Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

Lábszárközépig érő puha hótakaró borítja a rétet. A levegő nem túl hideg, a nap sugarai viszont még nem kezdték el a fehérséget latyakos barnává olvasztani. Aaron utolsó órája után épp kilép a kastélyból, és elvakítja a hóról visszaverődő fény. Pislog párat, hátha visszaszerezheti látását, és közben odébb lép, nehogy a mögött jövök nekimenjenek.
Kesztyűtlen kezeivel megdörzsölni a szemeit, és bár először csak villódzó foltokban jelenik meg előtte a világ, lassan újra képes látni. Körülnézve látja a faluba igyekvő pár diákot, többségében mestertanoncok, akiknek mára szintén véget ért a tanítás. Kicsit odébb pár diák hóemberépítésbe fog, nekik valószínűleg csak szünetük van, de megpróbálják azt a lehető legtartalmasabban kitölteni, persze nem tanulással.
Aaron elindul a faluba sietők után, elvégre szeretné lerakni a cuccait, mielőtt visszajön prefektusi dolgait intézni. Talán a DÖK-höz is be kellene majd néznie. Pár lépés után megpillant egy lányt egyedül. Nagyon fiatalnak tűnik, talárja alapján pedig navinésnek. A fiú eszében alattomos gondolat kezd formálódni, aztán rögtön tettre is váltja azt.
Lehajol, meztelen kezeivel gyorsan gyúr egy golyót, majd megvárja, míg a lány nem felé néz, és csak ekkor hajítja oda a hólabdát. Igyekszik az ismeretlen kabátját célozni, elvégre annyira mégsem suttyó, hogy alattomból hátulról fejbe kapjon valakit, akit nem ismer. Biával megtenné, mert poén lenne. Talán még Alízzal is, csak utána futna, hogy ne érje utol a vörös bosszúja.
Amint eldobja a golyót, már fordul is el, és ártatlan arccal folytatja útját a kastély kapuja felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=566826#post566826][b]Aaron E. Blake - 2016.01.27. 10:01[/b][/url]

Lábszárközépig érő puha hótakaró borítja a rétet. A levegő nem túl hideg, a nap sugarai viszont még nem kezdték el a fehérséget latyakos barnává olvasztani. Aaron utolsó órája után épp kilép a kastélyból, és elvakítja a hóról visszaverődő fény. Pislog párat, hátha visszaszerezheti látását, és közben odébb lép, nehogy a mögött jövök nekimenjenek.
Kesztyűtlen kezeivel megdörzsölni a szemeit, és bár először csak villódzó foltokban jelenik meg előtte a világ, lassan újra képes látni. Körülnézve látja a faluba igyekvő pár diákot, többségében mestertanoncok, akiknek mára szintén véget ért a tanítás. Kicsit odébb pár diák hóemberépítésbe fog, nekik valószínűleg csak szünetük van, de megpróbálják azt a lehető legtartalmasabban kitölteni, persze nem tanulással.
Aaron elindul a faluba sietők után, elvégre szeretné lerakni a cuccait, mielőtt visszajön prefektusi dolgait intézni. Talán a DÖK-höz is be kellene majd néznie. Pár lépés után megpillant egy lányt egyedül. Nagyon fiatalnak tűnik, talárja alapján pedig navinésnek. A fiú eszében alattomos gondolat kezd formálódni, aztán rögtön tettre is váltja azt.
Lehajol, meztelen kezeivel gyorsan gyúr egy golyót, majd megvárja, míg a lány nem felé néz, és csak ekkor hajítja oda a hólabdát. Igyekszik az ismeretlen kabátját célozni, elvégre annyira mégsem suttyó, hogy alattomból hátulról fejbe kapjon valakit, akit nem ismer. Biával megtenné, mert poén lenne. Talán még Alízzal is, csak utána futna, hogy ne érje utol a vörös bosszúja.
Amint eldobja a golyót, már fordul is el, és ártatlan arccal folytatja útját a kastély kapuja felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=576223#post576223][b]Helena Westland - 2016.03.22. 20:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=581167#post581167][b]Aaron E. Blake - 2016.03.31. 12:00[/b][/url]

A hátának csapódó golyótól kissé megbillen, de éppen csak annyira, hogy felszaladjon a szemöldöke a homlokra. Nem gondolta volna, hogy a kislány visszaadja neki. De persze így fair. Meg úgy, ha ő sem hagyja ezt megtorlatlanul.
Gonosz vigyorba húzódik a szája, amit persze a lány még nem láthat, hiszen neki háttal áll. Aztán rendbe szedi arcizmait, és csodálkozva, valamint kissé mérgesen indul meg felé.
- Hé, ezt most miért kellett? - kérdezi is már majdnem odaérve méltatlankodó hangon.
Hosszú léptekkel nem is telik neki sok időbe, hogy odaérjen hozzá, és némileg fölé is tornyosuljon. Persze nagyon fenyegető nem akar lenni, de így mókás a dolog.
- Tudod ugye, hogy kölcsönkenyér visszajár? - néz rá félrehajtott fejjel, aztán egy hirtelen mozdulattal elgáncsolja a lányt. Vagy legalábbis megpróbálja. Mindenesetre a gonosz vigyor újfent megjelenik arcán, mert már elég közel ért "prédájához", nem kell színlelnie, hogy nem ő gonoszkodott vele korábban. Ha a lány felvette a kesztyűt, akkor itt bizony valós hócsata fog kibontakozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=586800#post586800][b]Helena Westland - 2016.04.14. 21:26[/b][/url]