Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=665819#post665819][b]Mácsai Ráhel - 2017.03.09. 16:40[/b][/url]

Fel kell mennem a kastélyba, mert otthon megpusztulok. Tartom magam ahhoz, hogy nem agyalok, és elfogadom, és nem próbálom meg jóvá tenni. Felesleges lenne, mert előbb-utóbb úgyis előjönne ez a probléma. Most meg talán az idő segít. Vagy így, vagy úgy, mindenesetre jelentősen megkönnyíti a dolgom, hogy nincs az országon belül, mert ha így lenne, már nem a kastély felé venném az irányt, hanem megint egy vonaton ülnék.
Várom már a pillanatot, mikor levehetem a téli kabátom, mert most szinte vacogok a hidegtől, vagy a visszafojtott sírástól. Nem akarom, utálok, és a mellkasomban érzett ürességen az sem fog segíteni.
- Ne hara... Jé, szia - küldök Sebi felé egy erőtlen mosolyt, miután sikeresen neki is megyek, csak mert megfogadtam ugyebár, hogy nem agyalok.
- Hát te? Mi járatban? - pislogok rá, közben arra ösztökélve magam, hogy még véletlenül se keltsek olyan látszatot, mint akiben egy világ omlott össze, hiába van ez így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=665831#post665831][b]Mácsai Ráhel - 2017.03.09. 17:18[/b][/url]

Nem nézem, merre lépek, vagy kik mennek el mellettem, nem érdekel az ég világon semmi, csak az, hogy ez talán most már végleges, és sürgősen el kéne kezdenem összeszedni a darabkáim, csak hát... azoknak fele meg sincs.
Némileg segít a helyzetem, hogy Sebibe botlok, egyetlen ok, hogy ne essek össze itt a kapu előtt, és kezdjek óvodásként bömbölni, mert esküszöm, ha ez nem történt volna meg, most lenne az a pillanat.
- Nincs - a lehető legőszintébben hagyja el a szócska a szám, a világ összes fájdalmát sikerült belesűrítenem, és még a fejem is lehajtom, mert nem akarom, hogy így lásson. De nekem az sose ment, hogy megjátsszam magam, most se tudom azt mutatni, hogy minden rendben, mikor a legkevésbé sem.
- Nagyon szépek - pislogok a virágokra, aztán rá.
- Kinek viszed őket? - csak mert úgy szorongatja, mintha nemzeti kincsek lennének.
- Én... én... nem tudom - vonok vállat, egy hatalmas sóhajtás kíséretében, tényleg nem tudom... nem tudok semmit.
- Körbevezesselek? Én már nem tévedek el - bár nem lepődnék meg rajta, ha elhajtana a fenébe, így nekem sem lenne kedvem magamhoz, és még csak gumicukor sincs nálam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=665836#post665836][b]Mácsai Ráhel - 2017.03.09. 17:40[/b][/url]

- Igen, az vagyok - rázom meg a fejem, mert Sebi rendesen beletalált a dolgok lényegébe, csupán egy kedvesnek szánt becézéssel.
- Arlen... a múltkor mondtam, hogy majd egyszer bemutatom, tudod.... hát már nem - és eddig bírtam, a szemem ellepik a könnyek, de hála égnek, csak a vállaim rázkódása mutatja azt, hogy sírok. Mert fáj, kegyetlenül fáj, pedig nem ez volt az első, egyszerűen csak... most már tényleg mintha mindegy mennyire akarom én őt, vagy ő engem, egyszerűen... nem működik, és beletörődni, na azt a legnehezebb.
- Igen - szipogok párat, aztán halványan rámosolygok. Azok a virágok olyan szép színesek, én meg mindent szeretek, ami színes és vidám, talán ettől jobb kedvem lesz... kétlem, de ki tudja.
- És hol akarod kezdeni? Itt kint, vagy ugorjunk a mély vízbe? Ha csak a rétet láttad, akkor legklasszabb dolgokról lemaradtál... - talán még nekem is jót fog tenni ez a kis túra, vagy legalább addig se agyalok, vagy nem tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=665861#post665861][b]Mácsai Ráhel - 2017.03.09. 19:21[/b][/url]

Nem akartam így kifakadni, mégis jól esik... egy kicsit. Meg az is, hogy Sebi nem küld el a francba a hisztimmel együtt, vagy közli velem, hogy őt ez nem érdekli. Ahogy átkarolja a vállam, én a mellkasába fúrom a fejem, csak egy kicsit, míg ez elmúlik, nem szeretném, ha más is így látna, így is tök hülyén érzem magam.
- Tudom... elmúlik - motyogom, vállat vonva, és hálás mosollyal veszem el tőle először a zsepit, csak aztán a virágot.
- Szöszi... régen is így hívtál - forgatom meg a szemem, most már aránylag normális hangot megütve.
- Oké, de előbb ezt felviszem a szobámba. Van kedved úszni egyet? Az alagsorban van egy tök jó medence - pislogok rá, aztán ellépve tőle, el is indulok a kastély felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=686379#post686379][b]Mácsai Ráhel - 2017.06.19. 19:37[/b][/url]

Teljesen jól elvagyok különben ebben a hőségben. Ma végre volt időm arra, hogy haza is menjek, de csak pár könyvért, amit Mina megígért, hogy elvihetem, mert neki már nem kell, nekem meg pont most van rájuk szükségem. Azért van előnye annak, ha a nővéred csak nemrég végzett itt, így pár jegyzetét is lenyúlhattam, így nekem tényleg könnyebb a tanulás, mint egy olyannak, akinek senkije nincs a kastélyban.
Beugrottam azért még egy kávéért is, lassan közeledek a nagykorúság felé, így már nem is kell annyiszor szépen pislognom, csak ha új ember van a pultban, aki még nem ismer. Persze ezzel most sem volt gond, kiadta nekem, és jó fej is volt egyébként, mert nagyon sokat mosolygott, így meg nekem is kellett, na. Azért a jó kedvem úgy párolog, ahogy egyre közelebb érek a kastélyhoz, valahogy már nem annyira élvezem, hogy folyton itt vagyok. Jó volt csak úgy eltűnni, és felbukkanni valahol máshol, de annak már vége, így ebbe kell beletörődnöm.
- Szia - köszönök óvatosan a fiúra, akit meglátok, még a szemöldököm is összevonom, hátha beugrik valami, hogy ismerem-e, vagy hasonlók.
- Ne segítsek? - teljesen ártatlanul teszem fel a kérdést, miután az üressé vált papírpoharat kidobom a szemétbe. Nem csak azért teszem, mert prefektusként rossz lenne, ha hagynám itt, alapból a természetem ilyen, jelvény nélkül is.
Mondjuk azért már kezdek hozzászokni úgy tényleg, hogy van, már párszor majdnem meg is büntettem embereket, csak aztán valamiért sose. Az Dante reszortja, neki jobban megy.
- Most jöttél? - még a fejem is oldalra döntöm, úgy pislogok rá, csak mert egyáltalán nem rémlik, hogy valaha is láttam volna. Nem olyan az arca, amit az ember lánya könnyedén elfelejtene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=686395#post686395][b]Mácsai Ráhel - 2017.06.19. 20:27[/b][/url]

Rellonos.
Igen, ezt így, három betű után megállapítom. Persze foghatnám arra is a dolgot, hogy éhes, vagy rossz napja van, vagy... a fiúknak meg szokott jönni? Valami hasonló biztos, hogy van nekik, mindegy is.
Igazából be nem vallanám, de így kicsit rosszul esik, hogy csak így rám förmed, pedig én tényleg csak segíteni akartam, de ez meg nem látszik rajtam. Továbbra is kellemesen mosolygok, még annak ellenére se tágítva mellőle, hogy tudom, szinte kiabál róla, hová kíván. Talán hagynom kéne, de akkor meg el fog tévedni, vagy még rosszabb. Ez egyébként mindig így van. Idejönnek, azt hiszik, hogy rajtuk nem fognak ki a falak, aztán meg mégis.
- Azért annyira nem - nevetek fel, bár lehet nem kellene, lehet, hogy még ez is idegesíti, mármint a tény, hogy még ez is lágy, csilingelő, nem az fülsértő, de őt biztos, irritálni fogja. Ez ellen pedig sajnos nem nagyon tudok mit tenni.
- El fogsz tévedni... komolyan - nem hagyom magam lerázni, hamar beérem, mit sem törődve azzal, hogy nem kívánja a társaságom.
- A lépcsők mozognak, a falon lévők portréknak meg nem szabad hinni, mert úgy elnavigálnak, hogy tyűha. Tudom, ezen én is átestem, én is utáltam, hogy a nyakamon lógott valaki, aki segíteni akart, de hidd el, hasznom fogod venni, és megköszönnöd sem kell - pislogok rá nagy szemekkel, a vállamon lévő táskát szorongatva, mert mégsem kellene elhagynom.
- Nem untatlak olyasmivel, amit nem akarsz hallani, de szívesen mesélek olyan helyekről, amiket jobb kerülni. Nem mellesleg, ha tíz után se találod meg a házad, meg kell, hogy büntesselek... még sose büntettem meg senkit - szontyolodok el, mert tényleg nem szeretném, ha ő lenne az első.
- Egyébként nem barbi... Ráhel - megvonom a vállam, kezet nem nyújtok, még a végén letépné tőből.