Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Gyönyörűen süt a nap, csupán csend hiánya az, ami egy kicsit elveszi az ember kedvét. Legalábbis az olyan embereknek, akik a zsivajmentes környezetre vágynak. De az meg minek jön egy frekventált helyre? A nyüzsgő diákok között szlalomozva jelenik meg az iskola kapujában vörös hajkoronájú hősnőm, aki sebes léptekkel indul el a rét irányába, ahol ebben a melegben nem valószínű, hogy nagy tömeg fogja várni. Hosszú talárja alatt egy szürke pólót visel, hosszú farmernadrágot és egy szürke vászoncipőt. A szokásos semmitmondó stílus, nehogy kitűnjön a tömegből. Amint eléri a rét „küszöbét” nagy sóhajjal konstatálja, hogy a várt senkit találja itt. Na, jó. Túlzás, hogy senki, mert egy két hozzáhasonló kölyök szalad át rajta, de csupán annak céljából, hogy találjon egy árnyékosabb helyet, ahol sziesztázhat egy keveset. Annuska sem tesz másképpen. Kiszúr magának egy padot, ami fák árnyékában pihen, és nem foglalt még. Legalábbis ebből a szögből úgy néz ki, így sebes léptekkel elindul az ülőalkalmatosság irányába. Amint eléri, azon nyomban megtorpan. Az egyik bokor nagyobb része kitakart egy ifjú, de természetesen már felsőbb éves gerlepárt, akik hevesen csókolóznak a padon. Anna nagyot nyel zavarában, majd a szokásos dülledt szemek következnek.
- Bocsánat, elnézést, úristen – hadarja hangosan, majd elsétál.
Egy másik padot szúr ki magának, ahová verejtékező homlokkal huppan le, majd előveszi barna oldaltáskájából az átváltoztatástan könyvét. Jó lenne egy kicsit gyakorolni a színváltó varázslatokat, mert egyelőre nem volt a legügyesebb. Így pálcája után kezd kutatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=689455#post689455][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.07.10. 15:37[/b][/url]

Gyönyörűen süt a nap, csupán csend hiánya az, ami egy kicsit elveszi az ember kedvét. Legalábbis az olyan embereknek, akik a zsivajmentes környezetre vágynak. De az meg minek jön egy frekventált helyre? A nyüzsgő diákok között szlalomozva jelenik meg az iskola kapujában vörös hajkoronájú hősnőm, aki sebes léptekkel indul el a rét irányába, ahol ebben a melegben nem valószínű, hogy nagy tömeg fogja várni. Hosszú talárja alatt egy szürke pólót visel, hosszú farmernadrágot és egy szürke vászoncipőt. A szokásos semmitmondó stílus, nehogy kitűnjön a tömegből. Amint eléri a rét „küszöbét” nagy sóhajjal konstatálja, hogy a várt senkit találja itt. Na, jó. Túlzás, hogy senki, mert egy két hozzáhasonló kölyök szalad át rajta, de csupán annak céljából, hogy találjon egy árnyékosabb helyet, ahol sziesztázhat egy keveset. Annuska sem tesz másképpen. Kiszúr magának egy padot, ami fák árnyékában pihen, és nem foglalt még. Legalábbis ebből a szögből úgy néz ki, így sebes léptekkel elindul az ülőalkalmatosság irányába. Amint eléri, azon nyomban megtorpan. Az egyik bokor nagyobb része kitakart egy ifjú, de természetesen már felsőbb éves gerlepárt, akik hevesen csókolóznak a padon. Anna nagyot nyel zavarában, majd a szokásos dülledt szemek következnek.
- Bocsánat, elnézést, úristen – hadarja hangosan, majd elsétál.
Egy másik padot szúr ki magának, ahová verejtékező homlokkal huppan le, majd előveszi barna oldaltáskájából az átváltoztatástan könyvét. Jó lenne egy kicsit gyakorolni a színváltó varázslatokat, mert egyelőre nem volt a legügyesebb. Így pálcája után kezd kutatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=689460#post689460][b]Melissa Von - 2017.07.10. 16:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=689462#post689462][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.07.10. 17:21[/b][/url]

Az már nem is meglepő, hogy körülbelül tíz percig kell kutakodnia, mire megtalálja a pálcáját, de az, hogy utána úgy megijed a bokorból kiugró macskától, hogy elhajítja a varázsbotot, arra már nem számított senki sem. Egy aranyos kis cirmos volt, aki jó heccnek gondolta, hogy ráhozza a szívbajt a fiatal leányzóra. Kissé dühösen tekint az állatkára, aki szemtelenül nyávog egyet, és odébb áll. Igaz, ami igaz; nem a cicus tehet arról, hogy Bíboranna ennyire gyáva, ő csupán erre járt. A vöröske zsémbesen sóhajt egyet, majd derekát fogva – akár egy öregasszony – áll fel a padról, hogy elsétáljon a pálcáért, közben még morog valamit, s amikor megszerzi a kívánt, de mégis elhajított tárgyat, visszasétál és leül. Nem is lehetne rosszabb ez a nap. Optimistának kellene lenni, de nagyon nehéz úgy, hogy a terveinek a nagy része kudarcba fullad. Ajkait összeszorítva helyezi maga mellé a tárgyat, és úgy is kezdi el a tankönyv keresését. Egy pár perc után jön rá, hogy már régen mellette csücsül, mire felhorkant, s maga elé veszi. „Trullus plusz a választott szín latin neve”, olvassa magában. Előszedi hát táskájából a tolltartóját, ami teljesen egyszínű: szürke. Mily’ meglepő! Megköszörüli torkát, majd a tolltartóra bök pálcájával.
- Trullus flavius – mondja ki kivételesen határozottan a varázsigét.
Ebben a pillanatban valaki köszön neki, így a pálcamozdulattal meg is böki a tárgyat – ami ki volt emelve az olvasmányban, hogy nem kellene, így a tolltartóban a tinta teljes tartalma Bíboranna fél arcára, és talárjára robban. Félig tintás pofázmánnyal, jobb szemét csukva tartva tekint fel a hang irányába.
- Szervusz! Persze – motyogja, miközben zsebkendő után kezd kutatni.
Olybá tűnik, hogy ismét sikerült magát egy kellemetlen helyzetbe kevernie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=689463#post689463][b]Melissa Von - 2017.07.10. 17:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=689464#post689464][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.07.10. 18:06[/b][/url]

A mai nap lett volna az a nap, amikor nem sikerül elbaltáznia semmit sem. Kifelé jövet bizonyára elszólhatta magát gondolataiban, és tessék, itt is van az eredménye. Amióta a kastélyban van, nem nagyon telt el nap anélkül, hogy ne okozott volna galibát, vagy nem egy olyan diákba botlott volna, aki galibát okozott. Mivel ketten vannak a padnál most már a szőke lánnyal, és Annácska volt az, aki robbantott, ezért biztos lehet benne, hogy a másik már nem nagyon fog bajt okozni. Ez megnyugtató. Főleg akkor esik le az a bizonyos kő a vörös szívéről, amikor a szőke nevetni kezd. A másik szerint vicces a helyzet. Bíboranna mosolyogva húzza el ajkait, miközben megjátszott sértődöttséget produkál, aztán a játékosságnak ismét vége szakad. Sikerült tönkretennie a lány fehér kardigánját. Megköszörüli a torkát, és tudálékos módon, a hozzá társuló arckifejezéssel fordul a kortárs irányába.
- Hogyha hordanád a talárod úgy, ahogyan az elő van írva – mutat végig a saját talárján, ami ugyan tiszta tinta, nem nagyon látszik rajta. – Akkor bizonyára fehér marad a kardigánod – biccent a végére, miközben egy jó nagy adag tintától szabadítja meg jobb arcát. De álljunk csak meg egy szóra; mi ez a stílus, Petheő-Gönczy? Valahogy az utóbbi időben annyi inger éri és oly’ sokszor van egyedül, hogy formálódni, alkalmazkodni kezdett a személyisége. Noha ez nem tart sokáig. Nem lenne helyes azon veszekedni, hogy kinek a hibája volt a baleset. Ezt eléggé hamar belátja, ezért zöld szemeit végre a másik hölgyemény kékjeibe fúrja egy bocsánatkérő mosoly kíséretében.
- Ne haragudj. Nagyot sokat kell még tanulnom itt és… és minden nap előfordul egy ilyen. Magamra haragszom, nem rád – dobja maga mellé azt a zsebkendőt, ami már teljesen tintás lesz, és egy újat vesz magához. Igaz, nem nagyon tud segíteni a helyzeten.
- Petheő-Gönczy Bíboranna a nevem. Navine, első évfolyam.
Egy ideig gondolkodik, majd a tisztábbik kezét a szőkeség felé nyújtja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=689465#post689465][b]Melissa Von - 2017.07.10. 18:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=689609#post689609][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.07.11. 12:35[/b][/url]

Ismételten bebizonyosodott, hogy a vörhenyes leányzó még mindig nincsen képben a varázsvilág dolgaival. Olvasta valamelyik nap a könyvtárban, hogy a talár viselete márpedig kötelező, legyél elsős vagy akár felsőbb éves diákja a Bagolykőnek. Vagy a másik iskolának Angliában, az a Noxmort vagy mi a csuda. Lényeg, a lényeg; Bíboranna nem fogja tudni még egy ideig letagadni mugli származását, akármennyire is szeretné. Magához képest valóban nagyon-nagyon próbálkozik, ami nem jellemző, de muszáj megtennie, hiszen egy teljesen más világba csöppent.
- Haha – mondja a művészis megjegyzésre, miközben táskájához nyúl. – Nem arról van szó, hogy művészetis vagyok. Egyszerűen csak… nem idevalósi – suttogja a mondat végét, hiszen eléggé sok problémája volt már abból, hogy elárulta a származását. Ő olyan itt, mint egy kutyaruhába öltöztetett macska a kutyafalkában. Nézhet ki úgy, mint a többi diák, de ha valaki a közelébe megy, akkor kiszagolja, hogy ő valami másféle teremtés. Mélyet sóhajt, majd újra a lányra néz, miután egy újabb zsebkendőt szed elő a táskájából, egy csatos üveg víz társaságában. Bevizezi a kendőt és újra nekiesik arca jobb oldalának, habár egyre reménytelenebb, hogy minden le fog kerülni szeplős kis arcáról.
- Nagyon örülök, Melissa – mondja egy gyenge mosoly kíséretében.
Nem is érdekli már, hogy a másik nem fogadta el a kéznyújtást. Neki így tanították és tulajdonképpen nem Melissa az első, aki visszautasítja ezt a gesztust. Bizonyára csak a tinta miatt van, olyan „kézfogós” fajtának tűnik ő is. És szintén első évfolyamos. Szemöldökét összehúzva, és kissé hunyorítva vizsgálja a Rellonos lány arcát. Az igazat megvallva, nagyon fél a sárkányos ház tagjaitól, de mivel nem indult annyira rosszul ez a kapcsolat, ezért most kivételesen nem retteg annyira.
- Az év elején érkeztél? Még nem láttalak órán – érdeklődik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=689618#post689618][b]Melissa Von - 2017.07.11. 13:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=689638#post689638][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.07.11. 13:50[/b][/url]

Érdekes találkozás. Ami a legszebb benne – legalábbis számomra -, az nem más, mint a Rellonos kissé pökhendi, másnak talán bosszantó stílusa, míg Anna néhány fintor kíséretében, de teljesen nyugodtan válaszol mindenre. Ez az, amiről már egy párszor szó esett; Bíboranna nem az a fajta lány, aki magára venné a sértéseket, sokszor elbambul és elmerül a gondolataiban, így ideje sincsen felfogni, hogy esetleg valaki szurkálódni szeretne.
- Igen – bólint. – Hidd el, hogy komoly indok. Hogyha te kerülnél egy „mugli” iskolába - itt ujjaiból idézőjelet formál és artikulál. - Egy… egy… egy… informatika órára, te is nagyokat pislognál – válaszol kedvesen mosolyogva. Hogy mit is kell tudni a Navine ház tagjairól? Majd most a legjobb példával fog találkozni a Rellonos leányzó. Végtelenül kedvesen bánnak mindenkivel, és nagyon nehezen lehet felbosszantani. Habár az unikornisos ház növendékei is emberek, ezért nem kizárt, hogy a szokásostól eltérő érzelmeket is mutatnak. Éppen úgy, mint az imént, amikor magára és Melissára sikerült robbantani a tintatartó tartalmát. No, de visszatéve a szőke lányra; azért meri feltételezni, hogy tisztavérű boszorkánytanonc, mert úgy tudja, hogy a Rellon házban leginkább varázscsalád sarjai kapnak helyet.
- Bravó – mosolyog, majd tapsol egyet-kettőt a sikeres varázslatra.
Semmi gúny nem érződik a hangjában, tényleg igen ügyes ahhoz képest, hogy elsős diákról beszélünk. Egészen különleges képesség ez még varázsvilág szülöttjeként is, hiszen eddig nem gyakorolhatta iskolán kívül – a legjobb tudomása szerint. De az is lehet, hogy ebben is téved.
- Én sem vagyok itt olyan régóta – kezd bele, miközben elpakolja a koszos zsebkendőket a táskája mélyére. – Két hónapja kerültem ide, de csudi furcsa ám – bólogat erősen pakolászás közben. Nem tekint fel a másikra, csak mondja és mondja a magáét. Néha nem lehet eldönteni, hogy épeszű-e a vörös lány. Megbolondult volna a sok változástól? Dehogy. Mindig is ilyen volt, ezen a tanodába kerülés nem változtatott.
- Még mindig olyan az arcom? – csúszik egyet odébb, a lány irányába, szinte aurafenyegetően a padon. – Nem tesz jót a tinta a bőrnek, igaz? – mosolyog ismét, miközben a kék szemeket fürkészi.
Mivel már eltelt egy pár perc, ezért kezd feloldódni. Lássuk a másikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=689645#post689645][b]Melissa Von - 2017.07.11. 14:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=689651#post689651][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.07.11. 15:00[/b][/url]

A bal, tiszta arcrészén a magasba repül szemöldöke, amikor Melissa megjegyzi, hogy nem lehet olyan nehéz az informatika. Hihetetlen, hogy mennyire magabízó a leányzó. Nem mintha baj lenne, csak egy kicsit szokatlan a vörös Petheő lány számára. Habár, ha jobban belegondolunk, akkor ez egészséges önbizalomnak számít a Rellon házban. Gondolatban kacag egyet, ami végigvisszhangzik a többi gondolaton fejében, majd ismét a szőke ciklonra emeli zöld tekintetét.
- Bizti vagyok benne, hogy nem lenne egyszerű – mondja erősen, gyermeki ábrázattal bólogatva. – Nehéz tárgy.
Emlékszik, hogy éppen csak átbukott informatikából, de szerencsére Szentkirályi Barna segített neki a vizsgán, és csupán ennek köszönheti, hogy nem bukott meg. Word, Excel, PowerPoint és társai. Borzalom volt. Habár, a számítógépes játékokkal mégis jobban le tudta foglalni magát, mint bármi mással. A mai világban – nem a varázsló társadalomban gondolkodva – nem nagyon lehet meg az emberi informatikai tudás nélkül. Ezért is volt nagyon nehéz érvényesülni kortársai között, amíg otthon élt és nem a kastélyban. Ezen ismét elgondolkodott egy hosszabb időre. Ez olyan lehet Melissa számára, mintha egy pár percre kikapcsolt volt a lány, majd reboot, és ismét itt van a jelenben. Megrázza fejét, majd megkérdezi, hogy sikerült-e eltüntetnie a tintafoltokat arcáról. Választ nem kap rá. Egy igen és egy nem sem hagyja el a szőkeség száját, azonban Bíborannára szegezi pálcáját, mire a vörös lány szemei kidüllednek az ijedtségtől. Most fog bekövetkezni, amitől kivételesen nem tartott. Jól meg fogja verni egy Rellonos. Vagy ami még rosszabb, jól megátkozza vagy mi.
- Ne bánts – mondja, de ideje sincsen kezét arca elé emelni.
Azonnal jön a varázsige, ami nyugtató, hiszen az imént is ez segített Melissának, hogy megszabaduljon a foltoktól. Ahogyan a varázsszavak elhagyják az évfolyamtárs száját, furcsa érzés járja át Anna testét. Főképp az arcát. A szőke elmosolyodik. Eléggé bajt jóslóan, majd meg is jegyzi, hogy miért ez a széles vigyor az ő arcán.
- Mi van? – kérdez vissza. – Nagyon vicces vagy.
Nem hisz neki, biztosan csak ki akarja hozni a sodrából. Arcához nyúl, ahonnan már nem ragad tinta az ujjbegyeihez, de még mindig nagyon érdekes érzés járja át. Rosszullétet vehet észre a másik az arcán, azonban Bíbor csak nyel egy nagyot, és visszacsúszik táskája mellé, ahonnan egy zsebtükröt vesz hosszú, csontos ujjai ölelésébe. Még mindig hitetlenkedve emeli arca elé, majd a zöld szemek a szokásosnál is jobban kidüllednek. Szabad kezével a szeplőhiányos arcrészt fogdossa.
- Neked teljesen elment az eszed? – kérdezi még halkan.
Egyszerűen nem tudja felfogni, hogy mi történt… egy percig, aztán…
- Ez aztán tényleg marha vicces, igaz? – kiabálja. – Csináld vissza! – mutat a „torz” felületre. – Azonnal csináld vissza, Melissa!
Megint átfut a mondat az agyán: „Hihetetlen, hogy ezeknek mindent szabad.”

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=689656#post689656][b]Melissa Von - 2017.07.11. 15:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=689896#post689896][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.07.12. 11:52[/b][/url]

Egyszerűen képtelen felfogni, hogy mi is történt egy pár perccel ezelőtt. Dühödten nézegeti magát a tükörben, és nem azt a szép kis szeplős pofit látja, amit nagymamája annyira szeretett. Senki nem szeplős rajta kívül a családban, csak mamája viselte ugyanezeket a szépséghibákat. Ezért van a felháborodás. Sokan szeretnének megszabadulni ezektől, hah? Azok nem egészséges gondolkodású emberek. Mindenkinek el kell fogadnia úgy magát, ahogyan van. Szőkén, barnán, szeplősen, archibásan, bal- vagy jobbkezesen. Butaság, ha valaki változtatni akar magán. Ezek az emberek soha nem lesznek boldogok az életben. Ilyen dolgok szaladnak végig a lány füstölgő kobakjában, miközben ki sem pillant társára. Régen érzett ekkora haragot magában. Az érzés hasonló ahhoz, mint amikor elvesznek tőled valamit, ami valakire mindig emlékeztetett, tőle örökölted. Keze ökölbe szorul, szája remegni kezd, majd amikor Melissa ismét beszélni kezd hozzá, eltörik a mécses. Hatalmas, krokodilkönnyek csúszdáznak végig Anna arcán, miközben az ökölbe szorult kéz kienged, és esetlenül hullik az ölébe. A másik mancsában pihenő tükröt halkan szipogva elteszi táskájába, majd felnéz a Rellonos lányra. Szája még mindig remeg, ahogyan leplezni szeretné elszontyolodását, de nem szól semmit sem. Belemerül a gondolataiba, ahogyan mindig is szokta. Millió dolog szalad át folyamatosan kattogó agyán. Miért mindig neki kell lennie a Rellonosok áldozatának? Egyáltalán miért jó Melissának is, hogy így viselkedik? Semmi mást nem érez már a kis szeplős testben csak fájdalmat és szomorúságot. Az ember lánya ne támaszkodjon a sztereotípiákra… Ilyen találkozások után igen nehéz ezt megtanulni, majd később megállni, amikor egy újabb sárkánynövendékkel találkozik. Hatalmasat sóhajt, nyel egyet, majd elnéz a kastély irányába. Megsemmisítve. Így érzi magát talán leginkább. Csak kirajzolódik végre, hogy mik ezek az érzések. Vagy mégsem? Miért kezd el Bíboranna mosolyogni? Márpedig ez nem más a vörös lány arcán, mint egy könnyes szemű mosolydarab. Semmi nem változik. Ez volt az otthoni általános iskolájában is, és most a mágustanoda sem lesz kivétel ezek szerint.
- Nagyon szépen köszönöm – fordul gúnyosan mosolyogva Melissa felé.
Picit játékosan fejet is hajt előtte, majd látványosan pakolászni kezd, hogy talán ő is elindul a birtok egyik másik, eldugott részébe, hiszen olybá tűnik, a szőke lány inkább indulna. Nem egy jól sikerült találkozás ez, de ilyennek is kell lennie. Talán meg kellene látogatnia a gyengélkedőt – ismét, ismét, ismét -, hátha ott tudnak vele kezdeni valamit.
Hangtalanul dobja könyvét is a barna táskába, majd felnéz a szőkeségre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=689929#post689929][b]Melissa Von - 2017.07.12. 14:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=689962#post689962][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.07.12. 17:11[/b][/url]

Az össze-vissza támadó érzelmek csupán a lány teljes összezavarodottságát jelzik a világ felé. Nem tudja, hogy ilyenkor hogyan kell viselkedni. Vagyis, most sem tudja, hogyan kell viselkedni. Annyi új inger éri, hogy valóban úgy viselkedik, mint egy agybajos. Fiatal még, sok mindent kell megtanulnia itt ahhoz, hogy ebben a világban érvényesülni tudjon – illetve, a számára megszokott „normális” világban is kellett volna még egy kicsit készülnie a nagybetűs életre. Ez teljesen megszokott viselkedés egy olyan lánytól, aki világ életében egyedül volt, nem nagyon voltak barátai, s emberek közé sem nagyon járt, csak akkor, amikor tényleg kötelező volt. De nem mentem tovább a Petheő leányt. Látszik, hogy Melissa már nem tud mit kezdeni ezekkel gyors hangulatváltozásokkal. Szinte ijesztő is lehet, pedig totál ártatlan az egész.
- Úgy fogok tenni – mondja mosolyogva, de még egy picit szipogva a Rellonosnak.
Megint a gyengélkedőre kell mennie. Hihetetlen, hogy mennyi időt töltött már ott, te jó fahéjas csiga. Biztosan többet, mint a könyvtárban. Oda sem ártana ellátogatni, hátha magára szedne valami tudást ahhoz, hogy ne robbantson fel mindent, amihez hozzáér. Ajkait összeszorítja, ahogyan zöld, szomorú, kiskutya szemeit a szőke lányra emeli. Érzi, hogy igazán furcsán viselkedett, s az, hogy ennek tudatában van, még jobban elszomorodik. Megfordul az is a fejében, hogy nem érett még meg a társas lény megnevezéshez.
- Szia! – köszön el ő is, és figyeli, ahogyan másik egyre csak távolodik.
Ilyen borzasztóan furcsa találkozásban sem volt még része. Szíve egyre kevésbé akar kiesni a lapos mellkasból, azonban még a drámai hatás kedvéért odaszorítja kezét egy pár másodpercre, mintha ezzel szabályozni tudná a szívveréseit. Elgondolkodva tekint a pad előtt fekvő tintás földdarabra. Szemöldökét összehúzva suttog még pár szót maga elé. Csak azért, hogy bizonyisten lököttnek nézze az, aki erre jár.
- Ha elment, én akár maradhatok is – vonja meg vállait.
Így könyve után nyúl. Gyakorol még egy kicsit, majd eltűnik a rétről a mai napra.