A tanodához alacsony kerítés tartozik csak, senki sem gondolná, hogy rossz szándékkal közelítené meg bárki is. A kerítés inkább csak azt szolgálja, hogy a kisebbek ne kószáljanak el. Elől nem sok hely van, ezt tavasszal önkéntesek és tanulók virágokkal ültetik be. Hátul azonban nagy kert van, gyümölcsfákkal, és rengeteg fajátékkal. Van hinta, mászóka, csúszda, homokozó, annyi, hogy mindenki kényelmesen tud játszani. Tudnak labdázni is, de van lehetőség arra is, hogy pokrócot hozzanak ki magukkal, és azon olvassanak, kártyázzanak vagy beszélgessenek.

Már vagy húsz perce fent ülök a kis faház tetején, és folyik a könnyem. Több dologra is figyelnem kell, mint például, hogy le ne zuhanjak - nem sűrűn szokott előfordulni, személyes kudarcként élném meg - és hogy ne potyogjon ki a gumi kukac a zacskóból, de apáááám.
- Tessék arrébb menni, mert elviszik - szólalok meg, de igazán nehézkesen jönnek a szavak a kacagástól, de csak jó fej leszek. És bár elsőre nem értheti a férfi, nem telik egy perc, már láthatja is, ahogy fut a Bence, mögötte meg a gondnok kergeti. Igen... ez megy már húsz perce.
- Ezért meghalsz - kiabál a fiú, de neki is gondjai vannak, szinte levegőt alig kap, én pedig egyik kezemmel megkapaszkodok, mert most aztán éktelenül elfog a nevetés.
- Azt mondta a gondnoknak, hogy azokkal a virsli lábakkal menni se tud rendesen, nem hogy létrára állni... aztán elvette a kalapácsát - ami egyébként az ölemben pihen. Ha a kopaszodó bácsi felnéz, még láthatja is, aztán levonhatja a következtetést, vajon tényleg Bencétől származnak-e a szavak. De hát hitt nekem a gondnok, erről én nem tehetek, de nagyon jól szórakozom.
- Az a ciki, hogy mindjárt utoléri - tör rám egy újabb nevetéshullám, ahogy látom, Bencéből már fogy a szufla.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=867393#post867393][b]Illés Luca Izabella - 2023.09.23. 11:41[/b][/url]

Már vagy húsz perce fent ülök a kis faház tetején, és folyik a könnyem. Több dologra is figyelnem kell, mint például, hogy le ne zuhanjak - nem sűrűn szokott előfordulni, személyes kudarcként élném meg - és hogy ne potyogjon ki a gumi kukac a zacskóból, de apáááám.
- Tessék arrébb menni, mert elviszik - szólalok meg, de igazán nehézkesen jönnek a szavak a kacagástól, de csak jó fej leszek. És bár elsőre nem értheti a férfi, nem telik egy perc, már láthatja is, ahogy fut a Bence, mögötte meg a gondnok kergeti. Igen... ez megy már húsz perce.
- Ezért meghalsz - kiabál a fiú, de neki is gondjai vannak, szinte levegőt alig kap, én pedig egyik kezemmel megkapaszkodok, mert most aztán éktelenül elfog a nevetés.
- Azt mondta a gondnoknak, hogy azokkal a virsli lábakkal menni se tud rendesen, nem hogy létrára állni... aztán elvette a kalapácsát - ami egyébként az ölemben pihen. Ha a kopaszodó bácsi felnéz, még láthatja is, aztán levonhatja a következtetést, vajon tényleg Bencétől származnak-e a szavak. De hát hitt nekem a gondnok, erről én nem tehetek, de nagyon jól szórakozom.
- Az a ciki, hogy mindjárt utoléri - tör rám egy újabb nevetéshullám, ahogy látom, Bencéből már fogy a szufla.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=867402#post867402][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2023.09.23. 14:30[/b][/url]

- Hogy... tessék? - kérdezi meglepetten, azt se tudva, hová nézzen. Arra a legkevésbé sem számított, hogy fentről jön majd a hang, amikor az orra elé nézve igyekezett átjutni az udvaron. Nem kifejezetten lelkesen érkezett, tekintve, hogy behívatták Ella miatt, éppen csak a részleteket nem tudja még, hogy pontosan mi is történt. Az ő egy szem kicsi lánya sajnos láthatóan dacos korszakát éli éppen. Még mindig nem igazán tetszik neki a tény, hogy az apja újfent nősülni szeretne. Nem Anával van a problémája, aki egyébként is egy földre szállt angyal, hanem azzal a gondolattal, hogy ezzel most majd már ő biztos nem fog annyit figyelni rá az apjaként, mint előtte. Hiába is állítja, hogy ez badarság, jelenleg éppen meghatározatlan ideig el van napolva az esküvő és pszichológushoz járnak családilag is, meg Ella egyedül is. Alkalmanként pedig bajt kavar, és általában nem játszik kicsiben. Eddig is csintalan gyerek volt, rengeteg energiával és kíváncsisággal megáldva, de most el sem tudja képzelni, mit csinálhatott, amiért neki is tiszteletét kell tennie itt. Rágja is a szája szélét kissé aggodalmasan útközben, nem is tudja, mennyire lehet rossz a helyzet, mitől tartson, vagy éppen haragudjon-e. A hang azonban kirántja a gondolatok végtelennek tűnő áradatából, még ha nem is fogja fel a kérdést. Abban sem biztos, hogy hozzá lett intézve. Némi tanácstalan pislogást követően csak sikerül megtalálnia a hang forrását is, egy első látásra többé-kevésbé Ellával egykorú leányzót, aki a neki éppen árnyékot adó fán ücsörögve nevet úgy, hogy a könnyei is potyognak, miközben gumikukacot rágcsál. Megérkezik hamarosan a nevetség tárgya is, egy hasonló korú fiú, aki a gondok elől rohan fejvesztve, a fán ücsörgő leányzó pedig szolgáltatja a magyarázatot a történtek mellé.
- Woo... wooo - hagyja el a száját újabb meglepett hang, miközben hátrébb lép, hogy ne legyen útban. Még fel is ütnék a végén ezzel a lendülettel.
- Huh... ez itt ugye nem mindennapos? - kérdezi meg egy sóhaj kíséretében. Többnyire sajnos csak akkor jön, amikor jönnek reggel, majd viszi a lányát délután, a kettő között pedig arról tud, amit Ella mesél vagy amiről a tanárok értesítik újabban, ha behívatják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=867404#post867404][b]Illés Luca Izabella - 2023.09.23. 14:41[/b][/url]

- Mármint, hogy a gondnok Bencét kergeti? Neeeeeeem, a múltkor a Tónit kergette! Az is jó kis műsor volt, nem jön fel? - paskolom meg a mellettem lévő helyet, mert nem akarok kiabálni, mert akkor hamar rájönnek, hol vagyok. Márpedig én nem akarok bemenni a következő órára, nem szeret a tanár, meg én se őt.
Amúgy nem tudom, ki ő. Láttam már, azt hiszem Elláé, akkor bizony Ella se mostanában fog kijutni a szobájából, meg is érdemli. Nem is bánom amúgy, hogy a kezemben maradt pár hajszála, csak ezt nem fogom elmondani az apukájának.
Rendesen belelógatom a számba a következő kukacot, jó nagyra tátva azt, és kiélvezem azt a pár pillanatot, míg a jó savanyú íz át nem vált édesbe. Csak kár, hogy nem tart tovább egyébként. Lehetne olyan cuki már, ami végig teljesen savanyú, akkor Lara se nyúlná le a dugi csomagjaim.
- Szerintem labilis az idegrendszere - és azt senki ne kérdezze, honnan veszek én ilyet. Olgi néni mondta, de azt már nem magyarázta el, mit jelent. Azon a ponton rájött, hogy rosszkor csúszott ki a száján.
- Amúgy nincs ilyen minden nap... szünetben zárva van suli - eresztek meg egy hucut mosolyt, még a szemem is összeszűkítem, mert én vagyok itt az ügyeletes rendbontó, csak néha összeszövetkezem Lasch Dráveczékkel. A felnőttek amúgy nem túl okosak, még mindig nem vették észre, hogy mikor nagy szemekkel mímelem a sírást, ők megenyhülnek, mert szegény árva gyerek. Mennyi büntit úsztam már meg így. Persze nem otthon. Olgi nénit már nem hatja meg semmi sajnos. Az a nő ismer engem. De a bácsi nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=867495#post867495][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2023.09.25. 20:17[/b][/url]

- Kicsit nehezen menne már az - válaszolja megrázva a fejét, közben azt emésztve, hogy ha ilyen elkanászodott kölkök vannak itt, innen ihletődik a lánya újonnan viselkedés tekintetében? Otthon legalábbis biztosan nem arra lát példát, hogy verekedjen másokkal. Ő arra próbálta nevelni, hogy jó gyerek legyen, aztán mégis itt tartanak. Igazán rémes. A fára mondjuk felmehetne, ami azt illeti, könnyedén, de ahhoz meg macskává kellene alakulnia, aminek most sem különösebb szükségét, sem értelmét nem látja. Inkább marad annál, hogy felfele pislog. Ujjait végigfuttatja rövidre nyírt haján, miután még időben sikerül ellépnie a felé rohanó páros elől, aztán ismét kérdőn pillant a kislányra a fán.
- A gondnoknak? Vagy mit is mondtál, hogy hívják? Bence... Bencének? - kérdez vissza, és bár felnőtt módjára úgy érzi, komolyan kellene kezelnie a helyzetet, mégis egy kurta kuncogással reagál valamiért a gondolatra. Annyira szürreális a dolog, hogy már igazán nevetséges is. Az eridonosok is képesek ilyen húzásokra, és tulajdonképpen nem lenne meglepve, ha ez a Bence gyerek pár év múlva éppen őket boldogítaná Rudolffal. Most már egészen megszokta egyébként is, hogy náluk mindig történik valami, kész csoda, hogy még soha senki nem gyújtott vagy robbantott fel semmit, de gyorsan el is hessegeti a gondolatot, mert még félő, hogy a végén be is következik.
- Pontosítok, tanítási időszakban... de úgy látom, nagyon nem unatkoztok ti itt. Na és hogy hívnak? - érdeklődik, az ismét vészesen közel rohanó gyerek és az utána szaladó, már enyhén lihegő gondnok útját pedig egyelőre meg sem próbálja keresztezni. Hátát a fa törzsének veti inkább, és mivel a talárját roppant melegnek érzi, megszabadul tőle, hogy karján átvetve vonszolja mostantól magával. Tekintve, hogy alatta az ing és az élére vasalt nadrág is fekete, nincs sokkal előrébb. - Ha véget ért a műsor, meg elmúlt a veszély, nem segítenél nekem? Hol kellene keresnem a büntetésben lévő diákokat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=867789#post867789][b]Illés Luca Izabella - 2023.10.01. 10:21[/b][/url]

- Megértem én... ebben a korban - bólogatok együtt érzőn, mert a helyi nyugger maffia minden második szava ez. Aztán lehet a bácsi is be lett már oda szektázva, igazán nem értek én az ilyesmihez.
Látszik rajta az aggodalom, de nem tudok semmit mondani neki, amitől majd jobb lesz. Gumicukrot adnék, de nincs kedvem lemászni, meg Bencével verekedni sem, mert ha lejutok, tuti nekem jön a hülye. Még idén se sikerült felfognia, ő jár rosszabbul.
- A gondnoknak... Bence csak szimplán hülye - eresztek meg egy hatalmas vigyort, mert itt aztán nehéz olyan személyre rámutatni, aki normális. Tisztára, mintha lemerészkedtél volna a nyúl üregébe. Jó, bírom az Alicet.
Szegény bácsi se tudja, hová is lép be. A nyílt napok csak a látszat, ki van adva, hogy normálisan kell viselkedni. De egy átlagos napon.. itt mindig káosz van, és csak kis részéért lehet engem elővenni.
- Áááá sose, azt mondják, túl sok az energiánk - vigyorgok, még ki is húzom magam, és a kérdést hallva, rezzenéstelenül hazudok a bácsi képébe.
- Margitka vagyok, csókolom - még kezet is fognék, de ahhoz le kellene másznom, amit most még nem szeretnék.  
Azonban nem telik el sok idő, más választásom nem is nagyon lesz. Az a baj, hogy a bácsi annyira esetlennek hat, hogy meg kellene esni rajta a szívemnek, de... én csupán lehetőségek tárházát látom, és a lehető legkészségesebben pattanok le. Nesze neked Ella, ezt most jól megszívod, tudod, mikor mész te haza idő előtt.
- Csak utánam, valószínűleg WC-t takarít - nem, ennyire nem drasztikusak erre a tanerők, de a bácsi ezt nem tudhatja. A szemétszedés még oké, na de wc pucolás. Na mindegy, bevezetem én, egyből a tanári mosdóig, aminek az ajtaját készségesen ki is nyitom a bácsinak.
- Tessék csak bemenni, ott lesz bent - pislogok angyalian, remélve, hogy be tudom palizni, és ha sikerül, már csukom is az ajtót, és bújok el az egyik információs tábla mögé. Az mindig beválik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=868344#post868344][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2023.10.10. 22:10[/b][/url]

- Nem vagyok már fiatal, az tény - válaszolja végül, bár első reakcióként kicsit a szemöldöke szalad fel. Mintha kicsit pimasz lenne a leányzó, de végülis gyerek, úgy dönt, elengedi. Talán csak ő lát sokat az egészbe, mert Ellának is hasonló megjegyzései vannak utóbb. Különben is, elmúlt már ötven, tényleg nem mászkál már fára ebben a korban, hacsak nem animágus alakjában teszi.
- Nem csoda, ha folyton cirkusz van - állapítja meg aztán, miután sikerül tisztázni, hogy kiről is van szó. Naívan azt hitte ő is, hogy legalább itt rend van, ha már az iskolában gyakran csinál valaki valami eszement ökörséget, gyakran éppen az eridonosok, amitől alkalmanként megfordul a fejében a felmondás gondolata. Ezek szerint azonban itt sem jobb a helyzet. Sóhajt is egyet, tudomásul véve, hogy erről a helyről túlságosan is optimistán gondolkodott eddig. Megadóan bólint arra, miszerint sok az energiája a gyerekeknek. A végén meggondolja még, hogy szeretne-e több gyereket, pedig már megbeszélték, hogy azért még legalább kettő, de inkább három jöhet majd, ha végre Ella is lenyugodott és összeházasodtak Anával.
- Antal - mutatkozik be ő is, ha már a leányzó elárulja, hogy ő Margitka. Noha némi kétkedéssel fogadja a nevet, mert nem kifejezetten tűnik gyakorinak ebben a generációban, de ám legyen. Ha nem is Margitka valójában, az nem oszt, nem szoroz.
- Még nem is mondtam, kit keresek - jegyzi meg, amint a leányzó lemászva elindul előtte, hogy utat mutasson. Éppen ezért is áll meg még az ajtó előtt, végigmérve Margitkát, ahogy az eridonosokat is szokta. Kár, hogy ez ennek a gyereknek még semmit nem mond, ezért nem is biztos, hogy hatásos. - Lehet, hogy mégis inkább csak az igazgatóval vagy a helyettesével kellene beszélnem előbb, hogy mi is történt.