Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=467494#post467494][b]Rey Averay - 2015.02.25. 22:03[/b][/url]

M a r k <3

Seprű az egyik kezében, sporttáska a vállán, úgy sétál, szabad kezét zsebre durva, szórakozottan fütyörészve egy kedves kis dallamot, ami éppen eszébe jut. Ó igen, ő is tudja, hogy most búval béleltnek kéne lennie, vagy mérgesnek, dacosnak, esetleg bűnbánónak, de egyik sem tud most ráragadni. Valahogy minden lefolyik most róla, és gondtalan könnyedséggel sétál.
Nem, nem seprűvel jött végig, annyira még ő sem őrült, bár az elhivatottsága meglett volna hozzá. A normális embereket követve végül vonatra ült és egész sokat utazott, hogy ideérjen. De most itt van és ez a tény éppen elég felemelő ahhoz, hogy ne törődjön az aprócska bökkenővel: még fel kell vetetnie magát. Már látja maga előtt a szomorú, bűnbánó mosolyt, azt mérlegeli, mennyi mindent merjen megígérni, hogy felvegyék. Nem akarja megszegni az ígéreteit, alapvetően tök jó gyerek, csak nem tudja felfogni a tettei súlyát. Hogy hátrahagy és eldob mindent, a szép jövőjét most tette tönkre, az elmúlt cirka egy évben.
Biztos benne, hogy Mark tudja, hogy jön... abban is biztos, hogy a szüleit sem ejtették fejre. Szólni fognak neki, és tudják, hogy ide jön. Hova máshova mehetne? Már le is játssza maga előtt a jelenetet, ahogy Mark örömkönnyekkel teli tekintettel szalad felé, hogy keblére ölelhesse, ő pedig majd elégedetten kacagva fog sütkérezni a szeretetében. Pontosan ez a kép lebeg a szeme előtt, amikor rájön, milyen nevetséges. Tudja, hogy az elkövetkezendő időszakban az összes létező embertől csak a fejmosást fogja kapni, aki közel áll hozzá, és már abszolút fel van rá készülve.
Így amikor meglátja Markot (először is elgondolkodik, mennyi esély van rá, hogy nem tudja, mi történt), majd széles vigyorral integet neki a távolból, mint valami munkamániás ablaktörlő. Amikor pedig közelebb ér, még mindig vigyorog, mint a vadalma, ő azért baromira örül, hogy viszontlátja, viszont elégedetten mutat az arca bal felére, mutatóujjával kicsit megpaskolja a bőrét.
- Ide kérem!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=473128#post473128][b]Rey Averay - 2015.03.09. 22:03[/b][/url]

M a r k <3

Integet neki, örül, hogy újra látja és meg sem fordul a fejében, hogy Mark nem olyan lelkes a dolgot illetőnek. Illetve nem aggódik miatta, majd úgyis megtudja, ha odaér. Már éppen elkezdene ugrándozni az örömtől, de előtte még kéri az arcára, amit megérdemel és pontosan tudja, hogy ezzel majd szépen kipuhatolja Mark érzéseit a dologgal kapcsolatban.
Azonban arra mégsem számol, hogy ilyen szép bal egyenest kap az arcába, de büszkén viseli, ahogy közelebbről megismerkedik az út betonjával. Az íze meglepően ismerős számára, de ahelyett, hogy sírni kezdene amiért bántották, vagy idegeskedne rajta, csak röhög. Nem bír magával, ahogy felül, megigazgatja az állkapcsát, de ahogy felpillant Mark szigorú arcberendezésére, újra elneveti magát.
- I'm doing fine, thanks. - Vigyorog szélesen, miközben iszonyat fárasztó szóviccel koronázza meg a napot. Bár eszében sincs felbosszantani direktben a bátyját, ő csak jól érzi magát, de még mennyire. Hát újra látja őt és ha minden jól megy, együtt lesznek majd megint! És neki ennél nagyobb örömhír nem is kell, azt sem bánja, hogy valószínűleg csini monoklival mászkál majd az első napjaiban.
Hála istennek nem kell bocsánatért esedeznie, mert Mark pillanatok alatt megenyhül, pont olyan, mint a tavasz. Szeszélyes, lehet, hogy hóviharral lep meg, de lehet, hogy másnap meleg napsütést kapsz a nyakadba. De Rey pont ezért szereti, ahogy letérdel mellé és körbepuszilgatja, neki nem is kell több, elégedetten vigyorog és élvezkedik. Ó igen, hogy ő mennyire imádja, ha szeretgetik. Ha tudna, már réges-rég dorombolna.
- Te is hiányoztál nekem! - Fogja meg a lényeget, ahogy általában szokta. De azért nem, Marknál nem meri elengedni a többit a füle mellett és csak a jó dolgokra koncentrálni. Szóval csak úgy ölelgeti Markot, mint egy nagy óvodás, mert tulajdonképpen valahol az is.
- Jobban is bízhatnál bennem! Bár be kell vallanom, út közben majdnem eltérítettek a rossz lányok... - Viccelődik továbbra is vigyorogva, szélesen, de amikor meghallja, hogy vissza kell küldenie, kicsit abbahagyja. Egy pillanatra kicsit merevebb lesz a testtartása. Hiszen pont azért jött el, mert nem bírta már a szentbeszédet, ha most hazamegy, akkor beadják szerzetesnek és mindenféle földi javakról lemondva kell majd élnie és néznie, hogyan nő a borsó. Ebbe pedig igen hamar újra beleőrülne.
- De ugye nem fogsz...? - Kérdezi végül, kissé bátortalanul, mert hát ha Mark most elküldi, nem nagyon lesz más választása. Vagy világgá megy, tékozló fiú lesz és bünteti a világot azzal, hogy dacosan szenved. Nem mintha túl sok logika lenne benne, de mostanában olyan döntéseket hoz, amivel mindent feléget maga mögött és nem szeret a parázson járni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=478509#post478509][b]Rey Averay - 2015.03.18. 18:04[/b][/url]

M a r k <3

- Igazából keresztben voltak az ujjaim, csak nem láttad, az mentesít. - Védekezik, mint a lehető legcselesebb kisgyerek. Főleg azért, mert nincs jobb mentsége. Mégsem mondhatja azt, hogy ő nem bírta elviselni ezt az egészet, és ez ilyen láncreakció volt. Az egyik hibája vonta magával a következőt és a következőt, és ez így ment, egészen addig, amíg már magát sem tudta elviselni. Ezért úgy döntött, megreformálja a helyzetet és az egészet, a szülei próbálkozásait nem díjazta. A saját kezébe vette sorsát - igen, így máris jobban hangzik, mint a tények!
- Mindig is te voltál az eszesebb! - Paskolja meg elégedett, büszke vigyorral az arcán bátyja hátát. Az okfejtése nagyon tetszik neki, bizony, már nem is kivert kiskutya. Sokkal inkább lelkesen hegyezi fülecskéjét a további megállapításokra, kényelmesen elhelyezkedve Mark ölében. Iiiigen, le tudná itt élni az életét. És ha tudna dorombolni, már megsüketítette volna a bátyját. Akkor is, annyira imádja, ha szeretik!
- Te is hiányoztál nekem! - Szűri le a lényeget lelkesen, ó, igen, ezután nem sok dolog maradt meg benne, mert túlságosan örült a ténytől, hogy itt maradhat. Igazából csak kicsit félt attól, hogy vissza kell mennie. De ha visszament volna, akkor sem lett volna jobb semmi, sőőőt... csak még rosszabb. A szüleinek is be kell látnia egyszer, hogy igenis itt lesz jó helyen, Mark mellett. Igazi kis angyal lesz, nem csapatja ki magát.
- Meg, persze! - Vágja rá vigyorogva, bár tulajdonképpen fogalma sincs, mire mondott igent. De biztosan igaza van Marknak, szóval ő megértette és engedelmes lesz. Az elmúlt percekben úgysem tudott másra koncentrálni, inkább azon képzelgett, milyen jó helye is lesz itt. Az már más kérdés, hogy Mark fennhatósága másnak vasszigornak, szabályozásnak tűnhetett... de a fenébe is, neki szüksége van irányításra. Ha nem kap semmiféle komolyabb iránymutatást, láthattuk mit csinál. Maga ellen fordul és tönkreteszi a jövőjét, aztán feléget maga mögött mindent és nekiindul. Nem éppen a legszerencsésebb végkimenetel.
- Hogy érzed magad? Mesélsz valamit? Régen hallottam felőled, te meg úgyis mindent tudsz rólam, mi történt mostanában. - Vigyorog, bár nem annyira büszke rá, de legalább tudja, hogy a kortársai szemében ő a menő rosszfiú. Pedig nem az, nagyon jó srác ám, csak kicsit meggondolatlan és carpe diem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=489608#post489608][b]Sunshine - 2015.04.06. 19:01[/b][/url]

M a r k <3

Már éppen mondaná a legnagyobb baromságot, ami az eszébe jut. Rávágná, simán, lelkifurka nélkül, de Mark hozzáteszi, hogy ne merjen ebből is viccet csinálni. Sóhajtva engedi ki a levegőjét, pedig kivételesen úúúúgy rákészült és olyan menő választ tudott volna összehozni.
- Nem akarok hazamenni. - Mondja végül a Markbarát verziót, mert tény, hogy szeret az idegeivel játszani, de magára haragítani úgy igazából mégsem akarja. Főleg azért nem, mert megölelgeti és magához húzza. És tudja, hogy imádja, hogy Reyt ez élteti, valószínűleg ezért kel ki nap, mint nap az ágyból, ez hajtja előre, hogy megcsinálja a sok hülyeségét. Mi is lenne vele, ha nem lenne ember, akit levadászhatna és arra kényszeríthetné, hogy szeretgesse őt? Jó kérdés, nagyon nehéz sora lenne.
- Hm, hát ez biztató. - Neveti el magát, amikor meghallja, hogy ez az iskola keményebb, mint a Roxfort. Pedig milyen jól eltervezte, hogy nem jár be órákra, vagy legalábbis egész évben lógatni fogja a lábát és nem csinál semmit. Igen, elméletben tökéletes, hibátlan terv, csakhogy ő is érzi a dolgok súlyát, nem lesz az olyan könnyű. Mármint, tényleg nem szabad megbuknia, mert ha innen is kirakják, tényleg nem lesz hova mennie.
- Hogy mi?! Megházasodott? Elliot? - Kérdezi hitetlenkedve, kikerekedett szemekkel és oldalra fordítja a fejét, hogy Mark arcát valamennyire láthassa. Próbálja leolvasni róla, hogy most komolyan beszél-e vagy ugratja. Nem látja rendesen, de viccnek még írmagját sem véli felfedezni Mark vonásai között.
 - Ez mekkora királyság már! El kell mennem meglátogatni és körbeölelni, mooost! - Nevetve kászálódik ki Mark öléből. Imádja a közelségét, de most egyszerűen nem tud a fenekén ülni, mennie kell, mozogni, olyan izgatott. Mindig is sajtkukac volt, de ha ilyesmiket mond neki, akkor végleg kontrollálhatatlan.
- Majd viszek az igazgatónak valami kóstolót! Merre is van a falu? - Teszi fel a kérdését végül, mert leesik neki, hogy még csak most érkezett, azt se tudja, mi, merre, hány méter. De szerinte egy igenis tökre kivitelezhető terv. Az igazgató is biztos megérti majd, hogy halaszthatatlan dolga volt a csárdában!