32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. május 1. 12:15 | Link

Amanda

Végre van szabadideje és nem kell állandóan a padban kuporognia és a kastély hideg falai közt tanteremről tanteremre futkároznia, így a jó idő beköszöntével nincs más hátra, mint keresni egy zöld és napos helyet és kikapcsolódni. Könyveit hátrahagyva fut le a kastély lépcsőin és meg sem áll a közeli zöldbeborult rétre. Megérinti a fákat és virágokat, amik a keze ügyébe akadnak, egy sárga virágot le is emel az egyik bokorról és hajába tűzi, hogy érezze magán a finom tavasz illatát. Keres egy csendes, de nyílt területet, ahol van ugyan némi árnyék a fa alatt, de mégis alkalmas a napozásra. Szerencsére a kellemes napsütésben már könnyű nyári ruhájában élvezheti a napsütést. Le is fekszik, szandálját maga mellé dobva, becsukott szemmel sütteti a hasát.
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. május 1. 13:48 | Link

Glyniss

~ A nap úgy süt, mintha mindent fel akarna itt égetni. Talán haragszik valakire? Vagy most dobta ki egy másik bolygó? Illetve másik nap. Vajon ez távkapcsolat volt? ~ tűnődött magában Amanda, miközben ráérősen slattyogott a rét felé vezető úton. Nem volt túl sok kedve kijönni a hőségbe, de az anyukája szerint nagyon csúnya lenne a bőre, ha egész nap csak a kastély kellemes, hűvös, árnyékos (~aww~) falai között ücsörögne. Nem filigrán, hófehér bőre lenne, ami arisztokratikus sápadtságot kölcsönöz neki, hanem szottyadt seszínű, amitől úgy nézne ki, mint aki valamiféle súlyos betegségből lábadozik. Egyáltalán nem arról van szó, hogy Amanda magának való, magolós, aki nem szereti a szabad levegőt, igenis imádja, csak nem akkor, amikor olyan meleg, mint a Föld magja.
De ha már le kell jönni, akkor keressük meg a kedvenc fát. Vagyis A fát. Az első látogatásakor választotta ki, ahogy amikor először járt a konyhában, kiválasztotta a kedvenc székét. Ez ilyen automatizmussá vált. Új hely, magában kinéz egy kedvenc dolgot. Soha nem mondja el senkinek, talán még kattantnak nézik, attól pedig retteg, hogy ilyeneket gondoljanak róla.
~ Ez meg mi? ~ hökken meg, amikor megpillantja A Fát, de pontosabban A Fa tövében sütkérező lányt. Nem kergetheti el, és biztos nem fogja neki bevallani, hogy oda csak ő telepedhet le mert az az ő kedvenc fája, ezért elsőbbsége van, de máshova nem, Amanda egyszerűen csak A Fa tövében üthet tábort. ~Viszont akkor köszönni kell a kis Fabitorlónak.~ ugyanolyan ráérősen halad még mindig A Fa felé, egyáltalán nem látszanak az arcán a gondolatai.
- Szia-mia! – szól oda a lánynak, majd leül A Fa tövében, egy kis távolságra a napozótól. Hátát a törzsnek veti, és úgy szemléli a fotoszintetizálás tevékenységét élvező egyént.
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. május 2. 10:21 | Link

Amanda

Csak lassacskán ébredezik és fogja fel a körülötte levő környezetet. Még nem nyitja ki a szemét, amikor valaki a közelében köszön. Először nem gondolja, hogy neki érkezik az üdvözlet, de gyanúsan közelről érkezik a mocorgás, így lehet, mégiscsak ki kellene nyitni a szemét. Nagyot nyújtózik, majd felkönyököl és megpillant egy lányt szintén a fa tövében. Barátságos mosoly terül szét az arcán, amit csak fokoz torzonborz vörös haja, melyet a sárga virág mellett, mostmár fűszálak is díszítenek.
-Szia. - üdvözli a lányt. - Gyönyörű idő van, nem gondolod? - ül fel, és ezzel a lendülettel nem mind, de pár fűszál elhagyja a haját. Alattuk körbe mindenhol apró réti virágok nőnek a fű között, némelyik kissé el is konyult a helyváltoztatás következtében. Glynissnek ekkor eszébe jut egy ötlet.
-Szeretsz koszorú fonni? Mert én nagyon. -érdeklődik mosolyogva  a lánytól. Azzal a lendülettel le is tép pár virágot, szép hosszú szárral és nekikezd a fonásnak.
-Amúgy Glyniss a nevem. Téged hogy hívnak?- kérdi.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 15. 18:00
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. május 3. 21:28 | Link

Glyniss

~Ó, most hol vagyok, a szavannán?~ dohogott magában Amanda, hisz annak ellenére, hogy a fa sűrű koronáján csak egy-két foltban sütött át a nap, veszett meleg volt az árnyékban is. Így ha lehet, még közelebb húzódott a fa törzséhez, és gondosan úgy helyezkedett, hogy még a legkisebb fénypötty se érje még a kislábujja hegyét se. Aztán nekiállt feltekerni ruhája ujját.
 - Na persze, már ha a gyönyörű alatt az ötven fokos hőséget érted. – morogta Amanda a művelet közben, majd elmosolyodott, mert nem akarta elrontani a lány kedvét. - Azt hiszem, a tésztáknak igazán rossz lehet abban a fazékban száz fokban fürödni. Csodálom, hogy még nem lázadtak fel. – tette hozzá komolykodva. Lassan belélegezte a levegőt, aztán kifújta. Igyekezett megőrizni tudatát, nem akart nyűgössé meg morgóssá válni, csak azért mert melege van. De Amanda szeret a szerencsétlen áldozat szerepében tetszelegni, így előszeretettel játssza el minden helyzetben a nagyhalált. De most a leplezésnek van itt az ideje. A lány felült, Amanda meglepődve konstatálta, hogy mennyire vörös haja van. Az első benyomása az volt, hogy annyira kamunak néz ki, hogy biztos nem kamu. És a pláne benne, hogy az égnek mered az egész, mintha lázadna a gravitáció ellen. ~Igazán eredeti.~ állapítja meg végül. Talán mivel ilyen alaposan végigmustrálta a haját, érzi igazán szükségesnek a segítséget
 - Van egy kis fű a hajadban. – hajol oda készségesen, és óvatosan és szed két hosszú, és feltűnő fűszálat, nehogy kitépje a lány hajszálait, ha az nem hajol el tőle.
 - Koszorút fonni? Úgy érted virágból? – kérdezte szórakozottan Amanda. Úgy tűnik a meleg mégis kezd kihatni a tudatállapotára. Így kissé megrázza magát, és élénkebben folytatja. – Úgy értem, nekem sosem sikerült rendesen. Mindig eluntam, vagy felidegesítettem magam, mert kicsúsztak a szálak, vagy elszakadtak. – vállat von. – Azt hiszem, nem vagyok elég türelmes hozzá. De ha nem bánod, most segíthetnél nekem. – kedvesen mosolyog a lányra, hátha megszánja, és segít neki. Mosolyogva fogadja a bemutatkozást.
 - Glyniss? Különleges név. Illik a hajadhoz. – feleli megint kissé álmodozva, de egy pillanat alatt rájött, hogy ismét elkalandozott. – Bár gondolom, mindenki belekeveri a hajadat. Biztos unod már kicsit. – egyre gyorsabban beszél, aztán hirtelen témát vált. - Szóval én Amanda vagyok.
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. május 3. 21:28
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. május 4. 12:39 | Link

Amanda

Glyniss felkacag a lány hasonlatán, mit gondol az időjárásról.
-Igen, lehet azért nem lázadoznak a fazékban, mert már nem tudnak. Nekem például nem sok kedvem lenne lázadni száz fokban.Bár nekem fel sem tűnik ez a meleg.- mondja mosolyogva, majd a lány a közelébe hajol és pár fűszáltól mentesíti borzos üstökét.
-Ó, köszi, mindig rakoncátlankodik a hajam, hiába neki a fésű, nem lehet megzabolázni, úgyhogy nem is hajtom magam miatta.-azzal kezével végigborzolja a haját, hogy megszabaduljon a legtöbb zöldségtől, ami gyökeret vert a fején.
-Így már jobb. Valamivel.-vigyorog szélesen, majd ujjával fésüli és lapítgatja haját, kevés sikerrel.
-Igen én, virágból szoktam fonni.-válaszol Amanda kérdésére.
-Szívesen megmutatom,hogy kell.-Letép egy kupac mezei virágot és odaül a lány mellé, majd megmutatja hogyan fonja össze őket.
-Egyszerű, olyan, mintha hajat fonnál, csak virágokból. Az öcséimnek is én mutattam meg hogy kell. Persze képzelheted nekik mennyi türelmük volt hozzá, úgyhogy inkább fűcsata lett belőle, mert az mégiscsak kalandosabb főleg a fiúknak.-meséli Amandának, majd hozzáfűzi még.
-Neked van testvéred? Mert,ha igen, akkor biztos tudod mire gondolok, hogy milyen a tesó lét.-majd egy megkezdett fonást átad a lánynak.
- Tessék, a többit rád bízom, ha szeretnéd. Én is kezdek egyet.-Összeszedi a hozzávalókat és nekilát fonni magának is.
-Köszönöm Amanda. Szeretem a nevem, ahogy a hajamat is, úgyhogy nem bánom ha felfigyelnek valamelyikre is.-villant egy őszinte mosolyt Amandára.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 15. 18:03
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. május 8. 21:28 | Link

Amanda már felgyűrte ruhái ujját, s éppen azon foglalatoskodott, hogy a haját is valahogy feltekerje, mint valami rétest vagy kígyót, ez nézőpont kérdése, természetesen ama szent cél érdekében, hogy minél kevesebb hajszál érintkezzem csupasz nyakával, ezzel beburkolva őt, mint egy második réteg ruha. Természetesen nem, ilyenkor nem elég, ha a nap ontja a meleget, pont ilyenkor lesznek a hajszálak is ilyen ragaszkodóak. Glyniss a meleghez képest szalonképes hasonlatát nevetéssel díjazta, s mivel Amandának ez volt a célja, halványan elmosolyodik.
 - Bizony-bizony, a tészták már csak ilyenek… Egyébként akkor te miből vagy? Valami ultravékony, hőálló, vagy hővisszaverő anyagból? - ~Pedig így elnézve őt még jobban melegítheti a haja.~ - Vagy nem is! Tudom már! Apró lyukak vannak rajtad, amiken át tud fújni a szél. - Amanda egyre jobban belejön a hülyeségek összehordásába. De úgy tűnik, most csak erre van kapacitása. - Már ne vedd sértésnek, de én mindjárt elolvadok.–
Amanda sokáig csodálta Glyniss vörös haját. ~Hogy nem tudja rendben tartani? Érdekes. Még ha a mugli hajsütővasak nem is jönnek be, nem lehet valami bűbájt alkalmazni? Én biztos idegbajt kapnék, ha nem tudnék mit csinálni a hajammal~ Bár nem szólt semmit, mélyen elgondolkodott a lány hajproblémáiról. Ami őt illeti, az ő haja sosem viselkedett olyan szélsőségesen, hogy már csak bűbáj segíthetett rajta. ~ Bár meg kell hagyni, nem rossz összeborzolva se. De valahogy mégse így…~ Szerencsére Amanda megtartotta magának a hajápolási tippeket, így nem lett belőle sértődés.
Glyniss türelmesen válaszolt Amanda bágyadtságból feltett kérdésére is, és talán ez a tett gondoltatta Amandával azt, hogy ez a lány csakis navinés lehet. A levitás forgatná a szemét, ott is hagyná azt, aki ilyen butaságot kérdez; az eridonos kinevetné, és viccet csinálna belőle, a rellonos meg… Hát olyan rellonosan viselkedne.
- Okés, figyelek! – felelte Glyniss segítőkészségén felbuzdulva hősünk, és valóban nagyon koncentrált. Hajat? Jó vicc, saját magán kívül nincsen olyan ember a Földön, aki megengedné, hogy befonja a haját. – Fűcsata? Ez izgin hangzik, főleg amennyire el lehet találni egy embert fűvel. Szerintem rettenetes energiapazarlás ezen erőlködni, de biztosan irtó vicces.
- Hát van két bátyán, de szerintem ők még álmukban sem vetemednének arra, hogy ilyen kreatív dolgot csináljanak. Még meg sem próbálnák. – Amandából hirtelen kirobbant a nevetés. Úgy tűnik, tényleg kezd kicsit felengedni a melegben. – Semmi, semmi. Csak… csak elképzeltem őket. – nyögte ki két roham között. – Nem mintha én nem élvezném. Csak, ők… jesszus. - ~Nehogy azt gondolja, hogy hülyeségnek tartom a virágfűzést!~
- Na ja, tesólét, megvan mire gondolsz. – mosolygott megértően a lányra azzal a vigyorral, amelyet tényleg csak azok érthetnek, akiknek vannak testvéreik.
 - Rámbízod? – rémült meg egy pillanatra Amanda. Végülis frankón elvont, a nap nem sütött rá, csak közvetetten, szórakoztatták, elnézte Glyniss ügyes kezét. – Hát öhm jó. – Amanda hirtelen úgy érezte, hogy az apró kis virágokból álló füzérrel hatalmas felelősséget kapott, így nagyon óvatosan fogta meg. – Majd nagyon igyekszem.
~Na a kis hiú, hát nem büszke a hajára? Háhá, talán mégsem olyan kis navinés? ~ villant át Amanda agyán a lány szavaiból levont következtetés. Persze egyáltalán nem hangzottak beképzelten, Amanda szeret szőrszált hasogatni.
 - Egyébként melyik házban is vagy?
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. május 10. 11:59 | Link

Amanda

Amanda viccelődésére nem tud mást tenni, mint rákontrázni.  
–Jól látod, a bőröm tényleg lyukakkal van tele-mutat a kezén lévő pólusaira.- Sőt még hőálló és hővisszaverő is egy bizonyos mértékig. Azért barnulunk vagy égünk le.-magyarázza kissé szájbarágósan, de azért mosolyából nem enged. –Esetemben, ha így folytatom a napozást az utóbbi fog bekövetkezni. De szerintem még bírja a bőröm, úgyhogy még maradok egy ideig-ránt egyet a vállán, majd egy újabb csomó virágot fon az eddig már elkészült koszorúhoz. Figyelmesen hallgatja a lányt és csodálkozva hallgatja, hogy még nem fűcsatázott sose.  
–Te tényleg nem játszottál még fűcsatát?-kerekedik el a szeme.- Pedig nincs jobb dolog, mint amikor a pimasz öcskösök száját teletömöm fűvel, amikor megpróbálnak együttes erővel legyőzni, mint lányt. De nem szokott nekik sikerülni. Ilyenkor jön jól, hogy én vagyon a nagyobb.-kacsint a lányra. –Hát akkor mit szoktak a tesóid csinálni, vagy mit csináltok együtt?-érdeklődik kedvesen. Tényleg érdekli, mit csinálhatnak közösen, mert tudja, hogy ők leginkább hangzavart, és bolondokházát, amibe a szülei is belecsatlakoznak néha. De lehet ez nem mindenhol szokás. A koszorú a kezében hamarosan elkészül, még a két végét összeköti, és a fejére teszi, majd egy őrjítően széles vigyorral megmutatja alkotását Amandának.
– Na, milyen lett?- pózol csípőre tett kézzel a színes és illatos koszorúval, fejét büszkén felveti, mintha éppen a királyi koronát hordaná a fején, arca is átszellemült komolyságot mutat, csak szemében csillog a nevetés. Aztán nem bírja tovább és elkacagja magát. Azzal el is felejtkezik a fejdíszéről és ránéz a lány alkotására.
–Te hogy haladsz a koszorúddal?-figyel újra a lányra.-Egyébként Rellonos vagyok. Na és te? –kérdi úgy mellékesen. Nem szokta beskatulyázni az embereket. Számára teljesen mindegy melyik házból lesz barátja. Bár természetesen hall pletykákat minden házról és azt is tudja milyen pletykák járnak körbe a Rellonról, de ő nem hajlandó holmi szóbeszédre hallgatni. Mindenhol emberek vannak és ennyi elég is neki.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. május 15. 18:05
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. május 10. 20:33 | Link

Glyniss

-Na látod, nem megmondtam? Biztos olyan, mint a mugliknál azok az izés cipők. Amik tudnak szuszogni, vagy mi. Mivel sportcipők sosem érdekeltek igazán. – egy mozdulattal a hátára dobta haját, hogy ne zavarja a fonásban. - Meg mert muglicipők. Nem mintha lenézném a muglikat. – minden mondatot apró gondolkodás után fűzött az előbbiekhez, így kissé vontatott lett a beszéde.
~ ”Azért barnulunk vagy égünk le!” Micsoda kis tudósprofesszor. ~ a gondolatra Amanda halványan elmosolyodott. ~De vakmerő!~ ismerte el magában a lány.
 - Csak aztán vigyázz, mert szerintem a konyhán nem szeretik a lyukasbőrű rákokat. – felelte ezzel összekapcsolva a két gondolatot. A lány szellőzésre alkalmas bőrét, és a nap ártalmait.
Amanda csak fecseg, és fecseg, a koszorúja meg nem halad. Néha egy-egy virágszálat nagy műgonddal valahogy beleügyeskedik, de ez fényévekre áll Glyniss fürge ujjai által készített koszorútól. Úgy tűnik, Glynisst meglepte, hogy Amanda nem ismeri a fűcsata fogalmát.
 - Tisztában vagy vele, hogy a családon belüli nyílt erőszak alkalmazása megmérgezi a családi kapcsolatokat? – kérdezte Amanda komolyan. Talán egy kissé túl komolyra sikeredett, ennek ellenére a lány remélte, hogy Glyniss kiérzi belőle a viccet. Az előbb már bizonyította, hogy van humorérzéke…
 - Hát nem is tudom. – felelte elgondolkozva. Kezeit leejtette az ölébe, eltöprengett egy pillanatra. – Két bátyám van, tudod. Az idősebbnek mindig csupa okos dolgon jár az esze, A fiatalabb meg mindhármunk helyett duplán eszetlen. És persze engem mindig bevon a hülyeségeibe. Sajnos nem nagyon tudok ellenkezni. Mindig kitalál valami retardáltságot, mint… Mint mondjuk virágágyásban úszni. Régebben ez volt a legdurvább,a mit csináltunk. Ja, mi voltunk a parkok rémei. Beszabadultunk a szépen elrendezett virágok közé, és a karcsapásokkal kitúrtuk a felét. Talán ez még nem is lett volna akkora baj, de az úszással haladni kell.  Így (k)úsztunk előre a virágok között, mindegyiket letiporva. Aztán meg szaladhattunk a kertésze elől… - Amanda szórakozottan nézte, hogy halad Glyniss a munkájával, és közben arra gondolt, mennyire tisztességtudóbb, és hasznosabb dolgokat művel mióta elszakadt Wilketől.
Töprengéséből a hirtelen felpattanó Glyniss szakítja ki, aki immár kész koszorúját a fejére téve illegeti magát Amanda előtt. Mintha csak a kifutón lenne. Amanda kis tapssal értékeli a produkciót.
- Jaj, máris kész vagy? Épp pislantottam, ezért nem láttam, ahogy megcsináltad a koszorúdat. – utal sajnálkozva a lány hipergyors ujjaira.
- Én? Hogy hol tartok? Ez egy vicc? -~ kettő-négy-hat-hét~ - Már hét szálat belefontam összesen! – düllesztette ki mellét Amanda büszkén.
~Rellon? Ez aztán a meglepetés~ Amanda nem tudja figyelmen kívül hagyni a házakra vonatkozó sztereopítiákat, mindenkit besorol, akivel találkozik, ami roppant precízségre vall, de persze csak e tekintetben. Már téren csak akkor precíz, ha éppen kedve van hozzá.
- Eridon.
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. június 2. 16:24 | Link

Amanda

Kissé furán néz a lány poénjára. Össze is ráncolja homlokát, a fura gondolatmenet hallatán,~cipők, rákok?!~ de természetesen nem veszi fel a rá irányuló érdekes poént. Ránt egyet a vállán, majd hallgatja Amanda további csacsogását. Először kicsit értetlenül néz a lányrra, hogy vajon komolyan beszél vagy csak viccel. Aztán leesik neki, hogy poénkodik, úgyhogy nagyot kacag kezét homlokára tapasztja, hogy le ne essen a nagy nevetésben. -Ez jó. Családon belüli erőszak. Inkább a tesóimat kéne ezzel fenyíteni. Ők vannak többen.-kuncog még mindig a lány viccén. Amanda is beavatja őt a tesói kapcsolatába, amit figyelmesen hallgat. Örömmel nyugtázza magában, ami arcán is látszódik, hogy csinálnak őrültségeket ők is.-Szépek lehettetek ott a virágágyásban. Megnéztem volna élőben.-majd a lány kezdetleges koszorújára tekint kérdően. aztán rendezi vonásait, mivel látja és már Amanda is említette, nem az erőssége az efféle fonogatás.-Gratulálok már van egy virág kitűződ.-dicséri Amanda alkotását. -Szóval, eridonos vagy. Még nem találkoztam senkivel abból a házból, akivel eddig beszéltem. Vagy csak nem tudtam róla. És milyen az Eridon?-kíváncsiskodik.
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. június 4. 17:29 | Link

Glyniss

Amanda néha nagyon fura dolgokat tud összehordani. Csak csacsog, és csacsog, de nem hogy legalább egyvalamit rendesen elmagyarázna, mindig ugrik egy témát, és belecsap a közepébe. Ez biztos azért van így, mert sokkal gyorsabban pörög az agya, mint a nyelve, és különben meg, ha valamit el kell magyarázni, azt az elején kell kezdeni. Szépen felvezetni, és utána az előzményeket is elmondani.
De néha azért is csinálja ezt, mert kissé zavarban van. Ugyan, mit lehet mondani egy idegennek? Szóval nem oly meglepő módon, de Glyniss úgy tűnt, nem értette se a cipős, se a rákos dolog lényegét. Nem baj, rellon…
Valóban, ismét túl komolyra vette a pszichiáter figurát, ahogy sejtette. De szerencsére csak fáziskéséssel, de leesett Glynissnek a tantusz, belegondolni is furcsa, mi lett volna, ha Amanda elkezd magyarázkodni itt. A lánynak különben mániája mindig más szerepben tetszelegni. Szívesen mejátszik mindent, amire éppen szüksége van a közönségnek.
 - Nos, akkor remélem, hasznos tanácsot adtam. – szerényen mosolyog, de pszichológus énjéből még mindig nem zökkent ki. – Sok szerencsét a gyakorlati alkalmazásokhoz.
 - Hogy szépek-e? Kérlek szépen, gyönyörűségesek! Majdnem beleolvadtunk a viráguk közé, ha becsukjuk a szemünk, és nem szuszogunk észre sem vettek volna; olyan gyönyörűségesek voltunk mint a virágok. Báár, lehet, hogy túlragyogtuk őket a szépségünkkel, és ezért. Ah, ki tudja? – színpadias mozdulattal hátrasöpörte a haját majd Glynissre nevetett. – Bár semmi kétségem afelől, hogy ti is megálltátok volna a helyetek, tetőtől talpig füvesen. Ennek is megvan a bája. – Egy pár pillanatig hallgatott, hogy egy újabb virágszálat fonhasson bele a koszorújába. Eközben Glyniss műértő szemmel vizsgálta a munkáját, és kijelentette, hogy Amanda a virágkitűző fázisnál tart. A lány erre grimaszolt egyet, de nem szólt semmit.
 - jaja, eridon. – helyeselt. – Hát, hogy milyen ebben a házban? Összehasonlítási alapon nincsen, - kezdte tűnődve, ismét egy picit megpihenve a munkájában, - de szerintem egész jó. Mindenki piros. Mi ilyen élénkek vagyunk. De persze ne is reméld, hogy bizalmas információkat szivárogtatok ki. – szája elé emelte a mutatóujját, és nagyon komolyan nézett a lányra. – Pedig igazi nyolcpecsétes titkok vannak ám. – csigázta tovább a lányt, majd elmosolyodott, és mielőtt  Glyniss tényleg komolyan venné, mer talán ismét elvetette kissé a sulykot, gyorsan hozzátette – Najó, nincsenek, de nagyon izgis lenne, ha lennének. Na és, milyen rellonosnak lenni?
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék