Nagy bátorságról susognak a fák
 A főnix dala kíséri útját.
 A bölcsesség friss patakja csordogál
 Mellette egy szfinx emelt fővel áll.
 Szerényen hajlik meg virág és az ág
 Egy unikornis mezőn vágtat át.
 Ravaszan sötétlik az éjjeli táj
 S ezüst tó fölött smaragd sárkány száll.

Alice végre valahára vette a bátorságot hogy kilépjen a kapu melleti fa mögül.Nem volt ott senki de mégis attól tartott hogy valaki majd megijeszti egy fa mögül.Valójában nem tartott tőle,sőt,viccesnek is találta volna.Legalább nevet egy jót az első napján.Mikor egész alakban kilépett a fa mögül tátva maradt a szája,szó szerint.Egy nagyon szép kapu tárult elé (az épitményt még nem igazán szurta ki).Félre biccentett fejjel méregette a vaskaput mikor széles mosolyra húzodott a szája és oda szökdécselve,lerakva böröndjeit elkezdte kocogtatni a vas kaput a körmeivel majd a fülét oda szoritotta,hátha hallja a víszhangot.
-A kapu zenél!-csillant föl a szeme majd az arcán látszott ahogy gondolkozni kezd és leesik neki-Még sem zenél..-biggyeszti le a száját elhajolva a kaputól.Nem igazán tudta mit kéne tennie,csupán azzal volt tisztábam hogy az Eridon házba került.Azt se tudta mi az,de jól hangzott a név,szóval örült neki.
 Viszont most akkor sem tudta mit csináljon szóval jobbnak látta nem menni sehova,mert a végén eltéved és akkor maga a jóisten se találja meg.Szóval vízszintesbe fektetve bőröndjét  ráült és a csipkés hátitáskájából kihúzta a kedvenc Stephen King regényét és kinyitotta.Megállt benne az ütő.Nem tudta hol kinyitni.A saját kézzel készitett könyvjelzője eltünt,teljes letargiába esett.
-Ohh ne!-kapta a szája elé a kezét és majdhogynem sírva fakadt-Hogy veszthetted el?!-háborgott,feltehetőleg saját magára.-Hülye!Hülye!Hülye!-ütögette a saját fejét és meghúzta a két fonatát és lepattanva a bőröndről elkezdte annak tartalmát kipakolni maga mellé.A ruhákat rázogatta,a cipőit majdhogynem kiforgatta.
 Végül mikor kiürítette szegény bőröndöt a hajába túrt és leülve a kapu mellé felhúzta a térdeit és azokon támasztotta az állát,ugyanis a könyvjelző nem lett meg.
-Hülye hülye hülye..-kezdett elmagában motyogni.

Könnyes szemmel nézett föl a fiúra és elrakta először az összehajtogatott ruhákat és valami "Köki.." félét motyoghatott az orra alatt.Ám később a srác valami mást is oda nyújtott neki előbb az arcát fürkészte, majd kiszurta a kezében lévő könyvjelzőt és a rossz kedve már tova is szállt.Olyannyira kivirult hogy a könnycseppek is eltüntek a szeméből,még a kérdést sem hallotta meg,csak a könyjelzőre koncentrált és nagy hévvel kikapta a  fiú kezéből a kis tárgyat.
 -EZAZ!!!-visongott felpattanva a földről és elkezdte körbe ugrabugrálni a srácot-Végre végre végre megvan!-pattogott egy helyben csillogó szemekkel a fiúval szemben-Egész végig ezt kerestem!Még a bőröndöm is kiborogattam érte!-csapta össze a tenyereit majd felszedve a földről a könyvét bele is rakta az elejébe.Igaz hogy hiába lett meg a könyvjelzője,attól még nem fogja tudni hol tartott,de eldöntötte hogy majd azon később akad ki.Sőt még a kiborogatott bőröndje miatt sem aggódalmaskodott,pedig a ruháji elég piszkosak lettek.
Épp az apró könyvjelzőt ölelgette mikor eljutott az előző kérdés is az agyáig.Legalábbis a második fele.Ami szerinte érdekesebb volt.
-Van pogid?Kaphatok?-csillant fel a szeme

Ádám

 Alice-t nagyon meglepte a fiú udvariassága,hisz falun nem igazán találkozott ilyen emberekkel,leginkább elintézték annyival a lányokat hogy "Ülj ahova akarsz,lócára vagy mit bánom én' Csüccs".Ki is használta a gesztust és helyet foglalva a pulcsin átvette a pogácsát amit szinte rögtön majszolni kezdett.Nem tudta mennyit ülhetett ott a kapu előtt de mi tagadás,jól esett neki a pogi is és hogy nem a hideg kő van a feneke alatt.Jó ízüen nyammogott,tényleg finom.Biztos ellátogat erre a helyre.Lesz rá elég ideje.Mikor elhangzottak a kérdések csak teli pocok fejjel meredt a fiúra majd villám sebességgel le is nyelte.Igaz fulladozott emiatt de miután leküzdötte a köhögés rohamot mosolyogva válaszolt.
-Alice Petónia vagyok.Ééés hogy honnan jöttem?-gondolkozott el itt-Azthiszem elfelejtettem.-vont végül vállat-Viszont azt tudom hogy az a hely Magyarország fővárosa!-mosolyodott el-Bukarest..?Ááááh nem!Buta!-nevetett a saját butaságán-Budapest!-nevetett ismét majd inkább a következő  kérdésre tért át.
-Ugy érted melyik házikóba kerültem?-mosolygott majd ismét átsuhant az arcán a brutális gondolkodás de végül kinyögte.-Origon!....Nem!-huzta meg a két copfját és javitotta magát-Eridon!-vigyorgott kínosan majd hozzátette-Bocsesz,a névmemóriámon még csiszolnom kell.

Ádám

 Alice gyorsan a halántékára helyezte a mutatóujjait és próbálta feldolgozni a kérdést hogy pontosan válaszolni tudhasson,ehez valami vicces gondolkozó grimaszt is vágott. Szegény lánynak elég lassan vág az esze,ezért az esélye hogy netalántán ha nem az Eridonba került volna,akkor a Levitába az egyenlő a nullával. Sosem volt egy okos ember,a memóriájából pl 40 nap után törlődnek a nevek hogy legyen hely az újaknak,szóval az elsős tanárára már nem is emlékszik. Ha vele szemben jönne az utcán,ő halál lazán elmenne mellette mert az olyan rég volt hogy még az arca se rémlene neki.
Nem büszke rá,de ez van. Már sokszor járt ilyen memória fejlesztő tanfolyamokra,de feleslegesen. Biztos sokmindent elfog hagyni az elkövetkezendő évek alatt.
 Miután összekaparta a válaszát a fejében,elmosolyodott.
-Nem,nem most költöztünk ide.Születésem óta itt lakok,csak a fejem..tudod..Rövid.-kocogtatta meg a fejét majd észhez kapott-Azaz nem a fejem!Az eszem rövid!-helyesbített gyorsan-Vagyis nem úgy rövid hogy rövid hanem..-kezdett el kapkodni majd inkább sóhajtott beletörődve,jelezve magának hogy ebből nem jön ki győztesen,de szerencséjére elhangzott a második kérdés is.
-Nagyon rendes vagy!-csillant föl a szeme-Az nagyon jó lenne köszönöm szépen!-csapta össze a tenyerét vidáman-Egyedül szerintem nagyon eltévednék..Már ez a kapu is olyan bonyolultnak tűnik..-merült el magában majd kiszurta a virágot a fiú kezében.-Barátnődnek lesz?-virul ki mégjobban-Milyen aranyos!-vizslatja kiváncsi szemekkel a csokrot.-Hogy hivják??-kiváncsiskodik egyből.Hát igen..a feledékensysége mellett még túl közvetlen is.

Ádám

 Na itt Alice elgondolkodott. Kezdett pánikba esni. Milyen tárgyakat is vett fel? Mert felvett az biztos! Viszont jó lenne tudnia hogy mit. Megint a halántékára helyezte a mutatóujjait és megrázta a fejét. Elkezdett kutakodni az emlékeiben eltartott egy darabig majd végre beugrott neki. Valami isteni sugallat lehetett hogy nehogy elfelejtsen az óráira menni. Az nem lenne túl jó,már az éve első napján elrontani valamit. Ráér az még. Van rá még pár éve,megutáltatnia magát a tanárokkal. Bár remélte erre nem kerül sor,úgy vélte a tanárok piszok ijesztőek idegesen,mindegyiknek szokása,ahogy megfigyelte,hogy mielőtt elkezd vele kiabálni megrándul egy arcizma. Nem hosszan,csak egy ici pici pillanatra. Innen lehet tudni hogy elfogyott a türelmük. És Alice olyan fajta lány akihez óriási türelem kell.
 -Khm..-köhintett egyet majd elkezdte sorolgatni-Átváltozástan,Bájitaltan,Gyógynövénytan,Jóslástan,Legendás Lények Gondozása,Melodimágia és Művészetek!-darálta le gyorsan,mielőtt elfelejtené.Úgy is elfogja pár perc múlva..Talán fel kéne írnia valahova.
 Mikor a fiú a szerelméről kezdett beszélni teljesen kivirult.Imádja a szerelmi történeteket.
-Ez annyira aranyos!-csapja össze a két tenyerét és sóhajt egyet-Mindent bele!-veregette itt vállba a fiút széles vigyorral majd a következő kérdésnél enyhén meglepett fejett vágott. Szerelem? Az mi? Mármint olvasott ilyen könyveket de ő ezt úgy fogta fel,hogy biztos valamit szívtak azért vannak ennyire oda egymásért.
 -Hm?-biccentette félre a fejét,nagyokat pislogva,gyermekien ártatlan arckifejezéssel.-Hmmmm...-itt elgondolkodott ismét.Szinte veszekedni kezdett magával,hogy ő volt-e már egyszer így beszívva?
Egészen az óvodás éveiig visszament(nagy nehezen) de semmi.Felemelve a tekintetét csak megrázta a fejét.-Nincs.-vont mosolyogva vállat. Jobb is hogy nincs..Nem látja pár napig és elfelejti a nevét.