A tanodához alacsony kerítés tartozik csak, senki sem gondolná, hogy rossz szándékkal közelítené meg bárki is. A kerítés inkább csak azt szolgálja, hogy a kisebbek ne kószáljanak el. Elől nem sok hely van, ezt tavasszal önkéntesek és tanulók virágokkal ültetik be. Hátul azonban nagy kert van, gyümölcsfákkal, és rengeteg fajátékkal. Van hinta, mászóka, csúszda, homokozó, annyi, hogy mindenki kényelmesen tud játszani. Tudnak labdázni is, de van lehetőség arra is, hogy pokrócot hozzanak ki magukkal, és azon olvassanak, kártyázzanak vagy beszélgessenek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=826949#post826949][b]Vivien Poulain - 2021.02.28. 10:15[/b][/url]

Tudta, hogy egy kicsit sokat vállal, de szükségük volt a pénzre, ha meg akarnak állni a saját lábukon Olivérrel, és ezért bizony áldozatot kellett hozni. A másodállás persze olyasmi volt, amit sokan a legtermészetesebb dolognak tekintettek, és nem is értették, hogy ugyan mi mást kezdene az idejével, aki csak nyolc órát dolgozik egy nap.
És igazából olyan szempontból nem is volt áldozat, hogy kicsikkel foglalkozhatott, mert nagyon szeretett Vivien itt lenni az előkészítőben. A gyerekek nevetése az ő minden gondját-baját is elűzte arra a pár órára, amit itt töltött felügyelettel és oktatással. És így még inkább megérdemelt jutalomnak érezhette, mikor a nap végén hozzábújt kedveséhez.
Szóval összességében megérte, hogy most alig maradt ideje a magánéletére. Mert még néhány hónap, talán egy-két év, és telik majd saját lakásra, amiben végre igazán elkezdhetik közös életüket tervezgetni Olival. Addig pedig hatalmas segítség volt, hogy az iskolában szállásolhatták el magukat.
A kis Joy szaladt oda hozzájuk, és Vivi mosolyogva figyelte, ahogy kolléganője segít a szegény bajbajutott lánykán, és megköti a csizmáját. Az emlegedett Teo szerencsére épp kergetőzött Somával, így nem látta, hogy pityereg a lány. Erdősék viszont összesúgtak feléjük nézelődve, így Vivinek be kellett vetnie egy csípőre tett kezes, összeszűkült szemű pillantást, amitől a két testvér gyorsan el is ilalt játszani inkább.
Vivien Virginia felé fordult, és elmerengve a hallottakon bólintott egyet.
- Viszont legalább többszörös példán keresztül megfigyelhetnek egy igen hasznos bűbájt, amire gyakran szükségük lesz a későbbiekben. - Szerette a praktikus, hasznos oldaláról megközelíteni a dolgokat, illetve mindenben a jót látni. Bár persze kisgyerekekkel bármilyen módon foglalkozni nem lehetett negatív a szemében, ha meg fáradsággal jár, hát azzal jár. Ahogy Joy előbbi mosolya is bizonyította, megéri, ha ilyet láthatnak cserébe.
- Rám férne egy kávé, azt hiszem. Itthagyhatlak egy pillanatra? Hozok cserébe neked is, ha kérsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=827936#post827936][b]Vivien Poulain - 2021.03.21. 13:21[/b][/url]

A szigorú nézést még Madame Laurant mellett sajátította el, aki szerető gondoskodással nevelte őt, ugyanakkor a szava törvény volt, és nem tűrt ellenszegülést. Pedig szó szerint semmivel se tudta volna Vivient bármire is kényszeríteni, hiszen még csak megérinteni sem volt képes őt. De valahogy olyan tiszteletet parancsoló volt az egész személyisége, hogy Vivinek esze ágában sem volt ellenkezni.
- Hűha, jobb lesz vigyázni a lufikra a közeledben! - nevette el magát Vivi, miután érdeklődve kollégájához fordult megnézni, hogy teljesít szúrós pillantásból. Igazából nagyon aranyos látvány volt, így nevetése hamar derűs mosolygásba csapott át.
- Egy forrócsoki, je comprends - nyugtázta bólintással a rendelést, és elsietett a tanári felé.
Nem sokkal később két gőzölgő bögrével a kezében tért vissza, mindkettőben egy-egy kanál kavargatta serényen a forró italokat, még azután is, hogy az igazán krémes, és rendkívül finom illatú csokoládésat Vivi átnyújtotta Niának.
Tekintetét közben a játszadozó gyerekek felé fordította.
- Hoztam vajas kekszet is, azt hiszem máris.. igen, ide is ért - fordult hátra.
Egy kis tányérkán lebegve beérte őt a rágcsálnivaló is. Nem volt ugyan különösebben éhes, de nem akarta, hogy a kávé meggyötörje a gyomrát.
- Úgy nézem, ha volt is katasztrófa, már elhárítottad - nézett körbe, miközben a rámosolygó Lillának is integetett.
Kellemes volt így. Csak ácsorogni egy jó meleg kávéval, és élvezni az egyre inkább tavasziasba forduló időt, miközben az egyetlen, amit zavaró tényezőként lehetett felfogni, a gyereknevetés volt. Lehetett, de Vivi egyáltalán nem bánta, sőt. A madarak énekével, fütyörészésével kiegészülve egészen fülsimogató volt.
- Az Ilvermorny-ba jártál, igaz? - kérdezte aztán, ahogy úgy tűnt, a gyerekek épp kiválóan elvannak nélkülük is, anélkül, hogy egymást piszkálnák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=829071#post829071][b]Vivien Poulain - 2021.04.06. 16:08[/b][/url]

Nagyon mulatságos volt Niát figyelni, amint tervezgette jövőjét, melyben mindenkit egyetlen szó kiejtése nélkül is rendre tud utasítani, sőt, még a főnökei is olyan vigyázzba állnak, mintha csak az angol királynő érkezne meg.
Persze nyilván viccelt, Vivi azért is nevetett. Nem gúnyból, hanem úgy, ahogy azokon az előadókon szokás, akik eltúlozzák saját kis életüket, hogy szórakoztassák a közönséget. Viviennek meggyőződése volt, hogy kolléganője is csupán komédiázik, és nem gondolja komolyan, még ha úgy is próbál kinézni közben.
Viszont a kekszet már látható örömmel fogadta, tudta Vivi, hogy jó ötlet hozni belőle.
- Hála a fantasztikus kollégáknak, nem igaz? - kacsintott rá mosolyogva, alig utalva önmagára.
Sok volt a munkája ezzel a másodállással, de élvezte, és örült, hogy belevágott. Kedvelte a kollégáit, és a gyerekek is édesek voltak, már amikor épp nem egymást gyilkolták. Az ilyen nyugis pillanatok miatt pedig külön megérte. Jó volt megállni pár percre, és csak engedni, hogy a fáradság gyöngéden rátelepedjen tagjaira.
Bólintott egyet, elmerengve a másik nő szavain. Valóban, ha egy jós azt mondja neki tíz éve, hogy Magyarországon fog tanítani, valószínűleg igen elcsodálkozik, és egyetlen épkézláb ötlet nem ugrana be neki azt illetően, hogy mégis mi a fene hozná őt ide. Persze azóta már tudta, hogy nem mi, hanem ki.
- Bizony messzire. Viszont nekem van egy száznyolcvan centis, igencsak szép szál indokom, amiért itt kötöttem ki - nevetett.
Persze nem arról volt szó, hogy Olivér kerek perec kijelentette, hogy márpedig ő itt akar élni, csak mert magyar, de származása miatt adta magát az ötlet, hogy itt is megpróbálkozzanak közös életük új szakaszával. De egyáltalán nem volt biztos, hogy ne mennének tovább idővel.
- Engem arra tanított a családom, hogy ne kössem magam egy helyen le. Igaz, ők eléggé kötöttek, ezért érthető, hogy nem kívánják nekem ugyanazt.
Nem titkolta, de nem is verte nagy dobra, hogy milyen családból is érkezett. Már kicsit fárasztották az ebből adódó kérdések, amikre persze jól nevelt módon, készséggel felelt ennek ellenére.