Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=815171#post815171][b]Csonka Zsombor - 2020.08.06. 10:11[/b][/url]

Természetesen már sokan ott vannak, mire  megérkezik. Kedvenc zöld dzsekije a kezében, rajta egy barna póló. Sajnos túl meleg volt ahhoz, hogy megtűrje magán a kabaláját. Arca gyűrött, haja kócosan áll az égtáj minden irányába, és egészen látszik, hogy még nem ébredt fel teljesen.
Odasétált a tanárhoz, és habár tudta, hogy Poulain professzornő is emlékszik a nevére, azért elmondta. Hátha nagy izgalmában valaki mást húz ki a listáról. Oldaltáskáját melybe körülbelül három pólót és egy nadrágot gyömöszölt be összesen, lazán a átvetette a vállán, és az előkészített kis asztalkához lépett. A gyomra ilyenkor még nem kíván semmi fogyaszthatót, de mivel úgy tűnt mindenki más is ott gyűlt össze, ezért végül megállapodott egy adag zöld teánál. Az nem árthat.
Körbenézett a jelenlévőkön. Nagyon sokan voltak, akikről halvány lila gőze sem volt, kicsodák. Kivéve a mellette ácsorgó. Na ő róla elég sok mindent hallott még úgy is, hogy sose jár le a nagyterembe enni a pletykák miatt.
- Téged ismerlek! - szólt oda neki, és igen, Zsombor szájából ez hajnalok hajnalán valamiféle köszönés akart lenni. - Mögöttem ülsz Szellemtanon. Mindig nagyon sokat fecsegsz - mondta tovább, és nem feltétlenül jött rá, hogy ez nem a legjobb módja az ismerkedésnek. Ám sokkal barátibb, mintha a legújabb híreszteléseket hozná fel. Amúgy sem hitt el semmi ilyet.
- Zsombor vagyok - nyújtotta a kezét a lány felé, ha netán ő nem hallotta volna vissza a róla szóló mondákat - bár be kell vallani, abban van igazság is. Beleszürcsölt teájába, és várta, hogy a jótékony koffein ellepje az agyát végre.