36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 25. 22:03 | Link

M a r k <3

Seprű az egyik kezében, sporttáska a vállán, úgy sétál, szabad kezét zsebre durva, szórakozottan fütyörészve egy kedves kis dallamot, ami éppen eszébe jut. Ó igen, ő is tudja, hogy most búval béleltnek kéne lennie, vagy mérgesnek, dacosnak, esetleg bűnbánónak, de egyik sem tud most ráragadni. Valahogy minden lefolyik most róla, és gondtalan könnyedséggel sétál.
Nem, nem seprűvel jött végig, annyira még ő sem őrült, bár az elhivatottsága meglett volna hozzá. A normális embereket követve végül vonatra ült és egész sokat utazott, hogy ideérjen. De most itt van és ez a tény éppen elég felemelő ahhoz, hogy ne törődjön az aprócska bökkenővel: még fel kell vetetnie magát. Már látja maga előtt a szomorú, bűnbánó mosolyt, azt mérlegeli, mennyi mindent merjen megígérni, hogy felvegyék. Nem akarja megszegni az ígéreteit, alapvetően tök jó gyerek, csak nem tudja felfogni a tettei súlyát. Hogy hátrahagy és eldob mindent, a szép jövőjét most tette tönkre, az elmúlt cirka egy évben.
Biztos benne, hogy Mark tudja, hogy jön... abban is biztos, hogy a szüleit sem ejtették fejre. Szólni fognak neki, és tudják, hogy ide jön. Hova máshova mehetne? Már le is játssza maga előtt a jelenetet, ahogy Mark örömkönnyekkel teli tekintettel szalad felé, hogy keblére ölelhesse, ő pedig majd elégedetten kacagva fog sütkérezni a szeretetében. Pontosan ez a kép lebeg a szeme előtt, amikor rájön, milyen nevetséges. Tudja, hogy az elkövetkezendő időszakban az összes létező embertől csak a fejmosást fogja kapni, aki közel áll hozzá, és már abszolút fel van rá készülve.
Így amikor meglátja Markot (először is elgondolkodik, mennyi esély van rá, hogy nem tudja, mi történt), majd széles vigyorral integet neki a távolból, mint valami munkamániás ablaktörlő. Amikor pedig közelebb ér, még mindig vigyorog, mint a vadalma, ő azért baromira örül, hogy viszontlátja, viszont elégedetten mutat az arca bal felére, mutatóujjával kicsit megpaskolja a bőrét.
- Ide kérem!
Hozzászólásai ebben a témában

Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2015. március 8. 23:14 | Link

Öcskös <3

Rivalló? Ugyan. Legszívesebben azt küldenék neki, de úgy sem érne célba, és csak figyelmen kívül hagyná az egészet. Csak kerüljön a kezeim közé, elevenen megnyúzom, az már biztos. Ja, hogy miért vagyok ennyire mérges, és ideges egyszerre? Mert a drágalátos öcsikém fogta magát, és meglépett otthonról. Anyuék azonnal megírták, mikor lelépett, és mivel nincs más, akihez menne, tuti, hogy utánam jött. Örülök is azért, hogy újra láthatom, de nem így. Miért nem tud nyugton maradni csak egyszer? Felelőtlen kölyke… Még jó, hogy tudom azt, hogy mikor érkezik, így első kézből verhetem be a képét. Idegesen lépkedtem az iskola kapujában, mikor a távolban meg is látom kirajzolódni az alakját. Vidáman integetett, mikor meglátott, de mit sem sejt abból, hogy én cseppet sem vagyok vidám. Megvártam, ameddig szépen a közelembe ér, aztán kap majd egy isteneset. Normális testvér megölelné a rég nem látott fivérét, de ez nálam most nem így lesz. Mikor mutatja, hogy hova is kéri, amit, örömmel teljesítem is. Annyi különbség van az egészben, hogy most nem puszit kap, hanem már lendült is az öklöm, hogy megismerkedjen az arcberendezésével, és vígan felszántsa a betont. Odaléptem mellé, mellkasom előtt összefontam a karjaimat, és úgy néztem le rá.
– What the hell are you doing here? –szinte sziszegve kérdeztem rá, hogy mit is csinál itt éppen? De persze, ahogyan a harag jött, úgy el is illant, én pedig letérdeltem mellé, és rögtön magamhoz szorítottam. Az ütés helyére, a homlokára, és a feje tetejére is nyomtam egy puszit.
– Hiányoztál te lökött. A szívbajt hoztad rám, ugye tudsz róla? Apáék teljesen ki van akadva rád, és megígértették velem, hogy azonnal zavarjalak haza, amint ideértél. Lökött. –utolsó szavamat a hajába mormoltam, mert képtelen voltam elengedni. Időközben a földre is leültem mellé, és teljesen normális dolognak tartottam, hogy az iskola előtt letáborozzak az Öcsémmel. Akinek nem tetszi a dolog, az kerüljön ki, és kész. Nem foglaljuk be az egészet, –csak pont a közepét, hogy se jobbra, se balra ne lehessen kikerülni– éppen csak egy kis részt. Reyt ölelgetve várom a magyarázatát, amit minden bizonnyal csodálatosan begyakorolt már.
Hozzászólásai ebben a témában
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 9. 22:03 | Link

M a r k <3

Integet neki, örül, hogy újra látja és meg sem fordul a fejében, hogy Mark nem olyan lelkes a dolgot illetőnek. Illetve nem aggódik miatta, majd úgyis megtudja, ha odaér. Már éppen elkezdene ugrándozni az örömtől, de előtte még kéri az arcára, amit megérdemel és pontosan tudja, hogy ezzel majd szépen kipuhatolja Mark érzéseit a dologgal kapcsolatban.
Azonban arra mégsem számol, hogy ilyen szép bal egyenest kap az arcába, de büszkén viseli, ahogy közelebbről megismerkedik az út betonjával. Az íze meglepően ismerős számára, de ahelyett, hogy sírni kezdene amiért bántották, vagy idegeskedne rajta, csak röhög. Nem bír magával, ahogy felül, megigazgatja az állkapcsát, de ahogy felpillant Mark szigorú arcberendezésére, újra elneveti magát.
- I'm doing fine, thanks. - Vigyorog szélesen, miközben iszonyat fárasztó szóviccel koronázza meg a napot. Bár eszében sincs felbosszantani direktben a bátyját, ő csak jól érzi magát, de még mennyire. Hát újra látja őt és ha minden jól megy, együtt lesznek majd megint! És neki ennél nagyobb örömhír nem is kell, azt sem bánja, hogy valószínűleg csini monoklival mászkál majd az első napjaiban.
Hála istennek nem kell bocsánatért esedeznie, mert Mark pillanatok alatt megenyhül, pont olyan, mint a tavasz. Szeszélyes, lehet, hogy hóviharral lep meg, de lehet, hogy másnap meleg napsütést kapsz a nyakadba. De Rey pont ezért szereti, ahogy letérdel mellé és körbepuszilgatja, neki nem is kell több, elégedetten vigyorog és élvezkedik. Ó igen, hogy ő mennyire imádja, ha szeretgetik. Ha tudna, már réges-rég dorombolna.
- Te is hiányoztál nekem! - Fogja meg a lényeget, ahogy általában szokta. De azért nem, Marknál nem meri elengedni a többit a füle mellett és csak a jó dolgokra koncentrálni. Szóval csak úgy ölelgeti Markot, mint egy nagy óvodás, mert tulajdonképpen valahol az is.
- Jobban is bízhatnál bennem! Bár be kell vallanom, út közben majdnem eltérítettek a rossz lányok... - Viccelődik továbbra is vigyorogva, szélesen, de amikor meghallja, hogy vissza kell küldenie, kicsit abbahagyja. Egy pillanatra kicsit merevebb lesz a testtartása. Hiszen pont azért jött el, mert nem bírta már a szentbeszédet, ha most hazamegy, akkor beadják szerzetesnek és mindenféle földi javakról lemondva kell majd élnie és néznie, hogyan nő a borsó. Ebbe pedig igen hamar újra beleőrülne.
- De ugye nem fogsz...? - Kérdezi végül, kissé bátortalanul, mert hát ha Mark most elküldi, nem nagyon lesz más választása. Vagy világgá megy, tékozló fiú lesz és bünteti a világot azzal, hogy dacosan szenved. Nem mintha túl sok logika lenne benne, de mostanában olyan döntéseket hoz, amivel mindent feléget maga mögött és nem szeret a parázson járni.
Hozzászólásai ebben a témában

Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2015. március 17. 00:01 | Link

Öcskös <3

Dühös voltam, és a feszültséget Rey arcán vezettem le. Ritkán ütöm meg, ezt ő is tudja, de ha megteszem, annak oka van, mint ahogyan most is. Kicsapatta magát a Roxfortból, és megszökött otthonról. Kérdésemre egy rossz szóviccet nyögött ki, és ha nem hajolnék le hozzá, hogy magamhoz szorítsam, talán gyomorszájba is rúgtam volna. Kötekedő szavaira nem is reagáltam már, inkább boldogan öleltem magamhoz, hogy végre látom. Mikor eljöttem, kifele azt mutattam, hogy mennyire boldog vagyok, hogy végre megszabadulok tőle, de igazából rettenetesen fájt, hogy otthon kell hagynom. A tesóim közül ő áll a legközelebb hozzám, mindig vele vicceltem meg a nagyobb tesóimat. Ez fájt a legjobban, de most újra itt van, igaz kényszerhelyzetből.
– Bízzak benned? Mit ígértél nekem, mikor eljöttem otthonról? Betartottad? Nem úgy látszik Öcsi. –halványan mosolyogtam rá, utóbbi megjegyzésére pedig már szélesen vigyorogtam. Mi tagadás, Averay vér folyik benne, nem lep meg, hogy buknak utána a lányok. Pár nap, és biztosan felszed egy lányt. Csak védekezzen nekem, nehogy idő előtt nagybácsi legyek. Az örömtalálkozásnak viszont rossz oldala is van, amit Rey nem fogad túl jól. Miért is tenné, hiszen nem azért jött el otthonról, hogy most visszamenjen. Anyánk szava viszont szent, mert bár anya írta a levelet, az írásból apa szigora tükröződött vissza, neki pedig nem mondanék ellent. Döntés előtt vagyok, de muszáj jól választanom az opciók közül.
– Nem tudom. Mikor megtudtam, hogy elszöktél otthonról, automatikusan haza akartalak küldeni, de most fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Rettenetesen hiányoztál, és túl jól ismerlek, hogy megígértessek veled dolgokat, mert úgy sem tartod be. –való igaz, mert ha úgy is tesz, akkor se gondolja komolyan. A rövid monológ után kétségbeesetten néztem rá. Tényleg nem tudom, hogy mitévő legyek ebben a helyzetben. Talán pár napot nyerhetek, ha megírom, hogy még nem ért ide, de akkor meg felesleges pánikot keltek otthon. Közben az ölembe húztam az Öcsémet, mellkasomat hátához nyomtam, államat pedig vállára támasztottam. Vettem egy mély levegőt, aztán halkan szólaltam meg, hiszen fülébe mondtam a szavakat.
– Megírom Apáéknak, hogy épségben megérkeztél, és teljes felelősséget vállalok érted, mert nem küldelek haza. Ahhoz túlságosan is szeretlek, féltelek és hiányoztál is, de meg kell ígérned valamit. Bármit mondok, szó nélkül teljesíted. Szót fogadsz nekem és Quentinnek is. Egyszer sem bukhatsz meg, és nem feleselsz egyik tanárodnak sem. Más feltételem egyelőre nincs, de ha bármelyiket is megszeged, a fülednél fogva rángatlak haza, megértetted? –kérdően, de féltve is kérdeztem tőle ezt az egészet. Próbáltam szigorúnak lenni, de Reyjel nem tudok, akármennyire is igyekszem. Közben derekát is átkaroltam, nem tudtam elengedni az ölelésemből, és az sem zavart, ha valaki meglátott minket. Pletykáljanak, ha akarnak: a kettőnk közötti testvéri kapcsolat különleges, és aki nem ismer minket, az nem fogja megérteni.
Utoljára módosította:Mark Rey Xavier Averay, 2015. március 28. 11:32
Hozzászólásai ebben a témában
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 18. 18:04 | Link

M a r k <3

- Igazából keresztben voltak az ujjaim, csak nem láttad, az mentesít. - Védekezik, mint a lehető legcselesebb kisgyerek. Főleg azért, mert nincs jobb mentsége. Mégsem mondhatja azt, hogy ő nem bírta elviselni ezt az egészet, és ez ilyen láncreakció volt. Az egyik hibája vonta magával a következőt és a következőt, és ez így ment, egészen addig, amíg már magát sem tudta elviselni. Ezért úgy döntött, megreformálja a helyzetet és az egészet, a szülei próbálkozásait nem díjazta. A saját kezébe vette sorsát - igen, így máris jobban hangzik, mint a tények!
- Mindig is te voltál az eszesebb! - Paskolja meg elégedett, büszke vigyorral az arcán bátyja hátát. Az okfejtése nagyon tetszik neki, bizony, már nem is kivert kiskutya. Sokkal inkább lelkesen hegyezi fülecskéjét a további megállapításokra, kényelmesen elhelyezkedve Mark ölében. Iiiigen, le tudná itt élni az életét. És ha tudna dorombolni, már megsüketítette volna a bátyját. Akkor is, annyira imádja, ha szeretik!
- Te is hiányoztál nekem! - Szűri le a lényeget lelkesen, ó, igen, ezután nem sok dolog maradt meg benne, mert túlságosan örült a ténytől, hogy itt maradhat. Igazából csak kicsit félt attól, hogy vissza kell mennie. De ha visszament volna, akkor sem lett volna jobb semmi, sőőőt... csak még rosszabb. A szüleinek is be kell látnia egyszer, hogy igenis itt lesz jó helyen, Mark mellett. Igazi kis angyal lesz, nem csapatja ki magát.
- Meg, persze! - Vágja rá vigyorogva, bár tulajdonképpen fogalma sincs, mire mondott igent. De biztosan igaza van Marknak, szóval ő megértette és engedelmes lesz. Az elmúlt percekben úgysem tudott másra koncentrálni, inkább azon képzelgett, milyen jó helye is lesz itt. Az már más kérdés, hogy Mark fennhatósága másnak vasszigornak, szabályozásnak tűnhetett... de a fenébe is, neki szüksége van irányításra. Ha nem kap semmiféle komolyabb iránymutatást, láthattuk mit csinál. Maga ellen fordul és tönkreteszi a jövőjét, aztán feléget maga mögött mindent és nekiindul. Nem éppen a legszerencsésebb végkimenetel.
- Hogy érzed magad? Mesélsz valamit? Régen hallottam felőled, te meg úgyis mindent tudsz rólam, mi történt mostanában. - Vigyorog, bár nem annyira büszke rá, de legalább tudja, hogy a kortársai szemében ő a menő rosszfiú. Pedig nem az, nagyon jó srác ám, csak kicsit meggondolatlan és carpe diem.
Hozzászólásai ebben a témában

Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2015. március 28. 18:04 | Link

Öcskös <3

– Fejezd ezt be, jó? Pontosan tudom, hogy nem voltak keresztben az ujjaid, Ayame elmondta. S ha valmi szóviccel készülsz, ne tedd, mert hazapenderítelek. –szemforgatva sóhajtottam egyet, az újabb szigorúnak tűnő monológ után. A kijelentéseire csak hümmögök, mert már nem tudok érdemleges mondani neki, annak meg nincs értelme, hogy bólogasson, és ne tudja, hogy mire is. Hogy én vagyok az okosabb, azt sem vitatom, mert ez így van. Néhány helyzetben Rey emelkedik felül, de a legtöbben akkor is lenyomom. Csak jobban magamhoz szorítom, mikor kijelentette, hogy én is hiányoztam neki. Ezt azért jó hallani, annak ellenére is, hogy milyen körülmények és kijelentések közepette hagytam otthon.Nem kérdezek vissza, hoyg biztos benne, hogy hiányoztam neki, mert a végén olyasmit válaszol, ami számomra elég kellemetlen lenne. Aztán kérdez, amikre hirtelen nem is tudom, hogy mit válaszoljak. Össze kellene foglalnom neki röviden és tömören, csak a kérdés az, hogy miket. Felpillantottam az égboltra, mintha onnan várnám az ihletet, de nem jött semmilyen Merlini-áldás. Sóhajtottam, de a tekintetemet nem emeltem le a kékségről.
– Sok mindent mesélhetnék, de nem tudom hol kezdjem. Azt már mondtam, hogy rettenetesen hiányoztál, és ha csak ismételgetem, az egy idő után unalmas lesz. Mondjuk, hogy nehezebb, mint a Roxfort, de még mindig Quentin írja a leckéimet, meg a beadandóimat. Találkoztam pár régi ismerőssel, például Elliottal. Képzeld, van egy csárdája a faluban, meg férjnél van, Gondoltad volna róla? –teszem fel vigyorogva a kérdést, hátha értetlenkedik nekem egy sort. Ha nem győződök meg róla a saját két szememmel, akkor tuti biztos képenröhögöm azt, aki ezt elmeséli nekem. Azért még nem, ha azt mondja, hogy házas, de hogy egy fiúval? Nincs vele gondom, mert Elliot az egyik legjobb barátom, csak nem hittem volna, hogy két kapura játszik.
– Amúgy meg, az igazgató is tudja, hogy ma érkezel, nem kellene megvárakoztatni. –apró megjegyzés, nem mintha el akarnám engedni, csak ha már itt van, akkor iratkozzon is be. Feltéve, ha a diribá nem küldi haza, de neki is elmondom, hogy teljes felelősséget vállalok érte. Hogy én egyszer ezt a kijelentésemet még meg fogom bánni, abban is száz százalékig biztos vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában
Sunshine
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. április 6. 19:01 | Link

M a r k <3

Már éppen mondaná a legnagyobb baromságot, ami az eszébe jut. Rávágná, simán, lelkifurka nélkül, de Mark hozzáteszi, hogy ne merjen ebből is viccet csinálni. Sóhajtva engedi ki a levegőjét, pedig kivételesen úúúúgy rákészült és olyan menő választ tudott volna összehozni.
- Nem akarok hazamenni. - Mondja végül a Markbarát verziót, mert tény, hogy szeret az idegeivel játszani, de magára haragítani úgy igazából mégsem akarja. Főleg azért nem, mert megölelgeti és magához húzza. És tudja, hogy imádja, hogy Reyt ez élteti, valószínűleg ezért kel ki nap, mint nap az ágyból, ez hajtja előre, hogy megcsinálja a sok hülyeségét. Mi is lenne vele, ha nem lenne ember, akit levadászhatna és arra kényszeríthetné, hogy szeretgesse őt? Jó kérdés, nagyon nehéz sora lenne.
- Hm, hát ez biztató. - Neveti el magát, amikor meghallja, hogy ez az iskola keményebb, mint a Roxfort. Pedig milyen jól eltervezte, hogy nem jár be órákra, vagy legalábbis egész évben lógatni fogja a lábát és nem csinál semmit. Igen, elméletben tökéletes, hibátlan terv, csakhogy ő is érzi a dolgok súlyát, nem lesz az olyan könnyű. Mármint, tényleg nem szabad megbuknia, mert ha innen is kirakják, tényleg nem lesz hova mennie.
- Hogy mi?! Megházasodott? Elliot? - Kérdezi hitetlenkedve, kikerekedett szemekkel és oldalra fordítja a fejét, hogy Mark arcát valamennyire láthassa. Próbálja leolvasni róla, hogy most komolyan beszél-e vagy ugratja. Nem látja rendesen, de viccnek még írmagját sem véli felfedezni Mark vonásai között.
 - Ez mekkora királyság már! El kell mennem meglátogatni és körbeölelni, mooost! - Nevetve kászálódik ki Mark öléből. Imádja a közelségét, de most egyszerűen nem tud a fenekén ülni, mennie kell, mozogni, olyan izgatott. Mindig is sajtkukac volt, de ha ilyesmiket mond neki, akkor végleg kontrollálhatatlan.
- Majd viszek az igazgatónak valami kóstolót! Merre is van a falu? - Teszi fel a kérdését végül, mert leesik neki, hogy még csak most érkezett, azt se tudja, mi, merre, hány méter. De szerinte egy igenis tökre kivitelezhető terv. Az igazgató is biztos megérti majd, hogy halaszthatatlan dolga volt a csárdában!
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék