Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Rám jött a hülyeség. Sportolni akarok, pedig sosem szerettem, és a legundorítóbb ágát választom mindennek. A futást. Valahogy mindig úgy vagyok ezzel, hogy sosem visz rá a lélek. De sosem visz rá semmire, amit nem akarok, kivéve, ha nagyon ki vagyok már. Pont, ahogy ma is, bár fogalmam sincs, mitől...
Melegítőben indulok el lefelé, mert nincs még olyan meleg, hogy anélkül kint lehetne lenni sötétedéskor, mellé pedig csatolok magamnak egy segítő bűbájt is, aminek hála folyamatos dallamok csendülnek a fülemben, minden mellékes kiegészítő tárgy nélkül. Nem túl hangos, ha bármi történne, észrevenném, de azért pont tökéletes, hogy annak tempójára tudjak már a lépcsőkön lefelé is kocogni.
Amikor kilépek, kissé megcsap a páradús levegő, és a kissé izzasztónak ható időjárás, aminek csalfasága nem fog becsapni. Megindulok a rét felé, szép lassú tempóban, nem kell rohannom, közben pedig ügyelek arra, hogy mindent a nagykönyv szerint csináljak. Levegő orron be, szájon ki, blabla... a sok hülyeséggel együtt. Ott pedig már nincs is más dolgom, mint róni a hatalmas köröket majd egymás után, egy kényelmes, zenére passzoló iramban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=593646#post593646][b]Böröczky Zoé - 2016.05.13. 23:15[/b][/url]

Rám jött a hülyeség. Sportolni akarok, pedig sosem szerettem, és a legundorítóbb ágát választom mindennek. A futást. Valahogy mindig úgy vagyok ezzel, hogy sosem visz rá a lélek. De sosem visz rá semmire, amit nem akarok, kivéve, ha nagyon ki vagyok már. Pont, ahogy ma is, bár fogalmam sincs, mitől...
Melegítőben indulok el lefelé, mert nincs még olyan meleg, hogy anélkül kint lehetne lenni sötétedéskor, mellé pedig csatolok magamnak egy segítő bűbájt is, aminek hála folyamatos dallamok csendülnek a fülemben, minden mellékes kiegészítő tárgy nélkül. Nem túl hangos, ha bármi történne, észrevenném, de azért pont tökéletes, hogy annak tempójára tudjak már a lépcsőkön lefelé is kocogni.
Amikor kilépek, kissé megcsap a páradús levegő, és a kissé izzasztónak ható időjárás, aminek csalfasága nem fog becsapni. Megindulok a rét felé, szép lassú tempóban, nem kell rohannom, közben pedig ügyelek arra, hogy mindent a nagykönyv szerint csináljak. Levegő orron be, szájon ki, blabla... a sok hülyeséggel együtt. Ott pedig már nincs is más dolgom, mint róni a hatalmas köröket majd egymás után, egy kényelmes, zenére passzoló iramban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=593695#post593695][b]Balósy Paulina - 2016.05.14. 11:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=594049#post594049][b]Böröczky Zoé - 2016.05.15. 10:52[/b][/url]

Lement egy kör, meg még egy hatalmas, mire akár csak egy lélek is megjelenne a látóteremben. Nem igen törődöm vele, elvégre az is lehet, hogy nem ide jön, szóval csak szedem a lábam, egyik után a másikat. Néhány perc telik el így, amikor csatlakozik hozzám, így lerázom magamról bűvös segítségem, és egy kicsit lassabbra fogom a tempót, mert ahogy látom, a csatlakozó jóval kisebb, mint én, mind korilag, mind termetileg. Nem tudom, ki ő, még nem találkoztam vele, így igen csekély rá az esély, hogy emlékeznem kelljen rá esetleg az egyik óráról.
- Szia.
Üdvözlöm én is őt, de ennyi. Nem tudom, mit mondhatnék. Futok tovább, vele az oldalamon, feltéve, ha meg nem áll közben. A futást nem beszélgetéshez találták fel, ami fordítottan is igaz, de olyan hülyén érzem magam. Sosem voltam megnyugvó típus, most sem, így csak pár másodpercre van szükségem, hogy máris szavakba öltsem, ami nyomja a kis szívem.
- Segíthetek valamiben?
Bukik ki olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, mert jelen állapot szerint mindenki nagyjából akkor fordul hozzám, ha nem érti a mákonybab anatómiai felépítését, vagy hasonló témában, szóval fel sem merül bennem, talán maximum egy pillanatra, hogy ő is csak futni jönne ki. A súlyos másodpercek eredménye pedig meglesz, szépen lassan leállok, és már nem haladok. Na! Így máris kényelmesebb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=594075#post594075][b]Balósy Paulina - 2016.05.15. 15:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=596447#post596447][b]Böröczky Zoé - 2016.05.25. 11:22[/b][/url]

A lányka már nagyon ki van, mikor veszem a fáradtságot és megállok, bár ezek után meg nem hiszem, hogy ne lenne kérdése vagy bármi egyéb mondanivalója. De azért adni kell mindenkinek egy esélyt, szóval...
- Amúgy Zoé vagyok.
Nyújtom felé a kezem, immáron sima álló helyzetben, ha még nem tudná, ki is vagyok pontosan. A gondolataim persze már teljesen máshol járnak, mondjuk úgy, hogy az eperlé és a baracklé társaságában, amik fent vannak a szobámban a kastélyban, ám egy egyszerű begyűjtőbűbáj kíséretében hamarosan ott landol a kezemben a két jókora üveg hideg ital, ami garantáltan nem fog torokfájást okozni.
- Melyiket kéred? Eper vagy barack?
Nyújtom felé a választékot, nehogy nekem itt, mindjárt összeessen. Ha választott, akkor felé nyújtom a nyertes flakont, megvárom, míg elveszi, egészséget kívánok mellé, és magam is hörpintek egy kortyot a sajátomból, miután lecsavartam a kupakját.
Hagyom, hadd térjen szegény magához, ha szeretne valamit, akkor úgyis elmondja, addig pedig elég lesz a segítő jobbom is. Ha meg ez sem, akkor maximum továbbáll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=596714#post596714][b]Balósy Paulina - 2016.05.26. 20:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=597959#post597959][b]Böröczky Zoé - 2016.05.31. 21:49[/b][/url]

Lina, merthogy nekem csak Lina marad a gondolataimban, szinte rögvest megissza az egyik üveg tartalmát, így nekem a barackos marad. Egye fene, imádom azt is.
A légzésem már visszatért a normálishoz, ami nem mondható el a lányról, aki mindjárt össze fog itt nekem esni, ha tovább is kínzom, mint egy olimpiára készülő sportolót.
- Gyere, heveredj le.
Mutatok egy fa tövéhez, ahova pár ige hatására néhány pokróc terem, a puhábbik fajtából, ami sosem szúr, engedi érezni a talajt, de túl puha, hogy bármilyen testrészünknek is lila foltot engedjen szerezni.
Vigyoroghatnékom van, Paulina valószínűleg túlságosan új még a falak közt.
- Dehogy. Ha tudnád, mennyien jönnek ki a levegőre alap esetben még ilyenkor. Meg takarodó után is. Persze, most, hogy vasszigor uralkodik, kevésbé, de hidd el, itt máskor tömegek vannak.
A tömegek szónál kicsit viccesre veszem a figurát, hiszen azért ez túlzás is valamennyire. Inkább csak egy összehasonlítási alap arra, hogy máskor mennyien szoktak ide kijönni. Hiányoznak azok az idők. Nyugalom, csicsergés, és megannyi ember. Jön a nyár, és a kastély falai közt olyan hangulat sincs, mint egy száz éve elhagyatott temetőben, ahova már a lelkek se járnak vissza. Sírok...
- Csak a futás nem a te sportod vagy mindent összegezve egyik sem?
Merül fel eme egyszerű tény bennem, mert még mindig látom rajta, hogy ki van fulladva. Én is így kezdtem, volt, hogy kétszáz métert nem bírtam folyamatában megtenni, nemhogy egy-két kilométert...
A tekintetem megértő és érdeklődő a válasza iránt, mert ha netalántán van olyan ága a mozgásnak, amit szívesen űz, akkor talán válthatunk arra is, már ha persze van rá itt lehetőség...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=600636#post600636][b]Balósy Paulina - 2016.06.07. 16:32[/b][/url]