ahogy súlyos gondolatok fordulnak meg a fejében.
- Lehet, hogy nekem nem is lenne szabad itt tartózkodnom az iskola területén, mert amúgy a faluban lakok. Vagyis egy sátorban, amit a faluban szoktam felverni. - magyarázza kissé elmélázva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=347066#post347066][b]Saragob Kíra - 2014.07.30. 22:41[/b][/url]

Elégedett mosollyal nyugtázza, hogy kutyuskája a mellette ülő lány véleménye szerint is aranyos. Mi más is lehetne? Fecseg, ahogy szokott. Számára nem újdonság, hogy meg is hallgatják. Jobban nem érzékel semmiféle különbséget aközött, mikor valaki kelletlenül hallgatja a süketelését, és aközött, hogy ez a lányka ténylegesen odafigyel a szavaira. Neki mindegy, a környezete rezgéseire nem túl fogékony ilyen tekintetben, általában csak a saját gondolataival törődik. Azt azért észreveszi, hogy a sátor, mint otthon említése meglepi a lánykát, de nem kezdi el magyarázni neki, hogy ez miért, és hogyan alakult így az életében. Legalábbis nem csak így magától. Halk levegő kifújás mellett vigyorodik el, amikor látja, hogy a másik szólni készül, aztán csendben marad. De ez az egyértelműen kíváncsiságról tanúskodó gesztus még veszi rá Kírát, hogy többet meséljen.
- Megkérdezheted - biztatja a lányt, mert egyáltalán nincs ellenére egyébként, ha mesélnie kell magáról. Szívesen teszi, most ilyen hangulatban van. Aztán persze az kérdés, hogy ez meddig marad így, de a levitás leányzónak egyelőre sikerült kifognia Kíra jobbik énjét. Azt, amelyik locsi-fecsi és szeleburdi, de lehet borozdolni.
- Komolyan? Háááát, oké, ez némiképp megnyugtató. De azért félelmetes, hogy így be lehet ide sétálni, nem? Lehetnék akár egy baltásgyilkos is - a helyzethez mérten feltűnő komolysággal ejti ki a szavakat, majd újra mosoly kúszik az arcára.
- Pedig jobb lenne, ha inkább aludnál esténkét. Fejlődő szervezet vagy, kell az alvás, nem tesz jót a bioritmusodnak, ha sokszor idekint éjszakázol - jegyzi meg nagy szakértelemmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=347165#post347165][b]Saragob Kíra - 2014.07.31. 00:18[/b][/url]

A lánykával nagyon jól kiegészítik egymást, legalábbis egyelőre nagyon jól működik, hogy a diáklány kíváncsi és kérdez, Kíra pedig szeret mesélni.
- Ez egy, naaaagyon, naaaagyon hosszú történet. Lehet, hogy jó is lenne esti mesének. Ha este lenne. De még nincs - pillant fel az égre, mintegy meggyőződve róla, hogy igazat beszél, a Nap még valóban odafent lebzsel.
- De nem baj. Így is elmondom. Szóval amikor én, hááát, már vagy két teljes hónapja minimum, hogy Bogolyfalvára költöztem, szóval akkor, nem volt hol laknom, és találtam egy sátrat és beleköltöztem. Nem volt sok holmim, mert hát a kórházból jöttem, és ott csak egy táskát hagytak velem, bár tértágított, szóval azért több holmim van, mint ahogy tűnik. Meg néha olyan dolgokat találok a táskámban, amikre nem is emlékszem, hogy voltak. Furi. De a sátor az nagyon hangulatos - kissé terjengősen, amolyan se füle, se farka stílusban mesél, a végén pedig lazán megvonja a vállát. Aztán a lányra, meg a kóválygási szokásaira terelődik a szó, amihez Kírának természetesen akad hozzáfűzni valója.
- Komolyan? - csillogó szemekkel kérdez vissza, kissé meglepi, hogy a lány egyet ért vele. Nincs ő ehhez annyira hozzászokva. Több lemondó pillantást kapott már élete során, mint ilyen támogató szavakat.
- Ne is legyen, annyira nem jófej emberek, szerintem. - teszi még hozzá a baltásgyilkosokat illetően, bölcsen bólogatva is a szavai mellé.
- De nyugi, gyakorlatban sem vagyok az. Nem is biztos, hogy képes lennék a fejem fölé emelni egy nagy, nehéz baltát, hogy bármire is lesújtsak. De, várj, ezt most nem nagyon értem. Mi az, hogy mással találkoztál? Ugye... ugye nem a réz**** bagollyal? - néz a lánykára ijedten.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=347654#post347654][b]Saragob Kíra - 2014.07.31. 21:02[/b][/url]

Kírának nem nagyon tűnik fel, hogy a lányka közben mennyire figyel rá, és mennyire járnak másfelé a gondolatai, ő csak szépen elmeséli, amit el szeretett volna. Élvezi, hogy hallgatóságot talált magának, még arra is hajlandó, hogy a másik felől érdeklődjön egy cseppet.
- Kár, pedig, az biztos egy érdekes találkozás lett volna - ijedt arckifejezése, amit nem is gondolt igazán komolyan, most sajnálkozóba megy át. Mert bármennyire félelmetes is lenne számára, mégiscsak szívesen találkozna gyermekkora egyik meghatározó rémképével. Ha már egyszer a zsákos ember még nem rabolta el, talán a bagollyal való találkozást is túlélné. Keszekusza gondolataiból a lány szavai rángatják ki, amelyeken Kíra némileg meg is lepődik. Elvégre mennyi arra az esély, hogy az ember elcsatangol a kastély birtokra, összefut egy diákkal, akivel közös ismerősük egy vámpír.
- Nem azt mondom, nem kéne takarodó után kint csatangolnod, mindenki kint csatangol, mert menő, én is csatangoltam. Csak azt mondom, hogy nem tesz jó a szervezetednek, ha mindig fenn vagy sokáig, felborul a bioritmusod, alvászavaraid lesznek, nem fogsz tudni koncentrálni az iskolában, és megbuksz - vázolja fel vidám hangon az elképzeléseit. Ő nem akarja megmondani a lánynak, hogy mit csináljon, csak mint mindenről, erről is van véleménye és elképzelése.
- Ühümm - bólint a lány kérdésére. Végül is minek tagadná, hogy ismeri Adamet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=347745#post347745][b]Saragob Kíra - 2014.07.31. 23:14[/b][/url]

Talán meglepő lehet, hogy Kíra, aki egyébként mindenről és mindenkiről képes csacsogni, Adam említésére nem lendül bele a beszédbe. Általában ugyanis kétféle dologról megy neki nagyon jól a mesélés, arról, amit ismer, ami vele történt, meg arról, amihez semmi köze, amit soha nem látott, tapasztalt, ami nem is létezik, csak elképzelései vannak és határozott véleménye róla. Kíra azonban Adamet nem nagyon tudja sehová sem sorolni, nem érzi, hogy joga lenne hozzá, és nem is akar úgy beszélni róla, mintha teljesen ismerné, mintha vagy mintha egy szerűen csak az életének egy részéről beszélne, de úgy sem beszélhet, mintha nem tudna róla semmit. Igazából minden személlyel így van, ezért nem beszél ki soha, senkit, Vallja, hogy egy másik személyt sosem ismerhetsz meg igazán, hogy egy egyén jóval több annál, mint hogy el lehessen mesélni. Így aztán ebben a témában önmagához képes elég szófukar.
Evelin kérdése azonban szerencsére olyan szegmensét érinti az Adammel való kapcsolatának, amire szívesen felel, elvégre a történek inkább szól róla, Kíráról, mint a férfiról.
- Az úgy történt, hogy akkor érkeztem Bogolyfalvára. Vagyis már egy napja ott voltam, na mindegy, a lényeg, hogy egy szál hátizsákkal jártam a falut, és nem volt hol aludnom, és rám esteledett és betörtem hozzá. - elneveti magát, mert furcsának találja, hogy betörésként utaljon vissza az eseményekre. Ő nem érezte annak, amit csinált. De nem tud jobb szór arra, ha az ember hívatlanul beállít egy vadidegen házába. Közben a bokor felé pillant, ahol a kutyuska tanyázott, de sehol nem látja az ebet.
- Óóóó! Állandóan ezt csinálja. Eltűnik, aztán persze ha éhes, megtalál - panaszolja a lánynak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=348148#post348148][b]Saragob Kíra - 2014.08.01. 15:47[/b][/url]

- Tudom, hogy ilyen...De ne mondd, hogy ne foglalkozzak vele. Próbálom megnevelni, csak ő ilyen szabad szellem - végtelen odaadással és szeretettel gondol a kutyára, aki ugyan mindig a saját feje után megy, de aztán mégis újra odasündörög hozzá. Őszintén elgondolkodik a lány kérdésén, lehet, hogy nem ártana megkeresni a négylábút, nehogy galibát okozzon a kastély területén.
- Nem, végül is kóbor kutya. Nélkülem is nagyon jól megvan - vonja meg végül a vállát, de azért látszik rajta, hogy zavarja, amiért a kis kedvence így itt hagyta. Igazából Kíra többnyire jobban vágyik a kutyus társaságára, mint fordítva.  
- Folytatni? - pislog vissza lánykára, akin látszik, hogy nagyon érdekli őt téma, és lelkesen várja, hogy további részleteket tudjon meg.
- Öhm... nincs mit folytatni, így ismertem meg, hogy fogtam magam és betörtem hozzá az éjszaka közepén és megengedte, hogy aludjak a kanapéján - von vállat, hisz azért egy icipici új információt mégis elcsöppent. Kíra nem is érti, mi többet szeretne hallani a lány, hisz nála ez csak egy teljesen átlagos este volt. Ugyanakkor megszokta, hogy ami nála átlagos, amit ő teljesen természetesen közöl a másikkal, az sok esetben meghökkentő lehet másoknak. Kíra pedig kifejezetten szereti ezeket furcsálló pillantásokat, amit a lány azonban eddig nem adott meg neki.
- Sajnálom, ha nem volt elég érdekes történek. Tényleg. Jobb is lesz, ha lebujdosok. - sóhajt fel színpadiasan és fel is áll a padról.
- De tényleg. Kezd alkonyodni, és nekem keresztül kell menni az erdőn - nyel egyet. Csak most ébred rá, hogy mennyire nem lenne jó buli sötétben nekivágni az útnak. Mert az persze meg sem fordul a fejében, hogy akár használhatná a kaput, és mehetne a rendes úton a kastélyba.