Harold

Harold

Karina

Nagyban bandukolok földre szegett fejjel, gondolkodok. Sajnos egy rossz hírt közlő borítékot kaptam. Próbálom össze kaparni magamat, és inkább szívok egy kis levegőt, hogy ne búslakodjak. Az iskola folyosói kihaltak, mindenki nagyban tanul, szórakozni senki sem szeret mostanában, vagy nem is tudom. Mindenki erősen koncentrál a közelgő vizsgákra, igaz még egy hónap hátra van addig. Jómagam is nagyban dolgozok a szorgalmi feladatokon, de azért jól esik néha egy kis pihenés.

Friss hó lepte el a tájat, ahogy lépkedek a havon, csupán egy lábnyomot látok még csak rajta. Egy lány éppen a havat bámulja, talán a fákat, nem tudom elhaladok mellette, majd egyszer csak egy hangos kiabálásra lettem figyelmes, és már éreztem is valaminek a becsapódását a vállamon. Egy hó golyó, gondolom magamban. Csak nem megdobott? De biztos hogy ez a lány volt az, de miért dobál engem, vajon.
megfordultam, és elkezdtem hozzá közeledni fel, mert halottam hogy éppen kérdezett valamit, de néha nagyot hallok.
- Szia, megleptél mit ne mondjak, nem mostanában ért el engem hógolyó, talán még mikor kisgyerek voltam. Egyébként Haroldnak hívnak. De mit is kérdeztél, mert éppen el voltam foglalva a semmit tevéssel Mosolyogtam, és közben próbáltam eldönteni hogy vajon miért mosolyog ilyen kedvesen rám. Nem vagyok hozzá szokva, hogy ilyen módon szólítsanak le a hölgyek.

Karina

- Micsoda? Van csokid? persze, hogy építek veled hóembert, de mondd csak milyen csoki?
Engem könnyen le lehet venni a lábamról csokival, tudniillik, imádok, megbolondulok értem, de remélem annyira azért nem látszik rajtam. Remélem nem gondolja, hogy most csak a csoki miatt akarok vele hómanust építeni.
- Nekem hóemberépítő kinézetem? Még ezt sem mondták rám. Mégis miből látod ezt?
Hát jó, mindegy is, kezdjünk bele, igaz nem mostanában csináltam hóembert, de szerintem látja is a kezdetleges bénázásomat. Valami golyó félét próbálok gyúrni, szerencsére nagyon jól tapad a frissen leesett hó. Olyan szép, nagy pelyhekben esik, és már azért van egy jó 10-15 centi.
Ahogy elkezdetem gurítani, egyből eszembe jutottak a gyerekkori emlékek, mikor az osztálytársakkal csináltuk, persze én mindig csak a fejét gömbölyítettem, mert nem voltam valami erős, de ez azért már változott.

- És mondd csak, te melyik házba jársz? Jaj ne haragudj, hiszen mondtad, Eridonos vagy, nem figyelek én kajla. Kicsit még elvoltam vaaaaarázsolva.
Látom rajta, kicsit komolytalan, kicsit vicces lánnyal van dolgom. És kapásból csokival kíván. Mintha csak olvasna a fejembe. Bár ki tudja, lehet minden srácot így próbál meg elcsábítani? Hasán keresztül a legegyszerűbb mód, az már biztos. Szerencsére én aztán ehetek, sokat sportolok így nem látszik meg rajtam.
-Mondd csak melyik évfolyamba jársz? Ha tippelnem kéne azt mondanám másodéves vagy.
A hó folyamatosan esik, mi meg csak gurítjuk azokat a hatalmas hólabdákat, amik szépen, lassan gyarapodnak. De honnan szerzünk ilyenkor sárgarépát, hacsak nem jár erre egy házimanó, akinél pont van egy sárgarépa, nehezen lesz orra a mi kis hómanusunknak. Meg némi szén is kéne, bár azt tudjuk helyettesíteni kavicsokkal is, feltéve ha találunk nagyobb méretben. És a kalapja? Vagy nem lesz tökfedője? Hmmm, valamit azért ki kéne találni. Talán fenyőággal csinálhatnánk hajat neki. Meg kéne kérdeznem Karinát, hátha van egy jó ötlete, de megvárom míg a fejéhez érünk, aztán majd eldöntjük mi legyen vele.
Lassan egyre többen jönnek ki, ahogy véget értek az órák, a diákok, a tanárokkal együtt rohannak ki a rétre, hogy élvezzék végre az első nagyobb havazást, amit annyira vártunk már.
- Majd esetleg ha végeztünk meg tudnád mutatni merre van a könyvtár, rájöttem, hogy nem vettem meg az egyik ajánlott könyvet, gondoltam, még a vizsgák előtt azt azért átnézném
remélem nem fog sznobnak tartani, de igyekszek a legjobb formámat hozni, hogy minden vizsgám sikeres legyen. Igaz hat tárgyat vettem csak fel, de kitudja, majd ha belejövök, akkor jövőre talán veszek még fel hozzá. De egyenlőre örülni fogok ha ezekkel is elboldogulok.