A tanodához alacsony kerítés tartozik csak, senki sem gondolná, hogy rossz szándékkal közelítené meg bárki is. A kerítés inkább csak azt szolgálja, hogy a kisebbek ne kószáljanak el. Elől nem sok hely van, ezt tavasszal önkéntesek és tanulók virágokkal ültetik be. Hátul azonban nagy kert van, gyümölcsfákkal, és rengeteg fajátékkal. Van hinta, mászóka, csúszda, homokozó, annyi, hogy mindenki kényelmesen tud játszani. Tudnak labdázni is, de van lehetőség arra is, hogy pokrócot hozzanak ki magukkal, és azon olvassanak, kártyázzanak vagy beszélgessenek.

Nem is tudja, hová lettek a napok, de máris itt a szünet. Ez a mai Anna utolsó napja az előkészítőben erre a tanévre, jövőre pedig megkezdi az első osztályt majd. Nagylány, hiszen pár héten belül már a hatodik születésnapját ünnepelhetik. Aztán meg már csak pár év, és jöhet a tanoda, meg a főiskola meg ki tudja, mi még. Alig észrevehetően megrázza a fejét, hogy elhessegesse a gondolatot, közben pedig az árnyékba húzódva az egyik falnak támaszkodik. Kicsit korán érkezett, még nem ért véget a foglalkozás az órája szerint, de még az udvar üressége és meglepő csendje is ezt támasztja alá. Állítólag még műsor is lesz, kicsit később, amire Anna lelkesen tanulta a négy soros kis versikéjét az elmúlt két hétben. Mindenesetre ha már sikerült ennyire korán ideérnie, úgy döntött, hogy itt kint várja meg Vesznát. Tervben úgy volt, hogy az előkészítő előtt találkoznak, legalább az utolsó tanítási napon együtt jöjjenek már a lányukért, de azóta küldött neki egy üzenetet, hogy mivel a hivatalban hihetetlenül gyorsan sikerült mindent elintéznie, majd itt megvárja. Az egyentalárját úgyis eléggé alkalomhoz illőnek ítéli - végtére is melyik alkalomhoz ne illene a rendvédelmi erők tizennyolcadik századi huszáregyenruhákat idéző sötétkék összeállítása, amit éppen visel, fekete súlytással díszítve. Azt hinné az ember, hogy a napon megsülne benne bárki, de ha már lúd, ugye, legyen kövér, azért ezek a ruhák olyan jól vannak kezelve mágiával, hogy egészen kellemesen hűvös átlaghőmérsékletet tartanak. Az árnyékba inkább azért húzódott be, merthogy ez amolyan beidegződött megszokás - nem szeret túlságosan szem előtt lenni, inkább a háttérből megfigyel. Szemügyre veszi az udvart meg az épületet is, az időnként felbukkanó embereket, akik többnyire az épületbe sétálnak be. Bizonyára további szülők. Biccent is illedelmesen, ha valaki felé néz, netán maga is tesz egy köszönésnek is beillő hasonló gesztust. Közben meg elelmélkedik kicsit azon, hogy tessék, végülis mégis beadta a derekát, már hivatalosan is bogolyfalvi lakos lett, ott lapul a zsebében az ezt igazoló okmány, pedig hát ez a falu azért még mindig nem lett sokkal érdekesebb, mint tíz éve volt, amikor ide először betette a lábát. Mire rá nem veszik az embert a nők. Még egy féloldalas mosoly is megjelenik az arcán a gondolatra, mielőtt körbepillantana, nem tűnik-e fel valahol a felesége, aztán az órájára. Most bezzeg lassan vánszorog az idő, alig öt perc telt el azóta, hogy az imént megnézte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=848900#post848900][b]Kelemen Farkas - 2022.07.05. 17:02[/b][/url]

Nem is tudja, hová lettek a napok, de máris itt a szünet. Ez a mai Anna utolsó napja az előkészítőben erre a tanévre, jövőre pedig megkezdi az első osztályt majd. Nagylány, hiszen pár héten belül már a hatodik születésnapját ünnepelhetik. Aztán meg már csak pár év, és jöhet a tanoda, meg a főiskola meg ki tudja, mi még. Alig észrevehetően megrázza a fejét, hogy elhessegesse a gondolatot, közben pedig az árnyékba húzódva az egyik falnak támaszkodik. Kicsit korán érkezett, még nem ért véget a foglalkozás az órája szerint, de még az udvar üressége és meglepő csendje is ezt támasztja alá. Állítólag még műsor is lesz, kicsit később, amire Anna lelkesen tanulta a négy soros kis versikéjét az elmúlt két hétben. Mindenesetre ha már sikerült ennyire korán ideérnie, úgy döntött, hogy itt kint várja meg Vesznát. Tervben úgy volt, hogy az előkészítő előtt találkoznak, legalább az utolsó tanítási napon együtt jöjjenek már a lányukért, de azóta küldött neki egy üzenetet, hogy mivel a hivatalban hihetetlenül gyorsan sikerült mindent elintéznie, majd itt megvárja. Az egyentalárját úgyis eléggé alkalomhoz illőnek ítéli - végtére is melyik alkalomhoz ne illene a rendvédelmi erők tizennyolcadik századi huszáregyenruhákat idéző sötétkék összeállítása, amit éppen visel, fekete súlytással díszítve. Azt hinné az ember, hogy a napon megsülne benne bárki, de ha már lúd, ugye, legyen kövér, azért ezek a ruhák olyan jól vannak kezelve mágiával, hogy egészen kellemesen hűvös átlaghőmérsékletet tartanak. Az árnyékba inkább azért húzódott be, merthogy ez amolyan beidegződött megszokás - nem szeret túlságosan szem előtt lenni, inkább a háttérből megfigyel. Szemügyre veszi az udvart meg az épületet is, az időnként felbukkanó embereket, akik többnyire az épületbe sétálnak be. Bizonyára további szülők. Biccent is illedelmesen, ha valaki felé néz, netán maga is tesz egy köszönésnek is beillő hasonló gesztust. Közben meg elelmélkedik kicsit azon, hogy tessék, végülis mégis beadta a derekát, már hivatalosan is bogolyfalvi lakos lett, ott lapul a zsebében az ezt igazoló okmány, pedig hát ez a falu azért még mindig nem lett sokkal érdekesebb, mint tíz éve volt, amikor ide először betette a lábát. Mire rá nem veszik az embert a nők. Még egy féloldalas mosoly is megjelenik az arcán a gondolatra, mielőtt körbepillantana, nem tűnik-e fel valahol a felesége, aztán az órájára. Most bezzeg lassan vánszorog az idő, alig öt perc telt el azóta, hogy az imént megnézte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=849147#post849147][b]Reményi Emma - 2022.07.13. 05:40[/b][/url]

A mai nap az utolsó, a ballagás, ami mindig olyan meghatározó, egyszerre boldog és szomorú pillanat is. Ma ballagnak el először kicsikék, akikkel foglalkoztam. Nekem pedig a kis középsőseim nagycsoportba mennek. Vagyis, jövőre én leszek a ballagtató. Hihetetlen, hogy egyetlen tanév alatt is mennyire meg tudtam szeretni a kis lurkókat, és bár a legtöbben itt maradnak, mégis, másik szárnyba mennek majd, osztáytermekbe ülnek, tankönyveik lesznek. Véget ér a gyerekkor gondtalanságat, és helyet kap benne a napok beosztása.
- Minden a legnagyobb rendben, Kelemen úr, Anna szokás szerint elbűvölően figyelmes.
A kislánynak voltak szomorúbb időszakai, még ha azt is hisszük, hogy a gyerekek nem érzékelik a feszültséget, csak mert nem előttük veszekedünk, attól még nem buták, pontosan tudják, hogy mi történik. Aztán Anna egyik napról a másikra kivirult, izgatott lett, és boldogan mesélt arról, hogy milyen csodás változások vannak az életükbe. Új ház, ahova a szüleivel együtt költözik. Ez biztató, ellenben azzal, hogy a szülők mégis külön érkeznek, de sosem szabad egyetlen eseményre  alapozni.
- Jó napot.
Köszönök is azért, mert hát mégiscsak illik, ha már megszólítottam, és közelebb lépek, hogy én is megtapasztaljam az árnyék áldásosságát. Elpillantok az utolsó simítást végzők felé, akik idegesen igyekeznek mindent tökéletesíteni az amúgy is tökéletes összeállításon, majd felpillantok a férfira.
- Szeretne bemenni hozzá?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=849155#post849155][b]Kelemen Farkas - 2022.07.13. 09:31[/b][/url]

Szeme sarkából érzékeli, hogy valaki közeledik, de egészen addig úgy gondolja, hogy bizonyára csak egy újabb szülő, amíg el nem kezdi érezni azt a furcsa bizsergő, viszkető érzést a bőrén, ami mindig meglepi aeromágusok közelében. Amúgy is érzékeli az elemi mágusokat, lévén, ő is egy közülük, és az igazat megvallva nem tudná megmondani, hogy tényleg erősebb-e ez a különös érzés a bőrén, ha valakinek a levegő az eleme, vagy csak ő képzeli úgy. A hang az érzéssel szinte egy időben érkezik. Szórakozott mozdulattal súrolja meg jobb alkarját bal tenyerével, mintha csak zsibbadást akarna elűzni, és illedelmes mosolyra húzza a száját.
- Jó napot - köszön. Válla kissé megfeszül az egyenruha alatt, de tudja, hogy Anna egyébként imádja a nőt, és neki meg túl kell lépnie az ösztönös ellenszenvén, hiszen nem mindenki olyan, mint Tekla. Fejlődött az elmúlt évek során ebben is nagyon sokat, bár érzi, van még hová. Például a saját tanulmányait is be kellene fejeznie most, hogy végre úgy tűnik, a pszichológus is úgy látja, itt az idő erre is.
- Ezt jó hallani - válaszolja végül, bólintva is kissé. Annára nagyon büszke, ő a szeme fénye, és ez a mondat valahogy megtalálja az utat egy olyan ponthoz, ahol szinte már teljesen képes eltekinteni az egyébként kényelmetlen érzésétől. Mutatni ugyan nem mutatja, csak annak tűnik fel, aki nagyon jól ismeri nem csak úgy általában az embereket, de őt is, de legbelül mégis feszeng kissé. Vesznával ezt már átbeszélték, utánajárt mindennek, megnyugtatta magát is. Adhat egy esélyt. Na és az is számít, hogy Anna tényleg szereti. Látni kellene, milyen lelkesedéssel mesél mindig. A kérdés szinte már váratlanul éri, miközben ezen morfondírozik.
- Ó... nem, köszönöm, nem. Korábban értem ide úgy... húsz perccel - állapítja meg az órájára pillantva. - Megvárnám a feleségemet, de ha van egy szabad perce, érdekelne, milyen Anna, amikor itt van. - Szusszan egyet, lehunyja a szemét egy pillanatra, kellemetlenül érzi magát, de akkor is tudni szeretné a választ. - Úgy értem, voltak gondjaink... nem vele, és igyekeztünk nem is éreztetni vele, de biztos vagyok benne, hogy érezte. Mindenesetre dolgozunk rajta, és sokat javult a helyzet, csak szeretném tudni, hogy nem túl visszahúzódó vagy szomorú vagy... bármi - nyögi ki végre hangját kissé halkabbra fogva a szokottnál is. Olyan kínos az egész valahogy. Ez végülis az ő dolguk, de tudja, hogy Annát is érinti, márpedig azt szeretné, ha Annának felhőtlen és boldog gyerekkora lenne, nem azon gondolkodna, hogy van-e bármi köze ahhoz, ami a szülei között zajlik. A dolgok jó irányba változtak utóbb, és próbált erről beszélgetni a kislánnyal is, de közben meg túlterhelni sem szeretné, legyen csak gyerek, amikor annak van ideje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=849167#post849167][b]Reményi Emma - 2022.07.13. 11:44[/b][/url]

- Ezt is jó hallani, hogy együtt jönnek.
Annával sokat beszélgettünk erről, mert bár hivatalosan ugye nem lehetek pszichológus, de mégsem tudok úgy csinálni, mint aki nem is volt az soha. Szerettem a munkámat, az életem legboldogabb eseményeinek egyike volt, hogy pszichológus lehettem, és amikor a volt férjem ezt elvette tőlem, tudta, hogy kést döf a szívembe, amit a meddővé tevésemmel koronázott meg. De nem adtam fel, egy csodás, nagyszívű - na meg persze nagygyomrú - férfit adott nekem ez az egész helyzet, egy csodás kislánnyal, és egy eséllyel, hogy ha nem is lehet több gyerekem, akkor is legyenek kicsik a környezetemben. És taníthatok, amiben sikerült ugyanolyan örömet lelnem. Tehát tény, ami tény, attól még, hogy hivatalosan nem csinálhatom, tudom, hogy hogyan kell feltenni a jó kérdést. Anna pedig olyan gyerek, aki szívesen megnyílt.
- Boldog, most már. Nagyon tetszik neki a költözés, és az, hogy nem feszültek. Tudom, hogy próbálták elkerülni, ő is elmondta, hogy vele mindig nagyon kedvesek, sosem haragudnak rá, csak ha megérdemli, és előtte nem veszekednek, de azt meg kell érteniük, hogy a gyermekeknek kiváló érzékeik vannak, nagyon könnyen ráhangolódnak a negatív érzésekre, nem csak a pozitívakra.
Ahogy az emberek mutogatással szokták segíteni a munkájukat, úgy én az elememet használom, nem ismerve, hogy a másikból mit vált ki. Azt tudom, hogy ő is az, a gerincem mellett végigsuhanó finom érzésből tudom, hogy az, de nem feltétlenül tudnám megmondani, hogy mi az eleme. Az biztos, hogy nem levegő. Az ujjaim közé apró, lehullott szirmokat csalogatok a földről, és azzal mutatom, hogy milyen összefüggések vannak aközött, hogy a szirmok, akik a bal és a jobb ujjaim felett lebegnek, hogyan reagálnak egymásra. Hiába van közöttük a testem, mint fal, ahogy változik az egyik, úgy változik a másik is. Hatással vannak egymásra.
- A tény, hogy a költözés nem válással járt, hogy nem szakad el egyik szülőjétől sem, különösen öntől, nagyon pozitív eredményekhez vezetett. Volt egy időszak, amikor csendesebb, sarokba húzódóbb volt, amikor az volt a fontos, hogy itt biztonságban legyen. Mostanra kivirult, látványosan érződik a javulás.
Lehetnék kevésbé kendőzetlen? Persze, de segítene ez bármin is? Nem. Az a fontos, hogy az emberek tudják, hogy mi a helyzet az életükbe, és ennél is fontosabb, hogy a gyerekükkel kapcsolatban tudják, hogy mi a helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=849168#post849168][b]Kelemen Farkas - 2022.07.13. 12:45[/b][/url]

Tehát Anna mesélt valakinek legalább arról, hogy feszült volt a légkör időnként, hiába igyekeztek távol tartani tőle mindezt. Észre sem veszi, hogy közben csuklóján a karperecet piszkálja, bár a mozdulat saját megnyugtatására szolgál, leginkább ösztönös formában, semmint tudatosan. Még mindig bizsereg a bőre, ezzel nem igazán tud mit kezdeni, nem olyasmi, amit csak úgy el tudna hessegetni egy fejrázással. Inkább az ajkát kezdi rágni, bár ez könnyedén betudható annak is, hogy meglehetősen kellemetlen a téma, viszont tényleg tudni szeretné, hogyan hat ki ez a lányukra, főleg olyan környezetben, ahol nem látják. Otthon leginkább bújt és sokszor volt kis csendes, de mostanában ez is változott, másabb lett minden. Csak attól tartott, nehogy ebben is abszolút apja lánya legyen, hogy alkalmazkodik ahhoz, amit szerinte tőle várnak. Sosem kívánná neki ezt, inkább maradjon őszinte és merjen szomorú is lenni, ha éppen úgy érzi.
- Tudom... vagyis inkább tudjuk. Örülök, ha érzékelhető a változás és boldog - válaszolja kissé megkönnyebbültebben szusszanva fel. Egy egészen kicsit még a válla is megenged, miközben nekitámaszkodik a falnak. Ettől nagyobb biztonságban érzi magát egyébként is, hogy védve van a háta - ám ez is leginkább beidegződés. Még kitartóbban piszkálja a karperecet balján, amikor a nő elkezd a szirmokkal játszani. Olyan érzés, mintha feszítene, rászorulna, holott nem is, hiszen könnyedén befér alá az ujja, de csak nem múlik a kellemetlen érzése. Orrán át mélyen beszívja a levegőt, hogy megnyugodjon, hiszen nincs miért szólnia. Emögött látja, érzékeli, hogy nincs rossz szándék. Egyszerűen csak az ő emlékei színeznek át még mindig sok mindent. Túl nagy a hatalmuk. Hogy is volt az a gyakorlat? Valami, amit lát, valami, amit hall, amit érez... épület, gyerekzsivaly, por, talaj a lába alatt...
- Elnézést... - szólal meg végül pár pillanatnyi késéssel, amint ez segített. Már nem emlékszik, mi a dolog neve, de ismét tudja, hogy ez a jelen. - Igen, a költözés... nem, a válás... nem is tudom... felmerült, ezt nem tagadhatom, de azért egyikünk sem szeretné. Azt hiszem, kellett a levegőváltozás is, a munka is, de lassan a helyére kerül minden. Tartottam tőle, hogy csak otthon ilyen, mert esetleg azt gondolja, ezt szeretnénk látni, vagy hogy valamilyen szinten is az ő hibája lenne, ami történt, de ezek szerint tényleg boldogabb - állapítja meg. Különösebben sok részletbe nem szívesen menne bele, de tényleg örül, hogy Anna kivirult. Ez az öröm pedig az arcára is kiül, kicsit még a kellemetlen érzését is elnyomja. - Sokat beszélget önnel? Tudom, hogy vannak játszótársai, de az is jó, ha valakinek ezekről is beszél... én örülök, ha hozzám jön, de nem vagyok objektív e tekintetben - dünnyögi. Végtére is erre neki is Zója segítségére van szüksége. - Gondolkoztam azon is, hogy akár pszichológussal is beszélhetne, de nem akarom erőltetni sem. Azt szeretném... szeretnénk, ha boldog gyerekkora lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=849171#post849171][b]Reményi Emma - 2022.07.13. 21:47[/b][/url]

- Nem szereti az aeromágiát?
Nem könnyű ezt a kérdést feltenni, főleg, mert számomra szimpatikus emberről van szó, akinél érzem, hogy szintén birtokol egy elemet. És tényleg nem könnyű, hiszen én magam imádom az elemem, teljessé tesz, és még nem ismertem senkit, akit ne szerette volna az aerot. A tűz meg a víz tudom, hogy olykor képtelenek megférni egymás mellett, de a levegő nem szeretése számomra sokként hatott. Viszont, ahogy rájövök a jelekből, hogy mi a baj, abbahagyom, és engedem, hogy aláhulljanak.
- A válás, a normális esetekben persze, a könnyebbik út. Mostanában mindent válással oldanak meg, régebben elég volt az, ha a férj két napig nem kapott meleg ételt, vagy nem a fogára való volt főzve, mostanság, ha valami nem működik, a válás sokkal előbb eszébe jut az embereknek, mint a problémák feltárása és megoldása. De persze, vannak esetek, amikor nincs más választás, az ön esetük azonban normális, és nagyon szépen megmentették.
Mivel a kislányon tényleg látszik a nyitottság, és az, hogy helyrebillent a lelkibékéje. Új szoba, új bútorok, segíthetett olyan színűre festeni, amilyenre vágyott, és mindenki együtt volt, nevetett, ami talán a legfontosabb volt neki, hiszen ezt számos alkalommal elismételte. Kellett neki az őszinte nevetés.
- Igen, hatással tudok lenni az emberekre, egy ideje a tizennégy év alattiak jobban mennek, a lányom éppen kamaszkorban van, és éppen fiús lányból készül lányosabbá válni. Vagy, berobbantja az egész Holdfény utcát, és kiderül, hogy űrlény, még nem döntöttem el.
De az biztos, hogy néha nagyon csúnya dolgok jutnak eszembe, és még jó, hogy az agyam előbb van, mint a szám, különben tényleg tőlünk lenne hangos a környék. De szerencsére mi túl a szomszédrivalizáláson, normálisak vagyunk.
- Valóban? Nos, ha szeretné, szívesen megmutatom a diplomáimat, doktori fokozatszerzésemet a pszichológia területéről, de mint mondtam, vannak csúnya válások. Hivatalosan nem praktizálhatok, amit a volt férjemnek köszönhetek, de ha olvastak Anna első éveiben bármit is Dr. Reiner Emmától, az én voltam, csak nem dicsekszem vele, hogy Reiner is voltam.
Picit a vállamat is megvonom, elpillantok a gyülekezőkre, majd vissza a férfira.
- Szívesen beszélgetek Annával, ha önöknek nem probléma, hiányzik az eredeti szakmám, és a kicsikkel való terápiás foglalkozások.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=849176#post849176][b]Kelemen Farkas - 2022.07.14. 11:28[/b][/url]

- N-nem igazán... - válaszolja kissé megnyomva azt az n betűt a nem elején. Nagyon is nehezére esik bevallani, de ha már nekiszegezték a kérdést, még ha kelletlenül is, de megteszi. Fura módon kicsit mégis kevésbé érzi most ettől magát feszültnek. - Ennyire látszik? Bocsánat. Vannak kellemetlen tapasztalataim azzal, hogy mire képes valaki kezében, aki visszaél az erejével... de... de tudom, hogy ez nem jelenti, hogy mindenki vissza is fog élni az erejével, csak mert aeromágus - válaszolja, száját féloldalas mosolyra húzva közben. Egy egészen leheletnyit azért meg kell erőltetnie magát ehhez, de ez a felismerés egyébként sem éppen ma született meg benne, hogy nem mindenki olyan, mint az anyja. Azt meg eleve nem is részletezi, honnan a rossz tapasztalat, könnyedén lehet azt gondolni, hogy csak aurorként futott bele ebbe-abba, ami végülis nem is áll messze a valóságtól. Sőt. Az elmúlt közel húsz évben sok mindenhez volt már szerencséje vagy éppen szerencsétlensége. A füle azért mindeközben szépen lassan vörös színárnyalatot ölt, érzi is, hogy szinte lángol zavarában. Még jó, hogy ez azért nem az arcára szokott kiülni valami igazán sajátos módon, és gubancos haja többnyire még el is rejti.
- Meg föld az elemem, talán nem a legkompatibilisebb a kettő - teszi még hozzá, amolyan mellékesen, bár ez már félig-meddig védekezésnek hat, amibe azért nagyon nem szeretne belemenni. Zójával már átbeszélték amúgy is ezerszer és még egyszer, hogy fölösleges az egész magyarázkodás, a fontos, hogy feldolgozza a traumáit és a maga javára fordítsa a tapasztalatait, mentegetőznie nincs miért, hiszen csak reagálni tud arra, amit mások tesznek, irányítani nem fogja tudni, gyakran még csak befolyásolni sem.  
- Messze még a vége, de már csak Anna miatt is meg akartuk próbálni - válaszolja bólogatva. Teljesen egyetért azzal amúgy is, hogy nem kell mindent azonnal kidobni, csak mert eltűnt a rózsaszín köd. Meg aztán egyébként is, mindketten elvált szülők mellett nőttek fel, egyikük sem akarja ezt a tapasztalatot a lányuknak, ha van más lehetőség is. Meg aztán a feleségét is szereti, akkor is, ha ezt nem mindig sikerült kimutatni, nem szívesen írna alá válási papírokat, akkor sem, ha nem lenne gyerekük.
- Akkor nem biztos, hogy jó helyre költöztünk - állapítja meg nevetősen szusszanva, hiszen ők is a Holdfény utcában laknak most már a hét jelentősebb részében. A diplomák említésére kissé oldalra dönti a fejét, szemét lesütve, mint akit valamin rajtakaptak. Megvakargatja a tarkóját még, mielőtt megszólalna.
- Nem szükséges... már mindent tudok, amit csak arra érdemesnek találtam, amióta Annát ide írattuk. Megszokás, tudja... szóval, azt hiszem, a lányom egyedül is pont a megfelelő személyt találta meg, ha segítségre lenne szüksége, amit mi nem tudunk megadni az anyjával neki - válaszolja. Aurorként elég sok mindenhez hozzáfér, és utána is járt, hogy megnyugodjon, jó kezekben van a lánya. - Sajnálom, hogy nem praktizálhat, de ha ez nem probléma, én nem bánnám, ha ilyen valakire számíthatna Anna, ha szüksége van rá. Vagyis inkább... hálás lennék érte. Ha már egyébként is kialakult a bizalom, ebből nem rángatnám ki, ha nem muszáj. - Elpillant ő is közben az érkezők felé, hátha Veszna is felbukkan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=849189#post849189][b]Reményi Emma - 2022.07.14. 21:08[/b][/url]

- Jó megfigyelő vagyok.
Felelem bujkáló mosollyal a hangomban. Mert valóban, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy megállapítsam, hogy nem érzi jól magát, bár lássuk be, egy ennyire egyértelmű testbeszéd még egy kezdőnek is leesik. De nem szeretném ezzel megbántani, meg azt sem, hogy a jelenleginél is kényelmetlenebbül érezze magát, így próbálom inkább az én képességeimet jobbnak beállítani, és nem az ő hátrányait előtérbe helyezni.
- Igen, ilyen téren nekem is van tapasztalatom. Igaz, nem aeromágusokkal, de emberekkel.
Az emberi kegyetlenség pedig határtalan, és az ember olyankor nem néz semmit. Sem azt, hogy mit vesz el a másiktól, sem azt, hogy kije is a másik, csak az a lényeg, hogy fájjon neki, és bizony az én esetemben maga volt a pokoljárás az, amit tapasztaltam, és valami olyasmi volt, amit sosem fogok elfelejteni nekik.
- Áh földhözragadt. Valóban, bár talán nem vagyunk annyira vészesek, mint a tűz meg a víz.
Talán csak azért nem, mert a világirodalom remekeiben is mindig inkább annak a két jegynek az ellentéteit bontakoztatták ki, és nem a miénket. De valóban, mi magunk is másként látjuk, érezzük a világot, hiszen ő a talajt tartja biztonságosnak, én pedig az égi szekciót.
- Ó! Az utca közepe ugye? Valentin az apósa? Minden elismerésem. Imádom, de nem lehet könnyű.
Szegről-végről meg életkorunkból adódóan ismerjük egymást, de nem az a mélyreható, életreszóló barátság szinten, csak voltak közös alkalmak, amikor megesett, hogy szóba elegyedtünk. Mind a ketten viszonylag különleges életfelfogással voltunk akkor. Meg talán most is azzal vagyunk.
- Óóó, igaz is, auror. Akkor ezek szerint mindent tud mindenkiről, aki itt dolgozik. Ha nem válik be az aurorkodás, a házunk előtt nagyon kényelmes pad van, kiváló megfigyelő lehetne a nyugdíjas maffiánál.
Most rajtam a sor, hogy kényelmetlenül érezzem magam, mert az, ha mindent tud, magába foglalja azt is, hogy tudja, azért tiltottak el, mert a volt férjem és a családja addig mentek, amíg nem találtak valakit, aki bebizonyítja, hogy viszonyt folytattam a páciensemmel, ami hiába nem igaz, a tény, mely szerint ez a páciens a mostani férjem lett, ellenem szól. Hiába léptem ki a házasságomból azon a bizonyos napon, amiko igent mondtam Tivadarnak, ezt nem fogják elhinni, emellett pedig ott van a kórház és a meddővé válás is, amiről nem beszélünk. Mivel Bogi annyira nagyon hasonlít az apjára, nem kérdőjelezi meg senki, hogy valóban a mi gyerekünk-e, vér szerint is.
- Köszönöm, és ez csak természetes. Ő megérezte, hogy rám van szüksége, én pedig keretek között tudom tartani, és ha kell, vezetni is tudom, szóval rendben lesz ez így. Ahogy nézem, ott jön a felesége.
A másik irányba mutatok, a távolból, a mágustanoda irányából mintha valóban egy szőke hajú nő közeledne, kék ruhában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2540&post=849194#post849194][b]Kelemen Farkas - 2022.07.14. 22:29[/b][/url]

- Az hasznos dolog, bár ezek szerint én sem rejtem el elég jól. Most leginkább ez az izé zavar, de még nem vagyok bejegyzett - válaszolja megvonva a vállát egy kurta sóhaj kíséretében, és ujjával ismét a karperec alá nyúl, mintha meg tudná lazítani. Pedig csak úgy érzi, mintha szorítana, ténylegesen nem feszül a csuklójára. Úgy érzi, jó lesz majd végre levenni, de egyelőre még mindig viseli, ha ismeretlenek közé megy, márpedig itt az emberek többségét nem ismeri. A következő megállapítást egy bólintással veszi tudomásul, sokkal többet nem igazán tudna hozzátenni.
- Azért annyira nem vagyok az, bár való igaz, hogy a repülés nem vonz különösebben - válaszolja elnevetve magát. Földhözragadtnak azért tényleg nem nevezhető, noha szereti, ha biztos talaj van a lába alatt, az olyan megnyugtató dolog számára.
- Igen, a 12-14 mindenestől - közli bólogatva, tényleg övék az utca közepén két ház is, bár gondolkodnak rajta, hogy ha berendezkedtek, a kis házat ki is adhatnák majd. Nincs miért üresen állnia, nekik meg egy is elég, így is van még egy Budankeresden csendesebb hétvégéket ígérve a bogolyfalvi háznál. - És igen, ő az apósom - bólogat tovább. Inkább nem részletetezi, hogy azért örül, amiért nincs vele napi szinten kapcsolatban. Nem igazán helyeselte már annak idején sem a házasságukat, csak elfogadta Veszna választását, szóval tényleg nem könnyű a vejének lenni - az Everett-fiúnak talán jobban örült volna -, de legalább nem lakik a szomszéd házban. Így azért túlélhető.
- Szeretem tudni, kire bízom a gyerekem - mondja megvonva a vállát, mintha ez olyan igazán alapvető dolog lenne, amire bármelyik aurortól számíthatna az ember. Tőle legalábbis lehet ezzel számolni, mindig mindenkinek utánanéz. Megszokás. - Nyugdíjas maffia? Áh, elég nekem az iroda, ha egyszer megérem, hogy nyugállományba vonuljak, beveszem magam a kertbe botanikust játszani - közli elmosolyodva. Ha már azt is megbeszélik, hogy minden elérhető anyagot látott, nem megy bele további részletekbe ezt illetően, kár boncolgatni. Azt tudja, hogy a lánya megbízik a nőben - bár őt igenis feszélyezi az aeromágia -, a diplomái és tudományos munkássága alapján pedig van is miért, a többi meg mellékesnek tűnik, még akkor is, ha Emma valóban a praxisán keresztül akarna újabb férjet találni magának, amiről vannak kételyei. De ezt is megtartja magának.
- Köszönöm - mondja, majd ő s az említett irányba pillant újra. Valóban Veszna közeledik, amitől mosolyra görbül a szája. - Még biztosan találkozunk, ha máshol nem, hát a Holdfény utcában esélyesen. Viszlát, kedved Reményi tanárnő - köszön el, és ellökve magát a földtől el is indul elébe menni a feleségének, hogy aztán együtt mehessenek be az épületbe, kézen fogva, mintha már tényleg minden rendben lenne. Anna biztosan nagyon örülni fog, hogy mindketten eljöttek.