BK Fórum - Az iskola kapuja

Szellemtan kirándulás
;borzalmasanizgulok ;megfélekis

Nem mondok újat azzal annak, aki ismer, hogy késős vagyok, de erről most esküszöm nincs szó. Úgy pattant ki a szemem reggel 6-kor, mint annak a rendje. Már előző este összepakoltam, így csak átnéztem mindent még egyszer, mert a tértágított táskában azért történhetnek balesetek, de véleményem szerint tényleg minden benne van. Hümmögve párat, a pálcámat fokozottan szorongatva ujjaim között, nehogy otthon hagyjam, mert nem lenne vicces egy ilyen kiránduláson, indulok el az iskola felé. A végére szinte már futólépésben, mégis hatalmas mosollyal ajkaimon közeledek a találkozó pont felé. Messziről integetek Vivinek, mint akinek teljesen elmentek otthonról, már-már ugrálva érkezem mellé. Hangosan és vidáman köszönök mindenkinek, aki már jelen van, de mielőtt barátnőm bármit is mondhatna emelem fel mutatóujjamat, hogy várjon egy pillanatot. Nagy bőszen állok neki turkálni a táskámban, amíg egy diadalittas mosollyal ajkaimon emelem ki belőle a termosztátot.
– Szia! Bocsánat, csak elfelejtettem volna, hogy hoztam neked – nyújtom felé vidáman. – Lehűtött menta és citromfű tea, egy kis gyömbérrel, hogy ne tedd tönkre az idegeidet az idegeskedéssel – lehet egy kicsit álszent vagyok, mert én is mindjárt kiugrok a bőrömből annyira izgulok, mert bármi történhet, de tényleg bármi, de ha Vivi nyugodt marad, akkor talán én is. Ezt az elvet szeretném követni végig, hogy felnőtt fejjel és higgadtan tudjuk kezelni az esetleges váratlan helyzeteket. Mert bármennyire is nem akartam belátni, tuti lesznek meglepetések, de megnyugtat, hogy legalább egy olyan felnőtt van velünk, aki ért a szellemek nyelvén. Mármint szó szerint értendő.
– Nem kell izgulnod, jó? Minden rendben lesz, ebben biztos vagyok – bátorító mosolyt küldök felé, majd végre a diáksereg felé fordulok, hogy szemügyre vehessem őket. Merlinre, folyamatosan mosolyoghatnékom van, mert annyira izgalmas az egész! Le kellene higgadnom…