Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=498873#post498873][b]Gwen L. Blake - 2015.07.22. 11:59[/b][/url]

A vérszívásos dolgot lefújták, a szőke inkább elviharzott, már amennyire a hülye cipőkben lehetséges. A végén inkább levette és eldobta őket az erdőben. Jelen helyzetben nem érdekli, hogy nem a sajátjai, majd vesz másikat Katának, vagy Alíznak. A fiút már nem éri utol, de talán mégis jobb lenne hallgatni Kathre és egy kicsit le kéne nyugodni. De a szőke soha nem volt nyugodt természetű. A forrófejűségéről volt híres, az előbb cselekszik, aztán kérdez dolgokról. és ez most sincs másképp. Az unokatestvére ismeri őt, és jobban tudja a dolgokat, de most biztos nincs igaza. Először körbenéz a kastély udvarában, de a birtok hatalmas nincs ideje mindent ellenőrizni.
Inkább az iskola felé veszi az irányt, megnézi a fiú szobáját. Meg kell beszélniük a dolgokat. Kell és kész! Viszont csak a kastély bejáratáig jut, ott megpillantja a keresett személyt. Ahogy észlelte a másik nem jött rá,  hogy a szőke idáig eljött. Pár pillanat kell, amíg kifújja magát, a fiú remélhetőleg megvárja és nem megy el. Megérti az érzéseit, nem is hibáztatja érte. Talán mégsem így kellett volna a dolgokat csinálni és most nem lenne ez. A táskáját csak később veszi észre, de rögtön leesik neki a tantusz, miszerint elmegy a srác. Azt nem teheti, nem hagyhatja itt. Miután kifújta magát, a másikra emeli a zöldjeit, de nem tud mit mondani. Talán nem is kellenek szavak, anélkül is megérti, mit szeretne a lány. Végül mégsem bírja ezt a csönd.
- Elmész? - kérdezi, bár a válasz egyértelmű. Közelebb lép egyet, majd még egyet. Lehetséges, hogy az jár a fejében, hogy ezzel megakadályozhatja a történéseket. Nem engedheti elmenni, nem hagyhatja el, itt kell maradnia. Ha emiatt a dolog miatt van az egész, akkor Ő leteszi a megszeghetetlen esküt is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=498931#post498931][b]Gwen L. Blake - 2015.07.22. 14:20[/b][/url]

Számított erre a válaszra, de legbelül remélte, hogy nem ezt mondja. Nem akarja a távozását. Itt szeretné maga mellett tudni biztonságban. Nem hagyhatja, hogy elmenjen és nem is fogja. Biztos nem lesz minden olyan, mint régen, de meg tudják beszélni és egyik lány sem mondja el a farkasos dolgot senkinek. A szőke megérti, ha Krisz nem bízik a kuzinjában, de Gwenért megtenné a lány. Tudja mennyit jelent neki a fiú.
- Nem akarom, hogy elmenj - mondja lehajtott fejjel. Nem képes a másik szemébe nézni, úgy, hogy ez az egész az Ő hibája. Ha most itt hagyja a fiú, tükörbe se fog tudni nézni. Senkit nem szeretett még ennyire. A következő szavakra felemeli a fejét, szemeivel Krisztián szemeit keresi, majd mikor megtalálja azokat, mélyen belenéz.
- Nem akarom, hogy bocsánatot kérj, a te dolgod, hogy miért nem mondtad el, csak... - a válasz végére könnycseppek jelennek meg a szeme sarkában, amik lassan legurulnak az arcán. Legutóbbi ilyesfajta megnyilvánulásakor éppen a költözés volt terítéken. Talán jobb lett volna mégis elmenni, és nem most szenvedni. Könnyebben elfelejthette volna a fiút. Most Ő akar lelépni és a jelen állások szerint meg is fogja tenni, legalábbis, ha a szőke nem tesz valamit. Viszont most a lány is lesokkolódik. A fiú kiejti azt a pár szót, amitől Ő a legjobban fél. Ezt nem hagyhatja! Egy pillanatra a másik még ránéz és ez elég Gwennek, hogy erőt gyűjtsön és elinduljon a felé. Nem megütni szeretné, vagy valami hasonló, nem is más módszerrel bántani, még csak kiabálni sem szeretne, esetleg más sértett szöveget mondani. Egyszerűen olyat tesz, amit általában soha, vagy legalábbis nagyon kevés emberrel. Hirtelen felindulásból megöleli Kriszt, amilyen szorosan csak tudja. Nem akarja elengedni, sem azt, hogy elmenjen. Ha kell, egész nap köré fonja a kezeit, de nem mehet el, nem engedheti el. Talán ez az ölelés mindent elmond, amit a szőke nem tud kifejezni, szavakba önteni. Ez elmondhatja, hogy sajnálja a dolgokat és Őt nem érdekli a farkasság, Ő a fiút szereti.
- Ne menj el, kérlek - suttogja. Csak a fiú hallhatja. Könyörögni sem szokott másoknak, inkább hagyja a dolgokat, de ezt most nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=499087#post499087][b]Gwen L. Blake - 2015.07.22. 22:27[/b][/url]

Legbelül sejti, hogy nem állathatja meg a fiút, de nem akarja elhinni. Az összes porcikája tiltakozik ellene, még a szavaknak sem szeretne hinni. Nem történhet meg ez az egész, nem, nem és nem. Nem ragaszkodik sok emberhez, elég kevesen mondhatják el magukról, hogy a lány bármit megtenne értük. Viszont most az egyik legfontosabb embert veszíti el. Akiért annyit veszekedett Henivel, akivel Alíz és Lena mindig húzták, illetve akiről Alina mindig kérdezősködött. A könnyei csak folynak az arcán, az ölelés közben vizes foltot hagyva a fiú pólóján. Egyre erősebben szorítja, ezzel kimutatva a kötődését. Az ölelés viszonzásakor, egy halvány remény felcsillan, hogy talán mégsem megy el és megérte idejönni elé, sírva megölelni. Ebbe a hajszálnyi dologba kapaszkodik, miközben a fiút szorítja magához. Azonban ez nem tart sokáig, a fiú eltolja magától, homlokon puszilja és kimondja Gwen "ítéletét". A szőke így fogja fel az elhangzott szavakat. A becenevét hallva, ha akarna, sem tudna haragudni a fiúra, de természetesen nem akar, ez nem olyan fontos jelen pillanatban. Felfogta, hogy mit mondott, nem fog itt maradni, már csak össze kéne szednie magát. De ez nem olyan egyszerű, mint hiszi az ember. A szőke most olyan szomorú, hogy nem fog hozzászólni senkihez, a szobájukba sem fog visszamenni, inkább a faluban fog járkálni, aztán ír egy levelet otthonra, hazamenetelt kérve. A családja talán megérti, miért nem szeretne az iskolában maradni. Túl sok emlék köti ide, ami a fiúval kapcsolatos, még ha ezek csak a reggelik, esetleg az órára járás. Mellette azok is szórakoztatóak.
Még egyszer utoljára magához öleli, bármennyire is szeretné, most nem tudja maradásra bírni, még a legaranyosabb nézésével sem. Talán így kell lennie a dolgoknak, bár ezt a lány nem látja be, és nem is fogja.
- Mikor jössz vissza? - néz fel a zöld szemekre. Egyáltalán visszajön még?