Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=877745#post877745][b]Illés Karina Gréta - 2024.04.29. 02:22[/b][/url]

Damian B. Krise-Flaviu
- Május -

Nos... Ha egytől tízes skálán kellene értékelnem a helyzet furcsaságát, minden bizonnyal ez kapna egy szolid hetest. A kistestű eb nagyon... peckesen trappol mellettem a pórázon, miközben igyekszem a lépteimet rövidebbre venni, hogy ne hajtsam ki belőle a lelket is. Szegény pára, én elhiszem, hogy Elsie imádja, de túlzás volt az órára is magával hoznia a kutyát. Fannival megbeszéltük, hogy jó, tartsanak állatot a tanulók, elvégre ez benne van a szabályzatban, de nem járhatnak folyamatosan az órára velük a tanulóink, ráadásul Dior a heves "ellenkezésével" nem egyszer megzavarta az órákat. Engedékenyek vagyunk, na de nem a végtelenségig. A kutyának mennie kellett, így megkértem Elsie-t, hogy értesítse az illetékest, aki átveszi majd Diort.
Mit ad Merlin? Ez a személy pont Damian Flaviu, az a Damian Flaviu, aki Kamilla egyenletébe is becsusszant. Hogy én ezt mennyire el akartam kerülni... De már abszolúte mindegy, nem az én dolgom, nem az én fejfájásom, Kamilla pedig nagy lány és segítséget kért még idejében.
Jó lesz ezt minél előbb letudnom, mert így is néztek egyet a kollégák, mikor egy kutyával az oldalamon végigmasíroztam a kastély felén.
- Gyere szépen, a gazdádnak most tanulnia kell, és ha folyton vele jársz-kelsz, nem fog előrébb jutni. - Nos, ha a kutya megmakacsolta magát az utolsó pár lépésen, ezen biztos nem fogok fennakadni. Az egyik kezemben a hordozója, a másikkal pedig nagyon hamar fel tudom kapni az ölembe, hogy aztán a kaput kinyitva végre az iskolán kívül kerüljek. Elkésni nem hiszem, hogy elkéstem, délelőtt tizenegyet beszéltünk meg, annyi is van most az órám szerint (letettem a kutyát megint, így már elő tudom halászni a zsebemből a mobilom). Most már csak az újdonsült gazdi hiányzik, hogy átvegye a rosszcsont ebet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=877794#post877794][b]Illés Karina Gréta - 2024.04.29. 21:57[/b][/url]

Damian B. Krise-Flaviu
- Május -

És lehet, mégis én értem ide később, ajajj. Ám akárhogy nézem, az órám szerint még így is időben perdültem ki a kapun, rám aztán senki nem mutogathat, hogy várni kellett a megbeszélthez képest. Dior a lábamnál ugyancsak feléled, amint ismerőst szimatol. Te hálátlan, bezzeg, amikor odabent cipeltetted magad Elsie-vel, meg sem fordult a fejedben ilyen boldogan röfögve üdvözölni a saját gazdád, hm?
- Illés Karina, nagyon örülök. - A kézfogásomra eddig még nem volt panasz: állítólag határozott, nem túl hosszan tartó, és megfelelően erős. - Semmi probléma, igazán. Dior maradhatna, de... sajnos Elsie kicsit máshogy értelmezte az állattartást, ami már nem összeegyeztethető a kastély szabályzatával. - Hasonlóan udvarias, de részemről tényleg őszinte és vidám mosolyt villantok meg erre a bizonyos Damian Flaviu-ra.
Szóval ő lenne az? Sokkal kellemesebb jelenség, mint amilyennek Kamilla elmondása alapján hittem, de azért nem ejtettek a fejem lágyára, hogy egyből megrogyjon a bokám egy udvarias ember láttán.
- Nem tudom, hogy esetleg volna-e ideje egy rövid kávéra? Fél óra? Ha nem veszi tolakodásnak, szívesen beszélgetnék Elsie-ről egy kicsit. - Ezt őszintén szólva már fontolgattam egy ideje, de mégis hogy néz ki, hogy egy felnőtt lányt gyerekként kezelek? A szüleit mégis mivel értesíteném? "Ne haragudjanak, de a gyerekük füvezik és ez iskolai szabályzatot sért az egészségéről nem is beszélve.". Igen, roppant értelmesen néznének rám, hogy oldjam meg, azért vagyok a házvezetője. Akkor inkább megpróbálnék leásni a dolog mélyére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=877799#post877799][b]Illés Karina Gréta - 2024.04.29. 22:17[/b][/url]

Damian B. Krise-Flaviu
- Május -

Végül is most már semmi okom nekem vezetni a kutyát, úgy hogy barátságos, de pont ugyanolyan határozott mozdulattal nyújtom Mr. Flaviu felé a pórázt, hogy tessék csak, itt a küldemény.
- Lekötelez. A faluban decens a kávé szerencsére, és cirka öt perc séta innen. - Mert utána én is rohanhatok vissza órára, bár csábító lenne mondjuk egy bécsi kávézóba beülni, kivételesen beérem a lokális különlegességekkel.
- Egyébként nem akartam a frászt hozni önre, alapvetően tényleg ... jól viseli, azt hiszem. Nem ismerem egyelőre közelről Elsie-t, de őszintén próbálkozik, látjuk rajta, nem csak én, a házvezetőtársam is. - Ezt fontos leszögeznem, hogy a lány nem egy rendbontó, inkább... Hogy is volna ezt jó megfogalmazni?
- Mondjuk úgy, aggódom a beilleszkedési metódusai miatt egy... icipicit. - De a többit majd leülve az asztalhoz megvitatom Damiannel, tényleg nem nagy dolgok. Lehet, túl komolyan adtam elő magam az imént, de bocsáttassék meg, idéntől vagyok házvezető egy rakás kamaszodó gyerekkel a nyakamban Fannival kéz a kézben ebben a Titanicban. Néha kicsit rájátszok a súlyossági faktorra; bár az íres beütésű angolommal is ez volna a helyzet, de nem, az úgy tűnik, a részem marad most már.